Elekes Zsuzsanna-Paksi Borbála
Fiatalok szenvedélyei?!
Alkohol- és drogfogyasztás valamint dohányzás a budapesti középiskolások körében 1999-ben

Nap mint nap hallunk riasztó híreket drogokról, drogfogyasztókról, ,,extasy mámorban diszkózó fiatalokról". Vajon valóban ennyire elterjedt-e a drogfogyasztás a kilencvenes évek végének magyar
fiatalsága körében? Terjed-e a drogfogyasztás Magyarországon, vagy csak egyre láthatóbbá válik? Melyek a fiatalok által leggyakrabban használt drogok? Valóban a ,,diszkó-drogok" térhódítása jellemzi a kilencvenes évek végén a fiatalok droghasználatát? Kik fogyasztanak kábítószereket? Mit jelent a fiatalok magatartásában és gondolkodásában a drogfogyasztás? És mit tudunk az érdeklôdés központjából régóta kikerült alkoholfogyasztásról? Az egy fôre jutó alkoholfogyasztás országos szinten bekövetkezett csökkenése hatott-e a fiatalok alkoholfogyasztására, vagy a korábbi alkoholfogyasztási szokások egészültek ki a ma divatos drogok fogyasztásával? És még sorolhatnánk a fiatalok szenvedélyeivel kapcsolatban az évezred végén megfogalmazódó kérdéseket.
A drogfogyasztás létezésérôl Magyarországon a hatvanas évek végétôl vannak információink. A probléma a nyolcvanas évek közepén kap politikai elfogadottságot, és ettôl kezdve gyakorlatilag folyamatosan a politikai, szakmai és közérdeklôdés középpontjában van a drogfogyasztás, a drogfogyasztás okozta problémák, illetve a probléma megoldásának szándéka. Ugyanakkor rendkívül kevés megbízható információval rendelkezünk a drogfogyasztás tényleges elterjedtségérôl, alakulásáról.
Magyarországon a hetvenes évektôl kezdôdôen voltak önbevallásos vizsgálatok középiskolások körében. Ezek a vizsgálatok azonban különbözô módszerekkel, különbözô mintákon készültek, ezért kevéssé alkalmasak arra, hogy az idôbeli változásokról megbízható képet kaphassunk. A ma Magyarországon rendelkezésre álló statisztikai adatok egyelôre nem alkalmasak a valós helyzet becslésére, sokkal inkább tükrözik a drogpolitikában és a statisztikai rendszerben bekövetkezett változásokat, mint a tényleges helyzetet.[1] Az alkoholfogyasztással kapcsolatos adatok bár hosszabb távon megbízhatóbbak, éppen az utóbbi idôkben mutatnak olyan ellentétes tendenciákat, amelyek megnehezítik az alkoholfogyasztásban bekövetkezett változások értelmezését.[2]
A tényleges helyzet feltárására az elsô középiskolás vizsgálatot 1992-ben végeztük Budapesten, harmadik osztályosok alkohol- és drogfogyasztásról, valamint dohányzásról, majd 1995-ben az ,,Európai vizsgálat a középiskolások alkohol- és egyéb drogfogyasztásáról (ESPAD '95)" c. nemzetközi összehasonlító kutatás keretében országos reprezentatív mintán a középiskolások második osztályosai körében végeztünk kutatást. Az ESPAD '95 folytatására 1999. márciusában került sor, szintén országos reprezentatív mintán a középiskolások elsô és második osztályosai körében.[3] A fiatalok szenvedélyszer használatának témakörében Magyarországon eddig egyedülálló vizsgálat sorozatra került tehát sor a kilencvenes évtizedben.

Az 1992-ben, 1995-ben és 1999-ben végzett kutatások lehetôvé teszik a fôvárosi - illetve bizonyos megszorításokkal a magyarországi - középiskolások fogyasztási szokásaiban végbement változások bemutatását.[4] Ezen túlmenôen ez a kutatási sorozat nem csak a rendszerváltást követô évtized magyar középiskolásainak fogyasztási szokásairól ad információt, hanem az ESPAD részeként lehetôvé teszi, hogy a hazai helyzetet nemzetközi összehasonlításban is értelmezhessük.[5] Cikkünkben az ,,ESPAD '99" kutatás elsô, Budapestre vonatkozó részeredményeit közöljük. A kutatás alapsokaságát a budapesti középiskolák 9-10. évfolyamán tanuló diákok
 

képezték. A vizsgálat során iskolatípus és évfolyam szerint arányosan rétegzett, véletlen mintavételt alkalmaztunk. Budapesten összesen 78 középiskolai osztályban 1985 tanulót kérdeztünk meg.

Fôbb tendenciák
A tiltott és legális drogok fogyasztása
A fôvárosban megkérdezett elsô és második osztályos középiskolások 16,8%-a fogyasztott már legalább egyszer valamilyen visszaélésre alkalmas legális szert orvosi javaslat nélkül, 25,3% pedig kipróbált valamilyen tiltott szert. A legális szert használók 59%-a azonban tiltott szert is fogyasztott már életében. Az ebbôl eredô halmozódások kiszûrése után, a csak legális szert próbálók aránya 6,8%. Összességében tehát 32,1% azoknak az aránya, akik tiltott és/vagy legális szert fogyasztottak már az életük során.
Amennyiben a vizsgálat adatait - a korábbi vizsgálatokkal való összehasonlítás végett - csak a 2. évfolyamos tanulókra értelmezzük, akkor a teljes mintára kapott értékeknél is magasabb kipróbálási arányokat kapunk.
1. táblázat. Az 1999-es tiltott és legális drogfogyasztás életprevalencia értékek,
összehasonlítva az 1992-ben, 1995-ben mért adatokkal (2. évfolyamos tanulók esetében)
 
1992 1995 1999
Legális szerek halmozott életprevalencia értéke 17,2 14,1 19,6
Legális szerek halmozatlan életprevalencia értéke 13,1 09,0 08,0
Tiltott szerek életprevalencia értéke 11,6 12,1 28,8
Tiltott és legális szerek együttes életprevalencia értéke 24,7 21,1 36,8
(N) 451800, 27620, 0 9320,

1992 és 1995 között a tiltott szereket kipróbálók aránya hibahatáron belüli eltérést mutatott, tehát gyakorlatilag változatlannak tekintettük az elterjedtséget. A legális szerek kipróbálóinak aránya szintén csökkent, jelentôsen csökkent a csak legális szerekkel próbálkozók aránya is, és ennek következtében az összes drogfogyasztás prevalencia értéke is csökkent. 1999-re azonban - a megfelelô populációkat összehasonlítva - 1995-höz képest közel két és félszeresére nôtt a vizsgált populációban a tiltott szerek életprevalencia értéke. Csekély mértékben növekedett a legális szerek halmozott prevalencia értéke, ugyanakkor elsôsorban 1992-höz képest jelentôsen csökkent a csak legális szerekkel próbálkozók aránya. Tehát míg 1992-ben a legális szert fogyasztóknak csak 23,8%-a próbált már tiltott
 

A drogfogyasztás életprevalencia értéke azok arányát mutatja, akik életük során fogyasztottak már valaha valamilyen drogot. Ezt értelmezhetjük a tiltott és legális drogok tartományára, vagy valamilyen konkrét szerre vonatkozóan, ennek megfelelôen használjuk a tiltott illetve a legális szerek életprevalalencia értéke, valamint pl. a marihuána életprevalenciája kifejezéseket. Ez a legáltalánosabb mutató. Emellett megkülönböztetünk éves és havi prevalencia értékeket is, ami már az aktuálisabb - elôzô évi, illetve a kérdezést megelôzô hónapra vonatkozó - fogyasztási arányokat jelzi.
A tiltott szerek közé soroltuk az alábbi drogokat: cannabis származékok (marihuána, hasis), ópiátok (heroin, máktea, máktej, morfium, lengyel kompót), inhalánsok (szerves oldószerek, ragasztók, hígítók), LSD és más halucinogének (PCP, csattanó maszlag), extasy (XTC), amfetaminok (stimuláló szerek, speed) crack, kokain, mágikus gomba, anabolikus szteroidok.
Legális szerek közé pedig a következôket: nyugtatók (andaxin, seduxen, elenium, eunoctin, veronal, calipsol, xanax, rivotril), altatók (sevenal, etoval, dorlotyn, hipnoval, noxiron) visszaélésszerû használata, alkohol-gyógyszer kombinációk alkalmazása.
A legális és a tiltott szerhasználat közül a tiltott drogfogyasztást tekintjük dominánsnak, azaz a tiltott és legális szert is fogyasztókat a tiltott szert fogyasztók közé soroljuk. A csak legális szert fogyasztók arányát nevezzük a legális fogyasztás halmozatlan életprevalencia értékének.
szert is, addig ez az arány 1995-ben 36,2%, 1999-re pedig 59,2%-ra nôtt. 1992-ben még csak óvatosan mertünk fogalmazni a legális szert fogyasztókat illetôen, vajon valóban visszaélésszerûen fogyasztják-e a legális szereket, vagy pedig öngyógyításképpen. Úgy véljük, hogy az 1999. évi adatok visszamenôen is igazolják, hogy a legális szert fogyasztók jelentôs része nem öngyógyítási szándékkal fogyasztott már akkor sem orvosi javaslat nélkül, visszaélésre alkalmas szereket.

Az 1. ábrán egyértelmûen láthatjuk, hogy jelenleg a fôváros középiskolásai körében messze a legelterjedtebb a marihuána fogyasztása, akár önmagában, akár pedig alkohollal együtt fogyasztva. A korábbiaktól eltérôen a marihuánának nemcsak az életprevalencia értéke nôtt meg jelentôsen. A kérdezést megelôzô évben marihuánát legalább egyszer fogyasztók aránya 16,6%, és az elôzô évben fogyasztók több mint fele legalább három alkalommal fogyasztott marihuánát. A marihuána havi prevalencia értéke 8,6%, közülük pedig 43% fogyasztott legalább három alkalommal a megelôzô hónapban. Az életprevalencia értékek alapján a következô legelterjedtebb tiltott szer az LSD és egyéb hallucinogének fogyasztása. A megelôzô év prevalencia értéke 5,2%, a havi prevalencia érték pedig 1,8%. Magasabb az amfetaminok és az extasy életprevalencia értéke is. Az extasy esetében az éves prevalencia érték 3,4%, a havi prevalencia érték pedig 1,4%. A legális szerek közül az orvosi javaslat nélkül szedett nyugtatók életprevalencia értéke a legmagasabb. Az évi prevalencia érték 6,5%, a havi prevalencia érték pedig 2,8%.

2. táblázat. Az 1992., az 1995. és az 1999. évi fôvárosi, és az 1999. évi pest megyei második
osztályosok szerenkénti életprevalencia értékei az összehasonlítható szerekre vonatkoztatva
 

Szerek
1992
Budapest
3. oszt.
1995
Budapest
2. oszt.
1999
Budapest
2. oszt.
1999
Pest megye 2. oszt.
Ópiátszármazékok 3,1 1,4 4,1 2,6
Marihuána, hasis 6,3 7,3 24,50 16,10
Szipuzás 3,4 4,5 3,9 6,2
Amfetaminok 3,1 1,0 7,8 5,3
LSD és más hallucinogének 1,5 2,8 8,2 5,6
Crack .. 0,5 1,5 0,8
Kokain 0,6 0,6 2,1 2,2
Heroin .. 0,5 .. ..
Heroin szippantva .. .. 1,3 1,1
Heroin más módon .. .. 1,0 0,4
Extasy .. 1,4 6,3 5,3
Fecskendôvel bevitt drogok .. 0,5 0,5 0,4
Anabolikus szteroidok .. 2,2 3,1 2,7
Nyugtatók orvosi recept nélkül 13,00 8,0 12,30 15,90
Alkohol gyógyszerrel együtt .. 8,2 11,10 10,30
Altatók orvosi recept nélkül 6,4 5,4 3,3 5,5
Ópiáttartalmú gyógyszerek 4,5 .. .. ..

A tiltott szerek közül, 1992-tôl kezdôdôen mindig a marihuána életprevalencia értéke volt a legmagasabb. Míg azonban 1992-ben és 1995-ben ez az érték nem volt túlságosan magas, és nem különült el jelentôsen a többi szerek prevalencia értekétôl, a gyakoriságra vonatkozó adatok pedig kifejezetten a kipróbálás szintû fogyasztásra utaltak, 1999-re a pest megyei és a budapesti adatok is a marihuána fogyasztás kiemelkedô elterjedtségét mutatják. A vizsgált idôszakban szinte valamennyi tiltott szer életprevalencia értéke nôtt. A növekedés dinamikája, és az elterjedtség alapján, a többi tiltott szerhez képest a marihuánán kívül jelentôs még az LSD és más hallucinogének, az amfetaminok valamint az extasy elterjedtsége illetve növekedése. Meglehetôs stabilitást mutat az egész évtizeden át a szipuzás életprevalencia értéke, azaz a tiltott szerek növekvô hozzáférhetôsége és a fogyasztás terjedése mellett, napjainkban is jelen van a középiskolások életében. Hasonlók mondhatók el a legális szerekrôl is. A kilencvenes évtizedben végig, az összes vizsgált idôpontban kiemelkedôen magas az orvosi javaslat nélküli nyugtatók életprevalencia értéke, és magas az alkohol és gyógyszer együttes fogyasztása is. Hasonlóan tehát Nyugat-Európa és Észak-Amerika országaihoz, Magyarországon is egyre inkább a marihuána válik a legelterjedtebb droggá a középiskolások körében, ugyanakkor nem vagy alig csökken a tradicionálisnak tekinthetô gyógyszerfogyasztás, és a mai napig is hasonló elterjedtséggel jelen van a fiatalok életében a szipuzás.

Alkoholfogyasztás
A megkérdezett fôvárosi középiskolások 8,1%-a nem ivott még sohasem alkoholt. A lányok és a fiúk között a különbség nem jelentôs, lányoknál az absztinencia arány 7,4%, a fiúknál pedig 8,7%. A megkérdezést megelôzô egy évben a tanulók 81,1%-a fogyasztott már legalább egyszer alkoholt. A fiúknál a megfelelô arány 79,6%, a lányoknál pedig 88,8%. A megelôzô hónap prevalencia értéke a teljes mintára 49,9%, fiúknál 51,1%, lányoknál pedig 48,4%. A megelôzô hónapban hat vagy több alkalommal alkoholt fogyasztók aránya a fiúk között 11,2%, a lányok között 7,9%, a teljes mintában pedig 9,6%. Amíg tehát az életprevalencia értékek és az elôzô év prevalencia értékei csekély mértékben a lányoknál magasabbak, addig az elôzô hónap alkoholfogyasztására vonatkozó adatok már a fiúk gyakoribb alkoholfogyasztására utalnak.
Elsôsorban a havi, és kisebb mértékben az éves prevalenciaértékeket befolyásolja az, hogy a megkérdezett az elsô illetve a második évfolyamon tanul. Az életprevalencia értékek alig különböznek a két évfolyamon, ami elsôsorban azzal magyarázható, hogy erre az életkorra Magyarországon már általában túl jutnak az elsô alkoholfogyasztáson a fiatalok. A gyakori - havi hat vagy több alkalommal történô - ivás szintén kevésbé különbözik a két évfolyamon.
Az alkoholfogyasztás életprevalencia értékei az egyes iskolatípusokban gyakorlatilag nem különböznek, csupán a szakiskolákban található csekély mértékben az átlagtól elmaradó életprevalencia érték. Az éves prevalencia értékek szintén nem mutatnak jelentôs eltérést, bár ennél a mutatónál már enyhén kezdenek szétválni az iskolatípusok. A havi prevalencia értékek a szakmunkásképzôkben a legmagasabbak, de hasonlóan magas az arány a szakközépiskolákban. A gimnáziumokban a megelôzô hónapban alkoholt fogyasztók aránya nem éri el a megkérdezettek felét, a szakiskolákban pedig még ennél is alacsonyabb a megfelelô arány. Iskolatípusonként igazán jelentôs különbséget a havi hat vagy több alkalommal történô alkoholfogyasztás esetében találunk, a legmagasabb gyakoriságot mutató szakmunkásképzôsök körében közel kétszer akkor a havi hat vagy több alkalommal alkoholt fogyasztók aránya, mint a legalacsonyabb értéket mutató gimnazisták között.
A megkérdezett fôvárosi középiskolások 51,6%-a volt már legalább egyszer részeg az életében. A lányoknál az arány kisebb, 44,5%, a fiúknál nagyobb, 57,6%. A kérdezést megelôzô évben a lerészegedés prevalencia értéke 39,7% volt. A lányok között a megfelelô arány 33,1%, a fiúknál pedig 45,3%. A lerészegedés havi prevalencia értéke a teljes mintában 19,6%. A nemenkénti különbségek itt is jelentôsek, a lányok 16,2%-a, a fiúknak pedig 22,6%-a volt már legalább egyszer részeg a kérdezést megelôzô hónapban. A három vagy több alkalommal történô lerészegedés a kérdezést megelôzô hónapban a fiúk 7,8%-ánál, a lányok 3%-ánál fordult elô (teljes minta: 3,7%). Határozott különbségek figyelhetôk meg a két évfolyam között is a lerészegedés gyakoriságában. A második évfolyamon a lerészegedés legtöbb mutatója sokkal magasabb, mint az elsô évfolyamon.
A lerészegedés minden vizsgált mutatója jelentôs különbséget mutat iskolatípusonként. Különösen magas a lerészegedés gyakorisága a szakmunkásképzôkben, ahol a megkérdezett fiatalok 70%-a legalább egyszer volt már részeg az életében, és több mint egynegyedük a kérdezést megelôzô hónapban is lerészegedett legalább egyszer. A gimnazisták között a lerészegedés legtöbb mutatója fele akkora gyakoriságot jelez, mint a szakmunkásképzôkben tapasztalható. A szakközépiskolák és a szakiskolák prevalencia értékei az átlag körül mozognak oly módon, hogy a szakközépiskolákban a prevalencia értékek többnyire meghaladják az átlagot, a szakiskolákban pedig csekély mértékben elmaradnak attól.

3. táblázat. Az alkoholfogyasztás fontosabb mutatói 1992-ben, 1995-ben és 1999-ben
Az alkoholfogyasztás mutatói 1992
Budapest
1995
Budapest
1999
Budapest
1999
Pest megye
Alkoholfogyasztás
Életprevalencia érték 92,2 92,0 93,0 92,3
Havi prevalencia 57,3 50,0 55,5 55,5
Elôzô hónapban hat vagy több alkalommal ivott 09,0 08,2 10,8 10,9
Lerészegedés
Életprevalencia .. 47,9 51,6 57,9
Havi prevalencia 21,9 20,7 19,7 26,8
Elôzô hónapban három vagy több
alkalommal volt részeg

05,7

04,2

05,6

09,1

1995-ben az alkoholfogyasztás legtöbb mutatója enyhe csökkenést mutatott 1992-höz képest. Így volt ez Budapesten, és így volt azokban a megyékben is, ahol az 1992/93. tanévre összehasonlító adattal rendelkeztünk. 1999-ben az életprevalencia értékek hasonló arányokat mutatnak, mint a korábbi két vizsgálat során. A havi prevalencia értékek, és a havi hat vagy több alkalommal történô alkoholfogyasztás is enyhe növekedést mutat Budapesten és Pest megyében is az 1995. évi adatokhoz képest. A lerészegedés életprevalencia értéke enyhén növekszik, a havi prevalencia érték nagyjából változatlan, a havi három vagy többszöri lerészegedés pedig Budapesten csekély mértékben növekedett 1995-höz képest, és jelenleg az 1992. évi szinten van.
Összességében azt mondhatjuk, hogy az alkoholfogyasztás legjellemzôbb mutatói meglehetôs stabilitást mutatnak a kilencvenes években a budapesti középiskolások körében, és nagyjából ez a stabilitás jellemzô Pest megyében is 1995 és 1999 között. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy míg a fogyasztást jellemzô adatok gyakorlatilag teljesen megegyeznek Budapesten és Pest megyében, addig a lerészegedésre utaló adatok Pest megyében rendre magasabbak, mint a fôvárosban.

Dohányzás
Budapesten a megkérdezett középiskolások 70%-a legalább egyszer rágyújtott már eddigi élete során. Fiúk és lányok között a különbség nem jelentôs, fiúknál a megfelelô arány 70,9%, lányoknál pedig 68,9%. A kérdezést megelôzô hónapban 38,4% dohányzott, a napi rendszerességgel dohányzók aránya pedig 28,1% volt. A nemek közötti különbség havi adatokban sem jelentôs (fiúknál 40%, a lányoknál pedig 36,4%), a napi rendszerességgel dohányzók aránya azonban már a fiúknál valamelyest magasabb (fiúk: 30,2%, lányok 25,6%).
A kapott válaszok alapján jelentôs különbség figyelhetô meg a középiskolák elsô és második osztályaiban tanulók dohányzási szokásaiban. Valamennyi mutató nô a második osztályra, de különösen jelentôs változás következik be a megelôzô hónapban dohányzók arányában.

Nagyon határozott különbséget mutatnak a dohányzás iskolatípusonkénti prevalencia értékei. Valamennyi érték a gimnazisták körében a legalacsonyabb. Közöttük a megelôzô hónapban dohányzók aránya nem éri el a megkérdezettek egynegyedét, és a többiekhez képest kifejezetten alacsony a napi rendszerességgel dohányzók aránya. A szakmunkásképzôkben a megkérdezettek több mint fele dohányzott a megelôzô hónapban és ehhez hasonló azoknak az aránya, akik napi rendszerességgel dohányoznak. A szakközépiskolások dohányzási arányai az átlag körül mozognak. A szakiskolákban az élet- és havi prevalencia értékek nem kiugróan magasak, viszont közöttük kifejezetten magas a rendszeres dohányzók aránya.

Összehasonlítva az 1992. évi, az 1995. évi valamint az 1999. évi fôvárosi és az 1999. évi pest megyei vizsgálat adatait, a következô eredményeket kapjuk a dohányzás jellemzô mutatóira:
4. táblázat. A dohányzás egyes jellemzôi 1992-ben, 1995-ben, és 1999-ben
 
A dohányzás adatai 1992
Budapest
1995
Budapest
1999
Budapest
1999
Pest megye
Életprevalencia 71,0 66,5 72,8 74,9
Havi prevalencia 36,0 30,2 43,1 42,4
Napi rendszerességgel dohányzik 24,0 21,6 30,3 32,9

1995-ben 1992-höz képest a dohányzás csökkenô arányokat mutatott a középiskolások körében. Ez a csökkenés részben abból adódhat, hogy 1992-ben Budapesten a harmadik osztályosokat, azaz egy évvel idôsebbeket kérdeztünk, de a bevezetôben említetteknek megfelelôen ez ténylegesen csak félév eltérést jelent. 1995-ben - adatainkat összehasonlítva azokkal a megyékkel, illetve városokkal is, ahol négy évfolyamot kérdeztek az 1992/93. tanévben, arra a következtetésre jutottunk, hogy ,,az életprevalencia értékek csekély mértékben elmaradnak a korábbi vizsgálatok értékeitôl, ugyanakkor a jelenleg is dohányzók aránya kis mértékben meghaladja a korábbi felmérések adatait".[6] 1999-ben Budapesten azt tapasztaltuk, hogy az életprevalencia értékek csekély mértékben, a havi prevalencia értékek és a napi rendszerességgel dohányzók aránya pedig jelentôs mértékben nôtt 1995-höz és 1992-höz képest is. Pest megyében a havi prevalencia érték csak csekély mértékben növekedett (1995-ben 38,7%), és Budapesthez képest kisebb mértékben nôtt a napi rendszerességgel dohányzók aránya (1995-ben 27,8%).

A drogfogyasztással kapcsolatos egyéb kérdések
A drogok ismertsége
A drogok egyre ismertebbé válnak a középiskolások körében. A heroint, a marihuánát, a kokaint, az extasyt, az LSD-t gyakorlatilag mindenki ismeri. Az 1995. évi vizsgálat során a legkevésbé ismert szer a methadon után az extasy és az amfetaminok voltak, akkor a teljes minta 25%-a, illetve 21%-a hallott már ezekrôl a drogokról, 1999-ben viszont az extasy már a legismertebb drogok közé tartozik. 1995-höz képest valamennyi szer ismertsége növekedett, bár akkor is a heroin, a kokain és a marihuána volt a legismertebb a középiskolások körében. Az ismertségre vonatkozó adatokat érdemes egy pillanatra összevetni az elterjedtségre vonatkozókkal. Bár nyilvánvaló, hogy valamely szer fogyasztási gyakoriságának növekedése növeli annak ismertségét is, mégis megállapítható, hogy a legismertebb és a legelterjedtebb drogok csak részben fedik egymást.

2. ábra. Azoknak az aránya, akik az egyes szereket ismerik, hallottak már róluk (%)

Az elsô drogfogyasztás

Az elsô drogfogyasztás körülményeinek kitüntetett szerepe van a droggal kapcsolatos kutatásokban. A kipróbálás motívumai, az elsônek próbált drog típusa hatással lehet a késôbbi drogfogyasztásra, a hozzájutás módja pedig utalhat a használat terjedésének módjára.
A drogot már fogyasztottak több mint fele (58%) elôször a marihuánát próbálta ki. Ettôl messze elmarad a második leggyakrabban említett szer, a nyugtató, amelyet elsônek fogyasztott drogként a fogyasztók 10%-a említett. Nagyobb arányban szerepelnek még az amfetaminok (8%), valamilyen egyéb nem megnevezett drog (6%), valamint az extasy (4%). Az összes többi drog elenyészô arányban szerepel az elsônek fogyasztott szerek között.
Az 1995. évi vizsgálat során szintén a nyugtató és a marihuána volt a leggyakoribb elsônek fogyasztott drog, de akkor még e szereket nagyjából hasonló arányban említették, és más szer gyakorlatilag nem is szerepelt az említettek között.

Az elsô kipróbálás leggyakoribb oka a kíváncsiság, a fogyasztók közel kétharmad része említette ezt az indokot. A második leggyakoribb okot a fogyasztók egynegyed része említette, hogy tudniillik jól akarta érezni magát.

Az elsô droghoz való hozzájutás leggyakoribb forrásaként a megkérdezettek a baráti társasággal való osztozást említik, a fogyasztók 34%-ánál volt ez az elsô beszerzési forrás. Az idôsebb, egykorú vagy fiatalabb barátot szintén hasonló arányban említik, azaz a valamilyen drogot már próbált fiatalok kétharmad része barátaitól kapta az elsônek kipróbált szert. Ennél sokkal kisebb mértékben, de említésre méltó arányban szerepel (a fogyasztók 8%-a említette) a barátoktól való vásárlás, valamint az otthonról, szülôk engedélyével, vagy anélkül történt beszerzés (a fogyasztók 11%-a említette ezt a forrást).
3. ábra. Az elsô kipróbálás különbözô okainak elôfordulási gyakorisága (%)
Az elsônek fogyasztott drog beszerzésének forrása hasonló tendenciát mutat, mint 1995-ben tapasztaltuk, azonban most ez a tendencia sokkal erôsebben érvényesül. 1995-ben a szülôknek, illetve az otthonnak, mint beszerzési forrásnak nagyjából hasonló szerepe volt, mint a barátoknak. 1999-re a barátok jelentôsége határozottan megnôtt, és ma már az elsônek próbált drog beszerzésének ez a legjelentôsebb forrása. Fontosnak tartjuk hangsúlyozni azt is, hogy az 1995. évi vizsgálathoz és a nemzetközi tapasztalatokhoz is hasonlóan az ismeretlenek, a dealerek, a beetetôk szerepe nem mutatható ki az elsô drog beszerzési forrásaként. A kipróbálásban elsôsorban a kortárs kapcsolatok, a baráti társaság valamint a kíváncsiság látszik a legfôbb motiváló tényezônek.

Annak ellenére, hogy a megkérdezettek túlnyomó többsége az elsô drogot a barátaitól szerzi be, úgy tûnik, mára igen határozottan tudatosult a fiatalokban, hogy a marihuána - és feltehetôen a többi drognak is - legjelentôsebb beszerzési forrása a diszkó. Az összes egyéb helyet sokkal kevesebben említik.[7]
 

Az egyes szerekkel, és a drogfogyasztókkal kapcsolatos attitûdök
1992-ben a budapesti középiskolások drogfogyasztásról alkotott véleményére jellemzô egyrészt, hogy gondolkodásukban elkülönültek a tiltott és a legálisan hozzáférhetô szerek, valamint a differenciálásnak egy másik dimenziója is megjelent, s ez a fogyasztás gyakorisága. A rendszeres szerhasználatot a diákok 80-90%-a tartotta veszélyesnek, vagy nagyon veszélyesnek, míg a kipróbálás szintû fogyasztás megfelelô értékei többnyire 60% alatt maradtak. Tehát a kilencvenes évek elsô felében a fiatalok már egyértelmûen különbséget tudtak tenni próbálkozás, alkalmi és rendszeres fogyasztás között. Ugyanakkor a különbözô szereket fogyasztók magatartásának megítélésében a használat gyakoriságával kapcsolatos differenciálás kevésbé jelent meg, a drogfogyasztó magatartást helytelenítôk aránya rendre magasabb volt, mint a szereket veszélyesnek ítélôk aránya.
A 90-es évek közepére a drogfogyasztók megítélésében az elítélés fokozódásával jellemezhetô tendenciák felerôsödése mutatkozott meg. A különbözô kábítószereket veszélyesnek tartók aránya a korábbiakhoz viszonyítva növekedett, különösen a kipróbálás veszélyessége tekintetében. A szerek különbözô gyakoriságú fogyasztásának veszélyességével kapcsolatban a differenciáltság tehát jelentôsen csökkent. A fogyasztókkal szembeni attitûdök differenciáltsága szinte teljesen megszûnt, a drogfogyasztók megítélése az évtized elejéhez képest negatívabbá vált, a megkérdezettek több mint kilencven százalékára az egyértelmûen negatív attitûdök váltak jellemzôvé.[8] A 90-es évek második felében valamelyes visszarendezôdés figyelhetô meg. A fogyasztás gyakorisága szerinti véleménydifferenciálás ismét megjelenik, bár annak mértéke még nem éri el a kilencvenes évek elején jellemzô állapotokat (4-5. ábra). A különbözô szerek fogyasztóinak elítélése általánosságban csökkent. Itt elsôsorban a nagyobb elterjedtségû szerek esetében következett be jelentôs módosulás. Leginkább a marihuána fogyasztást elítélôk aránya csökkent, alámenve az 1992-es értékeknek is, és azon belül is legnagyobb arányban a marihuána kipróbálását negatívan megítélôk aránya mérséklôdött. Jelentôs változások történtek még az LSD és az amfetaminok esetében. Az LSD kipróbálásának megítélése elérte az évtized eleji arányokat, az amfetaminok megítélése pedig a 95-ös és a 92-es attitûdök között helyezkedik el.

A drogfogyasztók jellemzôi
Az ESPAD '99 keretében végzett pest megyei vizsgálat azt mutatta, hogy a drogfogyasztás gyakoriságában jelentôs növekedés következik be a középiskola négy éve alatt. Az egyik nagy növekedés az elsô és második osztályosok között található (a tiltott szerek életprevalencia értéke 15,9% az elsôsök körében, 22,0% a másodikosok között), a másik nagy növekedés pedig a harmadik és negyedik osztály között következik be (a tiltott szerek életprevalencia értéke a harmadikosok között 23,4%, a negyedikesek között pedig 28,8% volt Pest megyében). A középiskola négy éve alatt tehát közel a duplájára emelkedett a tiltott szerek életprevalencia értéke. Pest megyéhez hasonlóan a fôvárosban is jelentôs különbségeket találhatunk az elsô és második osztályosok életprevalencia értékei között. A tiltott szerek életprevalencia értéke 30%-kal, a legális szerek életprevalencia értéke pedig 40%-kal nô a középiskola elsô két éve alatt: amíg az elsô osztályosok több mint egynegyede, addig a második osztályosoknak már több mint egyharmada próbált valamilyen visszaélésre alkalmas szert.
A tiltott és legális szerek fogyasztása iskolatípusonként eltérô tendenciát mutat. A tiltott szerek életprevalencia értéke legmagasabb a szakmunkásképzôkben és a szakiskolákban, legalacsonyabb a gimnáziumokban. Ugyanakkor a legális szerek életprevalencia értéke a gimnazisták között a legmagasabb, és a szakmunkásképzôkben a legalacsonyabb. Mivel a legális szerek életprevalencia értékei közötti eltérés kicsi, a tiltott szerek életprevalencia értékei pedig több mint kétszeres különbséget mutatnak az iskolatípusok között, a gimnáziumokban az összesített szerfogyasztás sokkal alacsonyabb, mint bármelyik más iskolatípusban.
Az évfolyamnál is határozottabb különbéget mutat az életprevalencia értékek születési év szerinti eltérése. A megkérdezett fiatalok túlnyomó többsége 1982-83. között született, de kerültek a mintába 1979-81, valamint 1984-ben születettek is. A legális szerek életprevalencia értéke a kor elôrehaladtával nem változik jelentôsen, viszont a tiltott szerek életprevalencia értéke határozottan nô: az 1980-ban születettek között 48,5%, az 1981-ben születettek között 42,7%, ugyanakkor az 1983-ban születettek között csupán 20,3%, az 1984-ben születettek között pedig 15,0%. Ez egyaránt jelentheti azt, hogy a kor elôrehaladtával terjed a tiltott drogok fogyasztása, és jelentheti azt is, hogy elsôsorban azok között nagyobb a tiltott drogfogyasztás, akik valamilyen okból nem a leginkább tipikus életkorban kerülnek középiskolába.
A fiúk és a lányok között az összes szerfogyasztás arányában nem tapasztaltunk jelentôs különbséget. Ugyanakkor a korábbi hazai, és a nemzetközi tapasztalatoknak is megfelelô eltéréseket tapasztaljuk a tiltott és legális szerek között: a legális szerek fogyasztása elsôsorban a lányokra jellemzô, a tiltott szerek fogyasztása pedig sokkal gyakrabban fordul elô a fiúk között.
A szerfogyasztás magasabb azok körében, akik nevelôapával, más rokon személlyel, nem rokon személlyel, illetve intézetben élnek. A legális szerek és a tiltott szerek aránya is egyaránt ezekben a csoportokban a legmagasabb. A legális szerek esetében az eltérés nem jelentôs, a tiltott szerek esetében viszont igen nagy különbségeket találunk aszerint, hogy a megkérdezettek kivel élnek együtt. Figyelemre méltó az édesapával való együttélés kitüntetett szerepe. Erre már az 1995. évi vizsgálat adatai is felhívták a figyelmet. Az édesapa megóvó szerepét jelzi az is, hogy nevelôapával élôk között kiugróan magas a tiltott szerek életprevalencia értéke, a nevelôanyával élôk között pedig csupán átlagos ez az érték (bár ez utóbbi adat az alacsony esetszám miatt kevéssé megbízható). Ez arra utal, hogy az édesapa jelenléte igen határozott visszatartó erôt jelent a tiltott drogok kipróbálásakor. (Bár statisztikailag nem értelmezhetô az intézetben élôk életprevalencia értéke, hiszen összesen 9 fiatalról van szó, mégis figyelemre méltó, hogy közülük szinte mindenki kipróbált már valamilyen tiltott drogot.)
Az apa iskolai végzettsége elsôsorban a tiltott szerek életprevalencia értékére van hatással. Minél magasabb az apa iskolai végzettsége, annál alacsonyabb a tiltott szerek életprevalencia értéke. A legális szerek fogyasztása nem mutat jelentôs kapcsolatot az apa végzettségével. Az anya iskolai végzettsége már egyaránt kapcsolatot mutat a tiltott és legális szerek életprevalencia értékével is. Mindkét szercsoportban a legalacsonyabb prevalencia értékeket a legmagasabb iskolai végzettségû anyák gyerekeinél találjuk, és ahogy lefele haladunk, egyre magasabb prevalencia értékeket mérünk. Úgy tûnik tehát, a szülôk iskolai végzettsége Budapesten ma már jelentôsebb hatással van a tiltott és legális szerek életprevalencia értékeire, mint korábban. Az 1992. évi vizsgálat során még nem találtunk jellegzetes különbséget a drogfogyasztás életprevalencia értéke, és a szülôk iskolai végzettsége között. Az 1995. évi vizsgálat még mindig arra a következtetésre jutott, hogy ,,az apa iskolai végzettsége a szerfogyasztás arányát nem befolyásolja jelentôsen"[9]. Ugyanakkor megállapítható volt, hogy ,,az alacsonyabb iskolai végzettségû apák gyermekeinél gyakoribb a legális szerek fogyasztása, a felsôfokú végzettségû apák gyerekei pedig valamelyest nagyobb arányban fogyasztanak tiltott drogokat."[10]. A jelenlegi vizsgálat tehát a korábbiakhoz képest egyértelmûbb kapcsolatot jelez a társadalmi státusváltozók, és a drogfogyasztás között.[11]
A szûkebb-tágabb családban elôforduló káros viselkedési formák illetve devianciák közül a dohányzás a leggyakoribb viselkedési forma, amellyel a megkérdezettek túlnyomó többsége találkozik. A középiskolások 41%-a rendszeresen sok alkoholt fogyasztót is ismer családjában, közel egyötöd részük (18%) pedig a szûk családi körbôl is említeni tudott ilyent. Nem ritka a nyugtató, altató szedése, a pszichológusi kezelés sem a családban. Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy valamennyi kérdezett viselkedési forma elterjedt a középiskolások környezetében. A semmilyen szert nem fogyasztó fiatalok családjában a fenti viselkedési formák például ritkábban fordulnak elô. Figyelemre méltó, hogy a devianciák, illetve a káros viselkedési formák - a börtön, a kábítószer fogyasztás és a dohányzás kivételével - legnagyobb gyakorisággal a legális szert fogyasztók családjában vannak jelen. Az 1992. és az 1995. évi vizsgálat azt mutatta, hogy a deviáns viselkedési formák legnagyobb arányban a tiltott drogot fogyasztók családjában fordultak elô. 1999-re változni látszik ez a helyzet, a pest megyei és a fôvárosi adatok is arra utalnak, hogy ma már a legális szert fogyasztók veszélyeztetettebb környezetben élnek, mint a tiltott szert fogyasztók.
A korábbi vizsgálatokkal harmonizálva a jelenlegi vizsgálat során is jelentôs eltérések mutatkoztak a tiltott illetve legális drogot már fogyasztott, és még nem fogyasztott

Egy többváltozós magyarázó modell
A felvett háttérváltozók együttes hatásának vizsgálatára, a tiltott drogfogyasztók leírásának pontosítására diszkriminancia elemzést végeztünk egyrészt az egyes változócsoportokon, másrészt a háttérváltozók különbözô típusainak együttes halmazán. Az elemzés során a vizsgált családi, demográfiai, iskolához, illetve életmódhoz köthetô háttérváltozók olyan lineáris kombinációját próbáltuk megtalálni, mellyel a legjobban megbecsülhetô az, hogy a kérdezett a drogfogyasztó, vagy drogot még nem próbálók csoportjába tartozik-e?
Amennyiben az egyes változócsoportokat külön vizsgáljuk, akkor az életmódváltozók szerepét kell kiemelnünk. Ez a változócsoport ugyanis önmagában is viszonylag nagy biztonsággal teszi lehetôvé a drogfogyasztók identifikálását. A tiltott szereket valaha ténylegesen fogyasztók 74,7%-a esetében, az életmódváltozók lineáris kombinációja alapján becsült drogfogyasztási besorolás megegyezik a ténylegessel. Amennyiben csak a családdal kapcsolatos változókat vonjuk be az elemzésbe, az osztályozás pontossága már csak 64,5%-os. A legrosszabb becslést az iskolával kapcsolatos változók adják (tanulmányi átlag, iskola típus, hogy volt-e az iskolában prevenciós program, az iskolai hiányzások), a csak iskolához kötôdô változók alapján kidolgozott modellben a drogfogyasztók 57,4%-át sikerült megfelelôen besorolni, ami alig haladja meg a véletlen osztályozás eredményességét.
Mindegyik háttérváltozó-típus modellbe vonásának eredményeként, a tisztán életmódváltozókat tartalmazó modellhez képest csak igen kicsit sikerült javítani az osztályozás pontosságán.
Az 5. táblázatban látható háttérváltozókból képzett diszkrimináló felület mentén 81,5%-os pontossággal választható szét a valamilyen tiltott drogot
5. táblázat. A standardizált kanonikus diszkrimináló függvény tagjai, és azok együtthatói
 
Szétválasztó felület elemei együtthatók
Havi dohányzás intenzitása ,688
Szokott-e motorozni ,269
Legalább hetente egy este elmegy-e otthonról ,186
Van-e a szûk vagy tág családban börtönviselt ,182
Anya iskolai végzettsége ,181
Apával való kapcsolat minôsége ,179
A havi alkoholfogyasztás intenzitása ,163
Menyire ért egyet azzal, hogy: ,,minden szabályt megszeghetsz, aminek nincs
értelme"

,158
A kérdezett születési éve -,151-
Volt-e a szûk vagy tág családban öngyilkossági kísérlet ,113
Foglalkozik-e valamilyen hobbival -,113-
Legalább 4 órát néz-e tévét egy átlagos hétköznap -,109-

már fogyasztók és az azt soha nem fogyasztók sokasága. Ezen belül a drogfogyasztókra vonatkozó becslés 78%-os pontossággú.
Láthatjuk, hogy a vizsgált változók közül - a változócsoportonként végzett elemzéshez hasonlóan - leginkább a szabadidô eltöltéssel, életmóddal, fogyasztási szokásokkal kapcsolatos kérdések dominálnak a drogfogyasztó populáció identifikálásában, ebbe a csoportba tartozik a szétválasztó felület 6 kategóriája, s közülük kerülnek ki a nagyobb együtthatóval bírók is. Viszonylag jelentôs még a szerepe a családi háttérváltozóknak is (4 változó a 12-bôl ebbe a csoportba tartozik), más típusú változók viszont gyakorlatilag egyáltalán nem jutnak szerephez.
Az 1995-ös vizsgálat budapesti adatain végzett elemzés az egyes változócsoportok relatív szerepére vonatkozóan a jelenlegihez hasonló eredményeket hozott. Korábban is az életmódváltozók szerepét hangsúlyozta a modell.[12] Azonban 1995 és 1999 között szinte mindegyik változócsoport mentén növekedett valamelyest a drogfogyasztók identifikálásának pontossága, azaz a drogfogyasztás mind az iskolai, mind a családi, mind az életmódváltozókkal egyre markánsabb kapcsolatot mutat.

Összefoglalás
Az 1999. márciusában Budapesten megkérdezett elsô és második osztályos középiskolások közel egyharmad része (32%) kipróbált már valamilyen tiltott vagy legális szert. Elsôsorban a tiltott szerek életprevalencia értéke nôtt meg jelentôsen az elmúlt évtizedben. A növekedés azonban kifejezetten az 1995-1999 közti idôszakban következett be. Míg 1992 és 1995 között a fogyasztás többé-kevésbé stabil volt, addig 1995 és 1999 között a tiltott szerek életprevalencia értéke a második osztályosok körében közel két és félszeresére emelkedett. Bár a legtöbb tiltott szer fogyasztása növekedett, a fogyasztási struktúrában kiemelkedôen a legjelentôsebb szer ma a marihuána. Bár eddig is a marihuána volt a legelterjedtebb tiltott drog a középiskolások körében, azonban korábban csak kismértékben emelkedett ki a többi tiltott szer közül. 1995 és 1999 között a marihuána életprevalencia értéke a második osztályosok között több mint háromszorosára nôtt, ami azt jelenti, hogy ma a második osztályosok közel egynegyed része kipróbálta már a marihuánát. A tiltott szerek közül a második legelterjedtebb (bár a marihuánától messze elmaradó életprevalencia értékkel) az LSD és más hallucinogének. A legális szerek fogyasztása nem változott jelentôsen, ami azonban azt jelenti, hogy a tiltott és legális szereket együttesen nézve, a marihuána után ma is a második legmagasabb életprevalencia értékeket a nyugtatóknál, ezt követôen pedig az alkohol és gyógyszer együttes fogyasztásánál találjuk.
Bár részletesebben csak a kutatás késôbbi szakaszában elemezzük a háttérváltozókat, az eddigiek alapján valószínûnek látszik, hogy a drogot fogyasztók és a drogot nem fogyasztók között határozottabb különbségek kezdenek kialakulni, mint az a korábbi idôszakban tapasztalható volt. Elsôsorban a tiltott drogot fogyasztókra igaz ez, akik a háttérváltozók alapján úgy tûnik jobban elkülönülnek, mint korábban, vagy mint jelenleg a legális szert fogyasztók esetében megfigyelhetô.
Összességében tehát, a kutatás jelenlegi feldolgozottságakor is már megállapítható, hogy a tiltott drogok fogyasztásának jelentôs növekedése következett be 1995 és 1999 között Budapesten a középiskolások körében. Ez a növekedés oly módon ment végbe, hogy a tradicionálisnak mondható fogyasztási szokások nem változtak. Azaz a középiskolások körében egyre dominánsabbá válik a marihuána, és növekszik a többi tiltott drog fogyasztása is, de emellett változatlanul a legelterjedtebb visszaélésre alkalmas szerek közé tartoznak a nyugtatók, nem szorul vissza egyéb gyógyszerek alkohollal együtt való fogyasztása, és nem csökken a szipuzás elterjedtsége sem. A drogfogyasztás terjedése kiegészül a korábban is elterjedt és ma is enyhén növekvô dohányzással, valamint a szintén korábban is elterjedt, és nem csökkenô alkoholfogyasztással.


Felhasznált irodalom

Demetrovics Zsolt (1998): Drog és Disco Budapesten. Budapesti Szociális Forrásközpont, Budapest.
Hibell, Björn-Andersson, Barbro-Bjarnason, Thoroddur-Kokkevi, Anna-Morgan, Mark-Narusk, Ann (1997): The 1995 ESPAD report, Stockholm.
Elekes Zsuzsanna (1993a): Magyarországi droghelyzet a kutatások tükrében. Országos Alkohológiai Intézet, Budapest.
Elekes Zsuzsanna-Paksi Borbála (1993b): Alcohol and Drug Consumption among School Children in Budapest. Lecture on the 19th Annual Alcohol Epidemiology Symposium, Krakow, 7-12 June.
Elekes Zsuzsanna-Paksi Borbála (1994): Adalékok a magyarországi drogfogyasztás alakulásához. In: Moksony F.-Münnich I. (szerk.): Devianciák Magyarországon. Közélet Kiadó, Budapest.
Elekes Zsuzsanna-Paksi Borbála (1996a): A magyarországi középiskolások alkohol- és drogfogyasztása. Népjóléti Minisztérium.

Elekes Zsuzsanna-Paksi Borbála (1996b): Lelkünkre ül a politika? Századvég. 1996 ôsz.

Murányi István-Seres Ildikó (1994): Lebegéshez nem kell pótszer. Drogfogyasztás a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei középiskolások körében, Nyíregyháza.
Oprics Judit-Paksi Borbála (1998): Fiatalok a drogról, Educatio 2.
Paksi Borbála (1997): Lehetôségek és problémák a magyarországi drogepidemiológiai kutatásokban. Szenvedélybetegségek 2.


Jegyzetek

[1] Paksi Borbála (1997).
[2] Lásd pl. Elekes Zs.-Paksi B. (1996b).

[3] Az ESPAD '99 lebonyolítását Magyarországon az OTKA (T025903) valamint az Ifjúsági és Sportminisztérium finanszírozásával végeztük
[4] Mivel az eddigi vizsgálatok azt mutatták, hogy a fôváros fiataljai nem különböznek jelentôsen - legalábbis ebben a tekintetben - az ország többi fiataljától, ez a tény önmagában lehetôvé teszi az évtizedben végbement változások becslését is. Az 1995. évi kutatás megyei reprezentativitása lehetôvé tette, hogy több megyében elemezzük az 1992 és 1995 között végbement változásokat. 1999. évi Pest megyében - a Pest megyei ANTSZ megbízásából - a középiskolások négy évfolyamának reprezentatív mintáján végzett vizsgálat pedig lehetôvé teszi az 1995 és 1999 közti változások mérését Pest megyében. Az ESPAD '99 a középiskolások elsô-második osztályára terjedt ki. Az a tény, hogy Pest megyében négy évfolyam vett részt az adatfelvételben, lehetôvé teszi, hogy a középiskolások egészére is óvatosan ugyan, de becsléseket készítsünk.

[5] Az adatok nemzetközi kontextusban való értelmezése csak hosszabb távú céljaink között szerepelhet, jelen tanulmány elkészültekor erre még - az adatok frissessége miatt - nincs lehetôség. Az adatfelvétel minden résztvevô országban 1999 márciusában történt, és az egyes országok egyelôre még a nemzeti szintû elemzésben is csak a feldolgozás elsô fázisánál tartanak.
[6]Elekes-Paksi (1996a) 85 p.
[7] A diszkó és a kábítószer használat kapcsolatáról lásd részletesebben: Demetrovics Zsolt (1998).
[8] Oprics Judit-Paksi Borbála (1998).
[9]9 Elekes-Paksi (1996a) 72 p.
[10]Uo.
[11] A Pest megyében végzett vizsgálat adatai viszont arra utaltak, hogy a tiltott drogok életprevalencia értéke a legalacsonyabb és a legmagasabb iskolai végzettségû apák gyerekeinél magasabbak. Az anyák iskolai végzettsége alapján pedig, a fôvárosi adatokhoz hasonlóan a legális szerek fogyasztása csökken, viszont az apákhoz hasonlóan a tiltott szerek fogyasztása nô az iskolai végzettség növekedésével párhuzamosan.
[12] Családi változók esetében a becsült és a tényleges fogyasztók metszete mindössze 33%, iskolai változók esetében 52%, életmód változók esetében 63%, összevont modellben pedig 71%.


Véleményét, megjegyzéseit a következõ címre várjuk: vargaj@szazadveg.hu



C3 Alapítvány c3.hu/scripta/