Ebben az idôben a kis Andriska ugyanúgy, ahogy én is és még sokan mások ebbôl a generációból, iskolaköpenyben sietett az iskolába, hátán az iskolatáska (amit késôbb Demjén Rózsi is megénekelt, persze ôt nem a kis Böröcz inspirálta), és az iskolatáskában egy redônyös fatolltartó, amiben zörögtek a KOH-I-NOOR facerkák. A suliban a tanárok dupla feketét ittak, amibe mokkacukrot tettek, és Tervet, Munkást vagy Symphóniát, a nôk Fecskét szívtak kávézás közben. A biológia-szertárban üvegbúra alatt tárolták a szemléltetési eszközöket, védve a portól és az óvatlan gyermekkezek tapicskolásától. Suli után a kis Andriska csatos üvegbôl meghatározhatatlan színu Bambit ivott, és ötven fillérért fagyigombócot nyalogatott hazafelé. Ha megfájdult a torka, a doktor bácsi orvosi spakulával nézte meg a manduláját. A házmester Szikra gyufával gyújtott rá, miközben kicserélte a lépcsôházban a körtét, és amikor elcsoszogott, a cipôje, amit még spiccvasakkal láttak el, minden lépésnél csengô hangot adott, és ugyanakkor nyikorgott is egyet, mert bôrbôl volt a talpa. Otthon a szülôk dzsörzéruhában várták, és kenyeret kapott a spenóthoz vacsorára.
Ez természetesen csak egy fikció, nem tudom, hogy a kis Böröcz Andriskát milyen hatások érték gyerekkorában. Az biztos (mivel magamból indultam ki), hogy engem értek ilyen és ehhez hasonló hatások, mint ahogy mindazokat is, akik akkor éltek. Nos, akkor mi a titok, miben különbözik Böröcz András attól a sok-sok embertôl, akik szintén megélték a hatvanas éveket, kopogott a KOH-I-NOOR cerka a redônyös tolltartójukban, és mégsem készítenek ceruzaszobrokat. Hát az, hogy Böröcz ízig-vérig igazi muvész, aki különös érzékenységgel folyatja át magán az életet, és képezi le rajzaiban, szobraiban. Ez most úgy hangzik, mintha más muvész nem létezne, és a hatvanas évekre csak Böröcz András formálhatna jogot. Ez így nem igaz. Nagyon sokan, nagyon szépen fogalmazták meg ennek az idôszaknak a hangulatát. A filmesek közül Gothár Péter Megáll az idô, András Ferenc Nagy generáció címu filmjében stb. A képzômuvészetben is voltak törekvések, amelyek ennek a kornak a hangulatát, tárgykultúráját, szimbólumait használták fel (a rendszerváltás után megrendezett Kék Acél címu kiállításon Kicsiny, Gerhes, Kungl, Gerber muveiben), vagy Rácmolnár Sándor muvészetében is tetten érhetô ez a világ.
Böröcz már akkor is, amikor még csak egylaki volt, komoly nevet vívott ki magának performanszaival, érzékeny tollrajzaival. Már itthon teljesen kialakult jelkép- és szimbólumrendszere. Kérdés, hogy Amerikában kit érdekel az, mi volt Magyarországon a hatvanas években. Böröcznek sikerült megoldania, ötvöznie a kinti élményeket az itthoniakkal úgy, hogy egy még izgalmasabb világ jött létre belôle. Az itthon kialakult tárgykultúrát a kint talált tárgyakkal keresztezte, miközben muvészetének eredeti hangulata nem veszett el, csak bôvült, színesebb lett, és a New York-iak számára is olvashatóbbá vált. Ez persze nem jelenti azt, hogy a hazai közönség értetlenül áll a munkák elôtt. A kenyérrel például New Yorkban is dolgozik, de nem hozott anyagból készíti szobrait, hanem a helyi brooklyni zsidó pékség kenyerét és annak Mózest kôtáblákkal ábrázoló címkéjét használja fel kinti munkáihoz. Legalább ilyen fontos lehet Böröcz zökkenômentes beilleszkedésében felesége és munkatársa, Robbin Ami Silverberg. A könyvtervezéssel, tipográfiával, fotózással foglalkozó Robbin Ami inspirálja Böröczöt, dokumentálja munkáit, akcióit. Az egyik ilyen akciójukat a lakásuk melletti Popieluszko téren hajtották végre, célja eredetileg az lett volna, hogy a téren lebzselô galambok felfalják vagy legalább megroncsolják a kirakott kenyérfej-szobrokat. A galambok körbejárták ugyan a kenyérfejeket, de nem tettek kárt bennük, mintegy tisztelegve Böröcz muvészete elôtt. A tér egy 1987-ben meggyilkolt lengyel papról kapta a nevét, akinek emlékére a brooklyni lengyel közösség késôbb szobrot állíttatott. A szobor fejét a felavatás elôtti napon letörték. Böröcz a kenyérfej-szobor akcióval reagált a történtekre, amit Robbin Ami Silverberg Kenyérfej-történet címen dokumentált. Böröcz munkáiban mindig ott lapul a groteszk, az abszurd, az irónia, és nem áll távol tôle a humor sem. Ugyanakkor az akasztott emberek, a talpnyalás vagy maga az akasztófa mint a muvészetében vissza-visszatérô elem, hátborzongatóan tragikus. Végtelenül egyszeru tárgyakat, anyagokat használ fel munkáihoz. A korábban készült tollrajzain is érezhetô volt az az érzékenység, amit legfrissebb munkáin is megfigyelhetünk. Hosszú ideig zsebkendônyi területen variált, sokáig egy-egy ceruzából készítette parányi szobrait. Üzenetszeruen meghagyta némelyik ceruza oldalán a feliratot is. Mongol-Eberhard Faber U. S. A., Works, Black Warrior stb. Hazalátogatásai alkalmával, gondolom, legtöbb idejét az írószerboltokban, illetve a régi ceruzák és más kacatok lelôhelyén, az Ecseri piacon töltötte. E kutatás egyik gyöngyszeme a TALPRA MAGYAR feliratú ceruza. Eleinte csak az egyceruzás szobrokhoz készített több ceruzából összeragasztott, tömbszeru posztamenseket. Egymás mellé tette a hatszögletu ceruzákat, s méhkaptárszeru rendszerben ragasztotta össze ôket. Az így tömbösített ceruzák szélét simára csiszolta, és olyan négyzetes oszlopot kapott, melynek a grafitrúdjai is megfelezôdtek. A ceruzákat függôleges helyzetbe állítva, azok tetejét gömbszeruen összecsiszolva szintén érdekes játékot adtak ki a grafitrudacskák. A szögben elmetszett grafitokat Böröcz néha elmaszatolja, amivel a szó szoros értelemben grafikai hatást ér el. Ezt a törékeny korszakot váltották fel a több ceruzából készült muvek, majd különféle (talált) tárgyakkal bôvítette szobrait. Láthatunk orvosi spakulát, gyufásskatulyát, villanykörtét, vonalzót, tojást, parafadugót, spiccvasat. Ezek mindegyike mérhetetlen érzékenységet és törékenységet közvetít, mintha a kis ceruzaszobrocskák azt üzennék, hogy a mi életünk is törékeny, és a sorsunkat irányító vezérfonal olyan vékony, mint egy villanykörte izzószála, amely bármelyik pillanatban elpattanhat. Mikor elôször láttam az egy ceruzából kifaragott szobrocskákat, a fentieken kívül az jutott eszembe, hova fejleszthetô ez a dolog. Bevallom nem gondoltam, hogy ilyen távlatok rejlenek benne. Böröcz szinte parttalan lehetôségeket vetít elénk: az egyetlen ceruzától a több száz ceruzát felhasználó, nagyméretu ceruzaalakokon át a fáradt virág-szobrokig nagy utat járt be. Egy 1980-as Erdély Miklós-képen egy Franz Kafka-fotó látható: az író keménykalapban, nyakkendôben, mellette ugyanolyan pózban, keménykalapban, nyakkendôben Böröcz András. A kép címe: Böröcz András nem hasonlít Franz Kafkára, de az idô sem ugyanaz, amelyben él. Nemcsak Franz Kafka és az idô, de Böröcz András is változik.
Véleményét, megjegyzéseit kérjük küldje el címünkre: mandj@c3.hu