Ott
Én még
ott
vagyok.
Mint a földre cseppentett csillagok
a megperzselt mesében.
Akár az ingó lábú
gyermek
merôleges muketrecében.
Még itt-
ott
élek-halok.
Görbíthetem rácsaimat,
én onnan soha már
nem szabadulhatok.
Az
ott
a lezúdult sorompó:
a személyes határ.
Úgy araszolok most az
ott
-ban,
bôr-börtönné zárult,
zárkozott otthonomban.
Szemembôl drótsövény
szúr a jelen
internet
rezervátumába.
A tömegiszony kimúlt a földgömb
arcátlan arcán – jeltelen.
És Káin bélyege elhalványult
a redôk marta gyilkoshomlokon.
Isten eltávozóban: csupa
nyom
nyüzsgô koncentrációstáborom.
Én még
ott
vagyok.
Hamutizzadó, koromtestu
tájhoz tapadok.
1997. április 18.
Véleményét, megjegyzéseit kérjük küldje el címünkre: mandj@c3.hu