Halmos Sándor

Száz éve született Kardos László

---

Részt vett az Ady Társaság munkájában, rendszeresen publikált helyi irodalmi folyóiratokban, és mint a Zsidó Gimnázium tanára nemzedékeket nevelt.

Költôk és írók – Gulyás Géza, Zoltay Lajos, Juhász Pál, Ecsedy István, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes – voltak a barátai, és irodalmi estélyek szervezôjeként Debrecen városa szívébe zárta.

A Debreceni Zsidó Gimnázium elsô tanévzáró ünnepségén dr. Kardos Albert igazgató jelentette be, hogy 1922 szeptemberétôl tanárként alkalmazza dr. Kardos Lászlót.

1927-ben Cionisták és asszimilánsok címmel tartott dr. Kardos László elôadást, melyrôl a gimnáziumi évkönyv az alábbiakat írja: “Az egyetemes zsidóság legvitatottabb kérdését fejtegette. Elôadásában a cionistákat idealistáknak, önérzeteseknek és gyakorta agresszíveknek jellemezte, míg az asszimilánsokat túlzottan alkalmazkodóknak, kompromisszumot keresôknek, s kultúrát kedvelôknek írta le. Az elôadás hangja objektív volt. Kardos László nem tartozott a cionista táborhoz, inkább az asszimiláció útját követte. Dr. Fejér Ferenc hitközségi elnök azonban megütközött az elôadáson, s levélben tiltakozott a gimnázium igazgatójánál. Dr. Kardos Albert válaszlevelében hangsúlyozta, hogy a tanároknak mind az iskolában, mind az elôadói asztalnál szólásszabadságuk van a törvények megszabta kereteken belül. E levélváltás is példázza a Zsidó Gimnázium szellemi függetlenségét.”

1927 szeptemberében Zsidó Diákinternátus nyílt a Nemzetôr utcán, melynek igazgatója Kardos László tanár lett. “Ez internátushoz – olvassuk az iskola évkönyvében – jogi viszony nem fuzte gimnáziumunkat, de hozzá többrendbeli kötelékkel vagyunk kapcsolva.”

1934-ben került sor a Zsidó Gimnázium tornatermének felavatására, melyen a hetedik osztályos Schön János Bialik A puszta utolsó halottai címu versét mondta, amit dr. Kardos László fordított magyar nyelvre. 1935-ben Rambam születésének 800. évfordulóját, valamint Horatius születésének 2000. évfordulóját ünnepelte a gimnázium. Az évkönyv bevezetô tanulmányát Kardos László “Horatius emlékének szentelte. Úgy látta, hogy Horatius nem népszeru a kétezres évfordulón, amikor megalázott nemzetek és nyomorban fulladozó tömegek feszítik izmaikat kétségbeesett, emberfeletti küzdelemre a »Plusz ultra« lázas igéjével ajkukon, a fenyegetô villamos napokban az antik józanság, a mértékletes bölcsesség és a fontoló nyugalom klasszikus dala kevés szívben verhet visszhangot. Az irodalom és muvészetek ápolói ôrzik az ókori költészet emberiességének hunyorgó tüzét. Egy jobb korszaknak kell eljönnie, hogy a gonddal ôrzött tüzecske ismét magasra lobbanhasson, és szelíd fényével derusen beragyoghassa e szomorú világot…”

Az évkönyvbôl tudjuk meg azt is, hogy a zsidó Reálgimnáziumban Sámson Sportkör is muködött, melyet kezdetben Kardos László vezetett.

1938. január 15-én Kardos László lemondott a Debreceni Ady Társaság alapítója és fôtitkára tisztségérôl és március 29-én megalakított a Debreceni Zsidó Gimnázium Baráti Szövetségét. Ekkor már angol–francia–héber nyelvtanfolyamokat szervezett, országos híru mufordító, és hatására valóságos mufordítói gárda nevelôdik a diákok között: Békési Pál, Ullmann Ervin, Balázs Miksa – akiket elsodort 1944 áradata –, csak Stauber Ernô maradt életben, aki késôbb kivándorolt Jeruzsálembe.

Kardos László a magyar humanista nevelés irányítójaként fontosnak tartotta, hogy a tanulói önálló kutatómunkát végezzenek. Így gyujtötték össze a nyolcadik osztályos diákok és adták ki Tóth Árpádnak, a kiváló debreceni költônek szétszórt, kötetbe addig még nem foglalt bírálatait és tanulmányait. A kiadvány nagy és lelkes visszhangra talált az irodalomszeretô emberek körében. Az Esti Kurír címu újság szép szavakkal dicsérte Az Ady–Rákosi vita címu kötetet is, amelyet Kardos László tanítványai jelentettek meg 1940-ben. A hírlap csak azt nem említette, hogy a dicséretes munkát végzô gimnazisták éppen zsidók.

Kardos László segítségével telepedett le Debrecenben Steinmetz Meir Cvi, akinek költôi neve: Ben Slomo. A Kardos László-féle héber költôi antológiájában ez olvasható verseirôl: “Kötete: Gesarim. Gazdag eszmeiségu, meghitt hangulatú versek mellett az egyetemes zsidó sors komorabb hangjait is hatásosan zendíti fel.”

Kardos László a 106/6-os munkaszolgálatos csoport tagjaként bejárta a poklokat. A második világháború után a Zsidó Gimnázium már nem kelt életre. Huszonhárom évig volt Kardos László az intézet tanára, aki az iskola huszonöt éves történetérôl – 1921–1944 – méltató szavakat írt az Új Élet címu újság 1946. 12. 12-i számában. Az írás a gimnázium sorsát, a magyar zsidóság kultúrtörténetének egyik leghôsibb, legnagyobb és legszomorúbb fejezetét idézi.

Munkássága – haláláig – Budapesten folytatódott, de mindig debreceninek vallotta magát, a debreceni szellemiséget hordozta szívében.
 

Haim Nahman Bialik
A talmudista
(részlet)
 

Nem volt megírva elkallódnom itt.
Bús küszködôk, elhagytam házatok
s Tórámat is, – a kenyér bunbe vitt,
s külön bolyongtam, mint a lázadók.
Szállt az idô... A hetedik határban
állítottam föl oltáromat én,
de gondolatban vissza-visszajártam,
a képetek itt élt szívem közepén.
Még jól tudom, mily dús-erôs a Mag,
amely haragvó földetekben évell,
s tudom mily áldást hozna ránk a Nap,
ha rátok sütne áldó melegével,
s a vidám, boldog búza hogy ömölne,
ha szétfújná egy jó szél a ködöt
és minden utat tisztára söpörne
az Élet és a Jesiva között!
És jól tudom a szennyes, csúnya véget!
Jaj népem, népem, hogy fáj tudnom azt!
Halál-ugar ez, átkozott, kiégett,
ha ilyen magvakat is megrohaszt!