Nos, íme. Az anyja ezt mókásnak tartja. Biztosan azt hiszi, hogy nagyon vicces. Eleinte Henri is ezt hitte. Amikor ez az egész elkezdõdött, ez az üzengetés-mánia, õ is azt gondolta, hogy mulatságos. Azután...
Amikor hazajön az iskolából, valamivel dél elõtt, ott találja ezeket a cédulákat, melyeket az anyja ragasztott fel a hûtõszekrényre. A mikrosütõre. Vagy az ajtóra. Mindenhová. Mint ma is.
A fõzelék a mikrosütõben van - ha húst is akarsz, süss ki magadnak egy pókot!
Aztán lejjebb egy másik cédula, melyen egy nyíl mutat a hûtõszekrény fogantyújára. A hûtõben, a felsõ rácson egy rózsaszín csomag: egy darab hús. Bifsztek. Ezt a darab húst nevezi anyja tréfásan póknak.
Nem mintha ez annyira mulatságos volna, hogy viccet kellene faragni belõle. Az anyja viszont így gondolja. Kiragasztott üzeneteiben sorozatban gyártja a vicceket. Ilyeneket, hogy A hentes agyveleje már a serpenyõben van (variánsa: Az eladónõ belei stb.). Vagy: Apádnak vérzett az orra: a véres hurka ott van a mikrosütõben a krumplival együtt - négy percig kell melegíteni.
Anyával az a baj, hogy annyira szeretné, hogy jó fejnek tartsák. És hogy ezért hálásak legyenek neki. Ugye milyen jó, ha az embernek olyan mamája van, aki szeret viccelõdni? Igen, mama, te nagyon vicces vagy. Igen, mama, nevetek. Igen, mama, te fantasztikus vagy.
Igen, mama, szeretlek.
Henri kiveszi a húst a hûtõbõl, fogja a serpenyõt, egy kis vajat tesz bele, tudja, mit kell csinálnia. Amíg a vaj megolvad, beállíthatja a mikrosütõt. A konyhában csak az ételkészítés zörejei hallatszanak. Éppen csak ezek a kis csörrenések, ezt leszámítva teljes a csend.
Ezek a kis zörejek csak annyi zajt
keltenek, hogy az ember arra gondol, valójában álruhás
csönddarabok. Igazi zajnak legalábbis nemigen tekint-
hetõk.
Azóta van ez így, amióta az anyja munkát talált magának. Henri egyedül jár haza, egyedül készíti el az ételt, egyedül eszi meg, egyedül megy el. Mindez a ragasztószalaggal rögzített cédulákra, vagy a sárga, öntapadós cetlikre írott üzenetek kíséretében. Hoztam neked camembert-t a sajtárustól - azt, amelyik mászik. Ezt leszámítva, jó, hogy az anyja dolgozik. Sõt állati jó. Az apja azt mondja, így legalább jut feltét is a spenótra.
Henri utálja a spenótot.
És a rossz vicceket.
Menü: ravioli a sütõben - tettem rá egy kis reszelt gruyère-t -, még reszelhetsz hozzá, ha akarsz, egy kicsi még maradt a lyukak körül. Egy másik alkalommal: Egyél a gruyère-bõl, a lyukakban érzõdik a hegyi levegõ, ettõl nõsznagyra.
A vaj már serceg. Henri beleteszi a húst. A pókot. Ettõl nõsz nagyra: ahhoz már elég nagy, hogy egyedül készítse el az ételt. A fõzelék is meleg már. Az endíviafõzelék maradéka. Majdnem hogy rosszabb, mint a spenót. Legközelebb a McDonald's-ba megy. Ott legalább nem gyártanak ilyen vicces cédulákat. Henri elzárja a gázt.
Most, hogy már a fõzés zajai is megszûntek, a csend még teljesebb.
Anyja üzenetei. Egy nap majd azt írja Elmentem, isten veled. Vagy csak annyit Isten veled. Ez még mulatságosabb lenne. Már csak be kellene fejeznie a viccet: Isten veled, odafönt majd találkozunk - addig is, az új címem: a temetõ.
Ez kifejezetten kacagtató lenne.
Henri megpróbál nevetni, az endíviafõzelék tényleg rosszabb, mint a spenót, és hirtelen nagy szavakra támad gusztusa. Ilyenekre, hogy alkotmányellenesen, körmenetszerûen, egylényegûen.
Ez legalább mulatságos lenne. Ha húst is akarsz, süss ki magadnak két elviselhetetlenült. Nem mindig csak határozókat. Fõzelék: glicerines Lakedaimonok. Gyömbéres philodendron. Henri elmosolyodik. Ijesztõ, elbátortalanító hosszúságú szavakat keresgél. Egy lexikon kellene neki.
Meglesz lexikon nélkül is, nincs kedve felkelni. Elábrándozik.
Tányérjában kezd megfagyni
a hús leve. Szürkésfehér foltokká áll
össze, gyertyaíze lesz, és émelyítõ
ragacsai majd odatapadnak a szájpadlására.
A húsdarabok ebben áznak.
Henri merengve néz a tányérjába. Jégmezõkön
úszó hajókat képzel el, melyek mozdulatlanná
dermednek, amikor a jég foglyul ejti õket.
Jégmezõ, ez egy szép szó. Talán egy kicsit rövid. A világtérkép is jó. Vagy a jégtörõ. Vagy a zöldségszeletelõ. Vagy a pépgép, ahogy az apja nevezi. Vagy a püspökfalat.
Az összetett szavak gazdag választékot kínálnak. Tányérjában már öszszekocsonyásodott a húslé. Az endíviafõzelék is kihûlt. Henri gyönyörködtetõ szavakat keresgél.
Az ikerszavakkal nem foglalkozik, azok csalnak egy kicsit, mert jogot formálnak arra, hogy két szóból állítsák össze magukat. Olyan szavakat kell találni, amelyek nem ilyen cikornyásak, és mégis jó hangzásúak.
Balhé, például. Vagy ejha! Vagy otromba. Henrit elbûvölik a magánhangzók, melyek néha tisztán csengõ hangláncot alkotnak. Hulladék, kivilágít, mulatságos. Kedvenc, sárgabarack, akác. Mint egy kör. A magánhangzók megfogják egymás kezét és táncolnak. Állványzat, házilikõr, csörömpölés. Jönnek sorra a szavak, elõszökkennek, mindig hármasával, aztán elillannak, ott, az asztal közepén, valahol a tányér, a pohár, a serpenyõ, a kihûlt hús és a tányérban kornyadozó szétfõtt endíviadarabkák között.
Henri a semmibe bámul. Felidézi korábbi olvasmányait. A szavak végtelen messzeségbõl jönnek elõ. Fura égimeszelõk, szélhámos pofák, összeesküvõ kinézetû alakok. Ilyen szavak, mint a guillotine, abszorpció, filoxéra, sztrichnin, pszichiáter. A lexikonba sem szívesen venné be ezeket az ember. Minden egyes szótagjuk bizarrul hat. Tanárnak való szavak ezek. Diktálásszaguk van. És kénkõszaguk.
Kétségbeejtõ, kissé szédítõ helyesírásuk azonban csábító is egyúttal. Nincs mit tenni, az ember enged titokzatos és némiképpen obszcén bájuknak.
A szókincs félelmetes gyönyöröket kínál.
Henri eltöpreng e szavakon. Képzelete tágas, szabad mezõkön száguld, szavak csapatainak kíséretében. Nagyon érdekes ez az utazás. Találkozik kóborló hangsorokkal, vándorló jelentésekkel, melyeket kényelmes lustasággal hagy megfejtetlenül. A végén már nem is tudja, hol jár, sem azt, hogy pontosan mit is jelentenek ezek a szavak. A szavak jelentése elpárolog, s csak a szótagok táncát látja a ködben.
Paraván, karaván, atamán, katamarán.
Azután krach, pech, szfinx: az ilyen furcsán írott szavak. Mintha visszafelé lennének írva. Ez egy fordított írás. Ordított. Rondított. Bodorított. Homorított. Romlott.
Henri hátralöki a széket. Feláll. Leszedi az asztalt. Másra gondol. Hagyja, hogy gondolatai magukkal ragadják. Kinyitja a mosogatógépet. Beleönti az endíviafõzelék maradékát. Belekotorja a kihûlt húsdarabokat is. Megfogja a tányérját. Elhelyezi a szemetesedényben. Gyengéden. Oda teszi az evõeszközeit és a poharát is. Becsukja a szemetesedényt. Megmossa a kezét a folyékony mosogatószerrel. Egy konyharuhával megtörli. A konyharuhát beteszi a hûtõszekrénybe. Becsukja a hûtõ ajtaját. Rámered az üzenetre: Süss ki magadnak egy pókot! Megfogja a cédulát. Eltépi. Tépi. Tépi.
TAKÁCS M. JÓZSEF fordítása
Kérjük küldje el véleményét címünkre: nvilag@c3.hu