Balázs János-Kézdy Éva
,,Harmonia Dignitatis"
Az értékrend vizsgálata fônemesi családok leszármazottainak körében[1]

[21. szám tartalomjegyzéke]

Tanulmányunk, melyben egykori magyar fônemesi családok Magyarországon élô 40 évnél fiatalabb leszármazottainak humán értékeit az empirikus szociológia módszereivel végzett kutatás alapján kíséreljük meg leírni, kétféle megközelítés találkozásának eredményeként született.
Az egyik megközelítés alapján az egykori arisztokraták leszármazottainak mai helyzetére vagyunk kíváncsiak. Vajon több mint fél évszázaddal a rendi státus jogi értelemben vett megszûnése, a hozzá kapcsolódó vagyoni és társadalmi elônyök felszámolása után léteznek-e a jelenlegi társadalmi vagy kulturális pozícióhoz tartozó jellemzôkön kívül az arisztokrata származáshoz köthetô csoportjellemzôk? Arról van-e tehát szó, hogy pusztán csak a családtörténeti emlékezet ôrzi a származástudatot, miközben ezek az emberek semmilyen más szociális jellemzôjükben nem különböztethetôek meg a társadalom többi részéhez tartozó emberektôl, vagy pedig léteznek ilyen sajátos megkülönböztetô jegyek, akár rétegsajátosságokként, amennyiben a volt fônemesi származásúakat nagyon hasonló réteghelyzet jellemzi (ha ez nem is elitpozíció), akár kulturális sajátosságokként, ha sajátos értékrend, életmód, életstílus és kapcsolatrendszer jellemzi ôket.
A másik megközelítés értékszociológiai. Eszerint a társadalmi stabilitás egyik tényezôje az értékrend viszonylagos stabilitása, az alapértékek megôrzése, amely a szocializáción keresztül több generáción át érvényesülhet. Nem követi törvényszerûen a társadalmi környezet, a feltételrendszer megváltozását, viszont meghatározza, befolyásolja a társadalmi pozíció kialakítását célzó és a külsô változásokat követô alkalmazkodási, megfelelési esélyeket, életstratégiát. Részben ennek is tulajdonítható, hogy egyfelôl a sajátos társadalmi pozíciókhoz sajátos értékrendek tartoznak, másfelôl pedig, hogyha egyazon értékrendek magasabb és alacsonyabb rétegzôdési szinten is jelen vannak, akkor az egyik értékrend az adott rétegzôdési szinttôl függetlenül is elôsegíti az egyéni helyzet javulását, optimalizálását, a felfelé mobilitást, miközben esetleg egy másféle értékrend a pozíció romlását, a lecsúszást ,,segíti elô".
A volt fônemesi családok fiatal leszármazottainak vizsgálatával tehát egyszerre van esélyünk annak tanulmányozására, hogy ténylegesen mûködnek-e értékátörökítési mechanizmusok, és hogy egy korábban tradícionális, rendies, elit hivatástudattal rendelkezô, de védetten kényelmes élethelyzetben lévô, a társadalmi valóságtól nagymértékben izolált (vagy legalábbis ilyennek feltételezett), majd egy kedvezôtlen politikai rendszerváltozás következtében erôszakosan kényszerdeklasszált társadalmi csoport milyen értékeszközökkel, erôforrásokkal rendelkezik ahhoz, hogy optimalizálja (vagy éppen tovább nehezítse) megváltozott helyzetét.
A fenti kiindulópontok alapján a következô hipotézist fogalmazzuk meg:
a volt fônemesi családok leszármazottai körében egy sajátos, rájuk jellemzô, az arisztokrata származással magyarázható értékrend figyelhetô meg.
Nem okvetlen arról van szó, hogy olyan értékrendet tudunk leírni, amely más társadalmi csoportoknál ne fordulhatna elô, de mindenképpen olyant, amelyik egyrészt nem jellemez nyilvánvaló módon tetszôleges más társadalmi csoportokat, másrészt viszont az általunk vizsgált csoport tagjainak nagyobb részét jellemzi, és tartalmát tekintve magyarázható, összefüggésbe hozható az arisztokrata származással. A leírni kívánt értékrenddel kapcsolatban azonban felvetôdik egy további kérdés is. Vajon a volt arisztokrata származásúakat jellemzô értékrendi sajátosságok mennyire és miben tulajdoníthatóak annak, hogy több mint fél évszázadon és több generáción keresztül sikerült megôrizni az arisztokrácia hagyományos értékrendjét, illetve, avagy ezzel szemben, mennyiben tulajdonítható annak, hogy a társadalmi privilégiumok elvesztését követôen, a társadalmi struktúra, a politikai és a gazdasági rendszer változásai és az üldöztetés körülményei között a beilleszkedés (asszimiláció), az alkalmazkodás (akklimatizáció), az új társadalmi pozíciók kialakítása során és eredményeként alakult ki egyfajta sajátos, erre a csoportra különösen jellemzô értékrend.

A vizsgálati csoport jellemzôi


Az arisztokrácia a szó eredeti értelmében a legjobbak uralmát, késôbb azok rétegét, illetve osztályát jelenti. Míg a nemesség történetének kezdete Magyarországon a honfoglaláshoz vezet vissza, arisztokráciáról ebben a korszakban még nem beszélhetünk. A XI. század nagyúri rétege a nobilisek, azaz nemesek, akik vagy a törzsiségben gyökerezô elôjogaik alapján, születésüknél fogva tartoztak ebbe a szûk társadalmi csoportba, vagy mint külországból érkezettek, a király kizárólagos kegyének köszönhették rangjukat. Ezt a réteget Szent István király ,,maiores natu et dignitate", azaz ,,születésre és méltóságra nézve nagyobbak" elnevezéssel illette. Az újkor elejére tehetô az örökös fôrendiség kialakulásának kezdete, ami azt a folyamatot jelenti, amelynek során a társadalom legfelsô rétegének tagjai királyi kegyként örökletes bárói, grófi, illetve hercegi címet nyertek. Tehát arisztokraták azok, akiknek az uralkodó, a király fônemesi címet adományozott. 1608-tól kezdve az örökös fôrendeket megillette az a jog, hogy a - korábban egységes - alsó- és felsôtáblára oszlott országgyûlésben a fôrendi táblán továbbra is személyesen foglalhattak helyet, míg a köznemesek az alsótáblán képviselôik útján vettek részt.
A származási elitre, azon belül is az arisztokráciára vonatkozó kutatás az MTA Történettudományi Intézetének kezdeményezésére indult el. 1985-ben kezdte meg munkáját Gudenus János és Szentirmay László. Munkájuk eredményeit, amely széles körû kutatáson és számos hazai és külföldön élô fônemesi családdal folytatott beszélgetésen alapul, az Összetört címerek címû könyvben publikálták. Ezenkívül megjelent egy Gudenus János által összeállított többkötetes genealógiai lexikon, amely célul tûzte ki, hogy a magyar fônemesi családokról egy átfogó genealógiai képet nyújtson.[2] A fenti szerzôpáros tanulmányán kívül a Magyarországon élô arisztokrataszármazású személyekre vonatkozó tudományos igényû munkát nem találunk.
Azt a tényt, hogy a nyolcvanas évek végéig nem jelent meg, és nem is készült a fônemesi családok leszármazottaira vonatkozó munka, alapvetôen két ok magyarázhatja.
Az egyik a társadalomtudósok érdeklôdésének hiánya. Ez abból fakad, hogy Magyarországon a második világháború után, a köztársaság újbóli kikiáltásával az arisztokrácia és a nemesség minden közjogi relevanciája megszûnt. Ezenkívül az ideológiailag és gazdaságilag megtorló intézkedések, amelyek célpontjai a világháború elôtti uralkodó osztályok voltak, az arisztokráciának minden korábbi gazdasági, politikai, illetve társadalmi befolyását megszüntették. Ennek ,,köszönhetô", hogy a magyar társadalomtudósok nem találták szociológiailag eléggé relevánsnak a származási mutatót, és ezért nem folytattak ilyen vizsgálatokat.
A másik ok pedig, ami miatt a nyolcvanas évek végéig nem találunk ilyen munkákat, a hivatalos politikai ideológiában keresendô. Ugyanis ebben a korszakban a társadalomtudományos kutatásokat nyomon követô cenzorok számára teljesen elképzelhetetlen lett volna, hogy az a réteg, amelyet ideológiailag, gazdaságilag, fizikailag, egzisztenciálisan, mindenféle értelemben ellehetetleníteni kívántak, mindezek ellenére egyedeiben tovább létezik, és nemcsak létezik, hanem a társadalom többi tagjához képest eltérô jegyeket hordoz magán.
Azonban a rendszerváltozást követôen is elkerülte a társadalomtudósok figyelmét az arisztokrácia közelmúltbeli és jelenlegi sorsa. Ekkor viszont már nem beszélhetünk érdektelenségrôl, hiszen ha körbenézünk, mindannyian találkozhatunk a közelmúltban megjelent publicisztikai írásokkal a különbözô napilapokban, folyóiratokban, bulvármagazinokban; a tévé és a rádió is folyamatosan tûz mûsorára arisztokratákkal készült beszélgetéseket vagy nemesi rendezvényekrôl szóló beszámolókat. A hazai könyvkiadás is igyekszik az olvasók érdeklôdését kielégíteni egy-egy nagyregénnyel, interjúkötettel, folytatva ezzel a kommunista cenzúra megkerülésével külföldön kiadott, fônemesek által írott memoárok, naplók sorát. Élénk érdeklôdés mutatkozik a családfakutatás iránt is, levéltárainkat nem ritkán keresik meg ôseik felkutatására irányuló kérdésekkel, gazdasági társaságok alakulnak a családfakutatást megjelölve tevékenységi körnek.[3]
A fônemesi családokra vonatkozó genealógiai kutatások szerint (1995. december) Magyarországon 132 fônemesi származású család él összesen 695 taggal. (Ebbe a számba beleértendôek az utóbbi idôben hazatelepült fônemesek is.)[4]
Ezt a származási csoportot egy életkorbeli kritérium szerint szûkítettük: a mai magyar arisztokráciának a kérdôívfelvétel idejében (1998) 18 és 38 év közé esô korosztályát vizsgáltuk, azaz azokat az 1960 és 1980 között született személyeket, akik apai ágon (!) a második világháború végét megelôzô korszak vonatkozó jogszabályai és a szokásjog alapján fônemesi (fôhercegi, hercegi, ôrgrófi, grófi vagy bárói) rangú családból származnak, és jelenleg is Magyarországon élnek. Ez a korosztály már a második világháborút követô második, illetve inkább harmadik generációt jelenti, tehát szüleik is felnôttkorukat már az arisztokrácia intézményes megszûnése után, a második világháborút követô évtizedekben, ôk maguk pedig a rendszerváltozást követôen élték.
Ez a formális kritériumok, tehát az életkor és származás szerint meghatározott operacionális csoport a jelenlegi kutatások szerint 143 fôt tartalmaz (81 férfi és 62 nô). Közülük elôzetes, a kutatásról szóló postai úton történt tájékoztatás és telefonos idôegyeztetés után a kérdôív megválaszolására 92 fô vállalkozott, ami a teljes vizsgálni kívánt csoport 64,3 százaléka, azaz kétharmada.
A vizsgálati csoportba bekerültek közül 45 fô férfi, 47 fô nô, a többség, 63 fô fôvárosi lakos. A csoport tagjait magas iskolai végzettség, és a vallásosság magas szintje jellemzi. Mind a 92 fô rendelkezik középiskolai végzettséggel, 79 fô pedig felsôfokú végzettségû vagy felsôfokú oktatási intézmény hallgatója. 79 fô vallotta magát hívônek, ebbôl 38 fô hetente legalább egyszer jár templomba. Ateistának mindössze négy fô mondta magát, nincs megkeresztelve egy fô. Felekezeti megoszlás szerint a katolikusok felülreprezentáltak a népességen belüli arányhoz képest, 83 fô katolikus, míg a protestánsok száma mindössze nyolc.
A kérdôívünkre válaszolók közül tizenketten nem töltötték ki az értékmérô Rokeach-tesztet.
Az alkalmazott értékszociológia-módszer
Értékekrôl, egy társadalom vagy egy társadalmi csoport értékrendjérôl, értékrendszerérôl többféle értelemben is beszélhetünk. Beszélünk például abban az értelemben, hogy egy adott korban, adott társadalmi feltételek között melyek azok a legfontosabb ideológiák, nézetek, vélemények, magatartási módok, minták, amelyeket a társadalom többsége vagy meghatározó csoportjai érvényesnek, helyesnek tekintenek, amelyeket követnek, vagy amelyeket követni kellene, illene, amelyek áthatják a közvéleményt, és az amelyek szerinti viselkedést a közösség által elvártnak vélik a társadalom tagjai. Egy adott kor értékrendje ebben az értelemben állhat az egyenlôségeszmény vagy a versenyszellem alapján, lehet jellemzô az értékrendre a vallásosság vagy a felvilágosultság, az iparosítás vagy a környezetvédelem eszméje. Mikroszinten hasonlóak lehetnek a fogyasztói szokások, a párválasztás vagy a gyereknevelés aktuális eszményei, vagy akár a futball iránti össztársadalmi lelkesedés. Ezen ,,értékek" ideológiákból, attitûdökbôl, szokásokból és divatokból szervezôdnek, általában valamely idôszerû, tartósabb vagy tûnékenyebb jelenségre vonatkoznak, és többnyire átmenetiek, még akkor is, ha ez az átmenet olykor nem is olyan rövid. Átmenetiek abban az értelemben, hogy csak egy adott jelenséghez kapcsolódnak, és a jelenség fontosságának csökkenésével az ,,érték" is eltûnik, és átmenetiek abban az értelemben is, hogy a gazdasági-politikai viszonyok megváltozása tömegével termel új ,,jelenségeket", miközben a régi jelenségeket tömegesen söpri el.
Az értékszociológia általában ennél konkrétabb értelemben használja az értékek fogalmát. Mindenekelôtt eleve megkülönbözteti az érték fogalmát a normák, az attitûdök, az érdekek, az eszmények, az értékorientációk, a viselkedés, a társadalmi jelenségekrôl alkotott vélemények rokon fogalmaitól. Az értékszociológia megközelítésében az értékek elvont kulturális alapelvek, amelyek az ember vagy a közösségek számára a dolgok végsô értelmére vonatkoznak. Milton Rokeach szerint az értékek vagy a létezés önmagukban való végállapotaira (end-state of existence) vagy magatartásmódokra (mode of conduct) vonatkoznak.[5] Nem véletlenül hivatkozunk Rokeachra. Tanulmányunkban az ôáltala konstruált értékvizsgálati módszernek a fônemesi származásúak körében fölvett adatait fogjuk elemezni.
Rokeach szerint az ,,érték" tartós, ami a társadalomban a stabilitást és a folytonosságot biztosítja. Az emberek viszonylag kevés számú értékkel rendelkeznek, melyek mindannyiunk számára közösek. A döntô különbség az emberek között abban van, hogy mi ezeknek az értékeknek fontossági sorrendje. Vannak hasonló, tipikus értékpreferenciák, melyek értékrendbe szervezôdve jellemzik a szociokulturálisan is együvé tartozó emberek csoportjait. Egy társadalomban együtt élô értékrendek viszonyrendszerét tekintjük a társadalom értékrendszerének. A társadalom értékrendszere tagolt, strukturált, nem homogén rendszer, és nincs fedésben a társadalom osztály-réteg szerkezetével, mert az értékrendi csoportok határai többnyire keresztbe metszik a strukturális és a kulturális csoportok határait.
Az értékek tartósságát Rokeach szerint az biztosítja, hogy a korai szocializációs életkorban mélyen elültetôdô, izolált alapértékek a gyerekkori, fiatalkori élettapasztalatok eredményeként stabil preferenciasorrendbe rendezôdnek. Az értékpreferencia-rendszer az élet során a magatartás motiváló tényezôjévé, szabályozójává és mércéjévé válik. Az egész életpálya során meghatározza a legfontosabb döntéseket, választásokat és a jellemzô magatartási módokat. Az értékek, értékrendek több generáción és társadalmi-gazdasági változásokon keresztül átívelô folytonosságát pedig a legfontosabb alapértékeknek a szocializációban való átadása biztosítja.
Rokeach értékvizsgálati módszere ezeken az elveken nyugszik, és éppen ezek az elvek azok, amelyeket a fônemesi származásúak értékvizsgálatában fontosnak tekintettünk. Vizsgálati módszere egyszerû: az embereknek fontossági sorrendbe kell rendezniük 18 kártyát, melyek mindegyikén egy úgynevezett célérték van megnevezve, majd hasonlóképpen kell sorba rendezni 18 úgynevezett eszközértéket megnevezô kártyát. Rokeach szerint a célértékek egy-egy ,,end-state of existence"-nek, az eszközértékek pedig egy-egy ,,mode of conduct"-nak felelnek meg. A sorbarendezéssel a vizsgált személy reprodukálja, modellezi értékpreferencia-rendszerét, amely így már megfigyelhetô, mérhetô, leírható. Az értékkártyák sorrendjüknek megfelelô rangpontszámot kapnak, ahol a legfontosabb érték pontszáma 1, a legkevésbé fontosé pedig 18. Az egyes értékekre adott egyéni rangszámok átlagaiból alakul ki a vizsgálati csoport értékrendjét jellemzô értéksorrend.[6]
A Rokeach-teszt alkalmazásának jelentôs hagyományai vannak a magyar értékszociológiában. Az elsô országosan reprezentatív vizsgálat több mint húsz éve történt, és ennek eredményeként a magyar és az amerikai értékrend összehasonlítására alapozva fejtette ki Hankiss Elemér a magyar társadalom negatív modernizációjának gondolatát.[7] Az elmúlt évtizedben szinte évenként készültek országos reprezentatív mintákon Rokeach-féle tesztfelvételek. Ezek sorozatával fôképp a rendszerváltás elôtti és utáni értékrendi változások tesztelésére, magyarázatára történtek kísérletek Füstös László és Szakolczai Árpád tanulmányaiban.[8]
A teszt egyes csoportsajátos értékrendek leírására éppúgy alkalmas, mint átfogó vizsgálatra, sôt egyrészt az értékrendszer inhomogén, strukturált jellegébôl, másrészt jellegzetes, körülhatárolható értékrendek létezésébôl egyenesen következik a Rokeach-teszt ilyen felhasználásának lehetôsége. A magyar gazdasági és politikai elit Rokeach-tesztes vizsgálata azt mutatja, hogy jellegzetes funkciókkal rendelkezô, szociokulturálisan is jól körülhatárolható csoportok a társadalmi átlagtól nagyon elütô, közös értékrenddel rendelkeznek.[9] Egyébként az országos felvételek elemzésével is kimutatható, hogy az egyes értékrendek között sokkal nagyobb differenciák léteznek egy adott idôpontban, mint amekkorákat évtizedes változások produkálnak.
Olyan társadalmi csoportról azonban tudomásunk szerint eddig még nem készült Rokeach-tesztes vizsgálat, amelyik esetében a történelmi léptékkel is ,,hosszú távú" értékôrzés hipotézisét fogalmazhattuk volna meg. Arisztokratavizsgálatunknak tehát emiatt is nagy jelentôséget tulajdoníthatunk.

Összehasonlítás a magyar társadalom értékrangsorával
Ha azt a kérdést akarjuk vizsgálni, hogy melyek az arisztokrata származásúak fiatal generációja értékválasztásainak a társadalom többi részétôl megkülönböztetô sajátosságai, egyszerû megoldásként - követve Hankiss és munkatársainak módszerét a magyar és az amerikai társadalom értékrendjének összehasonlításában - az arisztokrata vizsgálati csoport Rokeach értékválasztási sorrendjét összevethetjük egy ugyanakkor készült országos reprezentatív vizsgálat szerinti értékválasztási sorrenddel. Az összehasonlításhoz az 1997-es vizsgálat adatait használjuk fel, mivel ez áll idôben legközelebb a mi felvételi évünkhöz.[10]
Ha a célértékek választásaiból indulunk ki, néhány érték besorolása feltûnôen különbözik (1. táblázat). Például az Igaz szerelem kilenc, az Üdvözülés hét, az Érdekes élet három hellyel áll elôrébb, azaz fontosabb az arisztokraták számára, mint ahogy az az országos sorrendben található. Ezzel szemben az Anyagi jólét tíz, a Társadalmi megbecsülés hat, a Béke négy, a Haza biztonsága és a Kellemes élet három hellyel van hátrébb, mint az országos sorrendben, azaz ezek sokkal kevésbé fontosak számukra.
Az a tény önmagában, hogy egy érték néhány hellyel elôrébb vagy hátrébb áll, nem minden esetben jelent különbséget, ugyanis a rendezôskála tulajdonságai (lásd a 6. lábjegyzetet) és az esetleg egymástól nem nagyon különbözô átlagértékek miatt olykor a sorrend esetleges. Azt mondhatjuk viszont, hogyha nemcsak a sorrend különbözik legalább két pozícióval, hanem az átlagérték maga is különbözik legalább eggyel, annak már oka van. Esetünkben az átlagok különbségei az arisztokratáknak fontosabb Üdvözülés esetében 5,2, az Igaz szerelemnél 5,0, az Érdekes életnél viszont nincs különbség. Ezzel szemben az Igaz barátság átlagértéke 2,0-vel ,,elôrébb mutat". A kevésbé elfogadott értékeknél az átlagkülönbség: Anyagi jólétre 5,5, a Béke esetében 3,2, a Társadalmi megbecsülésre 2,7, a Kellemes életre 2,5, a Haza biztonságára 1,3.
Mit jelenthetnek ezek a differenciák?
Az Üdvözülés esetében kézenfekvô magyarázat a fônemesi származásúak fokozott vallásossága, értékrendjüknek tehát az intenzív vallásosság lehet az egyik különös jellemzôje. Az Üdvözülés fontosságának ilyen magas szintje (11. hely, szemben a ,,megszokott" 17-18. hellyel) azonban önmagában is szokatlan. Ráadásul a szintén fontosabbnak ítélt Igaz szerelem és Igaz barátság ettôl elütô karakterû értékválasztás, e két érték sem az eddigi kutatási tapasztalat, sem a hétköznapi felfogás szerint nem szokott ,,együtt járni" a vallásossággal. A Szerelem és Barátság választása tipikusan a fiatal (25 év alatti) korosztályokat jellemzi, és valóban, vizsgálati csoportunkból hiányzik a felsôközépkorú és az idôs korosztály.
Az életkor szerinti választásnak viszont ellentmond a Kellemes élet alulértékelése, amely szintén a fiatalabbak számára fontosabb általában. A többi, alulrangsorolt érték sem könnyen magyarázható. Jóllehet, az Anyagi jólét és Társadalmi megbecsültség általában ellenpontozza a vallásos Üdvözülés elônyben részesítését, akkor sem egyértelmû, miért becsülik ennyire alul az Anyagi jólétet egy valamikor kiemelkedô jólétben élt társadalmi csoport utódai? Hogyan, miért foszlott szerte a Társadalmi megbecsültség (presztízs) értéke az arisztokraták körében akkor, amikor már csak a magas presztízs különböztetheti meg e származási csoportot a köznéptôl? A konzervatív és nemzeti Haza biztonsága miért nem fontos egy konzervatív és nemzeti tradíciójú osztály leszármazottainak? Miért erodálódott a Béke, amely más vizsgálatokban a szintén konzervatív Család biztonságával vetekszik a vezetô helyért? E konzervatív értékek hogyan, miért ellenpontozzák a vallásos attitûdöt?
Az arisztokrata célértékválasztásnak van még egy különös jellegzetessége. Nem minden értékre igaz általában, hogy az egyéni választások kisebb-nagyobb szóródással az átlag körül tömörülnek, mert olykor egyenletesen oszlanak el 1 és 18 között, olykor pedig két csúcspontja van az eloszlásnak. Az arisztokrata vizsgálati csoportban viszont szélsôségesen megosztó az Üdvözülés rangsorolása. A 80 válaszolóból 26 fô az elsô helyre, 34 fô a 17-18. helyre sorolta ezt az értéket, a maradék 20 fô pedig viszonylag egyenletesen oszlik el a közbülsô helyeken.
Ha az eszközértékek választását vesszük szemügyre, három értéket találunk fontosabbnak, mint az országos választás, ezek sorrendben Szeretetteljes (7 hely, 2,6 átlagkülönbség), Megbocsátó (8 hely, 1,7 átlagkülönbség), Elôítélet-mentes (6 hely, 1,6 átlagkülönbség). Kevésbé fontos a Tiszta (7 hely, 2,7 átlagkülönbség), Logikus, Önálló, Fegyelmezett (5-6 hely, de minimális átlagkülönbség!), Törekvô és Engedelmes (ugyanaz a pozíció de 1,7 átlagkülönbség)[11]. Az arisztokraták által fontosabbnak tartott eszközértékeket általában ,,keresztény értékekként" szokás értelmezni, ezek választása tehát megfelel az Üdvözülés célérték kiemelkedô fontosságának. A kevésbé fontos értékek azonban két ellentétes típust alkotnak. A Logikus és Önálló individuális-intellektuális értékpár, ezzel szemben a Tiszta, Fegyelmezett, Engedelmes értékeket általában tekintélyelvûségre utalókként szokás értelmezni. Ha tehát két értéktípus keveredésérôl van is szó, valószínûleg nem ugyanazon válaszolók diszpreferálják az egyik típust, mint a másikat.
A fenti tények tehát egyrészt arra utalnak, hogy a fônemesi származásúak értékválasztásai nem követnek egy tipikus mintát, ezért további, finomabb elemzést lehetôvé tevô összehasonlításokat is el kell végeznünk, másrészt arra utalnak hogy ezek az értékválasztások nem teljesen homogének, azaz meg kell vizsgálnunk annak belsô összetételét, összefüggéseit, szerkezetét is.
Egyfelôl meg kell vizsgálnunk azt, hogy az értékválasztásoknak az országosan tipikustól való eltérései mennyire magyarázhatók a vizsgálati csoport szociodemográfiai jellemzôivel, azaz a vallásos attitûddel, az általánosnak tekinthetô felsôfokú iskolai végzettséggel és az életkori tényezôvel. Amennyiben ugyanazok az eltérések jellemzôek az azonos életkorú felsôfokú végzettségûek és a hívôk értékválasztásaira, mint vizsgálati csoportunké, akkor valójában nem beszélhetünk arisztokrata értéksajátosságokról, legfeljebb csak annyiban, amennyiben a volt fônemesi családok leszármazottainak fiatal generációját általában jellemzi az iskolai végzettség és a vallásosság igen magas szintje. Ha viszont a szociodemográfiai jellemzôk nem adnak elégséges magyarázatot - és az eddigi értéksajátosságok alapján ez a sejtésünk -, akkor finomabb elemzéssel kell megkísérelnünk az arisztokrata értékrend értelmezését.
Másfelôl viszont a belsô struktúrát fürtelemzéssel[12] kíséreljük meg feltárni, annak ellenére, hogy vizsgálati csoportunk nem túl nagy. Mégis ez a módszer tûnik alkalmasnak, mivel a fürtelemzés révén képet kaphatunk arról, hogy a dominánsnak mutatkozó értékekre (esetünkben például az Üdvözülést tekinthetjük ilyennek) hogyan szervezôdik rá a többi. Rokeach is hangsúlyozza, hogy egyes célértékekhez több eszközérték is tartozhat, ugyanakkor egy eszközérték több célértékkel is összefügghet. Az eddigi magyar értékvizsgálatok is bizonyítják, hogy egy domináns értékrôl sorrend rangszáma alapján csak azt tudjuk meg, hogy fontosabb a többinél, vagy az egyik csoport számára fontosabb, mint más társadalmi környezetben egy másik számára, azt azonban nem, hogy a jelentése miben lehet más és más az általa vonzott vagy taszított értékek környezetében.
Összehasonlítás a negyven évnél fiatalabb
diplomások értékrangsorával
Egyetlen, a kilencvenes években készült országos reprezentatív kérdôíves szociológiai kutatás - legalábbis azok, amelyekben a Rokeach-teszt is felvételre került - nem készült akkora mintával, hogy a fiatal diplomás generáció az összehasonlításhoz szükséges kellô elemszámmal lett volna képviselve benne. Az 1993 és 1997 között fölvett öt vizsgálat együttesen már megfelelô elemszámot, közel 400 teljes esetet biztosított. A rendelkezésünkre állt adatkészletekbôl nem az 1960 és 1980 között születetteket válogattuk le, ami pontosan azonos lett volna az arisztokrata kohorsszal, hanem a 19 és 39 év közöttieket. Az elsô esetben túlreprezentálttá váltak volna a mintában a 30 éven aluliak, és ez az értékválasztásokat az ebben az életkorban még számottevô generációs tényezô hatására torzította volna el. A második, általunk alkalmazott esetben azzal a feltételezéssel kell élnünk, hogy ez alatt az öt év alatt nem változhatott számottevôen a 40 év alatti generáció értékrendje. Mintánkba azok kerültek be, akik vagy felsôfokú végzettségûek, vagy pedig érettségiztek és foglalkozási besorolásuk szerint tanulók, azaz feltételezhetôen valamilyen felsôoktatási intézményben folytatnak tanulmányokat.
Az arisztokrata származásúak a fiatal diplomások mintájának értékválasztásaival való összehasonlítása szerint 7 hellyel és 6,5 átlagértékkel elôbbre sorolják az Üdvözülés, 3 hellyel és 1,5 átlagkülönbséggel az Igaz szerelem, 3 hellyel és 1,2 átlagkülönbséggel Bölcsességcélértékeket. Kisebb mértékben (2 hely és 0,9 átlagkülönbség) fontosabbnak tartották még az Önérzet értéket. Kevésbé fontosak az arisztokrataszármazásúak számára az Anyagi jólét (7 hely és 4,3 átlagkülönbség), a Kellemes élet (3 hely és 2,2 átlagkülönbség), a Társadalmi megbecsülés (3 hely és 1,9 átlagkülönbség), a Béke (3 hely és 1,8 átlagkülönbség), valamint az Érdekes élet (2 hely és 1,3 átlagkülönbség).
Eszközértékek közül az arisztokraták fontosabbnak tartják a Megbocsátó (10 hely és 2,8 átlagkülönbség), Segítôkész (7 hely és 1,7 átlagkülönbség), Szeretetteljes (4 hely és 1,7 átlagkülönbség), valamint kisebb mértékben az Elôítélet-mentes (3 hely és 0,7 átlagkülönbség) tételeket. Kevésbé fontos eszközértékek: Alkotó szellemû (9 hely, 2,5 átlagkülönbség), Logikus gondolkodású (6 hely és 1,5 átlagkülönbség), Tiszta (5 hely és 2,5 átlagkülönbség), Hatékony (2 hely és 1,6 átlagkülönbség), ezenkívül az Önálló (4 hely, de csak 0,7 átlagkülönbség). (Lásd a 2. táblázatot.)
Az, hogy az Üdvözülés megítélésében most is ilyen nagy különbség mutatkozik, nem igazán meglepô. A vallásosság az idôsebbek generációjában magasabb, mint a fiatalokéban, bár sajátos módon a fiatal generációban nagyobb arányú a diplomás fiatalok vallásossága, mint az alacsonyabb képzettségûeké.[13] A vallásos attitûdöt most is az Anyagi jólét relatív leértékelése ellenpontozza.
Ebben az összehasonlításban számos korábbi értékdifferencia eltûnt, viszont új értékdifferenciák bukkantak elô. Az országos értéksorrendtôl és a fiatal diplomások értéksorrendjétôl való eltérésekben a legnagyobb változás a relatíve elutasított eszközértékek között tapasztalható. Ezek az értékek most már nem tûnnek kétféle értékrendbôl származóknak, hanem egyértelmûen az intellektuális (Alkotó szellemû és Logikus szellemû) és autonómia- (Önálló, Hatékony) értékek diszpreferálását jelzik. Az Alkotó szellemû minden korábbi értékvizsgálat szerint a magas iskolai végzettségû, értelmiségi foglalkozású csoportokban nemcsak vezetô érték, hanem a legnagyobb különbséget is jelenti a társadalmi értékpreferenciához viszonyítva. Látványosan igaz ez a fiatal diplomások mintájára is az országos sorrendhez viszonyítva. Nem igaz viszont a fiatal arisztokraták esetében. Önmagában a Tiszta diszpreferálását nehéz értelmezni.
A fontosabbnak tartott eszközértékek esetében még egyértelmûbb a keresztény értékek választása. A Megbocsátó elôresorolása még hangsúlyosabb lett, és a Segítôkész is jelentôs helyet kapott közöttük. Az eszközértékek választásának az azonos generációjú diplomásokkal való összehasonlítása világossá teszi, hogy a fônemesi családból származók értékrendje annak ellenére nem viseli magán a tipikus értelmiségi jegyeket, hogy tagjai majdnem mind felsôfokú végzettségûek.
Az értékválasztások sajátosságai a célértékek esetében is világosabbá váltak. Az Igaz szerelem kiemelkedô fontossága továbbra is megmaradt, azaz nem kizárólag generációs hatás ennek preferálása, mint ahogy nem generációs jellegû az ehhez újként társuló Bölcsesség sem. A generációsan fiatalok által fontosnak tartott Érdekes és Kellemes élet hátrébb sorolása is arra mutat, hogy arisztokrata származású vizsgálati csoportunk értékrendjében a generációs elem nem játszik jelentôs szerepet. Ha a célértékválasztásokban az elôrébb sorolt értékeket a hátrébb soroltakkal hasonlítjuk össze, arra az eredményre juthatunk, hogy két önmegvalósítási minta értékei állnak szemben egymással. Egyfelôl az Anyagi jólétre a szubjektív jólét hétköznapi módon megragadható értékei szervezôdnek rá, azaz nemcsak a Kellemes és Érdekes élet, Boldogság, hanem a Béke és a Társadalmi megbecsültség is ekként, azaz egyfajta naponta megélhetô biztonsági, hasznossági javakként értelmezendôk. Ezzel szemben állnak az önmegvalósításnak elvontabb, általánosabb, talán magasabb rendûnek tekintett elvei, mint például a Bölcsesség, az Üdvözülés, úgy tûnik tehát, hogy ebben a felfogásban kell értelmezni harmadikként az Igaz szerelem értékét is. Az arisztokrata származásúak ez utóbbi önmegvalósítási mintát részesítik elônyben.
Összehasonlítás
a vallásos attitûddel rendelkezôkkel
Az 1993 és 1997 között készült országos reprezentatív mintából a vallásosak leválogatása jelentette az egyik legnehezebben megoldható problémát. Ugyan minden évben szerepelt a kérdôíveken legalább egy olyan kérdés, amelyik a vallásos attitûdre vonatkozott, ezek azonban évrôl-évre más kérdések voltak. A templomba járás gyakorisága, a vallásosság szerinti önbesorolás, az önmaga számára, illetve a gyereknevelési elvekben érvényesített vallásosság voltak a felhasználható változók. Bár a kérdések tartalma különbözik, de minthogy nem magáról a vallásosságról akartunk következtetéseket levonni, arra mégis alkalmasnak bizonyultak, hogy mintánként leválogassuk a legvallásosabbak eseteit. A fiatal diplomások mintáiból végül is összesen több mint negyven fôt, tehát valamivel több mint 10 százalékot tudtunk kigyûjteni.
A vallásos fiatal diplomások értéksorrendjét az arisztokrata származásúakéval összehasonlítva azt láthatjuk, hogy a vallásosság jellemzésére eddig alkalmazott Üdvözülés választása körülbelül azonos szintû a két csoportban, a vallásos fiatalok átlagosan a 12. helyre, az arisztokraták pedig a 11. helyre tették. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy pusztán a vallásosság tényébôl nem következik automatikusan az, hogy az Üdvözülést a legfontosabb célértéknek tekintsék. Más olyan értékek vonatkozásában azonban, amelyek rangsorolásával az arisztokraták preferenciákat vagy diszpreferenciákat fejeztek ki a fiatal diplomások választásaihoz képest, a vallásosak nem választottak azonosan. Az arisztokraták az Önérzetet négy hellyel és 2,2 átlagkülönbséggel, az Igaz szerelmet három hellyel és 2,9 átlagkülönbséggel elôrébb helyezik, mint a vallásosak. Az Anyagi jólétet a vallásosaknál is hátrébb helyezik négy hellyel, illetve 3,1 átlagkülönbséggel, a Békét három hellyel és 2,2 átlagkülönbséggel, ezenkívül a Társadalmi megbecsülést két hellyel és 1,6 átlagkülönbséggel (1. táblázat).
Kiderült tehát, hogy az Anyagi jólét diszpreferálását nem teljesen lehet az Üdvözülés ellenpontozásának tekinteni, hanem annál sokkal nagyobb jelentôsége van az arisztokrata származásúak számára. A Béke és a Társadalmi megbecsülés jellegzetesen csak az arisztokratáknál kerül a szubjektív jólét kevéssé becsült, míg a Szerelem a fontos tényezôi közé. Ugyancsak nem a vallásossággal együtt járó sajátosság az Alkotó szellemû értelmiségi értéknek az elutasítása, minthogy azt a vallásos fiatalok éppen olyan fontosnak tekintik, mint a nem vallásosak. Leszögezhetô, hogy a fiatal arisztokrataszármazásúak értékrendjének egyes jellemzôi, amelyek közvetlen (Üdvözülés) vagy közvetett negatív (például Anyagi jólét) tartalmi összefüggésbe hozhatók a vallásossággal, nem kizárólag a vallásos attitûd hatására veszik fel a rájuk jellemzô értékrendi pozíciót, hanem abban része van az arisztokraták saját értékrendi orientációinak is.

Fürtelemzés
Az Üdvözülés értékének szélsôségesen kétféle választása azt sejttette, hogy célértékek szempontjából egy erôsen vallásos és egy kevésbé vallásos, körülbelül egyenlô nagyságú részre fog oszlani vizsgálati csoportunk. Azonban a kétfürtös megoldásnál is jobb eredményt adott a háromfürtös megoldás, igaz, a legnagyobb fürtnek az bizonyult, amelyikben zömmel az Üdvözülést elsô helyre tevôk kerültek be (3. táblázat 2. fürt).
Az elsô fürtöt érzelmi indíttatású értékválasztás jellemzi. A másik két fürthöz képest mind a materialista, mind a vallásos értékeket hátrább sorolják. Vezetô értékekként nemcsak a Családi biztonságot tartják fontosnak, hanem az Igaz szerelmet, az Igazi barátságot, amihez még a Belsô harmónia járul.
A második fürt egyértelmûen a vallásos értékrenddel rendelkezôket tömöríti, és az elsôhöz képest sokkal homogénebb, a többi változóval is magyarázható képet mutat. Ami azonban döntôen megkülönbözteti a többi esettôl, az Üdvözülés elsô helyre sorolása. Az olyan egyértelmûen materialista értékek, mint az Anyagi jólét és a Kellemes élet, a két utolsó helyre szorultak. Ha ennek a fürtnek az értéksorrendjét összehasonlítjuk az 1993-97-es fiatal diplomás mintákból leválogatott vallásos csoportéval, megle-
pô különbségeket tapasztalunk. Az Üdvözülést a ,,vallásosak" csoportjában 11 hellyel hátrébb, az Anyagi jólétet viszont 8 hellyel elôrébb találjuk, mint ebben az arisztokrata fürtben.
Nem meglepô, hogy a fürtben lévôk értékválasztása visszatükrözôdik a kérdôívnek a vallásos elkötelezettségre és a vallásgyakorlás rendszerességére vonatkozó kérdéseire adott válaszokban is. A fürtben egyébként felülreprezentáltak a nôk (2 :1 arányban), és az iskolai végzettségi szint is magasabb, minthogy közöttük csak felsôfokú végzettségûek találhatók.
A harmadik fürtöt az elsôtôl leginkább a materialista és az ideológiai értékek választása különbözteti meg. Az Anyagi jólét mellett az olyan kollektív értékeket, mint a Haza biztonsága, a Béke és a Társadalmi megbecsülés, igen fontosnak tartják. Az arisztokratacsoporton belül ez az értékválasztás áll a leginkább közel ahhoz, ami a társadalmat általában is jellemzi.
Bár ezt inkább a célértékfürtöktôl vártuk, az eszközértékek kétfürtös megoldásában válnak ketté világosan a keresztény és az intellektuális értékrend jellemzôi.
Az elsô fürtbe tartozók tartják fontosnak a Szeretetteljes, Megbocsátó, Segítôkész és Elôítélet-mentes, azaz az úgynevezett keresztény értékeket, a második fürtben az intellektuális (Értelmes) és individuális (Bátor, Önálló) értékek dominálnak.

A két fürt közötti jelentôs sorrendi differenciák igen kifejezôk. Az elsô fürtben a másodikhoz képest elôrébb található: Logikus gondolkozású (8 hely, 4,1 átlagkülönbség), Hatékony (8 hely, 5,0 átlagkülönbség), Önálló (7 hely, 3,2 átlagkülönbség), Alkotó szellemû (6 hely, 3,5 átlagkülönbség), Törekvô (5 hely, 4,4 átlagkülönbség), Értelmes (4 hely, 1,3 átlagkülönbség).

A második fürtben az elsôhöz képest elôrébb található: Szeretetteljes (15 hely, 7,1 átlagkülönbség!), Megbocsátó (14 hely, 7,0 átlagkülönbség!), Segítôkész (7 hely, 3,1 átlagkülönbség), Elôítélet-mentes (6 hely, 2,3 átlagkülönbség), Engedelmes (5 hely, 3,4 átlagkülönbség).
Nincs viszont különbség a két fürt között a Szavahihetô és a Felelôsségteljes erkölcsi értékeinek besorolásában.
Következtetések
Tanulmányunkban az egykori fônemesi családok leszármazottainak értékrendjét kíséreltük meg leírni egy empirikus szociológiai adatfelvétel alapján. Hipotézisünket, amely szerint a volt fônemesi családok leszármazottai körében egy sajátos, rájuk jellemzô, az arisztokrata származással magyarázható értékrend él, lényegében igazoltnak tekinthetjük. Különösen fontos, hogy ennek az értékrendnek a létezése nem magyarázható kizárólag vizsgálati csoportunknak az elmúlt fél évszázad alatt a megváltozott társadalmi-gazdasági rendszerhez történt alkalmazkodásával, fennmaradási stratégiáival, jelenlegi szociodemográfiai jellemzôivel, habár nem különíthetô el világosan az sem, hogy mi és mennyi magyarázható a tradicionális értékek változatlan átörökítésével, és mennyire transzformálódtak például társadalomlélektani okokból az eredeti értékek.
Megállapítható, hogy a vallásosságnak kiemelkedô szerepe van az arisztokrata származásúak értékrendi sajátosságaiban, ezek a sajátosságok azonban sokkal erôteljesebbek, semhogy pusztán a vallásos attitûd magas szintje erre magyarázatot adna. Ellentétben a csoport szociodemográfiai karakterével, nem jellemzôek a viszonylag fiatal életkorral magyarázható értékválasztások, továbbá ellentétben azzal, hogy a fiatal arisztokrata származásúak döntô többsége felsôfokú végzettségû, nem jellemzôek azok az intellektuális, autonómia- és hatékonyságértékek sem, amelyek egyébként oly jellemzôek az értelmiségi csoportokra. Jellemzô viszont célértékek esetében az önmegvalósítás spirituális és érzelmi eszményeinek (Üdvözülés, Bölcsesség, Igaz szerelem) nagymértékû elfogadása az anyagi és a szubjektív jólét önérvényesítést szolgáló javaival szemben. Eszközértékek tekintetében a keresztény humánus értékek képezik a tipikus arisztokrata választást az intellektuális értékekkel szemben.
Mégis, a volt fônemesi családok mai leszármazottainak értékrendje nem tekinthetô teljesen homogénnek. Viszonylag éles határvonallal válik el a jellegzetesen ,,arisztokrata" értékrendûek köre a referenciatársadalmi csoportokhoz leginkább hasonlító értékrendûek körétôl.


Függelék
1. táblázat. Célértékek választásai
Országos adatok 1997
(n=1373)
11. Család biztonsága 3,73
12. Béke 4,94
13. Boldogság 5,89
14. Anyagi jólét 6,77
15. Belsô harmónia 7,44
16. A haza biztonsága 7,91
17. Az igazi barátság 9,11
18. Szabadság 9,58
19. Emberi önérzet 10,01
10. Igazi szerelem 10,30
11. Társadalmi megbecsülés 10,58
12. Bölcsesség 10,97
13. Egyenlôség 11,14
14. Munka öröme 11,16
15. Kellemes élet 11,27
16. Érdekes élet 11,47
17. Szépség világa 13,57
18. Üdvözülés 15,35
Arisztokraták
(n=80)
Család biztonsága 4,16
Igazi szerelem 5,33
Belsô harmónis 6,38
Boldogság 6,55
Igazi barátság 7,06
Béke 7,99
Emberi önérzet 8,80
Szabadság 9,06
A haza biztonsága 9,25
Bölcsesség 9,94
Üdvözülés 10,09
Munka öröme 10,64
Érdekes élet 11,41
Anyagi jólét 12,24
Egyenlôség 12,36
Szépség világa 12,85
Társadalmi megbecsülés 13,20
Kellemes élet 13,72
19-39 éves, felsôfokú végzettségûek, 1993-97 (n=395)
Család biztonsága 4,23
Boldogság 5,53
Béke 6,12
Belsô harmónia 6,56
Igazi szerelem 6,82
Igazi barátság 7,86
Anyagi jólét 7,96
Szabadság 9,42
Emberi önérzet 9,70
A haza biztonsága 9,74
Érdekes élet 10,10
Munka öröme 10,58
Bölcsesség 11,09
Társadalmi megbecsülés 11,30
Kellemes élet 11,54
Egyenlôség 12,84
Szépség világa 13,23
Üdvözülés 16,37
2. táblázat. Eszközértékek választásai
Országos adatok 1997
(n=1372)
11. Szavahihetô 6,61
12. Felelôsségteljes 6,78
13. Értelmes 7,03
14. Bátor, gerinces 7,81
15. Fegyelmezett 9,05
16. Önálló 9,14
17. Segítôkész 9,25
18. Tiszta 9,38
19. Jókedélyû 9,66
10. Logikus gondolkodás 10,03
11. Szeretettel teljes 10,11
12. Udvarias 10,19
13. Alkotó szellemû 10,68
14. Elôítélettôl mentes 10,71
15. Megbocsátó 10,87
16. Törekvô 11,19
17. Engedelmes 11,23
18. Hatékony 11,27
Arisztokraták
(n=79)
Szavahihetô 5,15
Értelmes 6,09
Felelôsségteljes 6,14
Szeretetteljes 7,48
Bátor, gerinces 7,70
Segítôkész 8,56
Megbocsátó 9,15
Toleráns 9,15
Jókedélyû 9,35
Fegyelmezett 9,56
Önálló 9,85
Logikus 10,42
Udvarias 10,47
Alkotó szellemû 11,15
Tiszta 12,08
Törekvô 12,87
Hatékony 12,91
Engedelmes 12,92
19-39 éves, felsôfokú végzettségûek, 1993-97 (n=391)
Értelmes 5,54
Szavahihetô 6,05
Felelôsségteljes 7,18
Bátor, gerinces 8,04
Alkotó szellemû 8,71
Logikus 8,92
Önálló 9,20
Szeretetteljes 9,21
Jókedélyû 9,35
Tiszta 9,55
Toleráns 9,88
Fegyelmezett 10,23
Segítôkész 10,30
Udvarias 10,66
Hatékony 11,30
Törekvô 11,73
Megbocsátó 11,96
Engedelmes 13,18
3. táblázat. Célértékek választása, fürtelemzés. Arisztokraták
1. fürt (n=20)
11. Család biztonsága 4,25
12. Igazi szerelem 4,35
13. Igazi barátság 5,95
14. Belsô harmónia 6,50
15. Szabadság 6,75
16. Bölcsesség 6,85
17. Emberi önérzet 8,15
18. Érdekes élet 8,35
19. Boldogság 8,55
10. Munka öröme 9,35
11. Egyenlôség 11,45
12. Szépség világa 11,75
13. Béke 12,05
14. Anyagi jólét 12,20
15. Kellemes élet 13,10
16. A haza biztonsága 13,25
17. Üdvözülés 13,95
18. Társadalmi megbecsülés 14,20
2. fürt (n=31)
Üdvözülés 2,13
Család biztonsága 4,45
Belsô harmónia 5,48
Igazi szerelem 5,97
Boldogság 6,39
Igazi barátság 7,16
Béke 8,16
A haza biztonsága 8,55
Szabadság 9,81
Bölcsesség 10,00
Emberi önérzet 10,06
Munka öröme 11,29
Szépség világa 11,71
Egyenlôség 11,90
Érdekes élet 12,94
Társadalmi megbecsülés 14,71
Kellemes élet 14,77
Anyagi jólét 15,52
3. fürt (n=29)
Család biztonsága 3,79
Béke 5,00
Igazi szerelem 5,31
Boldogság 5,34
Belsô harmónia 7,24
A haza biztonsága 7,24
Igazi barátság 7,72
Emberi önérzet 7,90
Anyagi jólét 8,76
Szabadság 9,86
Munka öröme 10,76
Társadalmi megbecsülés 10,90
Érdekes élet 11,90
Bölcsesség 12,00
Kellemes élet 13,03
Egyenlôség 13,48
Szépség világa 13,83
Üdvözülés 15,93
4. táblázat. Eszközértékek választása, fürtelemzés. Arisztokraták
1. fürt (n=46)
11. Szeretetteljes 4,48
12. Szavahihetô 4,89
13. Megbocsátó 6,03
14. Feloelôsségteljes 6,52
15. Értelemes 6,65
16. Segítôkész 7,24
17. Bátor, gerinces 7,70
18. Toleráns 8,20
19. Jókedélyû 9,15
10. Fegyelmezett 9,54
11. Udvarias 10,74
12. Önálló 11,91
13. Engedelmes 11,68
14. Logikus 12,13
15. Alkotó szellemû 12,17
16. Tiszta 12,65
17. Törekvô 14,70
18. Hatékony 15,02
2. fürt (n=33)
Értelmes 5,30
Szavahihetô 5,52
Felelôsségteljes 5,61
Bátor, gerinces 7,70
Önálló 7,91
Logikus 8,03
Fegyelmezett 9,58
Jókedélyû 9,64
Alkotó szellemû 9,73
Hatékony 9,97
Udvarias 10,09
Törekvô 10,33
Segítô 10,39
Toleráns 10,48
Tiszta 11,27
Szeretetteljes 11,67
Megocsátó 13,45
Engedelmes hely 14,33


Jegyzetek

[1] A tanulmány alapjául szolgáló kutatásokat az OTKA ,,Arisztokraták a mai Magyarországon" címû F 022879 számú, és az ,,Értékrendszer, társadalomszerkezet, életstratégiák" címû T 013506 számú témái tették lehetôvé, amiért ezúton is köszönetet mondunk.
[2] Gudenus János-Szentirmay László: Összetört címerek. Budapest, 1989, Mozaik Kiadó, és Gudens János: Magyarországi fônemesség XX. századi geneológiája. 1-5. kötet, 1990-1999.
[3] A teljesség igénye nélküli példák: Bánffy Miklós: Erdélyi történet. Budapest, 1993, Szabad Tér Kiadó; Bánó Attila: Régi magyar családok - Mai sorsok. 1996, Gemini Budapest Kiadó Kft.; Odescalchi Eugénie: Egy hercegnô emlékezik. Budapest, 1987, Gondolat; Pallavicini-Andrássy Borbála kitelepítési és 1956-os naplója. Budapest, 1990, Gondolat.
[4] Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a magyar fônemesi családok legfelkészültebb ismerôje, Gudenus János kutatási eredményeit a rendelkezésünkre bocsátotta.
[5] Rokeach, Milton: The Nature of Human Values. New York, 1973, The Free Press.
[6] A teszt kártyáin lévô tételekkel azonosak a Függelék táblázataiban felsorolt 18-18 cél- és eszközértéket. A teszt értékelésével kapcsolatban fennálló komoly módszertani kifogás, hogy az értékválasztás sorrendszámai rendezô- (ordinális) skálán való értelmezést jelentenek, azaz csak azt tudjuk megmondani, hogy egy érték megelôzi az utána következôt, illetve az elôtte álló mögött található, de nem mondhatjuk azt, hogy a sorrendrangszámok különbsége a közöttük lévô távolság volna. Nem tudjuk tehát, hogy milyen ,,távolságra" helyezkedik el egy érték az elôtte és az utána lévôtôl. Ebben az értelemben nem korrekt dolog a sorrendrangszámok átlagait távolságként értelmezni, és ez nemcsak elvi-matematikai kifogás, hanem mint azt majd késôbb látni fogjuk, értelmezési hibákat is eredményezhet. Az elterjedt gyakorlat szerint mégis élünk ezzel a módszerrel, feltételezve, hogy mind az elemzôk, mind az olvasók tekintettel vannak a módszer alkalmazhatóságának korlátaira.
Az ordinális skáláról intervallumskálára való áttérésrôl lásd Füstös László-Kovács Erzsébet: A számítógépes adatelemzés statisztikai módszerei. Budapest, 1989, Tankönyvkiadó, 23-37.
[7] Hankiss Elemér-Manchin Róbert-Füstös László-Szakolczai Árpád: Kényszerpályán? 1-2. kötet. Budapest, 1982, MTA Szociológiai Kutatóintézet, Értékszociológiai és Alkalmazott Társadalomtudományi Elemzések Mûhelye.
[8] Füstös László-Szakolczai Árpád: Értékek változásai Magyarországon. Szociológiai Szemle, 1994. 1. sz. és uôk.: Kontinuitás és diszkontinuitás az értékpreferenciákban (1977-1998). Szociológiai Szemle, 1999. 3. sz.
[9] Balázs János: A magyar politikai elit értékvizsgálata 1998 elején. In Kurtán Sándor-Sándor Péter-Vass László (szerk.): Magyarország politikai évkönyve. Budapest, 1999.
Balázs János: A rendszerváltás elôtti magyar gazdasági elit értékrendje. In Janky Béla-Vedres Balázs (szerk.): A magyar gazdasági elit a kilencvenes évek elején. Mûhelytanulmányok. Budapest, 1997, Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszék.
[10] Az országos felvételek rendelkezésünkre bocsátásáért Füstös Lászlónak és a Magyar Gallup Intézetnek tartozunk köszönettel.
[11] Korábbi elemzéseink szerint a célértékek tekintetében nagyobb a társadalmi konszenzus, mint az eszközértékekében, azaz a nagy értékrendi különbségek az eszközérték-választásokban nyilvánulnak meg. Ennek következménye, hogy az eszközértékek átlagai országos adatnál nagyon ,,középre húznak", miközben elfedik az értékdifferenciákat, ezzel szemben kisebb és homogénebb társadalmi csoportoknál az eszközválasztás sajátosságai domborodnak ki jobban. Emiatt az 6. lábjegyzetben említett skálahatás gyakran - így esetünkben is - sokkal erôteljesebb, mint a célértékeknél.
[12] Azaz ,,cluster analysis". A clusteranalízis sokváltozós statisztikai eljárás, amellyel az n dimenziós térben egymáshoz közel álló, fürtszerûen tömörülô pontokat gyûjtjük közös csoportba. A Rokeach-tesztben a rangsorpontszámok a 18 dimenziós tér koordinátái, a pontok pedig, amelyek ,,fürtszerûen tömörülnek", a tesztet kitöltô személyek. A fürt tehát egymáshoz nagyon hasonló értékrendû embereket válogat össze. Tanulmányunkban az elterjedt klaszteranalízis és klaszter szó helyett a fürtelemzés, illetve a fürt kifejezést alkalmazzuk.
[13] A vallásosság elterjedtségérôl és a magasabb iskolai végzettségû fiatalok vallásosságáról lásd Hegedûs Rita: A vallásosság alakulása Magyarországon a kilencvenes évek kutatásainak tükrében. Doktori értekezés. Budapest, 2000, Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem.


[21. szám tartalomjegyzéke]



Véleményét, megjegyzéseit a következõ címre várjuk: vargaj@szazadveg.hu



C3 Alapítvány c3.hu/scripta/