Szívmérték
 

Ha létezik zsinórmérték, szerintem lennie kell
szívmértéknek is, mondta a barátom, Máté az iskolában,
és igaza van, mert a szívet néha meg kell mérni, 
mint a piacon a gyümölcsöt, a hentesnél a húst,
hogy megtudjuk, mennyi szeretetet bír el, és le kell mérni, 
hogy megtudjuk, milyen hosszú a szeretet-kabát, nehogy
lötyögjön rajta, esetleg túl hosszú legyen és lelógjon,
a piszkos, kutya-macska összeszaglászta földre.

Máté azt is mondta, hogy azok, akikre azt mondják, rossz
emberek, igazából nem is rosszak, csak nem elég nagy
a szívükön a szeretet-kabát, vagy kinőtték, s elfelejtettek
venni belőle újat. Szerintem az igazán jó embereknek otthon 
nagyon sok szeretet-ruhájuk van, de mindig sokat kell
vásárolniuk belőle, mert a szívük növekszik állandóan.
 

Cukros bácsik

Kétféle cukros bácsi van, például
a házunkban él egy idős ember,
s a nagymamám szerint
magas a cukra, ezt tőle tudja, mert
elárulta a nagymamámnak, hogy ő
cukorbeteg, amíg nem tudtam, hogy ez
mit jelent, azt gondoltam, a cukros bácsinak
cukorból van a keze, a lába, s a szavai is édesek,
de ez egy betegség, s az inzulin egy gyógyszer,
azzal gyógyítják, javított ki a nagymamám, 
s nagyot nevetett.
A másik cukros bácsiról az iskolában
beszélt a tanító néni, hogy ne álljunk
szóba idegenekkel, mert azok ilyen cukros
bácsik lehetnek, s ezen röhögtünk, mert miért ne
álljunk szóba cukrot osztogató idegenekkel, pláne,
ha jó szívvel adja, de aztán Gergő beavatott minket,
hogy az ő apukája rendőr, s sok cukros bácsit
szedeget össze, s a neve egy nagy átverés és hazugság,
nem is ad cukrot és nem is jószívű, nahát,
ez igazán nem szép dolog tőle, jobb is lesz, ha kerüljük
az iskola körül ólálkodó idegeneket. 
 

A piros pulóver

Az én apukám külföldről jött,
idegen nyelven beszélt és furcsa volt a neve,
hét éves koromban visszautazott oda, ahonnan érkezett,
biztos honvágya volt, meg hát nálunk olyat nem lehet enni
amit náluk, meg a napszakok is másképp működnek.
Náluk szikrázó napsütés van és azzal egyidőben itt hűvös este.
Apukám fázott, mert a meleget szerette, nekem egy piros
pulóvert hagyott és a vezetéknevét, azt gondolta,
majd én is fázni fogok, jobb, ha előre gondoskodik rólam.

A piros pulóvert azóta kinőttem, a nevét nem, az évről-évre
velem növekszik, az iskolában nem értik a többiek, 
hogyha ilyen különös nevem van, miért nincs apukám,
szerintük ha lenne, sokat mesélne nekem a távoli és titokzatos
országról, az internetet máshogyan hívná a messzi-országos, 
izgalmasan vágott bajusza alatt, és ezt én sem értem, 
hogyha már elment, miért nem vitte magával a nevét is, 
esetleg véletlenül itt felejtette, de nyugodtan jusson az eszébe, 
ha hiányzik neki, visszajöhet érte, 
szívesen visszaadom neki egy ölelésért cserébe.
 

Otthoni zenekar

Házunk egy hatalmas koncertterem énekesekkel.
Reggelizés közben odalentről
hallom a tányércsörgést és egy magas hang
visszapattan az összetört tányérról, s ügyesen
feljut hozzánk a nyitott ablakon keresztül.
Cipőhúzás közben a másik lakásból
bakancstopogás és kiabálás szimfóniája
úszik be hozzánk, mint egy vízisikló,
s a cipőfűzés kígyósziszegésre hasonlít,
néhány másodpercig mást sem hallani.
Az iskolából hazaérve átöltözés közben
odafentről hallom, ahogy Klári néni
azt mondja Ödön bácsinak: Te marha,
már megint elfelejtettél kenyeret venni”, 
s Ödön bácsi, hogy Klári nénit ne hallja
felhangosítja a Bartók rádiót, s az ám,
az egész napos sok zenebona után
a rádióból szól az igazi szimfónia.
 

Hadművelet

A fiúkkal megbeszéltük, hogy a lányok
ellen hadműveletet kell kidolgozni, mert
nem tűrhetjük tovább a szörnyűségeiket.
Soha többé nem vesszük észre
a hosszú és csillogó, illatos hajukat, 
nem halljuk meg soha többé a madárdallra emlékeztető,
kellemes és csilingelő hangjukat,
s nem figyeljük meg a libbenő járásukat sem, 
helyette focizunk egész nap és elfáradunk a játékban,
élvezzük a ránk izzadt és ránk tapadt pólót, 
s a sárpakolást a vádlinkon, nem is beszélve a szétrúgott
lábunk fájdalmas zúzódásairól, s a verekedések után
a szemünk alatt bolondgombaként növő monokliról,
az ütések okozta, karunkon kiütő lila foltokról,
mi rettenetesen kemény és erős fiúk vagyunk,
akárki akármit mond, így érezzük jól magukat. 
 
 

Matematika

Utáljuk a Szabót, elegünk van
a Szabóból.
A barátaimmal
amíg a veszélyes 
utolsó-pad –lövészárokban
guggolunk negyvenöt percig
az ősellenség, 
a matematikával 
szemben folytatott,
 kegyetlen háborúban,
addig a Szabó, 
ez a sápadt és szeplős gyerek,
észre se véve, mennyit izzadunk
a küzdelemben és a vereségek miatt,
ránk se hederítve kimegy a nyílt csatatérre,
s könnyedén megoldja 
a táblán tüzelőállásba helyezkedett
matematika-feladatokat.