Leea Klemola és Klaus Klemola
majd ha fagy
 

Ősbemutató: Tamperei Színház, 2008. február 15.
 
SZEREPLŐK (a megjelenés sorrendjében)
 

Eeva Needendahl – 14 éves lány, a neandervölgyi és a modern ember kereszteződése

Vuokko Needendahl – 56 éves nő, fajtiszta neandervölgyi

Rainer Needendahl – 52 éves férfi, neandervölgyi ember, Vuokko férje, Eva “apja”

Martti  "Piano" Larsson – 35 éves férfi, a Piano Larsson Mobilgondviselés Kft.  vezetője 

Marja-Terttu Zeppelin – 65 éves nő 

Saku – grönlandi szánhúzó kutya, nőstény, falkavezér

Vili Tiippanainen – grönlandi szánhúzó kutya

Minna - grönlandi szánhúzó kutya

Knuut Kristiansen – 32 éves grönlandi férfi, pap

Nancy Larsson – 78 éves nő, Piano Larsson nagymamája, prostituált

Arijoutsi Prittinen – 28 éves férfi, a Piano Larsson Mobilgondviselés Kft. alkalmazottja

Saija Kunttu – 25 éves nő, fogászati asszisztens, a  Needendahl család személyi segítője

Aage Jensen – 55 éves férfi, dán rendőr

5 pézsmatulok

 
I. RÉSZ
1. JELENET

Grönland, a kangerlussuaqi repülőtér, szállodai szoba, január 30.
 

PIANO (a sötétben) :
Erre. Erre. Erre.
 

A fények kigyúlnak, megvilágítva egy 1,20 x 2,30 m alapterületű szobát, melynek bútorzatát egy kihúzható, priccs-szerű ágy és egy kis éjjeliszekrény alkotja. A falon telefon és grönlandi turisztikai plakátok.
 

PIANO (az ajtó mögül) :
Nyolcezerkétszáztizennyolc. Itt a szobájuk.
 

Képtelenül kövér behemót alak, a 14 éves Eva Needendahl  hömpölyög be a szobába, hátizsákosan, kezében egy laptoppal. Hátizsákját ledobja az ágyra, tápkábelt vesz elő belőle, és elindul megkeresni a konnektort, melynek, feltételezése szerint, valahol lent a padló közelében kellene lennie. Pedig ott hiába keresi. A csatlakozó a villanykapcsoló mellett, mellmagasságban található. 

Eva mögött feltűnik egy hasonlóképp behemót 52 éves férfi, Rainer Needendahl.
 

RAINER:(Pianóhoz, aki az ajtót tartja, úgy, hogy nem látszik egészen) Köszönjük-köszönjük nem is tudjuk, hogy köszönjük.

PIANO: (még mindig nem látni, az ajtó mögül szól) Áh, semmiség. Ez nem nevezhető segítségnek. A hangosbemondóban mos’ monták, hogy egy gép se megy addig sehova, amíg azok a pézsmatulkok a leszállópályán vannak.

RAINER: (bemegy a szobába) Akko’ jó, ha az úr aszmongya nem segítség, akko’ nem kelletik köszöngetni.
 

Vuokko Needendahl, egy ugyanolyan képtelen testméretekkel rendelkező 56 éves nő lép be. Nyakában vadásztávcső, derekán két övtáska lóg.
 

VUOKKO: (beimbolyog a szobába, megáll Rainer mellett)
Így is van. D’azér’ udvariasabb lett volna.
 

Matti “Piano” Larsson (36 éves férfi) jelenik meg az ajtónyílásban. Feszes fekete Canada Goose pehely-overált visel. Mellén nagy betűkkel ez áll: Piano Larsson Mobilgondviselés – Kokkola. Az övén különféle túlélő rekvizítumok lógnak: a Leatherman multiszerszámtól a Victorinox tűzoltózsebkésig, az elsősegélycsomagtól az infúziós tasakig. Nyakában rádióadóvevő. Megtorpan a megdöbbentően szűk szoba láttán.
 

PIANO: Ajjaj, úgy néz ki, a recepciós ezt jól elbaltázta, node sebaj, majd én intézkedem. (Felveszi a telefonkagylót, abba mondja) Ár jú ricepcióléjdi helóu? Disz iz ööö disz iz from éjt tvú van éjt háusz... bilding... rúm. Jú nóu. Áj gól bikóz tu jú bikóz dö rúm bikóz dö veri szmól rúm jú nóu.

EVA: Egy kurva konnektor sincs má’ ebbe a kibaszott szar szobába!

PIANO (Evához):  Ott! (A csatlakozóra mutat, közben folytatja a telefonba) Hör du hör du  lisszön tu mí náu. Hiör iz szeksz hándridz kilóuz living bádiz hiör jú nóu. Veri bíg próblem.

VUOKKO: Hé, mit akar a szobánkkal? 

PIANO: (a telefonba) Plíz plíz véjt! (Vuokkóhoz) Mit? Kicseréljük.

VUOKKO: Itt nincs ennél kisebb. Ellenőriztük többször is.

PIANO: De hát nem férnek be.

RAINER: Nem? 

VUOKKO: Ez fixpont megfelel nekünk. Egy kicsiny szobácska a jégkorszak kellős közepén.

PIANO (a telefonnal a kezében): Sajnálattal közlöm, hogy nincs itt semmiféle jégkorszak csak egy rém szűk hotelszoba Kangerlussuaqban, úgyhogy mi volna ha...

RAINER: Hogyhogyhogyhogy!? Grönlandon igenis jég még a korszak. Gyakorlatilag. A jégtakaró vastagsága több mint háromezer méter. Olyan itt most, mint Finnországban volt 12000 évvel ezelőtt.

VUOKKO: Rainer, állj félre. Az ablakból akarok kukkerezni.

RAINER: (Pianóhoz) Megkérhetném, hogy szervezze ezt valahogy...

PIANO: Mit kell megszervezni?

RAINER: Vuokkónak valahogy át kén’ jutni az ablakhoz, hogy a pézsmatulkokat kukkerezze.

PIANO: Tényleg ez a legfontosabb maguk szerint, amit itt át kell szervezni? Biztos nincs ennél nagyobb problémájuk?

VUOKKO: Rainert el kell onnan mozdítani.

PIANO: Éhértettem. (A telefonba) Tenk jú veri meni bát báj báj. (Leteszi a telefont, Evának mondja) Tudod mit, te maradj ott, azon az ágyon.

EVA: Tudod mit, én akár meg is pukkadhatok, ha úgy tartja kedvem bazmeg.

PIANO: Hűha. Én akkor most kimegyek innen és (kilép a szobából)... asszonyom, ön hátrál egy kicsit így... rendben... nagyszerű... igeeen... ne, még ne forduljon meg... eez az... és ki és félre, oda a túloldalra.
 

Vuokko megáll kint a folyosón.
 

PIANO: És most akkor Rainer. (Szünet) Rainer!

RAINER: (összerezzen, majd a saját nevét ismétli riadtan, mintha sötétben tapogatózna, és attól félne, eltéved) Rainer?

PIANO: Jöjjön ki onnan, igen, és álljon oda, a folyosó túlsó oldalára.
 

Rainer kimegy a szobából, megáll a a folyosó túlsó oldalán.
 

PIANO: És most maga, mi is a neve?

VUOKKO: Needendahl Vuokko.

NANCY: (a rádióadóvevőből) Matti! Matti!

PIANO: (magában) Picsába.

NANCY: (a rádióadóvevőből) Matti, hol vagy már? Vétel.

PIANO: (a rádióadóvevőbe) A nyolcezerkétszáztizennyolcas szobában.

NANCY (a rádióadóvevőből): Mit keresel ott? Csak nem toborzol már megint össze valakit?

PIANO (a rádióadóvevőbe): Áh dehogy, nagyi! Toborzásról szó sincs. Csak felhoztam pár csomagot így mellesleg, semmi különös. Arijoutsi, hallasz?

ARIJOUTSI(a rádióadóvevőből): Itt Arijoutsi. Vétel.

PIANO(a rádióadóvevőbe): Oké, csak teszteltem, semmi. Vétel. (Needendahlékhoz) Hol is maradtunk? (Kimegy a folyosóra) Vuokko…

EVA: Azannya kurva picsája! (Földhöz vágja a laptopját)

PIANO(bejön a folyosóról): Miiiccsinálsz?

EVA: Má’ megin min’ bekrepált.

PIANO: Naná, hogy bekrepált, ha földhöz vágtad az egész kurva univerzumot.

EVA: Nem attól krepáltak be, hanem mert azok a rohadt függönyök meggyúltak, me’rossz helyre tettem a falat, miko’ a gyökér gyámügyesek jöttek a gyerekeké’.

PIANO: Milyen játék ez?

EVA: Sims!

PIANO: Sims. Lövésem sincs az ilyen számítógépes játékokról, de nem lehet ezt újrakezdeni? Talán nem érdemes tönkrevágni az egész gépet egy játék miatt.

RAINER: Evának szélsőséges viszonyokra kifejlesztett, speciális magnéziumborítású gépe van, jól bírja a földhözvágást. Mentőautókban is ezt használják.

PIANO: De mér’ jöttek a gyerekekér’?

EVA: Mé’?! Me’ nem vettem ölbe őket miko’ sírtak, jó vicc, mintha ölbe kívánkozna bárki, miko’ sír. Csinál a fene gyereket ezek után. Inkább csinálok egy fijút magamnak selmegyek vele, utazgatok. (Négykézláb kezdi összeszedni a számítógépet a földről)

PIANO: Rendben. Csodás, Vuokko. És most a jobb kezét előrenyújtva jöjjön be, akkor nem kell majd hátrálni újra, így, és egyenesen előre az ablakig, Rainer pedig így akkor bejöhet, annyira, amennyire csak tud.
 

Vuokko eljutott az ablakhoz, kukkerezget.
 

RAINER: Látod a pézsmatulkokat, Vuokko?

VUOKKO: Látom.

RAINER: Fantasssztikus! Milyen jól ment ez a helycsere-dolog.

PIANO: A holmijaik? Merre vannak? Vannak? Merre?

RAINER: Nagyon jó kérdés. Má’ csak azé’ is, mer van valahol valami megőrzőbe’ valamink. És valamikor a közeljövőben komolyan el kell gondolkodnunk azon, hogy, ha odatalálunk a holminkhoz és elhozzuk, akkó vajon hogy találunk ide vissza. 

PIANO: Én persze elhozhatom a csomagokat, deee a jövőre nézve azé’ elmondanám, hogy van itt ez a folyosó, ha ezen végigmegy az ember, az aulába jut.

RAINER: Jó-jó, de sokszor mind elágazik addig.

PIANO: Vannak a falon táblák. Azokon azt írja: lobbipszilon. Aztán vannak ilyen nyilak is.

VUOKKO: Rossz tapasztalataink vannak az ilyen nyilalásokkal.

RAINER: Vuokko, hol van a navigációs gombolyagunk?

VUOKKO: Az asszisztensünknek a zsebében.

EVA (fingik egyet): Én voltam az.

PIANO: Szóval van egy asszisztensük is valahol? Naná hogy van. Hát én nagyon sajnálom és bocsánatot kérek...

VUOKKO: Saija.

PIANO: Saija! Hol van ez a bizonyos Saija momentán?

RAINER: Asszem, elvesztettük.

PIANO: Hol látták utoljára?

VUOKKO: A repölőtéren.

PIANO: Jó-jó, de melyik repülőtéren? Itt Kangerlussuaqban vagy Koppenhágában, esetleg Finnországban.

RAINER: A röpölőn még ott volt. Evett.

VUOKKO: Velünk együtt jött ki a gépből.

RAINER: Vagyis a repölőgépen nem maradhatott. (Szünet) Bissztos itt vesztettük el. Máma. Ezen a repölőtéren.

PIANO: Mikor és hol látták utoljára?

VUOKKO: A repölőtéren.

RAINER: Egggyértelműen a repölőtéren.

VUOKKO: Akkó láttuk utójjára.

PIANO (a rádióadóvevőbe): Arijoutsi, itt Piano. (Szünet) Arijoutsi, itt Piano.

ARIJOUTSI (a rádióadóvevőből, lihegve): Arijoutsi, vétel.

PIANO (a rádióadóvevőbe): Arijoutsi, figyelem! Jól nyisd ki a szemed! A Needendahl család asszisztense, egy bizonyos Saija, eltűnt. (Needendahlékhoz) Barna? Szőke?

VUOKKO: Igen. Az. Barnaszőke.

PIANO (a rádióadóvevőbe): Hallottad!? Valószínűleg valahol a terminál területén. Megkeresnéd? És nagyinak egy kávécskát meg sacher-tortát, míg ott vár. Egy szacharinnal.

ARIJOUTSI (a rádióadóvevőből): És a Márja-Terttu ajándéka?

PIANO (a rádióadóvevőbe): Arról majd én gondoskodom!  (Needendahlékhoz) Szóval! Ez az ügy most biztos kezekben van. Az emberem megkeresi az önök Saijáját. Van esetleg valami cédulájuk a csomagokról? Hogy ismerem fel őket?

RAINER: A kakukkos óráró’ le vannak szedve a sújjok, és az óraműt megállítottuk ‘zutazás idejére. A Lejányrablásos gobelin rendelésre készült, ló hejjett mamut van rajta. A hintaszék...

PIANO: Értem-értem, ennyi elég is lesz, azt hiszem ennek alapján megtalálom. (Kimegy)
 

Szünet, Vuokko kukkerezik.
 

RAINER: Vuokko, ugye, mindjár’ én jövök?

VUOKKO: Nem.

RAINER: Kár. (Szünet) Vuokko, tudnád közvetítteni? (Szünet) Vuokko. Nem tudnád közvetítteni, úgy minda tévébe’?

VUOKKO (Kukkerezik): Egy emberjármű köröz körülöttük. De nem megy közel. Figyelik őköt.

RAINER: MEGfigyelik. (Szünet) Vuokko, látod, melyk a vezérbika?

VUOKKO (körbevizslatja a leszállópályát a látcsővel):  Biztos az, amelyik a repülőgépet bámulja.

RAINER: Ki akar kezdeni azzal a repülőgéppel?

VUOKKO: Csak bámulja az ablakait. Próbál szemkontaktust teremteni.

RAINER: Nem érti, hogy a gép nem úgy látja őt (Szünet) És a nők meg a gyerekek, Vuokko?

VUOKKO: Nekem úgy tűnik, gyűrű lesz belőle.

RAINER (ujjong örömében): Eva! Gyűrű!

EVA: Leszarom a pézsmatulkaitokat, tőlem fel is fordulhatnak. Vagy fancsikákra robbanhatnak szét.

RAINER: De a gyűrű, ez egy ilyen csuda ősi dolog. Százezer éves védekezési mehhanizmus.

EVA: Csak az a csoda, hogy nem döglött még halomra az egész banda, egy ilyen tök szar védekezési mechanizmussal.

RAINER: Ahogy mondod, kész csoda.
 

 
2. JELENET

Északnyugat-Grönland, Qaanaaq, január 30., 19.15.

Koromsötét. Fúj a szél. Valahonnan a távolból egy magányos kutya vonítását hallani. Mintha csak farkas volna. Valahonnan az ellenkező irányból, messziről, egy másik kutya felel. Hamarosan az egész tájat betölti a kutyaugatás, ezer kutya vonít.

A színpad mélyén megjelenik egy fénynyaláb, majd feltűnik Marja-Terttu Zeppelin (65 éves nő) homlokán fejlámpával. Fagyott fókát vonszol maga után egy kötélen, farkánál fogva. Ütött-kopott, valaha jobb napokat látott (finn gyártmányú) Reima gore-tex kezeslábast visel. Lábán jegesmedvebőr-bakancs.

Marja-Terttu egy kis fabódéhoz lép. Fejlámpája fényében látjuk, hogy a farostlemezből ácsolt alkotmány oldalán ez áll: POLARGRILL. Marja-Terttu a grillbódé elé helyezi a fókát. Az állat fejét és belső részeit eltávolították. Fagyott, véres felvágott hasa valósággal világít.  Marja-Terttu leakaszt a falról három kötelet. Egyik végük a bódéhoz van erősítve. Hosszan bogozgatja a köteleket, majd meggyújtja a bódé sarkán lógó gázlámpát.

A bódé ajtajához megy, szélesre tárja, szétveti a lábát, kihúzza magát, és befele nézve belekezd a mondókájába.
 

MARJA-TERTTU (a bódé sötét belseje felé intézi szavait, próbál uralkodni az érzelmein): Na kutyuskáim! Ma új fejezet nyílik az életetekben. Első lépésként gyertek ki onnét ide, az udvarra. Az asztal terítve. (Semmi mozgás) Vili, Saku, Maura-Matti-Minna-hogy-is-hívnak... Minna. Kifelé. Ide ki az udvarra, kifelé! (Még mindig semmi mozgás) Szóval ilyen puhányok lettetek a sok kényeztetéstől? Gyerünk, talpra! Szedjétek a mancsotokat! Saku! Saku! (Szünet) Saku! (Szünet) Saku, ide! Saku.
 

A grillbódé ajtónyílásában megjelenik Saku, egy grönlandi szánhúzó kutya (ember játssza a szerepet), egyik kezében cigaretta, másikban kávéscsésze. 
 

MARJA-TERTTU: Gyere már, Saku! Te lehetsz az első az evésnél.
 

Saku tesz néhány lépést, és megáll az udvaron. Nincs a legfényesebb formában: foltokban hull a szőre. Nyilvánvalóan régóta nem járt kint a szabad levegőn. Marja-Terttu megfogja Sakut a nyakörvénél, és a kötelek felé vezeti.
 

SAKU (a fókát látva): Hé, ez egy fóuka!

MARJA-TERTTU (Sakuhoz):  Pofa be, ne ugass!

VILI (bentről): Mi?

MARJA-TERTTU: Csend!
 

Sakut az egyik madzag végére köti, Saku lepisili a bódé sarkát. Marja-Terttu visszamegy a bódé bejáratához.
 

MARJA-TERTTU (befele beszél): Következő (Szünet) A zanyátokat! (Bemegy a bódéba, onnan halljuk a hangját és valami csörömpölést) Ide azzal a kazettával! Az útazós zenéim, hé!  Ereszd el, te dög! (Bentről éktelen ricsaj, csapkodás hallatszik) Eresszed el! Az az én kazettám, te rohadék! Ezt nem úszod meg szárazon!

VILI (bentről, nyüszít fájdalmában): Áááááá!

MARJA-TERTTU (kijön megmutatni a szétcincált magnókazettát Sakunak): Ezt nézd, mit csinált az a nyamvadt dög!
 

Marja-Terttu kiráncigálja Vili Tiippanainent, a második kutyát az udvarra a nyakörvénél fogva.
 

MARJA-TERTTU: A fene egye meg, ennek mindegy, mit eszik.

VILI (meglátja a fókát, bevakkant Minnának a bódéba): Fóuka! Fóuka! Fóuka! Fóuka!

MINNA (bentről): Vahn fóuka?

VILI: Vahn-vahn! Fóu-ka-faukafaukafaukafauka! Faukafauka! Fauka!

MARJA-TERTTU (Vilit kötözi a másodig madzaghoz): Pofa be!

VILI (Sakuhoz): Jóu a fóuka? Jóu a fóuka?

SAKU: Kőhvé fagyva.
 

Marja-Terttu újra bemegy a bódéba. Kivonszolja a nyakánál fogva a fogával a saját kezét harapdáló Minnát.
 

MARJA-TERTTU (míg Minnát a többiek mellé kötözi): Ne rágjad má’ a lábod te, nem látod, mingyár’ a csontot marod szét. Ki akarsz nyuvadni? Nem hallod? (Ad egy taslit Minnának, majd odarángatja a fókához) Itt a fóka, azt egyed!
 

Marja-Terttu feláll. Beszélni kezd.
 

MARJA-TERTTU: Na kutyák, figyelem!

SAKU: Vili, ide!

MARJA-TERTTU: Mostantól ti az udvaron laktok. A hóba pisáltok meg szartok, ahogy az állatok szokták. A mai naptól a grillbódé az enyém, az emberé, Marja-Terttu lakhelye, nem holmi szaros kutyaól. Igazi barátokat várok ide vendégségbe. És a testvéremet. Aki, hál’ istennek végre valahára feldobta a talpát. Ti és a bátyám az udvaron laktok majd. Csak ő a síboxban. A bátyómhoz meg se próbáljatok hozzányúlni, mert a síbox le van cinezve. Azért mondom el ezt az egészet, mert, igen, két évnyi együttélés után ebben a kis bódéban összeszelídültünk már, ti meg én. Nyilván egy büdös szót se értetek ebből, amit itt beszélek, de a lényeg remélhetőleg azért átment: az aranyéletnek ezennel vége, mostantól ti nekem dolgoztok. (Szünet) Rövid távon az a terv, hogy kimegyünk a barátomért és a testvéremért a reptérre. Van egy-két napotok arra, hogy összekapjátok magatokat a szánhúzáshoz. (Szünet) Szóval, kutyafülűek, az lesz, hogy mielőtt kitavaszodik, mi két-háromszáz kilométerrel északabbra hurcolkodunk, egészen Etahig. Grillbódéstul, mindenestül. Ez lesz az új társadalom tartóoszlopa. Nem kell félni, nem kíméllek majd, kihajtom belőletek a lelket is, de el fogtok húzni odáig. (Szünet) Minna, hallod-e, kezd engemet halálosan idegesíteni ez, amit csinálsz. Mit gondolsz, megdobja ez a többiek motivációját, ez, ahogy folyton rágod, öngyilkolod magad? Vágjam le, vagy mi? Állj meg akkor egy helybe’. (Szünet. Megköszörüli a torkát, majd lehajol, és kézbe veszi a kötelet) Ez a kötél nem holmi dán kamumadzag, hanem speciális, bogozódásmentes szuperintelligens kötél, egyenesen a thulei Nato légitámaszpontról. Ha ezt szét bírjátok rágni, szíjat, kesztyűt, kalapot csinálok a rühös bundátokból. (Szünet) Rendben, ennyit erről! Egyetek és szaporodjatok! (A bódé ajtajához lép. Megáll egy pillanatra, és a kutyákat nézi) Vigyázzatok magatokra! Nekem se könnyű, tudjátok!?
 

Marja-Terttu bemegy a grillbódéba. A kutyák egyedül maradnak az udvaron.
 

VILI: Hova tűnt?

SAKU: Mi? ‘sz ott van előtted. Egyé’!

VILI: Nem ez... az... az

SAKU: Mi?

MINNA: A vén csaj.

VILI: Öreg néne, az, hova tűnt?

MINNA: Hova! Gondo’om od’ a bóbéba.

VILI: Oda, oda, ajtót becsapta.

MINNA: Miccsináttunk miccsináttunk?

SAKU: Ki miccsinátt?

VILI: Va’aki va’amit csinátt. Öreg néne bement. S a fóuka? Fóuka maratt?

SAKU: Mamus dühös vóut?

VILI: Becsapott a fóukával. ‘sztán az ajtót.

MINNA: Nem kén’ üvőüteni, boccsánatot kéénni?

VILI: Üvőütsünk min’!

SAKU: Én üvőütök én üvőütök! Ne őürüjjün’ meg!

VILI: Jah! Én is!

SAKU: Nem, én csak! Te foggbe! Héé bocsi! Bocsek!

VILI: Bocs-bocs-bocs-bocs! Nemennyee’!

SAKU: Fogd má’ be bazmeg! Ez parancs!

MARJA-TERTTU (kijön a bódéból): Hagyjátok má’ abba ezt az eszetlen vonyítást! Nekem kurvára dolgom van ott bent, nem tudlak itt az udvaron pesztrálni titeket.

SAKU (feláll, hogy átölelje Marja-Terttut): Bocsánat! Bocsánat!

MARJA-TERTTU: Jó...jó... értem má’.... elég má’, elég (Saku a földre dönti Marja-Terttut), kopj má’ le, bemegy a hó a ruhám alá.

SAKU: De jóu de jóu de jóu de jóu!

MARJA-TERTTU: Ne ugass a fülembe csezmeg!

VILI: Én is én is én is.

MARJA-TERTTU: Vili, menj a picsába! Vili! Saku!
 

Beszédeleg a színpadra a masszívan részeg Knuut Kristiansen, egy Elvis-frizurás, irhabundás, 32 éves grönlandi férfi, homlokán fejlámpával. Fehér papi gallér világít a nyitott kabát alatt a nyakában.
 

MARJA-TERTTU (feláll és lerázza magáról Vilit, Saku még mindig a lábán lóg. Marja-Terttu szabadulni próbál): Eresszetek már, a francba, itt a pap a szomszédból, beszélni akarok vele. (Knuuthoz, kiabálva) Helóu-helóu príszt plíz ken áj szmóltólk?
 

Knuut megtorpan, imbolyogva áll. Marja-Terttu odamegy hozzá. Knuut fejlámpája Marja-Terttu szemébe világít.
 

VILI: Dühös még?

SAKU: A régi megint. Megbo-csátott megin’ szeret. 

VILI: Jó hogy bocsánatot kértünk.

MARJA-TERTTU (a kutyákhoz): Pofa be! (Knuuthoz) Du jú hev ö szán... ööö... (a kutyáktól kérdezi) hogy a faszomba hívják a szánt angolul?

KNUUT (grönlandi nyelven): [Én ma nem vagyok pap, csak egyszerű ember.] 

MARJA-TERTTU: Saisko suomeks, mondja magyarul, inglis plíz!

KNUUT: Ájm not ö príszt tudéj, ounli ö hjúman bíing.

MARJA-TERTTU: Nóu problem! Áj dóunt níd príszt, áj nííd szán. Ken jú plíz lámpát el, lámpa kampec.

KNUUT: Iz deör szám sájning in máj hed?!

MARJA-TERTTU: Veri máccs sájning dö lámpa tu máj szemembe.

KNUUT (az ég felé kiált): Ájm szori! (Elhajítja a lámpát a sötét udvaron, újra az ég felé kiabál) Deör éjnt nóu sájning in máj hed nóu mór!

MARJA-TERTTU: Áj ken szí jú hev szabadnap from Jézus end kompáni.

KNUUT: Qe pasa?

MARJA-TERTTU: Semmi. Szán! Du jú hev? (Szünet) Lukk! (A kutyákhoz lép) Dö szán. Az, amit húznak maguk után ezek a dagz!

KNUUT (a kutyákhoz beszél): ili-ili ili-ili, iu-iu-iu-
 

A kutyák jobbra mennek, aztán balra.
 

MARJA-TERTTU: Sztop det eszkimo propaganda. (A kutyák kötelét mutatja) Szán... fakutya, áj szit in... jú nóu... áj góu, dag, haja-hajaa (Guggolva mutatja, hogy hajtja ostorral a szánt) jú kölcsönrent mí egy olyat áj góu erport máj brádör kám.

KNUUT: Qamutit.

MARJA-TERTTU: Kemötet. (A kutyákhoz, vádlón) Hát igen, honnan tudjam én, mi az a kemötet, hogy szán-e vagy sóshering?

KNUUT: Jú mín szledzs... szledge. It iz szledzs in inglis.

MARJA-TERTTU: It iz szán tu mí.

KNUUT: Nóu.

MARJA-TERTTU: Jessz it iz. Vagy... miről beszél?

KNUUT: Jú kennat góu.

MARJA-TERTTU: Váj nat?

KNUUT: Dö ájsz iz nat gúd.

MARJA-TERTTU: Dö ájsz… fák jú ájm from Finland áj nóu vat ájsz luksz lájksz.

KNUUT: It iz óunli (mutatja az ujjával, hogy pár centis) disz máccs. Ken nat góu. Áj szí szatelít-fotó ov ájsz in szupermárket ájsz nat gúd.

MARJA-TERTTU: Áj dóunt bilív det sit. It iz január, januári ájsz iz dö beszt.

KNUUT: Nóu. Nat ináf ájsz.

MARJA-TERTTU: Vat ov ájsz. Vat iz in áf ájsz, jú Daniken professzor!

KNUUT: Áj mín nat ináf ájsz.

MARJA-TERTTU: Jessz, sosem elég. Of kórsz itsz nat ináf! Ájsz iz nájsz! Bát it iz ináf for mí tu góu tu erport csezmeg! Áj vant máj haver Piano szí mí menő kutyafogatomat.

KNUUT: Jú kenat góu, jú dáj.

MARJA-TERTTU: Na ide figyelj, papocskám! Jú nat vant tu bérbegiv mí szán vagy mi? Vat iz jór problem?

KNUUT: Áj dónt nóu. Deör iz számting rong vid Gad. Méjbi hiör. (A fejére mutat) Ól ájsz in Grínland bikám vótör, Glóbál Vórming, Hí hev széjm problem bifór. Jú rimembör Nooa... Noé?

MARJA-TERTTU: Ááá, gúd. Nóu problem for mí. Áj dóunt bilív in Gad end áj dóunt bilív in Glóbál Vórming.

KNUUT: Lisszön! (Hallgatózik)

MARJA-TERTTU: Mit?

KNUUT (az égre mutat): Deör sí iz. Fákking sit! Gad dem it!

MARJA-TERTTU: Ki? Jór Lórd vagy ki az úristen?

KNUUT: Máj vájf, dö dénis biccs.

MARJA-TERTTU: Iz sí ded?

KNUUT: Nóu. Nat jet. Sí iz deör.
 

Helikopter hangja hallatszik tompán a távolból.
 

KNUUT (az égre mutat): Déör! Déör! In di éör.

MARJA-TERTTU: It iz ö helikopter.

KNUUT: Sí iz inszájd fákkin vid dö helikopterpilot from Szvídön.

MARJA-TERTTU: Ö helikopterpilot from Szvídön in Szverje. Nem létezik! Impaszlibőr.
 

A helikopter közelít.
 

KNUUT: Óu hallefákkinluja hiör sí kám! Gad help mí! (Térdre rogy, imára kulcsolja a kezét és elmondja grönlandiul a Miatyánkot)
 

Ataatarput qilammiusutit,
aqqit illernarsili,
naalagaaffiit tikiulli,
peqqusat qilammisut nunamissaaq pili,
 

A helikopter föléjük ér, a zúgás felerősödik. Knuut egyre vadabbul imádkozik. Marja-Terttu cigarettára gyújt.
 

inuutissatsinnik ullumi tunisigut,
akiitsukkatsinnillu isumakkeerfigitigut,
soorlu uaguttaaq akiitsortivut isumakkeerfigigivut
ussernartumullu pisinnata,
ajortumilli annatsigut.
Amen
 

A helikopter elment. Knuut a földön térdepel. Csend.
 

KNUUT: Jú hiör. (A csendet hallgatja) Nátting. Gad iz szájlönt. (Énekel) Itsz szóu fáni háu vi dóunt tókk enimór*.

MARJA-TERTTU: Áj hev dö széjm problem vid máj brádör.

KNUUT: Jór brádör nat tókk tu jú.

MARJA-TERTTU: Nóu.

KNUUT: Fákkin sit.

MARJA-TERTTU: Je-jee bát hi iz ded. Kaput.

KNUUT: Gud. Méjbi betör ded. (Szünet) Háu hí dáj.

MARJA-TERTTU: Hí kil himszelf.

KNUUT: Háu?

MARJA-TERTTU: Hí agyon...puff sút veri meni tájm end ólszóu szúrkálta késsel end gesz... gáz... gesz put intu ö box, a ládába, amibe feküdt bevezette a gázt.

KNUUT: Veri sztrong temperament jór brádör. Veri máccs lájk máj Gad. (Szünet) Jú hev szex vid jór Gad… áj mín brádör?

MARJA-TERTTU: Nóu. In Finland vi dóunt hev szex vid brádör or szisztör or fádör or mádör or nagyi. Óunli vid sztréndzsörz. End... ööö... néjbörz.
 

Szünet, Marja-Terttu újabb cigarettára gyújt.
 

KNUUT: Jú vant? (Itallal kínálja)

MARJA-TERTTU: Nóu. Májcirrózis. Bátörlivör, fet in livőr. (Szünet. Knuut, úgy tűnik, nem érti) Meggle  (a hasára mutat) hiör.

KNUUT: Dzsízusz fákkin krájszt it iz veri niör kirroosz end den jú fákkin dáj, áj tráj tu tókk tu Gad ven híz bek in biznesz ögen. (Feláll a földről)

MARJA-TERTTU: Öbáut dö szán?

KNUUT: Nóu. Hí dóunt hev szán. Jú mászt ászk Utak.

MARJA-TERTTU: Hát ennyi az egész basszameg!

KNUUT: Nájsz tóking tu jú Miss Zeppelin. Áj góu náu.
 

Marja-Terttu egyedül marad az udvaron.
 

MARJA-TERTTU: Gyenge a jég, persze, gyenge! Rohadjon meg! Gyenge ő ahhoz, hogy rajtam kifogjon! Úgy elhozlak én, bátyus, arról a reptérről a jég hátán, hogy csak úgy füstöl! (A kutyákhoz) Figyelem! (Körülnéz, majd be a grillbódéba) Aha! Oké. (A bódé belseje felé folytatja a mondókáját) Talán jobb is így kezdeni, fokozatosan. Nehogy megfázzatok. De holnaptól összekapjátok magatokat, és az udvaron maradtok, míg a halál el nem választ. Különben semmi se lesz ebből az egészből.
 
3. JELENET

A kangerlussuaqi repülőtér szállodája, január 30.

Vuokko és Rainer az ágyon ül. Hátuk mögött, a falon a Leányrablást ábrázoló faliszőnyeg, melyen a lovat utólag ügyetlenül mamuttá alakították. Vuokko zsinórt horgol. Rainer kezében a távcső. Ide-oda nézeget vele. Eva a padlón ül, és a számítógépen játszik. A földön néhány piros műanyag szállítódoboz. Piano guggolva szereli a kakukkos órát.
 

PIANO: Mégis meddig szándékoznak itt maradni, ha nem vagyok indiszkrét, hogy ezeket a cuccokat is hozták?

RAINER: Harminc-negyven... Eva lehet, hogy nyolcvan évig.

PIANO: Ebben a reptéri hotelszobában?

NANCY (az ajtó mögül): Matti!

VUOKKO: Ebben a reptéri hotelszobában.

PIANO: Kurva élet. Itt a nagymutter! Északabbra nem áll szándékukban menni?

NANCY (az ajtó mögül): Mattiii! Maaatti!!!

PIANO: Itt vagyok! Itt bent, nagyi!
 

Nyílik az ajtó. Belép a 78 éves Nancy Larsson infúziós állványt húzva maga után.
 

NANCY: Picsába Matti! (Felteszi a nyakában aranyláncon lógó szemüvegét) Mit tettél a szádba abból a piros dobozból! Tedd le azt az órát! (Észreveszi a megdöbbentően kövér Needendahl famíliát) Mi ez itt, valami apokaliptikus hájpacniorgia? Mibe keveredtél? Mit csináljak én most?

PIANO: Mit? Nyugodj meg!

NANCY: Már a legrosszabbtól féltem, de aaaz... semmi ehhez képest, emmá’ télleg túlmegy minden határon, ez... (A kezével hullámmozdulatokat tesz és füttyentget) Na menjünk! Mondtam én Arijoutsinak is, hogy bazmeg három másodpercre leveszed a szemed róla, s ez má’ fixpix valami tömegszerencsétlenségbe keveredett mentőövet mesterségeslélegeztet valahol. Kapcsolt ám Arijoutsi is, van esze, meg farka is, húha, mint egy vezércsődörnek.

PIANO: Broááf! Tudod mit, menj le a bárba, várjad a beszállást, jövök én is mindjár’. Ki rakta el a kakukkosóra súlyait és hova?

RAINER: Vuokko pakolta el őket a kakukkosórasúlyos dobozba, az övtáskájába...

NANCY: Na neee Matti, neneneee! Azt ne mondd öreg nagyanyádnak, hogy… igaz meg se fordult a fejedbe’, hogy egyáltalán eljátsszál a gondolattal, hogy ezeken itt segíteni próbálsz!? Látod, a saját szemeddel bazmeg, hogy reménytelen! Ezeken még egy szakavatott feketeöves gondviselő-nagymester se tud segíteni.

PIANO: Finnek, nagyi! Értik, amit mondasz! Azon kívül pedig nincs nekik szükségük segítségre, me’ van nekik saját asszisztensük, akit Arijoutsi épp most mesterségesléle... francokat lélegezteti, nem fulladt az meg, csak elkeveredett, szóval KERESI. ‘Csába hogy megkavarod az én fejemet is! Most pedig, nagyi, azonnal bocsánatot kérsz tőlük!

NANCY: Mé’ nem mondtad, rohadj meg...

PIANO: Mikó’? Vetté’ levegőt közbe’?

NANCY: Mikó’-mikó’, na látod! Például most. Csak akarni kell, s beletrafálsz a résbe. Mikó’!

PIANO: Na de most nagyi, tényleg kérjél szépen bocsánatot!
 

Arijoutsi Prittinen (28 éves férfi) bejön. Piros parkát visel, prémszegélyes kapucnival. A hátán az áll: Piano Larsson Mobilgondviselés – Kokkola. Egy másik személy, aki vele van, az ajtó mögött marad.
 

ARIJOUTSI: Helló mindenkinek!

NANCY: Arijoutsi! Épp most mondtam Mattinak, milyen egy remek fickó vagy te. Most nézd meg, mibe keveredett má’ megin’!

ARIJOUTSI: A nevem Arijoutsi Prittinen, mindenkinek szép napot! Én vettem kézbe ezt az eltűnt asszisztens-dolgot...

PIANO: És kinek a megbízásából? (Needendahléknak) Az én alkalmazásomban áll, persze, az én megbízásomból, rendben, folytathatod!

NANCY: Na ne!Te is benne vagy ebbe’ a szaros összeesküvésbe’? 

ARIJOUTSI: Az van, hogy Saija, akit megtaláltam, úgy ki van borulva emiatt az egész miatt, hogy azt kérte, én mondjam meg, hogy szeretne felmondani.

NANCY: Ki a büdös picsát érdekel, hogy ki kinek dolgozik meg mond fel! Szerintem húzzunk innen, amíg lehet!

PIANO (ebben a pillanatban teli tüdőből rákiált):  BEFOGOD A POFÁD VÉGRE, NAGYI!?!
 

Szünet.
 

VUOKKO: Nekünk? Saija fel akar nekünk mondani? Minekünk?

ARIJOUTSI: Úgy van.

RAINER: Ez egyszerűen fantasztikus. Mind itt vagyunk! Végre!
 

Szünet.
 

ARIJOUTSI: Ühüm… értik, mit jelent az, hogy felmondani?

VUOKKO: Semmi esetre se állítanám, hogy... értem.

RAINER: Nem, nem, nem... ez egy ilyen szófordulat... metafóka.

VUOKKO: Biztos valahogy úgy kell érteni, mint hogyha feladna mondjuk mindent értünk, nem konkrétan úgy...

RAINER: ... hogy fel a padlásra.

VUOKKO: Szóval felmond magáról valamit, vagyis magából minekünk, miértünk fel...

ARIJOUTSI: Nem. Nem egészen erről van szó. Egészen nem. Hanem hogy nem akar már a maguk asszisztense lenni.

VUOKKO: Nem, nem hiszem, hogy ebből kell kiindulni. Ki kell deríteni, mit akar valójában.
 

Megjelenik az ajtóban Saija Kunttu (25 éves nő) arcát tenyerébe rejtve, zaklatottan. Vastag tolldzsekit és farmernadrágot visel.
 

SAIJA: Nem is, én nem akarok felmondani. Hanem azt szeretném, hogy ezek mondjanak fel nekem... fél évre szól a munkaszerződésem, úgyhogy ha magam mondok fel, az három hónap kiesést jelent a munkaügynél, segély nuku, nekem meg fizetni kell a diákhitelem kamatait...

PIANO: Most akkor baromira volna nekem ehhez egy-két szavam, és  lenne szíves mindenki befogni a lepcses száját, engem kivéve. Mégis milyen francos-flancos segítő, hogy ne mondjam ásszisztens az, akinek csak a munkanélküli segélyen jár az esze...

ARIJOUTSI: Itt most kurvára nem arról van szó…

PIANO: És míg őnagysága szeme előtt csak a pénz lebeg, ezeket a kihívásokkal küszködő kiszolgáltatottakat sorsukra hagyja. Mégis honnan szalasztottak, kisanyám, Kukutyincityből*? Itt sunyiznak köztünk ezek a netpókerarcú szociális tömeggyilkosok s így kommunikálnak, érted, simlit a szemükbe húzva. Ezt úgy hívják: cserbenhagyás, világos?! Még egyszer mondom: cser-ben-ha-gyás! Gázos cserbenhagyásos pénzhajhászás! 

ARIJOUTSI: Nem kéne így belétaposni lelkileg, nem olyan hülye ő. Gondolhatnád, hogy van itt valami más is a háttérben.

PIANO: Más is a háttérben? Elő a farvízzel!

NANCY: Most komolyan ezt a szart kell nekünk itt hallgatni meg még kavargatni is? Minek nem megyünk már a francba innét, a gép bármelyik percben felszállhat, ha a tehenyek eltakarodtak az útból!

ARIJOUTSI: Ilyen értelemben nem érdemes izgulni. Átirattam a jegyeket az esti gépre. (Pianóhoz) De Saku cinkkoporsója sajna nem fért be, úgyhogy az egyedül utazik a következő géppel.

NANCY (automatikusan műsírásban tör ki): Jaaaj, csak nem fogjuk szegény Sakut egyedül hagyni... (Észbe kap) ‘szomat érdekli!
 

Vuokko elejt egy szem drazsét. Eva bemászik utána az ágy alá.
 

PIANO: Márija-Terttunak telefonált valaki?

ARIJOUTSI: Nem volt még időm.

PIANO: Okés válasz. Majd én felhívom. Kábeleket becsatolni! (Kihalássza a telefont a zsebéből)

ARIJOUTSI: Milyen faszom kábeleket?

PIANO: Mittomén, csak úgy jött.

ARIJOUTSI: Ráérsz felhívni később is. Minimum öt óra még, míg a gép Qaanaaqba ér.

PIANO: Kicseng, ezt már nem lehet megszakítani.

ARIJOUTSI: Atyám, ennek sose lesz vége?

PIANO (a telefonba): Szerbusz Márija-Terttu. (Szünet) Piano Piano. Hátööö... mi a francér is hívlak?

ARIJOUTSI: Hát éppen ez az.

NANCY: Elkúródott a menetrend.

PIANO (Nancynek): Fogd be, hülyekurva! (A telefonba) Nem neked, dehogy, nagyival dumáltam, persze... semmi se változott, igen aztán hívlak még, az indulás kicsit későbbre csúszott, de Saku érkezik menetrend szerint, egyedül repül a cinkkoporsó, csak egy fekete doboz lesz a társa a felhők között.

NANCY: Jaaj, hagyd már abba ezt az édelgést. Mi van a lábad közt, bébi? Haladjunk!

PIANO (a telefonba): Aha, nem, csak most le kell tennem me’ a nagymutter bezavar, szóval ööö vigyázz magadra, aha, sziiia! (Leteszi a telefont) Okké, következő!

ARIJOUTSI: Ez nem gyermekfülnek való téma.

PIANO (Kihúz Arijoutsi zsebéből egy száz euróst):  Eva, itt egy százas. Menj, vegyél magadnak csokit!

EVA: Hunnan?

PIANO: A túristabótbó’.

EVA: Hunnan?

PIANO: A túristabóltból.

EVA: Mijjen túrristabóltból?

PIANO: Abból az egyetlen nyomorúlt túrristabóltból, amit itt találsz.

EVA: Menjünk együtt. Én nem találom meg.

PIANO: Ja persze, bocs, tudod mit? Menj ki ide a folyosóra, várj meg, rögtön jövök. Vidd a gépet is!

EVA (beszorult az ágy alá az előbbi keresgélés közben): Gondolod, ki tok mászni innen egyedül? Nagyokos!

NANCY: Beszorult a hájpacni feje.

PIANO: Jaj bocs. Jövök, felemelem. (Szünet) Arijoutsi, gyere fogd meg a Rainer lábát.
 

Piano négykézlábra ereszkedik, hogy kihúzza Evát az ágy alól. Rainer lábai útban vannak.
 

NANCY: Fűrész nélkül nem fog menni. (Szünet) Mit esznek ezek basszus?
 

Arijoutsi segíteni próbál. Rainer lábai súlyosak, és szűk a hely. Evát végül mégis sikerül kituszkolni az ágy alól. Piano rápakolja a számítógépet a lányra, majd Arijoutsi segítségével felemeli, mint egy bútordarabot. Eva arca épp a piros dobozon üldögélő Nancy elé kerül.
 

NANCY: Menj má’ a francba innét!

EVA (Arijoutsihoz és Pianóhoz):  Vigyetek má’ a francba!
 

Piano és Arijoutsi vízszintesen fogják Evát, mint egy deszkát, és az ajtó felé cipelik. Eva arca eltűnik Nancy szeme elől, a lába kerül a képbe.
 

NANCY: Hol lehet ilyen cipőt kapni?

EVA: Neten vettem, az ilyet én csak otthonról intézem. (Kijut az ajtón, még mindig vízszintes helyzetben odaszól az ajtó mögött álló Saijának) Te meg mit állsz itt?

SAIJA (az ajtó mögött áll, nem látni): Szia, Eva.

EVA: Bőgsz vagy mi?

ARIJOUTSI (lábra állítják Evát): Hé, menj már, hagyd békén.

PIANO: Menj egy kicsit odébb, Eva, oda, a folyosóra! (Visszajön)

ARIJOUTSI (Saijához): Nna. Elmondod te, vagy mondjam én?

SAIJA (bejön a szobába): Nemtom.

ARIJOUTSI: Akkor belevágok én, javíts ki, ha valamit rosszul mondok.

SAIJA: Nem akarok én semmi rosszat ezeknek az alakoknak, csak valahogy ellenálhatatlan vágyat érzek, hogy nemtom egy nagy lapáttal agyonüssem őket... biztos előre kellett volna érdeklődni, ismerkedni. Én csak ott találkoztam velük, kint kukutyinban, a reptéren... Sz’al én nem vagyok ez a fogyatékosokkal élő fajta, bár aki nekem újat tud mutatni... háhhááá... a fogbizniszben vagyok, rohadt egy szakma...

ARIJOUTSI: Ez az, Saija, jól van, gyerünk!

SAIJA (Arijoutsinak): Menj te a büdös francba... jigen... nem naa (Sírva fakad) csak valahogy olyan, mint amikor megerőszakolnak.

ARIJOUTSI: Nem lehet, hogy azért, mert megerőszakoltak?
 

Szünet.
 

NANCY: Mint mikor megerőszakoltak, vagy megerőszakoltak, mint a pinty, mikor?

PIANO: Nagyi!

RAINER: Ki erőszakolta meg a mi Saijánkat?

ARIJOUTSI: Ha jól értettem a dolgot, akkor ez az úr itt az, aki megerőszakolta Saiját.
 

Szünet.
 

RAINER: Megerőszakoltam a mi Saijánkat? Vuokko, te mé’ nem szóltál semmit? (Szünet) Vuokko!?

ARIJOUTSI: Asszonyom, letenné egy pillanatra azt a horgolást!

VUOKKO: Énnekem fogalmam se nincsen, miről van itt szó.

ARIJOUTSI: Épp azt próbáljuk kideríteni, hogy miről van itt szó!

NANCY: Na figyu, énszerintem ez a pasi életében meg nem erőszakolt senkit. Minimum kétszáz kilót kellene neki fogyni ahhoz, hogy a kukkancsát egyáltalán derengeni lássa a láthatáron.

PIANO: Nahát nekem is ez jutott elsőre az eszembe, hogy Rainer a saját tökét se bírja megfogni, bizonyára ezé’ is van szüksége segítőre... ugye?!

ARIJOUTSI: Mi a faszom köze van ennek hozzá?!

PIANO: Mi a faszom köze? Mi a faszom köze? Könnyű annak pofázni, akinek akkora...!

ARIJOUTSI: Miiiii?

PIANO: Mindegy! Próbáljuk kideríteni, mi az igazság. Nagyi, segítenél kicsit, te, mint szakértő a témában?

SAIJA: Maga ügyvéd?

PIANO: Deh...! Ügyvéd? A nagyi kurva. És amúgy szakértőnek baszott jó, tizennégy évesen kezdte a pályát, s azóta is hűségesen nyomja ugyanazon a sarkon, azaz má nem annyira nyomja, mer nyugdíjba ment persze. Az én nagyim az első kurva, akinek a svéd állam teljes nyugdíjat biztosít.

NANCY: Köszönöm, Matti, a szép szavakat, csak annyit tennék még hozzá, hogy mai napig aktívan kurválkodom, persze nem annyit már, mint azelőtt, mer adóba úgyis elmegy a fele, de épp most készülök egy kis profilváltásra, egy ilyen óvóhely jellegű bordélymodellt fogok gyakorlatba ültetni abban az új társadalomban, amit ez a Matti gyerek alapít majd fenn északon, ott, messze, a világ végén, a malac kurta farka hegyén túl.

PIANO: Mimimicsodaa? Miféle óvóhelybordély? Nem azt ígérted, hogy leállsz a munkával, hogy visszavonulsz, mikor betöltöd a hetvennyolcat? 

NANCY: De Matti lelkem, valami csak kell, amivel odacsalogatod az embereket, abba az új társadalmadba.

PIANO: Aha, és van is. A világ legészakibb grillbüféje. Márija-Terttu grillbódéja. Egész Kokkola, sőt, Finnország tódul is mindjár’ utánam. Ha másé’ nem, az adósságaimat behajtani.

NANCY: Hát fiacskám, az emberek azé’ többre vágynak egy kolbászszagú sorbanállásnál. Élni! És az alapszükségleteiket ki kell ugye elégíteni. Azok márpedig nem állnak meg az olcsó virslinél, mint a te esetedben.

PIANO: Az ember számára nem alapszükséglet a... zóvóhely.

NANCY: Méghogy nem!? Mi a picsának alapítanánk mi új társadalmat egy olyan helyen, ahol még a legmadarabb eszkimójancsinak is befagy a segge. Az embernek szüksége van az  életveszélyre, hogy érezze azt, hogy él. És az életveszélyben összesimul egy másik ember meleg testével, hogy legyőzze a halált. És ha ezt nem szervezzük meg és gondoljuk át valahogy előre, akkor az lesz a vége, hogy mindenki mindenkit megdug, és azzal kampec, szétbaszódik a világ legészakibb társadalma.

PIANO: Ppicsába.

NANCY: Figyelj, Matticsek, nem lenne jobb mindenkinek, ha ezt az új társadalmat az én globális vízióm alapján kezdenénk el fel... egyet már úgye elkúrtál.

PIANO: Nem kúrtam én el semmit! Az egész el volt tervezve.

NANCY: ELLENED TÁVOLTARTÓ VÉGZÉS VAN ÉRVÉNYBEN KOKKOLÁBAN!!! A SZÜLŐVÁROSODBAN!

ARIJOUTSI: Kurva élet!

PIANO: Semmi jelentősége! Ez nem az emberek kívánsága volt. Nem népszavazáson döntöttek a távoltartásról.

NANCY: Háhhá, dehogynem! És csúcsot döntött a részvételi arány. A városon kívül kanyargott a sor az urnákhoz.

ARIJOUTSI: Az a sor a kullancsoltóbuszhoz kanyargott, nem az urnákhoz.

PIANO: Az általam megálmodott kullancsoltóbuszhoz!

NANCY: A ti híres kullancsoltóbuszotok még a városba se ért, és leégett! Az a kanyargó sor a Mattiban csalódott kokkolai adófizető polgárok folyammá duzzadt gyászhömpölygése volt...

PIANO: Bennem soha senkinek nem kellett csalódnia, csak megjátszod itt magad!

NANCY: ... akiknek a “Sztop híting det glóubál”-alapba befizetett pénzét te az idősek kirekesztése és, ja, a Márja-Terttu bátyjának idegei elleni küzdelemre elpazaroltad.

PIANO: Saku idegeinek felőrlése igazán nem került pénzbe. A globális felmelegedés-dolgot pedig épp most oldjuk meg legjobb tudásunk szerint ezzel a csoportos északra költözéssel. Irány a fagy, irány észak!

RAINER: Fut a hajó, irány észak, dalolnak a tengerészak, Rainer a tengerééész fejében teenger ééész, szeli a habokat, nyeli a babokat Rainer a tenge...*

PIANO: Vuokko, mi lelte Rainert?

SAIJA: Így kezdődött, épp így kezdődött a koppenhágai repülőtéren is!

RAINER: ...szeli a babokat, babos dobozokat, piros babosokat, ne szeljed Rainer a más színűeket, csak a piros babosakat... Raineeer, most vége a haboknak, vége a baboknak, báboknak, babáknak...

VUOKKO: Most van az, hogy Saiját fel kéne tenni a Rainer hátára.

SAIJA: Én ugyan fel nem mászom a Rainer hátára, soha, soha többé nem engedem, hogy rákötözzenek a Rainer hátára!

PIANO: Mi a fasz történik itt?

SAIJA: Engem akar, engem akar, ez engem akar felkötözni a Rainer hátára lepedővel, kötéllel, hurcolni reggelig, ott, a Rainer hátán, segítség, neee, a francba segítsen már valakiii!

ARIJOUTSI: Nyugalom, itt vagyok!

SAIJA: Nem fognak megkötözni, neeem soha többé neeem az istenit nem fognak megkötözni!

ARIJOUTSI: Senki se fog téged sehova se kötözni, megígérem.

PIANO: Vuokko, mi történik itt? Mi ütött Rainerbe?

VUOKKO: Rainer fél, ilyenkor nyomottságérzetre van szüksége.

PIANO: Mit csináljak, mondják már, mit csináljak! Segítek!

VUOKKO: Rainer megnyugszik, ha nyomást kap, Rainer megnyugszik.

PIANO: Arijoutsi, gyere, segíts!
 

Piano és Arijoutsi az ágyra döntik Rainert, előbb a hátára, aztán a hasára. Piano felfekszik a hátára.
 

PIANO: Rainer, nyugalom, Rainer!

RAINER: Itt a fizetség, Rainer, azért mert szelted a babokat, nyelted a habokat hééé Rainer, nem szabad lenyelni!

PIANO: Nyugodj meg, itt vagyok!

RAINER: Nem szabad lenyelni, méreg! Méreg a zöld!
 

Piano Rainer hátán fekszik. Nyomtatja. Rainer reszket és imbolyog alatta. 
 

ARIJOUTSI: Ne haragudj, hogy megkérdem, Saija, de mégis, az, amikor megerőszakolásról beszéltél, az ennyiből állt így, vagy történt azért valami más is, tudod...

SAIJA: Nem, tudod, kurvára nem ennyiből állt, hanem lepedőkkel a hátához kötöztek, és reggelig, és én könyörögtem, üvöltöttem, hogy hagyja abba, de nem, hanem a rohadt lepedőt csak még szorosabbra húzták, és a következő este kezdődött újra...

ARIJOUTSI: Dzsízösz, a jó büdös úristenit! De azt szeretném csak tisztázni, hogy ilyen jellegű volt-e az egész dolog, vagy ööö... esetleg az intim zónádba is... érted... nem úgy értem hogy engem zavarna, dehogy, úgy értem, így is elég messzire ment, de...

PIANO: Saija, megdugott Rainer vagy nem?

ARIJOUTSI: Na ez az, ezt akartam én kérdezni.

SAIJA: Deh... nem!

ARIJOUTSI: Huhh ez az hogy persze hogy nem, de azért nyilván helyretesszük most ezt a dolgot. Megígérem neked, hogy soha többé nem kell elviselned ilyesmit. Erről én itt és most gondoskodom.

PIANO: Szóval Rainer, te nem erőszakoltad meg Saiját.

SAIJA: Mért, ez talán nem olyan, mintha megerőszakolnának?

ARIJOUTSI: Ne foglalkozz most ezzel, próbálunk több szektorban is haladást elérni, te most vesd belém, csak belém minden bizalmadat.

PIANO: Minden rendbe jön Rainer. Itt fekszem rajtad, amíg minden rendben nem lesz.

NANCY: Ott fekszel, naná, hogy ott fekszel, de kérdés, hogy még meddig. Lassan a postádat is kézbesíttessük egyenesen a Rainer hátára?

VUOKKO: Neeem hiszem, hogy olyan sokáig tartana, szerintem esély van rá, hogy má’ nyóc óra múlva elkezdhetjük fokozatosan csökkenteni a nyomást.

NANCY: Ennyit az esti gépről!

PIANO: Ne üvölts, Rainer elaludt!

NANCY: Tudtam, az a jószagú úristen a tanúm, hogy én ezt tudtam elejétől fogva. Az utazás elejétől kezdve ezt csinálod, leállsz minden idiótával, pátyolgatod, kitörlöd neki, cipeled, mosdatod, a pattanásait is kinyomkodod. Betojsz, mint tapsifüles a hosszú fázistól, ha kiteszed a lábad külföldre! Egy olyan kivénhedt gyereksztár vagy te is, mint az a názáreti kiazisten... Jézus volt annak idején. Egyikőtök se bírja elviselni, ha egy perc eltelik anélkül, hogy mindenki térden állva adna hálát minden nyavalyás trükkötökért, de itt senki semmit nem ért a te szaros kis húzásaidból. Ja bocs, persze, akadt egy ilyen családnyi hájtömeg HÁL’ISTENNEK! Hogy a baromi nagy, hájas kezükkel baromi nagy hálatapsban törhessenek ki. Nem lett volna jobb, ha befejezed az iskolát, ahogy én annak idején mondtam, sőt könyörögtem neked, hogy legalább érettségiig!

PIANO: Arijoutsi, ti elmentek a következő géppel, én meg majd jövök utánatok, amint tudok.

NANCY: Én nem akarok egy társadalomban élni ezekkel a...
Én megyek vissza Stockholmba.

PIANO: Nem jönnek ők velünk!

NANCY: S valami gondozóotthonba’ nyomom tovább az ipart egyedül, feketén, mint bármelyik... kurva. Te meg csak tutujgassad ezeket tovább, csinájjá’ nekik csúszdát jégből meg szórjad fel homokkal, nehogy bajuk essen, játszd itt tovább a jómikulást a szaros nyálas overálodban, rohadjá’ meg s szagolgassad magad aztán! (Kimegy az ajtón) Félre az útból!
 

Szünet.
 

PIANO (Arijoutsinak): Arijoutsi, menj, tartsd rajta a szemed, nehogy nekem elmenjen. Vigyázz rá!

ARIJOUTSI (Pianónak): Persze! (Saijának) Saija, nem felejtettem én el, hogy mi itt a legfontosabb. (Pianónak) Már megyek is. Rainer és Vuokko! Többet soha senki nem teker semmiféle kötelet Saijára, értve vagyok?

VUOKKO: De hát mi Saiját elsősorban erre tartjuk. Mért alkalmaztuk, ha pont erre nem használhatjuk? Mi legyen vele akkor? Kapjon egy polcot, hadd üljön magának és porosodjon? Akkor semmi értelme nem volt megvenni.

ARIJOUTSI: De hát mi az hogy megvenni? A jó francot vették meg maguk Saiját! Megfizetik bizonyos szolgálatait, amelyek közé semmiképp se tartozik a hátra kötözés. Ő nem a tulajdonuk, még ha fizetnek is érte.

VUOKKO: Süket duma. Ez nem lízingszerződés.

ARIJOUTSI: Ez Saija számára valami borzalmasan szörnyen rettenetes!

PIANO: Bazmeg Arijoutsi, menjé’ má’!

VUOKKO: Azé ez nekünk se volt egy leányálom! Saija persze kitűnő segítő, de az igazat megvallva elég gyenge szorító.

ARIJOUTSI: Mi az hogy szorító?

VUOKKO: Marhaszorító. De Saija túl könnyű, és ideges is, reszket. Olyan inkább, mint egy masszírozógép. Ezért is kell odakötni.
 

Saija kimegy.
 

ARIJOUTSI: Nem lehetne most, most hogy úgy látom, ezt szavakkal nem lehet megoldani, szóval hogy Saiját felvesszük a Mobilgondviseléshez?

PIANO: Tőlem! Csak menj már!

ARIJOUTSI: Nincs szükséged valamire?

PIANO: Vigyázz Márija-Terttura, amíg megérkezem. A globális felmelegedésről egy szót se!

ARIJOUTSI: Értettem! Idehozom a hátizsákodat, nehogy az is velünk jöjjön Qaanaaqba. (Kimegy)

PIANO: Köszönöm. (Szünet, Vuokkóhoz) Mi az a marhaszorító?

VUOKKO: A marhaszorító az egy mechanikusan vagy újabban elektromosan működtetett marha nagy szorító. Egyenként szorítják bele a marhákat.

PIANO: Hogy?

VUOKKO: Van benne két domború lemez, ezek két oldalról egymás felé nyomódnak. Ezek közé kell elhelyezkedni. A szorítóerőt mechanikusan vagy elektromosan lehet szabályozni. A mechanikus modellnél érzésből, az elektromosnál az úgynevezett dimmer segítségével. A szomszédunknak volt ilyenje. Mindig használhattuk, ha akartuk.

RAINER: Mindene van a világon.

PIANO: Kicsit tehát olyan, mint egy karám?

VUOKKO: Igen. De hogy a karám méretét magadnak megfelelően állíthatod.

PIANO: És hogy ööö… vagy benne?

VUOKKO: Négykézláb, mint a tehenek. A fej kilóg az egyik oldalon a szerkezetből.

PIANO: És ööö… milyen érzés?

VUOKKO: Nagyon jó. Minden félelemtől megszabadulsz. Biztonságos. Mintha csak egy rád szabott barlangból nézelődnél kifele. (Szünet) De szarszag van. Itt nagyon szarszag van.
 

Eva megjelenik az ajtóban, kezében egy hatalmas Tobleronéval. Imbolyog, ködös a tekintete. Tetőtől talpig gyanús barna foltok borítják.
 

PIANO: Mi az isten történt veled?

EVA: Csokoládét ettem.

PIANO: Kivel voltál az üzletben?

EVA: Egyedül.

VUOKKO: Eva, ezt humornak szántad? Már megint?

RAINER: Honnan van Evának humora?

PIANO: Hogy találtál el a boltig és vissza?

EVA: A kezemre kakáltam, és azzal húztam egy csíkot a falra a boltig.

PIANO: Van egy olyan érzésem, hogy Eva nem fog nyolcvan évet megérni ebben a szállodában.
 

 
4. JELENET

A jégmezőn, 5 km-re Qaanaaqtól, január 31., 21.30

Koromsötét. Fúj a szél. Hóban futó, lihegő, vonító kutyák hangját és a havon sikló szántalpak surrogását hallani. Egy cigaretta égő parazsa jelenik meg a színpad mélyén.
 

MARJA-TERTTU (a sötétben): Haza. (Szünet) Haza. Hazafelé. (Szünet) Jól haladunk, már ha ez a hazafelé vezető út.
 

A szán suhan, a kutyák lihegnek.
 

MARJA-TERTTU (a sötétben): Gyerünk, Minna, szállj le te is, húzzad! Úgy! (A kutya vinnyogva a földre nyekken) Rohadt potyázó!
 

A szán suhan, a jég kicsit recseg.
 

MARJA-TERTTU (a sötétben): Ez az, végre kettesben, a bátyóm meg én suhanunk a jégmezőn, ez az, amiről már háromévesen ábrándoztam. Tudjátok, kutyuskáim, mennyivel jobb most, mennyivel magányosabbnak éreztem magam vele, amikor még élt? (Szünet) Most egy kicsit balra… gondolom.
 

A szán suhan. Istentelen robajjal megreped a jég.
 

MARJA-TERTTU (a sötétben): Recseg picit, de hadd recsegjen, azért jég a jég. Él a jég! Gyerünk, ne pánikoljatok! Megbír ez. A jég mindig bírt engem, sose ejtett át.
 

Mintha jégdarabok közt úszna valaki vagy valami a vízben.
 

MARJA-TERTTU (a sötétben): Micsoda banda! Innen megérzitek a fóka szagát, kiszimatoljátok a büfészagot, mi? (Szünet) Jó volna tudni amúgy, milyen gyorsan megyünk. Lehet, a sötét miatt van, de nem mondhatnám, hogy szédül a fejem az iramtól. (Szünet) Ha meg a lábamat kidugom, az az érzésem, nem is mozgunk egyáltalán. (Szünet) Micsoda banda, a francba! Muszáj megin’ az elemet pocsékolni miattatok.
 

Marja-Terttu fejlámpája kigyullad. Egy szánt látunk félig a jégdarabok közé fúródva, függőlegesen. Marja-Terttu a szán végében ül. A síbox felborulva fekszik a jégen. Egy fehér lepelbe bugyolált holttest lóg ki belőle félig. A kutyák sehol.
 

MARJA-TERTTU: Fura egy dolog. A szemeim, úgy látszik. önálló életet élnek. Ha hinnék nekik, azt kéne látnom, hogy ez az én bátyókám itt hever egy szál pendelyben szétcsúszva a jégen. (Eloltja a lámpát, majd rögtön újra felkapcsolja. Az elé táruló látvány nem változott) Kurva élet, a kutyák sincsenek sehol! És ez a szán is itt nekem, a feje tetején áll. Vili, Saku, Minna, ugassatok, feleljetek má’! Vagy harapjatok belém, hátha magamhoz térek…
 

Néma csend. A hold előbújik a felhők mögül.
 

MARJA-TERTTU: Na most erre a hold is jön itt nekem… Ki kért rá, hogy idegyere? (Szünet) Kész kutyakomédia. Már csak az hiányzik, hogy a jég is ellenem forduljon.
 

Vili, Saku és Minna levegőért kapkodva bukik a felszínre a lékből. Prüszkölnek, bőgnek, káromkodnak, segítségért könyörögnek.
 

MARJA-TERTTU: Megvagytok, hála istennek! (Szünet) Huh! Szedjétek össze magatokat, indulunk tovább. Mindjárt kajaidő van, nem?
 

A hold eltűnik a felhők mögött. Marja-Terttu fejlámpája vílágít csak. A szán mélyebbre süllyed. A káromkodás, prüszkölés, bőgés folytatódik.
 

MARJA-TERTTU: Hazafelé!
 

A szán elsüllyed. Marja-Terttu nyakig a lékbe merül.
 

MARJA-TERTTU: Saku-Vili-Minna hopp-hopp!
 

Marja-Terttu fejlámpája eltűnik a víz alatt. A sötétben a kutyák prüszkölését és kapálózását hallani.
 
5. JELENET

Qaanaaq, febrár 1., 15.15.

A grillbüfé ablaka világos. Közeledő autó zúgását hallani. A kocsi megáll, a motor jár. Kinyílik az ajtó.
 

ARIJOUTSI (csak a hangját halljuk): Tenk jú tenk jú. Nóu nóu, jú sztéj, jú sztéj. Áj ken téjk evriting.
 

Lépések zaja. Nyílik az autó hátsó ajtaja. Saija és Arijoutsi lép ki a színpadra. Hátukon hátizsák, fejlámpájuk ég. Hallgatagon lépdelnek a büfé fele.
 

ARIJOUTSI: Valami nincs rendben?

SAIJA: Hogy érted?

ARIJOUTSI: Semmi, csak mert úgy el vagy... vagy hát csak hogy órák óta nem szóltál egy szót se, szóval nemtom nem amiatt van-e picit, ami az éjszaka történt, mer’ én ööö... én tényleg kurvára sajnálom és... tényleg nagyon szar érzés volt.

SAIJA: Ühüm.
 

Csend.
 

ARIJOUTSI: Vagyishogy nem úgy értem persze, hogy önmagában szar érzés, hanem arra gondolok, hogy nemtom, arra ébredtem, hogy a kezem ott van a teee... a csípődön, pedig én nem, tudod, nem én tettem oda, hanem valahogy álmában odatévedt, tudod én ilyen visszaeső alvajáró voltam fiatalabb koromban, egyszer egész a sarki ábécéig elalvajártam, a kezem meg most nemtom, hogy kalandozott a te fe... csípődre, szóval... amikor pedig elkezdett úgy... úgy remegni a... a te... a te...sted... tod... amid van... neked egy tested... szóval valahogy úgy tűnhetett akkor ott, abban a meleg helyzetben, hogy ööö... érted... (magában) a picsába... hogy valahogy kölcsönös a dolog, persze reggel rájöttem, hogy neked, téged mintha megerőszakoltak volna meg minden, hogy biztos sírtál ott a kezem alatt, és azért volt a remegés.

SAIJA: Nem sírtam.

ARIJOUTSI: Akkor jó. Vagyis nem érdekes. Vagyis persze nekem az nagy megkönnyebbülés, hogy nem sírtál, bár nyilván nem úgy értem, hogy attól még nem volt szörnyű neked, még ha nem is sírtál.
 

Csend.
 

SAIJA: Asziszem azér’ nem igazán beszéltem, mer’ nem volt erről kedvem, de talán akkor most mégis jobb ha elmondom, hogy semmi esetre se szeretném egyszercsak azon kapni magam, hogy veled dugok.

ARIJOUTSI: Há pe...! Naná! Mer hogy ki szeretné azon kapni magát, hogy velem...?

SAIJA: Nem úgy értettem, az... csodás volt meg minden, de mer” csak hogy én nem szeretném, ha a dugásig menne a dolog, mert tudom, hogy ha az van, akkor én beléd esem, és nekem... van egy lezáratlan...      

ARIJOUTSI: Aha-aha. Értem.

SAIJA: Vagyis nem hogy nincs vége, de hogy érzelmileg még nincs...

ARIJOUTSI: Aha-aha, szóval hogy mégse.

SAIJA: Volt egy lólengő srác, tudod, két éven keresztül csalt engem, és ettől úgy érzem, kihasználtak, megaláztak és kábé ezért is indultam el erre a grönlandi útra, hogy kiszellőztessem a fejemet, és szóval úgy érzem, egyszerűen nem vagyok többé képes kockázatot vállalni érzelmileg.

ARIJOUTSI: Ilyesmi soha többé nem történhet veled, megbízhatsz bennem, engem te nem izg... érdekelsz... olyan értelemben, szóval hogy annak ellenére, hogy ilyen ööö állati vagy... állati jó csaj... azaz teljes ember a szó legnemesebb értelmében...

SAIJA: Iigen-igen.

ARIJOUTSI: Úgy értem, hogy itt most nagyobb dolgok vannak készülőben. Ebben a pillanatban. Számomra. Ez az egész projekt...

SAIJA: Menjünk!

ARIJOUTSI: Oké. (A bódé ajtajához mennek, hátra. A bódé mögül halljuk) És hogy hívják? Ezt a lólengőt?

SAIJA: Sami Raudaskoski.

ARIJOUTSI: Aha, nem, csak kíváncsi voltam, mert van nekem némi úszó múltam, hogy nem futhattunk-e össze esetleg valami bajnoki edzőtáborban vagy ilyesmi.

SAIJA: Nem hiszem, nálam sokkal fiatalabb a srác.

ARIJOUTSI: Fú, ez most úgy hangzott, mintha csak azt akartam volna elmondani, hogy profi úszó is voltam. Áh, tudod, már több mint hét éve abbahagytam.
 

Rövid kopogás hallatszik.

 
6. JELENET

Marja-Terttu grillbüféje, rögtön az előbbiek után.

Knuut kinyitja az ajtót. Arijoutsi és Saija áll előtte. Marja-Terttu a padlón fekszik, hatalmas alufóliára emlékeztető takaróba pólyálva. Vili, Saku és Minna a priccsen ül. Saku a jelenet ideje alatt láncdohányzik. Vili előre-hátra himbálja magát, mint egy elmegyógyintézeti ápolt.
 

KNUUT (puskával a kezében nyit ajtót, grönlandi nyelven mondja): [Takarodjatok! Meg vagyok értve?]

ARIJOUTSI: Dóunt sút dóunt sút Marja-Terttu frend!

KNUUT: Ájm szori. Áj tink jú ár dagz.

ARIJOUTSI: Ken jú plíz put dö gán övéj.

KNUUT: Misszisz Zeppelin széj fáund Piano fáund Piano bátt ái hev nóu námbör. Misszisz Zeppelin telifóun in szí.

ARIJOUTSI: Dö gán. Put dö gán övéj.

KNUUT: Dóunt vöri. Ájm ö príszt. (A gallérjára mutat) Misszisz Zeppelin nat gúd. Misszisz Zeppelin veri bed. Áj tink síz szpirityuali ded. Veri szún.

ARIJOUTSI: Mi az isten!? (Próbál befurakodni az ajtón)

KNUUT: Bí kéörful, It iz ól apokaliptik hiör náu.

ARIJOUTSI: Márja-Terttu, mi a jószagú úristen történt?

MARJA-TERTTU: A jég. Ezt tette velem. Kicseszett velem a jég, átejtett, kiszaladt a lábam alól... talaj szán minden be a vízbe átáztam átestem a palánkon a jégen télen Grönlandon érted basszus Piano érted?
 

Szünet
 

ARIJOUTSI: A büdös francba! Jól vagy?

MARJA-TERTTU: Persze hogy nem, bazmeg! A hideg ráz. Kurvára félek! Asszem többet az udvarra se ki nem a jégre én nem sehova mosmá’ soha, érted! KICSESZETT VELEM A JÉG! Bár meghalnék, de attól is frász tör ki!

ARIJOUTSI: Márja-Terttu! Az a helyzet, hogy Pianónak muszáj volt Kangerlussuaqban maradni még egy-két hétig. De gond egy szál se. A Gondviselés megérkezett. Ez itt Saija Kunttu, az új munkatársunk, ez pedig Marja-Terttu Zeppelin, kulcsember, a kapcsolatunk a célállomáson.

SAIJA: Üdvözlöm, Marja-Terttu.

MARJA-TERTTU: Fogjátok a kutyákat és a büfékocsit. Induljatok el észak felé. Az a cigizős, az a vezér. Azt kell irányítani. A másik kettő megy mindig utána. Mondjátok meg Pianónak, hogy köszönet az együtt töltött évekért.
 

Szünet.
 

ARIJOUTSI: Jézusom, Márija-Terttu, ne má’! Valahogy gatyába kéne rázni téged, kerül amibe kerül. Különben fuccs az egész új társadalom-dolognak. (Próbálja felemelni Marja-Terttut a földről, és a priccsre fektetni, közben félrelökdösi a kutyákat)

KNUUT: Bí kéörful. Kréjzi dagz. Misszisz Zeppelin abszolútli nóu auktorisziti enimór.

ARIJOUTSI (miután sikerült Marja-Terttut feltuszkolni az ágyra): Kezdjük mondjuk először is a legfontosabbal. Van rajtad hipotermiás takaró. Nagyszerű. (Megfogja a kezét, a pulzusát ellenőrzi)

MARJA-TERTTU (felmordul): Mos’ mi van?!

ARIJOUTSI: Csak a pulzusodat nézem. Aztán meg lássuk a homlok hőmérsékletét. Úgy néz ki, nem áll fenn hipotermiás sokk esete, de lássuk csak a végtagokat.

MARJA-TERTTU: Hagy’ má’ a picsába a vég- meg egyéb tagjaimat! A testemnek semmi baja!

ARIJOUTSI: Szóval úgy érzed, minden rendben?

MARJA-TERTTU: Igen. Tudod mit, minden csodás, na szevasztok! Majd kifele menet kapcsoljátok le a villanyt!
 

Szünet.
 

ARIJOUTSI: Neeem-nem Márija-Terttu, nem megyek én innen sehova. Hagyd, hogy segítsek! Itt most mindannyiunknak az az érdeke, hogy a káposzta is megmaradjon meg a vén kecske is megnyalja a...

MARJA-TERTTU (lerázza magáról Vilit, aki időközben rámászott): Menjé’ má a picsába!

ARIJOUTSI: Közelítsük meg mondjuk ezt a te helyzetedet aaaz élsportoló, pölö egy úszóbajnok szemszögéből. Hogy hogy viszonyulna egy úszóbajnok az ilyen utolsó pillanatban, mondhatni a hajrában bekövetkezett szerencsétlenséghez? Márija-Terttu, te két éve készülsz arra, hogy ezt a grillbüfét felvontasd a világ legészakibb pontjára, ahol valaha ember élt. Itt van az ötven kutyád...

MARJA-TERTTU: Azért még nem egészen teljes a létszám.

ARIJOUTSI: De nyilván az lesz, mire  elindulunk...

MARJA-TERTTU: Azon vagyunk, azon vagyunk. Már parancsba adtam, hogy szaporodjanak és sokasodjanak.

ARIJOUTSI: Aha. (Szünet) Ezen most ne akadjunk fenn. (Szünet) Szóval... megálmodtátok Pianóval ezt a csodálatos új világot, új társadalmat...

MARJA-TERTTU: A társadalmat, azt Piano álmodta meg, én inkább az infrastruktúrát jelentem. A világ legészakibb grillbüfé-üzemeltetője.

ARIJOUTSI: Lényeg a lényeg, szóval életed legfontosabb versenye előtt egy héttel kezd az úszószemüveged folyton leesni beugráskor.

MARJA-TERTTU (Vilihez, aki megint mászik rá): Az istenedet, Vili, kopj már le! (Lelöki)

ARIJOUTSI: Nem lehetne ezeket a kutyákat most tényleg kivágni innen a picsába? Hogy lehet így koncentrálni?!

SAIJA (az ajtóra mutat): Na gyerünk!

VILI (Hectornak, a finn pop-rock korosodó állócsillagának melankolikus slágerét énekli): A magányos ólomkatona ...

SAKU: Vili, hagyd abba!

VILI: ...ott hever a szoba sarkába’.

SAKU: Befogod a pofád bazmeg!?

VILI: Nem játszik vele már senki se...

SAKU: Ajtót bezárni, mielőtt még a refrénhez ér!

MARJA-TERTTU: Hiába beszél az ember, csezmeg, nem halljátok!? Ki az udvarra!

VILI: ...színes tévét bámul pajtása.
 

Saija a köteleknél fogva rángatja őket kifele.
 

VILI: TÚL AZ ÓÓÓ... TÚL AZ ÓPERENCIÁN

SAKU (dühödten): Te állat, nem ez jön! Van még egy szakasz a refrén előtt!

VILI: PAFF AZ EGYETLEN TÁRSA MOST

SAKU (Saijához): Engedd el azt a pórázt bazmeg!

VILI: ÁLOMOOO...

SAKU (Saijához): Süket vagy vagy mi!

VILI: ...RSZÁGBA NEM JÁR MÁR GYEREK

SAKU: Vili, itt a vége?

VILI: CSAK ELDOBOTT JÁTÉKOK tu tum tu tum tu tu tum tu tum (dobszólózik)

SAKU (Vilire veti magát): Dögölj meg, nem is tudod ezt a rohadt számot!

MARJA-TERTTU: Fiúk, fiúk, fiúk, fiúk, fiúk!

VILI: Hé, ne bánts! Ki akarsz nyírni?

MARJA-TERTTU: Ne bántsd, Saku! Saku hé! Mindjárt kinyírod! Hé!

SAKU: Fogd be a büdös pofád!

VILI: Mami, csinálj már valamit, mami, ne engedd!

MARJA-TERTTU: Zárjátok be az ajtót, zárjátok már!

SAKU (leáll, békén hagyja Vilit): Szar az az egész szám és szar az az egész mese, érted?!

VILI: Az egy örök mese. Az igazság. És az igazságot nem lehet veréssel elhalgattatni.

SAKU: Ezt most meglátjuk!

VILI: Verjé’ meg bazmeg, öljé’ meg, üssé’!

MARJA-TERTTU: Saku, helyedre! Vili, feküdj!
 

A kutyák megnyugszanak egy pillanatra.
 

ARIJOUTSI: Szóval Márija-Terttu? Hogy viszonyulunk egy ilyen hajrá közben bekövetkező szerencsétlenséghez?

MARJA-TERTTU: Ühüm.

ARIJOUTSI: A legjobb megoldás valószínűleg szemüveg nélkül úszni. Vagypedig eldönteni, hogy nem esik le. Hogy a fejeden marad, slussz.

SAKU: Most kibelezlek. És repülőmókust csinálok az irhádból.

VILI: Nem is tudsz! Háhhá, majd pont te, azzal a négy bal mancsoddal!

MARJA-TERTTU: Csend!
 

Saku ráveti magát Vilire. Vili Marja-Terttu hasára ugrik, hozzá menekül. Saku utána, s tépni kezdi Vilit.
 

MARJA-TERTTU: Csapja már le valaki ezt a két dögöt! Verés lesz belőle!

SAIJA (odamegy szétválasztani a kutyákat): Engedd el! Engedd!

ARIJOUTSI: Aú! (Egyik kezét tapogatja) Az a dög megharapott!
 

Marja-Terttu leesik a földre. A kutyák össze-vissza tapossák. Saku le is pisili Marja-Terttut.
 

MARJA-TERTTU: Az anyád a jó kurva anyád!

KNUUT (kezében revolverrel): Vats áut vats áut áj kil dag!

ARIJOUTSI: Dóunt sút in büfé!

MARJA-TERTTU: Saku, az istenit, ne pisálj! Pisi állj! (Köhög és prüszköl)
 

Saija kituszkolja Sakut az udvarra.
 

ARIJOUTSI: Dóunt sút ju sút Marja-Terttu.

MARJA-TERTTU: Vegyétek el a paptól azt a fegyvert. Ez nem a kutyák hibája, a kutyának autoritásra van szüksége, elveszti a fejét, ha nincs ki parancsoljon neki!

SAIJA: Van nálam válium.

ARIJOUTSI: Vi giv mediszin put dö gán övéj!
 

Arijoutsi megfogja Vilit. Saija egy váliumtablettát dug a kutya szájába.
 

SAKU (az ablak mögött): Kopj le a mamáról, kopj le róla, te rohadt kurva!
 

Knuut kimegy Saku után a fegyverrel.
 

VILI (Marja-Terttu hasán vinnyog): Ezt nem élem túl, nem, nem, én nem.

SAKU (az udvaron köröz és üvöltözik): Ti nyomorultak! Szarevő rakás szerencsétlenség mind! (Látja, hogy Knuut a puskával közeleg) Kurva élet, nem hiszem el, hogy szükség van erre. Úgy szerettem volna élni még, rohadt mamus, legyen meg a te szaros akaratod!
 

Lövés dördül. Csend. Saija és Arijoutsi próbálják leszedni Vilit Marja-Tertturól.
 

MARJA-TERTTU: Ne, ne vegyétek még le rólam. (Szünet) Láttam valami nagyon érdekeset. (Szünet) Húzzátok csak fel a szemhéját!
 

Arijoutsi felemeli Vilit. Saija felhúzza a szemhéját.
 

SAIJA: Mind a két szemén?

MARJA-TERTTU: Mind a kettőn.
 

Felhúzza Vili szemhéjait.
 

MARJA-TERTTU: Még mindig ott van. Az a kristályos tekintet. Az a távolba néző, céltudatos, bátor, rettenthetetlen tekintet. Láttam, ahogy a szemét ilyen hályogként borító köd egyszercsak felszállt, és ez jelent meg helyette, amikor a lábamat izélte.

ARIJOUTSI: Lerakhatom innen?

MARJA-TERTTU: Le.
 

Arijoutsi kivezeti Vilit az udvarra.
 

MARJA-TERTTU: Ilyen kristályos tekintetre van szükségem nekem is. Hogy lehetne ilyen kristályos a tekintetem?

ARIJOUTSI: Ha a lábra izgulástól volt, aszondod, akkor tessék, itt a lábam, izéld bátran.

MARJA-TERTTU: Jaj de vicces csezmeg! Pontosan. Épp a lábizélés közben tisztult ki így a tekintete.

ARIJOUTSI: Nem viccnek szántam, én a legteljesebb mértékben nyitott vagyok bármilyen megoldásra. Fő, hogy helyre rázódj.

MARJA-TERTTU: Azért az nem hiszem, hogy megoldás, ha házról házra járok s mindenkit lábon bizélek. Elvileg én ember vagyok. Elvileg nekem is úgy kéne dugni, mint más embereknek.

SAIJA: Marja-Terttu, te most szexelni akarsz?

MARJA-TERTTU: Deeh! Francokat! Csak az nem megy ki a fejemből, hogy hogy képes magát egy kutya így minden csalódás és megalázás és kudarc fölé... dugni. Tegnap is, miután istenesen elpáholtam Sakut a kalapáccsal, vagyis… nem kalapács volt az igazából, hanem egy ilyen kisbalta, három másodperc se telt el, és már Minnát... ott izélte Minna nyakát vagy mijét. Egy perc múlva meg már futkorászott körbe nagy boldogan, még sántítani is elfelejtett.
 

Szünet
 

ARIJOUTSI: Márija-Terttu. Ha úgy érzed, hogy a szex segítene neked felülemelkedni azon a megaláztatáson és sértettségen és szégyenen és búval baszottságon, amit a jég... ez az egész szarság okozott... akkor én készen állok.

SAIJA: Miii?
 

A pap belép.
 

KNUUT: Helóu. Mí bekk.

MARJA-TERTTU: Áh, most, hogy a pap is megjött, mi volna, ha egyúttal rendeznénk egy kufircpartit? Vagy nem így hívják a mai fiatalok?

KNUUT: Áj sút jór kréjzi dag. Sud áj kill... dö ádör dagz olszou?

MARJA-TERTTU: Nóu tenk jú. Rilex. Sit dáun tu kufircparti!

KNUUT: Vat iz kufircparti missz Zeppelin?

SAIJA: Na, azt hiszem, én megyek.

MARJA-TERTTU: Hova jóember? Most kezdődik csak a buli. A kutyák is mindig nagy tömegben nyomják.

ARIJOUTSI: Aahaa... igen, most azér’ lehet, könnyebben menne a munka, ha csak mi ketten... vagy hát legalábbis én így szoktam meg.

MARJA-TERTTU: Ja, értem. A kutyáknál persze ez másképp megy.

ARIJOUTSI: Saija, hova mész?

SAIJA: Mit tudom én. Héj príszt, letsz góu vókking.

KNUUT: Nóu tenk jú áj hev vájf. Misszisz Zeppelin. Ájm mór den hepi tu sút ól jór dagz. It iz nat ö problem.

MARJA-TERTTU: Nóu tenk jú. Sút jór vájf! End jór szelf.

KNUUT (idegen akcentussal): Bazmeg kurva papja*. (Az asztalon hagyja a puskát, és kimegy)
 

Arijoutsi és Marja-Terttu kettesben marad a grillbüfében. Csend.
 

MARJA-TERTTU (Arijoutsinak): Helló!

ARIJOUTSI: Szia. (Szünet) Szerintem legjobb lesz azzal kezdeni, mint majdnem minden feladat megoldásánál a Mobilgondviselésnél, hogy levetkőzünk.

MARJA-TERTTU: Hogy az a jó büdös ...

ARIJOUTSI: Nem, neked nem muszáj. Magadon tarthatod ezt a hipotermiás takarót.
 

Arijoutsi leveszi a ruháját. Meztelenül áll a bódé közepén.
 

ARIJOUTSI: Van esetleg valami óhajod, ami ezt a... szex-dolgot illeti?

MARJA-TERTTU: Hogy valami ilyen áramütés- vagy repeszbomba-szerű hatása legyen. Hogy bár szúr meg fáj meg kikészít, azér’ utána valahogy tiszta lappal indul mégis az ember.

ARIJOUTSI: Inkább úgy értettem, hogy van-e valami konkrét elképzelésed, óhajod a pozícióval kapcsolatban?

MARJA-TERTTU: Miből lehet választani?

ARIJOUTSI: Hátööö... fekve, úgy, hogy én vagyok felül... vagyööö... vannak akik fordítva csinálják... hogy úgy mondjam, az ellenkezőjét... hogy a nőnemű van felül... de nem lehetetlen állva se... úgyööö hátulról... vagy négykézláb, ha mittomén idősebbként jobb szereted, akkor lehet esetleg úgy is... hogy én hátulról... szóval ahogy jólesik... vagy kényelmesebb...

MARJA-TERTTU: Milyen pozícióban szoktak erőszakolni?

ARIJOUTSI: Azt akarod, hogy megerőszakoljalak?

MARJA-TERTTU: Hát nem olyan ez egy kicsit, mintha kölcsönösen...? Dugás mindkettőnk akarata ellenére.

ARIJOUTSI: Aha... ilyenkor, gondolom, a férfi van felül, hogy jobban le tudja fogni a nőt közben.

MARJA-TERTTU: Akkor így. (Lefekszik a priccsre. Szünet)

ARIJOUTSI: Nekem először... először is... olyan készenléti állapotba kellene kerülni, hogy ez a szex-dolog összejöjjön.

MARJA-TERTTU (fekve): Ühüüüm. (Szünet) És nekem is részt kéne ebben venni, vagy ezt csak úgy tájékoztatásképp mondtad?

ARIJOUTSI: Lehetne azt, hogy közelebb kerüljünk valahogy egymáshoz?

MARJA-TERTTU (felül): Mennyire közel?

ARIJOUTSI: Hátööö valahogy úgy, hogy egymáshoz érjen a testünk. Általában aztán magától beindul a dolog. Például... ha táncolnánk, ha lassúznánk egyet... az volna az egyik legtermészetesebb módja.

MARJA-TERTTU: A kutyák szétrágták az utazós zenés kazettámat. Csak a papnak ez a countryja van itt, de megpróbálhatjuk.
 

Arijoutsi a cd-lejátszóhoz lép. Megszólal George Jones és Tammy Wynette “Near you” című száma, de néhány taktus után...
 

ARIJOUTSI: Nem.

MARJA-TERTTU (a fejét rázza): Nem-nem-nem-nem.
 

Arijoutsi beteszi a következőt, Jon Denver “Perhaps love” című számát. Biztatóan indul, de aztán, amikor a dal maga elkezdődik...
 

MARJA-TERTTU: Na neee basszus!

ARIJOUTSI: Fú basszus!
 

A Rawhide című bendzsós szám következik. Arijoutsi és Marja-Terttu kicsit elkacagja magát. Nyilvánvaló, hogy ez nem lesz jó. A negyedik a “Baby can I hold you” Tracey Chapman és Luciano Pavarotti előadásában. Elkezdik hallgatni, belefeledkeznek. A zene megmozgat valamit Marja-Terttuban, olyan érzelmeket, melyek biztosan nem ehhez a helyzethez kötődnek. Talán Sakuhoz, talán a jéghez. Arijoutsi gondolatai elkalandoznak. Ez tart egy ideig. Aztán Arijoutsi odamegy Marja-Terttuhoz, kezét nyújtja, Marja-Terttu megfogja. Arijoutsi felsegíti Marja-Terttut. Csak állnak ott egymással szemben.
 

MARJA-TERTTU: Segítenél?
 

Arijoutsi Marja-Terttu kezeit a nyaka köré fonja, majd átöleli Marja-Terttut. Kissé esetlenül elkezdenek mozogni a zene ütemére. Marja-Terttu Arijoutsi nyakában csimpaszkodik, ő pedig lassan körbe-körbe forog. Lassanként elkezdenek ringatózni tánc közben, Arijoutsi Marja-Terttu hátát és haját simogatja, majd megcsókolja a homlokát. Ekkor ér véget a szám. Egymáshoz tapadva álnnak tovább.
 

ARIJOUTSI: Jöhet a következő, nem?

MARJA-TERTTU (hátralép): Most szerintem legjobb lesz... legjobb lesz most befejezni.
 

Új szám kezdődik: a Nazareth ”Love Hurts” című száma. Helikopterzúgás.
 

MARJA-TERTTU: Ne, állj... most hagyjuk ezt abba.

ARIJOUTSI (lekapcsolja a zenét): Izgulsz?

MARJA-TERTTU: Nem. Olvadok.

ARIJOUTSI: Ez most, ez az olvadás, amiről beszélsz, ez azt jelenti, ami a nőknél ilyen helyzetben történik, vagy valami szimbolikus olvadást?

MARJA-TERTTU: Nem. Valami lé csöpög belőlem.

ARIJOUTSI: Ez normális.

MARJA-TERTTU: Neeem-nem, nem-nem!

ARIJOUTSI: Az olvadás halmazállapotváltozást jelent. Úgy tűnik esetleg, mintha valami benned most átváltozna valami mássá.

MARJA-TERTTU: Áhá... huh... aha nemtom... (valami folyik a lába közt) a francba... most muszáj kimennem a hidegbe, mert különben... megváltozik a halmazállapotom... basszus! (Kimegy, becsukja az ajtót maga mögött.)
 

Arijoutsi pucéran álldogál tovább. Aztán leül a priccsre.

 
7. JELENET

Qaanaaq, Marja-Terttu grillbüféje és környéke, rögtön ezután.

A sötét udvar. Valahonnan távolról helikopterzúgás hallatszik.
 

MARJA-TERTTU (belebotlik valamibe a koromsötétben): Anyád kínja!
 

A helikopter közeledik. Fényszórója végigpásztázza az udvart. Minna és Vili pánikban rohan keresztül a színpadon. Marja-Terttu Saku cinkkoporsójára borulva fekszik. A helikopter fénye eltűnik. Puffanásokat és jajgatást hallani messzebbről. Aztán újra elcsendesedik minden. Knuut revolverrel a kezében, fejlámpával a homlokán érkezik a grillbódéhoz. Bemegy a fegyveréért. A helikopter fényszórója újra megvilágítja az udvart. Marja-Terttu a síbox tetején ül.
 

KNUUT (kijön a grillbódéból, kiabál, miközben a puskát tölti): Misszisz Zeppelin góu inszájd!
 

A helikopter megáll fölöttük. Erős függőleges fénynyaláb világítja meg az udvart. Istentelen erős hang szólal meg.
 

KNUUT (a helikopter felé kiabál): Lili! Lili! Lili cam daun! Lili kám hóum! Disz iz órder! (vár, megtölti a revolverét) Góu inszájd Misszisz Zeppelin. Dónt luk! (Célba veszi a helikoptert, lő, majd azt mondja Marja-Terttunak) Dónt luk! Góu hóum! Príst hev tu dú vot ö príst hev tu dú. (Újra lő)

PIANO (az égből, nem látni, honnan): Marja-Terttu ne lőjé’ má’ bazmeg, én vagyok az, Piano!
 

Marja-Terttu az eget nézi. A pap újra céloz.
 

PIANO (hámban, drótkötélen ereszkedik le a helikopterből): Megjötteeem! Úristen, hogy fúj a szél!

KNUUT: Iz it for jú?

PIANO: Szerbusz Márija-Terttu! Atyám, de jó kis grillbüfé!
 

Piano leereszkedik a helikopterből, leoldja magát a drótkötélről.
 

MARJA-TERTTU: Hát megjöttél? Eltelt közben a két hét?

PIANO: Áh! Egy nap telt el. De Márija-Terttu, megint valami hihetetlenül fenomenális dologra jöttem rá !

KNUUT: Iz it szvídis helikopter pájlot áp? Áp in éör?

PIANO: Jeesz. Hi iz from Szvídön. Mindenki az udvarra. Fontos mondanivalóm van.

KNUUT (belekapaszkodik a hámba, amelyből Piano az előbb hámozta ki magát, próbálja lerángatni a helikoptert, és közben üvölt): Kám dáun jú fákking szvídis femilibréjkör!

PIANO: Van itt hangulat! (Elájul)

KNUUT: Sztap dö mösín! (Kezd felemelkedni a drótkötéllel) Du jú hír mí? (Szünet) Put mí dáun! Svensson! Andersson! (Elengedi a kötelet, a földre nyekken. Egy kicsit kúszik még a helikopter után) Lilii! Lili dóunt gou! Fákk juú Lili!
 

A drótkötél felemelkedik az égbe, a fénynyaláb elhalványul, ahogy a helikopter egyre magasabbra száll. Koromsötét. Csak Knuut fejlámpájának tompa fényét látni, ahogy a hasán hever a grillbódétól távol.
 

PIANO (a sötétben): Elaludtam?

MARJA-TERTTU (a sötétben): Elaludtál vagy elcsúsztál vagy elnemtommicsináltál.
 

Knuut halkan sír a színpad mélyén.
 

PIANO (a sötétben): Francba, mindjárt szomjan döglök, meg az éhség is rámjött hirtelen. Persze lehet, csak ez a tudat, hogy itt ez a büfé a közelemben, ez okozza az éhségérzetet. (Szünet) Jól láttam, Márija-Terttu, hogy valami estélyi ruhának való izében forgolódsz itt?

MARJA-TERTTU: Az lehet.

PIANO: Mi van veled?

MARJA-TERTTU: Áh, csak az utóbbi időben kicsit vízbe estem itt meg sze... meg minden... szex is volt meg ilyenek.

PIANO: Aha, erről hallottam... öö a vízbe esésről. (Szünet, majd hirtelen eszébe villan valami) A dagadtak! Ők hova estek?

MARJA-TERTTU: Milyen dagadtak?
 

Piano felkapcsolja az elemlámpáját, és körülnéz. Minna és Vili dug az egyik sarokban.
 

PIANO (az elemlámpával tovább keresgélve): Volt velem három ilyen XXL-es Needendahl nevű ember, valahova ide szórtam ki őket a kopterből. Meg a nagyit.

MARJA-TERTTU: Piano, van egy olyan fura aggasztó dolog is, hogy asszem olvadok.
 

Szünet
 

PIANO: Mi az hogy olvadsz? Mér, mi vagy te, Márija-Terttu, hóember vagy vagy egy sima nénike, mint itt mindenki más?

MARJA-TERTTU: Jó-jó, de olvadok.

PIANO: Ha te mondod, Márija-Terttu, én szó nélkül elhiszem, kételynek helye nincs. (Elüvölti magát) Vuokkooo! Raaainer! Eevaaa! Naagyiii! Huúúú! Hova a francba estek?

MARJA-TERTTU: A jégre vagy a hóba, gondolom.

PIANO: Aha, gondolom. (Szünet) Nemtom, mintha valami meleg izé csordogálna a karomon.
 

Piano lehúzza a kesztyűt. Véres a keze.
 

MARJA-TERTTU: Vérzik a kezed.

PIANO: Az a barom eszkimó eltalált.

MARJA-TERTTU: Kurva papja! Héj príszt! Gyere csak ide, néz’ meg! Luk hiör! (Megy, felkapcsolja az udvari világítást)

KNUUT (távolabb, még mindig a földön fekve): Nat náu!

MARJA-TERTTU: Jesz! Náu! Jú sút máj frend.
 

Knuut felkel a földről.
 

MARJA-TERTTU: Amúgy biztos véletlen volt. Rám még soha nem lőtt, mióta itt vagyok.

PIANO: Elég szar, hogy engem meg pont eltalált.

KNUUT (odalép): Áj sút jú? Áj hit jú?

MARJA-TERTTU: Lukk! Blád. Árm. Jú sút. Máj frend. Bal karját. Importönt árm olszó. Hendi men Piano. Méjbi nat hendi enimór. Óunli van hend.

VUOKKO (csak a hangját hallani): Van itt valaki, kellene most kellene itt egy kis segítség kellene!

PIANO: Fenébe! Mi történt? Megsérült valaki?

RAINER (csak a hangját hallani): Ajjaj, ajjajajaj, Vuokko drazséja szétgurult.

PIANO: Megvagytok? Jól vagytok?

RAINER: Meg. Jól. Mi. De a drazsék, nem látom őket ebbe’ a sötétbe’.

PIANO: Nem kell elájulni! (Odakiált Needendahléknak) Nyugi, meglesznek mind, egyenként fogom megkeresni őket. De gyertek most ide, lassan, óvatosan, ide a fény felé.

RAINER: Jobb az amerikai, a Mö-Mö vagy a dunakavics, azt sokkal könnyebb felszedni a földről mer nagyobb is a méretére nézve meg nem gurul úgy aj-aj-ajajaj

VUOKKO: Aj-aj-aj-ajajaj

PIANO: Vigyázva hé! Atyám! Nagyon csúszós a talaj és göröngyös.

KNUUT (Piano kezébe nyomja a puskáját): Téjk disz. Sút mí. Hiör. Or méjbi hiör.
 

Saija érkezik.
 

PIANO: Jaj, hagyjuk már, nem lehet itt össze-vissza lövöldözni egymás kezét-lábát, így semmi se lesz ebből az egész expedícióból.

KNUUT: Sút mí!

SAIJA: Helló!

PIANO: Szevasz Saija! Kaptam egy lőtt sebet közben, de ne akadjunk most fenn ezen. Arijoutsi hol van? Itt kéne lennie. Valami kurva fontosat akarok mondani. Mindjá’ ideér a nagymutter, és akkor én má’ nem jutok szóhoz.

SAIJA: Mikor utoljára láttam, a büfében... dolgozott.

MARJA-TERTTU: Arijoutsi egy álom.

PIANO: Mi van?!

MARJA-TERTTU: Mi van? (Hitetlenkedő arckifejezéssel leül a koporsóra, hogy átgondolja, mi is szaladt ki a száján.)
 

Vuokko és Rainer Needendahl óvatosan lépegetve megjelenik a színpadon. Mindketten kötéllel a hátukra erősített vaságyat cipelnek.
 

VUOKKO: Figyu Rainer! Gyorsbüfé!

SAIJA: Mi a jó isten?

PIANO (próbál felállni, de belenyilall a fájdalom): Semmi pánik, Saija! Nem csinálnak semmi rosszat. A hátukon van a marhaszorító. Vaságyból csináltam. (Knuuthoz) Help mí!
 

Saija bemegy a grillbüfébe.
 

MARJA-TERTTU: Help him.

KNUUT: Of kórsz of kórsz (Odamegy felsegíteni Pianót)

PIANO: Téjk mí tu grillbüfé. (Elájul, Knuut karjaiba szédül.)
 

Saija bemegy a grillbódéba. Rainer és Vuokko végtelenül lassan és óvatosan közelít a bódéhoz.
 

ARIJOUTSI (pucéran Saijának): Saija, ez a dolog, ez nem jelentett semmit, tudod, semmit se...

SAIJA: Ki a picsát érdekel (Sírva fakad)

PIANO (Knuutra támaszkodva bevánszorog): Óh, Saija, nem kell így kiborulni emiatt. Rendbejön az én kezem seperc alatt.
 

Saija kiviharzik a bódéból az udvarra.
 

PIANO (meglátja a pucér Arijoutsit): Vegyé’ má’ magadra valamit, ember!

ARIJOUTSI: Hát te mit csinálsz itt?

PIANO: Nézd a kezem! Ez az eszkimó bazmeg leszedett egy ilyen hatalmas bálnavadász-szigonnyal

ARIJOUTSI: Kurva élet! Kurva papja basszameg ez gyogyós, nem megmondtam, nincs ki a négy sítalpa, buggyant bazmeg, falubolondja!

PIANO: Arijoutsi, megnéznéd, mielőtt elveszítem?
 

Arijoutsi megvizsgálja Piano karját. Knuut idegesen leül egy székre.
 

ARIJOUTSI: Az van, Piano, nemtom, el kell mondanom, hogy... hogy... megpróbáltuk kicsit, milyen a szex Márja-Terttuval.

PIANO: Ööhm, az uniszexre gondolsz, azt próbáltátok, hogy milyen? Neeem jó az, soha senkinek se.

ARIJOUTSI: Nem. Nem… igen… nem.

VUOKKO (bedugja a fejét): Rainer! Itt ismerősök dolgoznak, hallod!

RAINER: Csak nem Aspegreen* úr az, a szomszédból?

PIANO: Jaj ne má’ bazmeg, gyorsan lássuk azt a kezet, mielőtt ezek elkezdik a rendelést, me’ sose lesz vége. Rainer, Vuokko, menjetek onnan, gyerünk!

VUOKKO: Nem rendelhetnénk mégis először?

PIANO: NEM!
 

Arijoutsi bekötözi Piano karját. Piano kimegy az udvarra. Egyik keze az overál alatt felkötve, a ruhaujj bogra kötve.
 

PIANO: Rendicsek! Most akkor mindenki ide! Saija és Arijoutsi, ti is!
 

Arijoutsi és Saija jön. Arijoutsi meztelen.
 

PIANO: És most csend! Senki se kiabál vagy ilyenek engedély nélkül, meg vagyok értve!? Hogy végre a húrok közé csaphassunk. Ez itt Márija-Terttu Zeppelin és ez itt Rainer és Vuokko Needendahl. Rainer és Vuokko, megtennétek, hogy idejöttök?

RAINER: Nem akarunk odamenni.

VUOKKO: Aztán jön egy szakállas, beáll elénk, és nem fogja érdekelni, hogy mi voltunk itt előbb.

RAINER: És mindent összerendel, és itt állhatunk, amíg kinő a szakállunk.

PIANO: Értem! Hadd kereszteljem ezennel ezt a percet Szebb-jövő-szimpóziumnak. Ezt az ünnepélyes percet, melyre összegyűltünk itt az udvar szabad ege alatt. (Arijoutsihoz) Biztos vagy benne, Arijoutsi, hogy kibírod így, ahogy vagy. Eltart azért pár percig.

ARIJOUTSI: Oké, hozok valamit a büféből.

PIANO: Mé nem megy a francba mindenki hozni valamit a bűféből, egy-kettő!
 

Arijoutsi bemegy a bódéba. Veszi a kabátját.
 

VUOKKO (rendelni próbál Arijoutsitól): Te mit kérsz, Rainer?

RAINER: Kebabot párolt rizzsel, oregano nélkül.

PIANO: Rainer és Vuokko, ide! Most!

VUOKKO: Még nem adták ki a rendelést.

PIANO: Ááárgh! Ez az a nagy dolog basszus, amiről beszéltünk, tudjátok! Vége a sorbanállásnak! (Szünet) Húzás ide, de azonnal!
 

Vuokko és Rainer eljön a büfé ablakától.
 

PIANO: Így! És most levesszük rólatok a marhaszorítót. Arijoutsi, Saija!
 

Arijoutsi és Saija leoldozza a vaságyakat Vuokko és Rainer hátáról.
 

PIANO: Most pedig készülődhettek nyugodtan. Eddig minden nagyon jól ment, nem kell izgulnotok, itt vagyok mellettetek, nem megyek sehova.

ARIJOUTSI: Marhaszorítók eltávolítva.

PIANO: Ez az. Rainer, Vuokko, ti most menjetek oda hátra, és vetkőzzetek le titokban, hogy senki se lássa. Lesz majd meglepetés, mikor előjöttök.
 

Rainer és Vuokko kimegy a színpadról
 

PIANO: Arijoutsi és Saija, ti álljatok oda, úgy. És Arijoutsi, ha elájulnék, gyorsan jól megcsapkodsz valamivel.

ARIJOUTSI: Rendben, meglesz. (Kezd is körbevizslatni, hogy milyen csapkodásra alkalmas tárgyat talál)

PIANO: Marja-Terttu, van valami zeneszerszámod?

ARIJOUTSI: Vaaan-van.
 

Piano bemegy a grillbódéba, hogy zenét keressen. Knuut bent ül.
 

KNUUT (Pianóhoz): Tel mí. Vat áj dú. Áj sút jú.

PIANO: Góu áut. Vats dö sóu.

KNUUT: Vats dö sóu?

PIANO: Jee-jee, vats dö sóu!

KNUUT: Bát vat iz dö sóu.

PIANO: Áj ken nat tel jú or evribadi hiör eszk vatsz dö sóu vatsz dö sóu vatsz dö sóu

KNUUT: Okéj okéj okéj okéj!

PIANO: Véjt! Bí máj hendz!
 

Knuut kiviszi a cd-lejátszót a bódé sarkához. Meglátja a neandervölgyieket, akik egyelőre a színfalak mögött vannak még.
 

KNUUT: Dzsízus fákking krájszt vatsz det?!

PIANO: Sádáp! Dónt luk! Szörprájz. Na szóval! Erre a pillanatra örökké emlékezni fogtok. Vuokko, Rainer, készen vagytok?

VUOKKO: Igen, persze, semmi vész, készen vagyunk, és semmi vész, ha nem kell túl messzire menni ettől a gyosbüfétől, mer akkor semmi vész.

PIANO: Én itt vagyok végig mellettetek (Beteszi a cd-t a lejátszóba).
 

Knuut döbbenten veti a kereszteket, és elvegyül az udvaron állók között. Piano elindítja a zenét. Néhány taktus elhangzása után...
 

EVA (csak a hangját hallani): Kimerültek az energiatartalékaim!

VUOKKO&RAINER: Eva!

PIANO (megállítja a zenét): Hogy az a jó büdös kurva...
 

Megjelenik Eva, Nancyt cipeli. Nancy ölében az infúziós állványa össze-vissza görbülve.
 

EVA: A napló is elfogyott. Megettem az utolsó lapig. Most át kell kelni a jégmezőn, és legyőzni az éhséget.

PIANO: Úristen, nagyi! Hova estél?

EVA: Itt a vége, fuss el véle! (Összeesik.)

PIANO (térdre rogy, sírni kezd): Nagyiii! Annyi mindent... még annyi mindent kellett volna... nemtom... ilyenkor szokták-e ezt egyáltalán, de nagyi-nagyi láma sabaktáni!
 

Arijoutsi odamegy Nancyhez.
 

NANCY (tökön ragadja Arijoutsit): Na tökös legény! Hol van Matti?

ARIJOUTSI: Ez él.

PIANO: De jó! Nagyit be a büfébe!

EVA (a büfé felé kúszik): Jönne valaki, aki halottnak nyilvánít, és elvisz innen?

PIANO: Nagyi, mitől nézel ki így?

NANCY: Belekapaszkodtam a rúdba, amikor kiugrottunk a helikopterből, ahogy mondtad.

PIANO: A kötélbe kellett volna kapaszkodni, nem az infúzióba.

NANCY: Kurva nagyot estem. Az jutott eszembe, amikor születtem. A csövek háromszorosan tekeredtek a nyakamra, mint a köldökzsinór! Ott hevernek az infúziós üvegeim szerteszét a hóban. Eva. Ez a hájpacni törpe mentett meg.

PIANO: Köszönöm, Eva, hogy megmentetted a nagymamimat.

EVA: Én akkor... akkor én vagyok... a nap hőse.

NANCY (hörög): Matti, a szektások voltak már? Elmondtad róluk?

PIANO: Nem, épp most kezdtem volna el ezt a szebb-jövő-szimpóziumot.

NANCY: Csodás! Emeljetek fel, látni akarom!
 

Saija és Arijoutsi felemeli Nancyt a földről.
 

PIANO: Mi lenne, nagyi, ha mégis bemennél oda a büfébe, csak hogy biztos ne legyen aztán balhé.

NANCY: Nem lesz itt semmiféle balhé. De hadd szóljak én pár szót. Ilyen bevezetésszerűségként, mielőtt elkezdenéd.

PIANO: Áhhá.

NANCY: Csak azt szeretném itt mindenki előtt elmondani, még mielőtt Mattinak átadom a szót, hogy ennél az Észak-Grönlandnál jobb helyet a jövő új táradalmának ki sem lehetett volna találni. Ez a legerotikusabb környezet, ahol valaha mozogtam; ez a sötét, hideg, csúszós, dimbes-dombos pokol. Egyedül egy világháborús légópince, egy óvóhely tud több érzést megmozgatni az emberben. Amikor a vadászbombázók süvítenek a fejünk felett, és nem tudjuk, élünk-e még egy óra múlva, vagy kampec, olyankor a szomszéd János bácsi farka is meghitt melegséggel tölt el.

PIANO: Nagyi, ne merüljünk most nagyon bele a háborús emlékekbe, me’ estig se fejezzük be.

NANCY: Ja-ja.

PIANO: Ez az. Kezdjük!

VUOKKO: Eva, gyere ide, te velünk vagy.

EVA:  Esszembe sincs!

PIANO: Semmi baj, menjünk csak mi hárman!
 

Piano megnyomja az indítógombot a cd-lejátszón. Megszólal a ”Millió rózsaszál” Arja Havakka & Agents-féle feldolgozása. Piano kilép a bódé mögül Rainerrel és Vuokkóval. Az ép kezét fogja Rainer, Vuokko a sebesült karhoz tartozó ruhaujjat fogja. Vuokko és Rainer alsóneműt visel csak. Tetőtől talpig szőrösek.
 

NANCY: Mi az isten van a kezeddel?

PIANO: Ellőtték, de ezt most hagyjuk!

NANCY: Ki a jó ég? Mér? Elévágtál a hotdog-sorban?

PIANO: Egy eszkimó pap. Fogd már be, nagyi!
 

Piano Rainert és Vuokkót az udvaron állók elé vezeti, hogy szemügyre vehessék őket. A kutyák is odajönnek megnézni őket. Knuut térdre rogy, imádkozni kezd.
 

PIANO: Bemutatom nektek most kicsit közelebbről Rainert és Vuokkót!
 

Piano körbevezeti Needendahlékat az udvaron. Saija elszörnyedve nézi őket.
Rainerék büszkék magukra, már amennyire a vaságy nélkül érzett félelem engedi. Kicsit félnek a göröngyös, síkos talajtól.
Piano zenei aláfestéssel folytatja a mondókáját.

PIANO: Figyeljük meg a következőket! Bundaszerű szőrzet, persze! (Szünet) Óriás, szokatlanul széles, zömök termet! Hatalmas izomtömegről árulkodik! Erősek, robusztusak tehát! És esetlenek! Rainer, Vuokko, próbáljatok lehajolni, és megérinteni a lábujjaitokat!
 

Rainer és Vuokko próbálja megérinteni a lábujját. Körülbelül fél méter hiányzik hozzá.
 

PIANO: Példátlanul, egyedülállóan ügyetlenek! Embertelenül esetlenek! Még én magam is hajlékony nádszál vagyok hozzájuk képest.

NANCY: Hajrá Mattiii!

EVA: Jeee! Óu jeee! Hátulról is! Mutassátok az arcotokat!

PIANO: Erős profil! Kiugró orr- és szemöldökcsont! Most pedig! Figyelem! Fogom ezt a botot! Rainer és Vuokko! Emeljétek fel a kezeteket! (Elkezdi csépelni Rainert ja Vuokkót a bottal)

EVA: Erősebben, erősebben!

PIANO (csépeli őket a bottal): Figyeljük meg ezt a tűrőképességet! (Folytatja az ütlegelést) Látjátok? Nem fáj nekik egyáltalán!
 

Rainer és Vuokko arca meg se rezdül, bár Piano kíméletlenül veri őket.
 

EVA: Engem is! (Odaszalad, hogy kapjon az ütlegelésből.)
 

Piano kegyetlenül megbotozza Evát. Saija megállítja a zenét.
 

PIANO: Vissza a zenét, de rögtön!

NANCY: Fogadj szót Mattinak!

SAIJA: De hát ez... amit itt látunk, az valami hátborzongató!

PIANO (elveszi Knuuttól a fegyvert, célba veszi vele Saiját): Pofa be, zene be!

SAIJA: Azt akarják itt bizonyítani, hogy a hatalmukba kerítették őket valahogy, és most megalázzák ezeket a szőrös hájpacnikat, nem igaz, ez olyan, mint valami primitív cirkuszi mutatvány a 19. századból. Hisz ezek debilek!

PIANO: Ezek bazmeg neandervölgy emberek, érted? Neandervölgyiek! Ezek kihaltak már harmincezer évvel ezelőtt, eltűntek a föld színéről. Ezek itt az utolsó példányok.

ARIJOUTSI: Az egész faluban?

PIANO: Az egész világon! Ezek bazmeg ritkábbak, mint egy eredeti bakelit Wigwam, és ha nem forog már az a lemez, Saija, én esküszöm lelőlek, mint egy veszett éneklő kukuty…ini kutyát!

ARIJOUTSI: Hagyd már, ne fenyegesd Saiját azzal a kurva puskával! Eleinte azé’ ez nekem is hogyismongyam kissé furi volt, még mielőtt fel bírtam fogni ennek a dolognak az ő példátlan nagyszerűségét.

MARJA-TERTTU (gúnyosan, csúfolódva): Óh, szerelmem, Saija, jer, szaladjunk kéz a kézben a puszi-puszi tengeren túlra, oda, hol a gonosz szavak nem tudnak megsebezni.

ARIJOUTSI&SAIJA: Hogy? Mi?

MARJA-TERTTU: Hogy mi? Nem hallom! Ki ez a randa vén satrafa, aki hozzám beszél, mikor én ezzel a édi-bédi rózsaszín bőgőmasinával akarok puszilkodni.

PIANO: Mi a franc jött rád?

MARJA-TERTTU (magát szidja): A picsába a rohadtrohadt picsába!

PIANO: Marja-Terttu, mi van veled?

MARJA-TERTTU (közelebb jön): Figyelem! Rohadtul nagy baj van!

PIANO: Micsoda?

MARJA-TERTTU: Felgyorsult nálam az olvadás.

PIANO: Hogy nyilvánul ez meg?

MARJA-TERTTU: Érzelmeim vannak. Emberek iránt.

PIANO: Nem tudom, Márija-Terttu, azért ez nem olyan súlyos.

MARJA-TERTTU: A jelek szerint beleszerettem Arijoutsiba.

PIANO: Mi vaaan?

MARJA-TERTTU: Tartottunk egy ilyen kufircpartit Arijoutsival, hogy talpra állítsunk vele engem.

PIANO:  Kufircpartival talpra?!

SAIJA: Tudtam!

PIANO: Akkor mé’ nem mondtad bazmeg. Mér’ kapod a fizetésed?

SAIJA: Sose dolgoztam még ilyenfajta cégnél.
 

Knuut felkel a földről. Odamegy Evához beszélgetni. Eva felemeli a pulóverét, a szőrzetét mutogatja. A nadrágját is letolja. Knuut kérdezgeti. Eva előadja a tényeket.
 

NANCY: Az az én javaslatom, hogy mostantól valamennyiünk érdekében válasszuk szét a szexet és az érzelmeket. Mindenki engem dug, nem egymást. A közös célt, mely mindannyiunk előtt lebeg, nem veszíthetjük szem elől holmi személyes érzelmek miatt. Másképp nem érünk célba élve. A tökösmarcinál lehet fizetni, Visát elfogad.

PIANO: Elvben egyetértek a nagyival, de aki őt megdugja, azt kinyírom.

SAIJA: De nem muszáj dugni, ha az ember nem akar, igaz? A nagyiddal vagy úgy általában...

PIANO: NEM, NEM MUSZÁJ DUGNI! EGYÁLTALÁN NEM MUSZÁJ DUGNI!

MARJA-TERTTU (Nancyhez): Jó napot, a nevem Marija-Terttu Zeppelin, meg tudná mondani, kérem, a kegyed megdugása segít-e olyan érzelmek esetében is, amelyek már megszülettek és táplálva vannak?

NANCY: Nyilván nem. Matti! (Marja-Terttu felé intve) Matti, elvinnéd ezt innen? 

MARJA-TERTTU: Értem. Azt javaslom, hogy gyorsítsuk fel a visszaszámlálást, és induljunk azonnal észak felé erről a szélességről. Majd, ha fagy, az olvadás megáll. Az érzelmek meghalnak.

PIANO: Rendben! Két hét, és a cuccok készen állnak.

MARJA-TERTTU: És a kutyáknak is kell valami gyógyszer. A biztonság kedvéért most behordom magam innen az udvarról a büfébe, mielőtt kezd elhülyülni a helyzet. (Bemegy)

KNUUT: Hör néjm iz Eva!

VUOKKO: Még megy a bemutatásunk?

PIANO: Nem, asszem vége. Öltözzetek fel.

ARIJOUTSI: Az anyját, azé’ amikor Lömmarkki* elolvassa ezt a Nasonál Dzsografikba’, tuti kiborul, hogy ő a Megasztár 16 miatt kihagyta.

PIANO (öklével a magasban drukkol Arijoutsinak): Artsi! Artsi! Artsi!...

ARIJOUTSI (Lömmarkkit utánozza): Semmi kedvem valami béna büfékocsit húzdogálni... (Újra önmagaként) Azé’ itt mintha kicsivel többről volna szó. Itt egész emberi fajokat mentünk meg a kihalástól.

PIANO: Artsi! Artsi! Artsi!...

ARIJOUTSI: Elfogtam a madárkát, elfogtam a madárkát, azannyát, neandervölgyi emberen lovagoltam!

PIANO: Ámen! Micsoda felfedezők, bazmeg! Micsoda casting, bazmeg! Micsoda banda, bazmeg! Nagyi, ez rád is vonatkozik!

NANCY: Aha, én találtam ki azt a vetkőzős dolgot.

KNUUT: Hör néjm iz Eva. Dö förszt vuman evör méjd! Déj ár dő lászt vanz. Ár ví dö lást vanz? Ár jú Noé?

PIANO: Ár jú kréjzi?

KNUUT: Ár jú Noé!?

PIANO: Világos. Nem kicsit hívő a barátunk. Nagyon. Elég kemény dió, de hmm, nem érdekes. DZSOJN MÍ! Vagyishogy... Márija-Terttu, a kutyagyógyszerre visszatérve, volna kezdetnek legalább három javaslatom… (Kimegy)

NANCY: Tökösmarci, segítenél?
 

Arirjoutsi betámogatja Nancyt a grillbüfébe. Az udvar kiürül.
 

VILI: Vajon kinyírnak még, vagy élhetünk szerinted?

MINNA: Hát, én azt hiszem, hogy előbb-utóbb kinyírnak.
 

Minna megragadja a fókát, és elindul vele.
 

VILI: Nagyon... nagyon csúnya dolog.
 

- SZÜNET -
 

II. RÉSZ

1. JELENET

Qaanaaq, Marja-Terttu grillbüféje, február 21., 07.55.

A társaság a nagy útra készülődik. A színpad tele van egyedül vagy együtt tevő-vevő emberekkel és állatokkal.

Az apróbetűs részek támpontul szolgálnak a színészek számára azzal kapcsolatban, hogy hogyan viselkedjenek, mit csináljanak, miközben a fődialógus zajlik, annak érdekében, hogy megteljen a tér, a figyelem fő középpontján kívül is folyjon a játék.

A grillbüfé dugig tömve mindenféle holmival. Van ott tábori tűzhely, tárolódobozok, több bálányi gumióvszer, prémek, háti- és hálózsákok. Arijoutsi és Saija épp egy földgömb alakú komposztálót cipel be a büfé ajtaján. A földgömbön az óceán kékben, a szárazföldek dombortérképe zöld és barna színekben, a sarkvidékek fehérben jelennek meg. A gömb teteje, az északi sarknál fogva leemelhető. A tartály egyelőre darabokra szedve áll. Saija fókabőr nadrágot visel. Minna egy telefont keresgél a büfékocsiban.  Sikerül megkaparintania mielőtt Saija kipenderíti. Félrevonul az udvarra telefonálni.

Rainer, Vuokko ja Vili a hóban fetreng a színpad mélyén. Rainer és Vuokko nyári ruhát visel. Kilátszik alóla a karjukat és lábukat borító szőrzet. Vili fel-feláll pisilni, aztán fetreng tovább.

A grillbüfé vonóhorgához öt kötelet erősítettek. Marja-Terttu a síbox tetején ül. Cigarettázik és kávét szürcsöl.

A színpadon egy pavilonsátor áll és egy kisebb turistasátor, melynek ajtaja nyitva. Nancy egy jegesmedvebőr nadrág felhúzásával küszködik a sátorban.

Eva a pavilonsátrat bontogatja lefele. Piano mellette áll, és irányítja a bontást. Egyik keze az overálja belsejében, a ruhaujja bogra kötve. Nyakában és övén hihetetlen mennyiségű túlélőfelszerelés és egy vastag kötélcsomó lóg.
 

PIANO (Evához): Vedd ki azt ott, és tedd le a földre.
 

Nagy a nyüzsgés, készülődés.
 

EVA: Ezt most előbb innen vagy arról inkább... fogjuk így azt előbb arról, világos.

NANCY: Az istenit, de büdös ez a nadrág! Ebbe’ kéne nekem itt feszíteni naphosszat akcióra készen a büfébe’?

PIANO: Vedd csak fel! Jó meleg.

NANCY: Valami füstölő nem ártana, Matti. Ki fog velem kefélni, ha ilyen szagom van? Így mindenkinek elmegy a kedve.

PIANO: Nagyi, erre az útra jobb lesz, ha szépen felveszed azt a meleg nadrágot, különben nem lesz mit árulnod, mire odaérünk. (Evához) És azt beletekerheted abba. Aztán a csöveket, azokat  abba, oda. A végeit be kell tűrni, hogy ne essenek ki a rudak.

EVA: Kakálni kell.

PIANO: Nagyon jó. Te lehetsz az első, aki a komposztálóba kakil. Felavatjuk. Arijoutsi!

MINNA (a telefonba): A szánhúzókutya-egyesületet kérem.
 

Arijoutsi kijön a büféből.
 

PIANO: Mutasd meg Evának, hogy kakáljon a komposztba.

ARIJOUTSI: De hát a tartály a büfében van, és darabokban. 

PIANO: Mit keres ott? Azt a büfékocsi mögé kell kötni, minek lenne különben sítalpakon, nem? (A sípjába fúj) Figyelem, mindenki! Mostantól arra kérlek valamennyiőtöket, hogy a komposztálóba pisiljetek és kakáljatok.

ARIJOUTSI: Nem volna jobb, ha ezt majd csak azután kezdenénk, hogy Etahba értünk, hogy ne kelljen felesleges súlyt cipelni magunk után?

PIANO: Szó se lehet róla, hogy ennyi jó humuszt kidobjunk az ablakon. Én már jövő nyáron el akarok kezdeni gazdálkodni. 

EVA: Nagyon kell!
 

Arijoutsi bemegy a büfébe, kihozza a tartályt. Minnát kipakolja az udvarra. Piano bemegy kávéért a büfébe.
 

PIANO (Saijához): A nagymuttert ki a sátorból, és a sátrat összeszedni.
 

Arijoutsi kezdi összeállítani a darabjaira szedett komposztálót. A szerelés eltart egy ideig. Eva mellette állva sietteti:

Siess már, siess, siess! / Kész van már? Kész van már? / Én megöllek, ha nem állsz félre onnan! / Nagyon kell, nagyon kell! Mindjárt engedem, és akkor megnézheted magad! Szaros leszel tetőtől talpig.
 

Eva ezt mindaddig folytatja, amíg Arijoutsi össze nem állította és hátra nem vitte a büfé mögé a komposztálót. Csak akkor hallgat el, mikor engedik ráülni.

A következő párbeszéd közvetlen folytatása annak, hogy Piano kilép a büféből kávéscsészével a kezében, és odasétál a síboxon üldögélő Marja-Terttuhoz.
 

PIANO: Hogy állsz a csomagolással, Márija-Terttu? Indulásra készen?

MARJA-TERTTU: Kész van minden. Becsomagoltam. Csak a sapkám hiányzik.
 

Piano leül Marja-Terttu mellé a síboxra.
 

PIANO: Hát igen. Itt vagyunk. Mi, a hódítók.

MARJA-TERTTU: Aa-haa.

NANCY (a sátra mellett álva): Esküszöm, valaki belecsinált ebbe a nadrágba. Ja persze, a medve maga szarta össze bosszúból. Dühében, hogy lehúzták róla.

SAIJA (Nancytől): Össze lehet szedni a sátrat?

NANCY: Szedjed, szedjed, csak aztán vigyázz, ne bolondítsd össze. (Bemegy a büfébe olvasnivalóval a hóna alatt.)
 

Autózúgás közeledik.
 

MARJA-TERTTU (Pianóhoz): Hány a fok?

PIANO (megnézi a nyakában lógó hőmérőt): -25,5...-25,7... ...-26...26  

ARIJOUTSI (miközben az összeállított komposztálót a büfékocsi mögé viszi, és odaköti): A grillbüfé különben indulásra kész, csak Nancy sátra hiányzik.

MARJA-TERTTU: Csodás, drágám. (Magában) A jó büdös rohadt...

PIANO: Semmi baj Márija-Terttu, rendbe hozunk mi, rendbe hozunk.
 

Knuut egy dán rendőr kíséretében érkezik. A rendőrnél három puska van. Knuut jegesmedvebőr nadrágot visel, egyik kezében egy szemeteszsák, a másikban kajakevező.
 

PIANO: Helóu Knuut!

EVA (odalötyög) : Mondjátok meg a fiúmnak, hogy épp kakálok, várjon egy kicsit!

KNUUT (Pianóhoz): Disz iz lóukal políszcsíf Aage Jensen. Hí téjk kéör áj lív disz táun. Déjnis bát nájsz.

PIANO: Ááh helóu. Piano Larsson.

KNUUT: Nyú Noé.

AAGE: Aage Jensen. Helóu misszisz Zeppelin. Háu iz jór Glóubal Vorming?

MARJA-TERTTU: Nevör betör. Szún it iz hisztori.

AAGE: Óukéj. (Pianóhoz) Áj hev rájfölz for jú.

PIANO: Gréjt. Knuut, téjk dem tu grilli.

AAGE: Nou gánz tu Knuut in tventi kilomitörz. Jú vant dem in grill?

PIANO: Jesz plíz.
 

Aage beviszi a fegyvereket a büfébe. Bent elidőzik kicsit az expedíció felszerelésén legeltetve szemét, és elbeszélget Nancyvel. Kettejük dialógusa halkan folyik a háttérben, mialatt Marja-Terttu és Piano beszélget az udvaron.
 

AAGE: Aage Jensen. Lókal políszcsíf.

NANCY (svédül): Nancy Larsson. En... normaal gammal fruu. Inget spesielt. Ingen bordell ingenting. De e inte ja som luktar. De e di här jävla byxorna. 

AAGE: Polárbéör. (A fejét ingatja a rossz szagot nyugtázva)

NANCY: Vill ni ha kaffe? 

AAGE: Juu tack. 

NANCY: Ni e fr?n Danmark? 

AAGE: Joo. Danish. 

NANCY: Jaa har jobbat m?nga ?r i Danmark. Under griget. (A nadrágjáról) Härregud hur de luktar. (Szünet) Har ni en fengelse här? Mycke mördar och s? vidare? 

AAGE: Undskyld jeg forst?r dig ikke. 

NANCY: En fengelse. En liten box var man setter alla som sl?r och mördar och v?ldtar och s? vidare. 

AAGE (visszavált angolra): Tenk jú for dö kafi. (Kimegy kezében a kávéscsészével.)

A következő párbeszéd Aage és Nancy beszélgetésével párhuzamosan zajlik, attól kezdve, hogy Aage bement e büfébe.

KNUUT (elővesz egy sapkát a szemeteszsákból, és odaadja Marja-Terttunak): Putu szend jór veri extraórdinöri het.

MARJA-TERTTU: Háu máts?

KNUUT: Nóu. Áj péj it. Saija!

MARJA-TERTTU: Tenk jú Knuut.

PIANO: Tedd csak fel!
 

Knuut odamegy Saijához, aki a hátát fájlalja. Knuut közelebbről is megvizsgálja a lány hátát.

Marja-Terttu felteszi a kutyafejből készült fejfedőt. A kutya szemüregeiben elemlámpák világítanak.
 

PIANO: Azannyát, ez milyen pöpec!

MARJA-TERTTU: Ez Saku.

PIANO: Ezt nevezem! Most aztán mindig veled lehet.

MARJA-TERTTU: Figyu (felkapcsolja a fényeket a kutyafej szemében)

PIANO: A mindenit! Induljunk, a francba is. Hé, indulás! Rainer, Vuokko!

MARJA-TERTTU: Vili, Minna!

RAINER: Itten vaunk!

PIANO: Gyertek ide, indulunk! Knuut, indulás!
 

Rainer és Vuokko jön.
 

MARJA-TERTTU (Vili után megy): Vili! Hámot fel!

PIANO: Arijoutsi, Saija! Rainernek és Vuokkónak feladni a marhaszorítókat.

SAIJA: Arijoutsi, fel tudnád adni rájuk? Nekem kikészült kicsit a hátam.

ARIJOUTSI: Knuut, kám help mí vid Rainer end Vuokko.

KNUUT: Nóu. Áj giv grínlendik shiatsu tu Saija! Saijaz bek veri bed.

ARIJOUTSI: Saijaz bek veri bed Saijaz bek veri bed Saijaz bek veri bed...

PIANO: Arijoutsi! Ne ragadj le most ennél!

ARIJOUTSI: Rainer, Vuokko, hol vannak a szorítóitok?

VUOKKO: Nincsen nekünk már marhaszorítónk.

RAINER: Szétfeszítettük Vuokkóval.

PIANO: És egészen biztosak vagytok benne, hogy kibírjátok nélküle?

VUOKKO: Nem vagyunk, nem vagyunk.

RAINER: De nagyon reméljük.

VUOKKO: Rainer megtanította azt a szorítót kesztyűbe dudálni.

PIANO: Értem. Ez nagyszerű, mit mondjak. Amúgy persze nem kellett volna teljesen tönkretenni, annyi mindenre fel lehetett volna még használni őket, de oké, szuperjó! Gyerünk, fiúk-lányok, hámot fel!

MARJA-TERTTU: Vili megkapta a gyógyszereit?

PIANO: Én beadtam neki 10 milligramm váliumot.

AAGE (a neandervölgyiekről kérdezi): From Finland?

ARIJOUTSI: Jee. Kukutyincity.
 

Piano bemegy a büfékocsiba. Beteszi a lejátszóba és elindítja Kris Kristofferson ”Convoy” c. számát. Marja-Terttu befogja Vilit a kocsi elé. Vili és Minna Marja-Terttu sapkáját nézi. Arijoutsi Vuokkót és Rainert a büfé mögé vezeti.
 

PIANO: Eva, kész vagy a kakálással?

EVA: Még nem!

PIANO: És mikor végzel előreláthatólag?

EVA: Honnan a picsából tudjam? Majd jön, amikor jön.

PIANO: Akkor tudod mit? Maradj rajta!

VILI (Marja-Terttu sapkáját méregetve): Saku?

KNUUT (levelet húz ki a mellzsebéből, és átnyújtja a rendőrnek): Giv disz tu Lili. Dóunt vori. Deör iz nóu bamb inszájd.
 

Beállnak valamennyien a kocsi elé, magukra veszik a hámokat.
 

NANCY: Én itt leszek akkor a büfében. Ha bárkinek kefélhetnékje támad, fáradjon be bizalommal.
 

A csapat indulásra kész. Saija, Knuut, Piano, Minna és Vili húzza a kocsit, Marja-Terttu oldalról hajtja a fogatot. Rainer és Vuokko
hátulról tolja a kocsit. Eva a földgömb-komposztálón ül, a büfékocsi után kötve. Marja-Terttu a korbácsát keresgéli. Végül megtalálja a földön. Elkiáltja magát: „Haja-haja!” Erre a többiek próbálják megmozdítani a grillbüfét, de Rainer és Vuokko rossz irányba húzza. Arijoutsi tolástechnikai tanácsokkal látja el őket. A szavaikat nem hallani, a hangokat elnyomja a Convoy zenéje.

A grillbüfé kigurul a színpadról. Arijoutsi viszi a síboxot. Még vált pár szót Aagéval, aztán követi a többieket. A zene velük együtt távolodik.
 

AAGE (az utazók után kiált): Bí keörful! (Keresztet vet. Kimegy)
 

Hallani, ahogy elindítja az autót és elhajt.

 
II. / 2. JELENET

Jégmező Qaanaaqtól néhány kilométerre, február 21., 10 óra.

A fogat beér a színpadra.
 

MARJA-TERTTU: Haja hajaa!

SAIJA: Aú!

MARJA-TERTTU: Haja hajaa!

SAIJA: Aú, a francba!

MARJA-TERTTU: Figyu már, ez egy kicsit kezd túlmenni minden határon, amit Saijával csinálok. Ütöm-vágom a korbáccsal.

PIANO: Egyáltalán nem bírod türtőztetni magad?

SAIJA: És kurvára fáj.

KNUUT: Sí hört Misszisz Zeppelin. Dóunt hit hör, hit dö dagz!

ARIJOUTSI: Jee, jee, ví tókking öbáut det.

MARJA-TERTTU: Hogy az a jó büdös anyám kínja.

ARIJOUTSI: Gyere, állj be húzni! Engedd, hogy más hajtson.

MARJA-TERTTU: Knuut, ken jú drájv?

KNUUT: Öf kórsz áj ken drájv nóu problem, bát mí veri sztrong pullör lájk ö bull. Méjbí Saija góu drájv.

SAIJA: Áj dóunt nóu háu tu drájv.

MARJA-TERTTU: Annyi, hogy azt üvöltöd, ”haja haja”, és csépeled őket ezzel, mint az isten.

ARIJOUTSI: Piano, menjé’ te hajtani. Nálad iránytű is van, legalább azt is mondod haja-haja közben, merre menjünk.

PIANO: Nézz rám! Ccc! Nem holmi sima iránytűvel navigálunk! Van nálam szextáns, GPS, mesterséges horizont szimulátor és térképek tömkelege.

MARJA-TERTTU: Szerintem hajtson Saija, amíg északabbra nem érünk. (Beáll húzni a kocsit)

SAIJA (fogja a korbácsot, próbál cserdíteni egyet): Haja. Haja.

MINNA: Most komolyan, manapság már bárki haja-hajázhat?

VILI: Jaaj, Minna, ne már!

MARJA-TERTTU: Üssé’ rendesen!

SAIJA: Haja-haja.

MINNA (a hajtóhoz, üvöltve): Mit akar ez most jelenteni?

VILI: Hogy indulás, hogy indulás!

MINNA: Nyaljátok ki! (Leoldja a kötelét, és bemegy a büfébe)

VILI: Hé, figyu! Nem igaz, senki nem látja? Minna bement a büfébe!

MARJA-TERTTU: Pofa be!

VILI: Vaksi állat!

NANCY (a büféből): Na már csak ez hiányzott, ez a kutya ide nekem!

ARIJOUTSI: Oké, egy, kettő, és háromra indul!

PIANO: Rainer, Vuokko, toljátok!

ARIJOUTSI: Húzzátok!
 
 

 
II. / 3. JELENET

Jégmező, február 21., 17.15.

A hullafáradt nagy utazók a színpad mélyén négykézlábra ereszkedve lihegnek. Piano a földön fekszik.
 

MARJA-TERTTU (kifulladva): A kontnentális jégmezőn vagyunk már, Piano?

ARIJOUTSI (kifulladva): Ott vagyunk, Márja-Terttu, biztos ott vagyunk már. Nincs igazam, Piano?

PIANO (kimerülten): Aha.

MARJA-TERTTU: Hány a fok?

PIANO: -37.

MARJA-TERTTU: Akkó azt javaslom, Saija álljon vissza húzni, és hajtok én.

VILI (bekiabál a büfébe): Minna! Ezt figyeld, ki a király! 

ARIJOUTSI (kifulladva):  Márja-Terttu, tudod mit, húzzuk fel még ezen a kaptatón. A tetőn tartunk egy kis kávészünetet, aztán csere.

SAIJA: Aha, az jó volna, nekem teljesen szarrá ment a hátam.

PIANO (Felemelkedik a földről): Mondjuk a kávészünet sokat nem dob rajta.

SAIJA: Haja-haja!
 

Némán húzzák a büfékocsit tovább. Egyszerre csak recsegni kezd a jég. Kitör a pánik. A következő mondatok össze-vissza, kiabálva hangzanak el.

MARJA-TERTTU (dermedten): Hogy az a jó... büdös... jegesmedve... bassza meg!

ARIJOUTSI: Vuokko, ne told már, hé, állj már le, Vuokko! Mindenki kifele a büféből basszus, ki abból a büféből!

PIANO: Bassszameg, basszameg, áááh, Rainer, nagyi, ki a büféből! Gyorsan! Mindenki! Büfét kiüríteni, de azonnal, ki a büféből!

KNUUT (ledobja a hámot): Áut, áut! Enimöl ólszóu. Ájsz nat gud. (Nancyt és Minnát próbálja kirángatni a büfékocsiból) Kám áut!

NANCY: Mi a jóisten van má’, mit kiabál itt mindenki?

RAINER: Vuokko! Vuokko!
 

A nagy összevisszaságban Knuut, Saija és Arijoutsi kifele cibálja a büféből az ott lévőket. Marja-Terttu és Piano befogva marad. Próbálják tartani a kocsit. Minna bent marad a kocsiban.

Aztán fülsiketítő robaj, recsegés-ropogás, és pont a büfékocsi mögött repedni kezd a gleccser. Piano, Marja-Terttu és Vili kétségbeesetten húzzák előre a kocsit. Eva még mindig a komposztálón ül, kötéllel a kocsi után kötve.
 

ARIJOUTSI (Pianónak és Marja-Terttunak): Ne húzzátok, hé, Eva a komposztálón ül! Beesik a szakadékba!

PIANO: Komposztálót eloldozni! Gyorsan bazmeg! Megvan már? Komposztálót lekapcsolni!!!
 

Knuut gyorsan, ahogy csak tudja, eloldozza a komposztálót.
 

ARIJOUTSI: Eva segge beleszorult.

PIANO: Gyerünk már, a kurva életbe!

ARIJOUTSI: Szétkapcsolva! Húzzátok!
 

Piano, Marja-Terttu és Vili előrehúzza a kocsit. A repedés egyre tovább szalad és szélesedik. Recseg-ropog. Aztán csend.

A szakadék egyik oldalán rekedt Vuokko, Rainer, Eva, Knuut, Arijoutsi és Nancy. A másik oldalon Minna (a büfében), Piano, Marja-Terttu és Vili áll. Vili és Marja-Terttu kirohannak a színpadról, amint megszabadultak a köteleiktől. Piano a színpad széléről közelebb megy a szakadékhoz, hogy szemügyre vegye. Arijoutsi és Knuut talpra áll a túlsó oldalon.

Néma csend, amíg...
 

MINNA (kidugja a fejét a büféből): A kutyaúristenit! Ha még valakit elkapok cipővel itt benn a büfébe’... (Becsapja az ajtót)
 

Szünet.
 

ARIJOUTSI: Saija hol van?
 

Szünet.
 

KNUUT: Iz sí deör? (A gleccserszakadékra mutat)

NANCY: Na Matti, fiacskám, ez nekem kezd egy kicsit sok lenni. Kivinnél innen, kérlek?

PIANO: Pofa be most, nagyi! Nem mondom, nem volt egy csúcsmunkaerő, de lehet, hogy már alulról szagolja a... jégvirágot. 
 

Arijoutsi, Piano és Knuut a szakadék szélére óvakodik.
 

ARIJOUTSI: (bekiabál a szakadékba) Saija! (Szünet) Saijaa!

EVA: A fiúmat akarom és egy csomag chipset!

PIANO: Pofa be, Eva!

ARIJOUTSI: Saijaa! Saijaa!

KNUUT: Saijaa!

PIANO: Akkor koncentráljunk a túlélők megmentésére. Saija nem fog feltámadni ettől. Hozzuk át Needendahlékat erre az oldalra, méghozzá gyorsan, mielőtt a szakadék mérföldesre tágul. Arijoutsi end Knuut! Téjk dö Needendalz on di ádör szájd!

SAIJA (a szakadékból): Csesszemeg, csesszemeg, csesszemeg!

ARIJOUTSI: Saijaa!

KNUUT (Pianóhoz): Róup! Giv mí róup!

PIANO: A jó büdös életbe! (Elindul maga intézkedni, átmenekíteni Needendahlékat, de Knuut nekitámad, hogy elvegye tőle a kötelet)

ARIJOUTSI (pánikba esik és majdnem a szakadékba, olyan közel szédeleg a széléhez): Gyerünk, csináljunk már valamit a kurva életbe, mentsük ki Saiját! Jézusúristen, csináljon már valaki valamit! Kötelet! Saiját! Ki onnan!

KNUUT: Sztop! Saija iz dáunszteörz!

ARIJOUTSI: Ki kell húzni onnan!

KNUUT: Kálm dáun, ví get hör!

ARIJOUTSI: Get hör, get hör, Háu ví get hör?
 

Knuut pofon fágja Arijoutsit.
 

ARIJOUTSI: Vat dö fákk ár jú hiting... ööö tenk jú!

PIANO (átmegy felsegíteni Vuokkót és Rainert a földről): Na így na! Vuokko, Rainer, most pedig átviszlek titeket a túloldalra.

VUOKKO (a földön fekve): Aha, jó.

RAINER (a földön fekve): Iigen, semmi gond, mi itt vagyunk.

ARIJOUTSI (a szakadékba): Saija, jól vagy?

KNUUT (a szakadékba): Saija, ár jú ded?

SAIJA (a szakadékból): Megment a hátam!

ARIJOUTSI (a szakadékba): Kurva élet! A végtagjaidat tudod mozgatni?

KNUUT (ledobja a kötelet): Róup iz káming, Saija! Du ju szí dö róup? Ken jú szí dö róup lájf róup reszkjú róup ?

PIANO: Eva, kész vagy már a kakálással?

EVA: Áh, már rég!

PIANO: Le tudsz szállni egyedül a gömbről?

EVA: Nem. Belefagyott a seggem.

ARIJOUTSI (a szakadékba): Mondd el, mid fáj? Beszélj!

NANCY: A jóistenit neki, szedjétek má’ le azt a gyereket a ganéról. A seggét szépen elintéztétek, annyi biztos.

PIANO: Tudod mit, húzd ki te! Mások tele vannak itt lőtt sebekkel meg fontosabb tennivalókkal.

NANCY: Ez szép! Nekem kell itt lefeszíteni a gyereket a budiról (Odamegy Evához, segíteni próbál) Na Eva, fogjál meg jó erősen, és dőlj előre de vigyázz a fenekedre, hallod, vigyázz a seggedre!

EVA: Nem is érzem a seggem.

NANCY: Jó-jó, de akkor is, vigyázva!
 

Eva előredől. Nem jön ki a feneke. Nancy megpróbálja körbelehelni.
 

SAIJA (a szakadékból magyaráz valamit, amit nem érteni) 

KNUUT: Vat sí széj?

ARIJOUTSI: Sí hört hör bekk.

PIANO: Na fiúk, menjetek át most oda, és segítsetek áthúzni Needendahlékat. Hozom őket.

ARIJOUTSI: Valami meleget kellene szerezni Saijának, hogy a hátára tegye. Beleállt a lumbágó. Az kurvára tud fájni.

PIANO: Gyerünk a túloldalra bazmeg! Most!

ARIJOUTSI: Saija, várj egy kicsit! (Átugrik a túloldalra) Knuut, kám!

KNUUT: Böt Saija!

PIANO: Saija iz dáunsztéörz oukéj!

KNUUT (morog a bajsza alatt, miközben átugrik a túloldalra): Nóubádi iz dáunsztéörz oukéj.
 

Vuokko és Rainer óvatosan elindulnak Piano vezetésével a repedés legkeskenyebb része felé. Knuut és Arijoutsi a túloldalon várják őket kinyújtott kézzel.
 

PIANO: Rainer, Vuokko, vigyázva!

VUOKKO: Igen-igen, ilyen északi jégmezei körülmények közt nagyon kell vigyázni, min’ mikó’ kimész a kert végi pottyantósba, bár az nálunk nyugatra van, igaz. Hohohó!

RAINER: Hó hohóó hohohohó…
 

Piano és Needendahlék közelítenek a szakadék széléhez. A jég vészjóslóan ropog a súlyuk alatt.
 

VUOKKO: Ajjajajaj (A földet tapogatja a kezével)

KNUUT: Sztop! Saija iz dáunsztéörz!

PIANO: Hátra! Óvatosan! Hátra!
 

Piano Rainert és Vuokkót távolabb vezeti a szakadék szélétől. Rögtön lefeküsznek a földre.
 

PIANO: Ezt nem kockáztathatjuk még egyszer! Vezetőtanácsi ülés! MOST! Arijoutsi és Knuut, részt vehettek ólszóu! Hol van Márija-Terttu? (Benéz a szakadékba, zokogva rogy térdre) Márija-Terttu!

MARJA-TERTTU (csak a hangját hallani): Itt vagyok!

PIANO (azonnal felpattan, vége a sírásnak): Gyere ide! Kupaktanács! Dobjuk össze a szürkeállományunk!

MARJA-TERTTU (a színpadon kívülről): Nem tudok odamenni!

PIANO: Mi az hogy nem tudsz idejönni?

MARJA-TERTTU (a színpadon kívülről): Ha közel megyek Arijoutsihoz, felgyorsul az olvadás, és a szakadék fénysebességgel tágul tovább.

PIANO: Berakjuk a büfébe, nem gond.

MARJA-TERTTU (a színpadon kívülről): Az nem elég. Adjatok nekem egy puskát meg elemózsiát. Elindulok külön észak felé. Találkozunk majd, ha fagy, ha jobban fagy.

PIANO: Nem! Szó se lehet róla! Valami mást kell kitalálni!

NANCY (a komposztáló mellől kiabál): Mé’ nem hagyod a vén szatyrot, hadd menjen, ha akar! 

PIANO: Mondanom se kell, ugye, nagyi, hogy pofa be! (Szünet) Mindenkinek pofa be! Gondolkodom.

KNUUT: Vat iz dö problem? Tel mí!

PIANO: Sádáp! (Töpreng)

ARIJOUTSI: Mit szólsz a síboxhoz?

PIANO: Ez az! Mi volna, ha Márija-Terttut betennénk a síboxba. Cinkborítású, már Saku miatt. Így el tudunk szigetelni téged a jégtől!
 

Arijoutsi átmegy a szakadék túloldalára a síboxért.
 

MARJA-TERTTU (a színpadon kívülről): Zseniális! Sakut be a büfébe, büfét lehűteni!

PIANO: Én személyesen zárom le bent a fűtést.
 

Arijoutsi áthúzza a síboxot a szakadék fölött.
 

ARIJOUTSI (Knuuthoz): Misszisz Zeppelin intu box. Bradör áut.
 

Knuut felnyitja a box fedelét, kiveszik a halott Sakut. Arijoutsi beviszi a hullát a büfébe. Knuut eltűnik a síboxszal a színről.
 

NANCY: Nem mozdul ez a nagy segg!

PIANO (levesz az övéről egy narancsszínű, folyadékkal teli csomagot): Itt van ez a vegyi termotasak.
 

Piano megpattintja a folyadékban levő fémlapocskát. A folyadék egyre narancssárgábbá válik a tasakban. Átdob pár melegítő tasakot Nancynek a túloldalra. Nancy összeszedi őket a földről.
 

NANCY: Jaj, ez tiszta forró. Na Eva, itt a szabadulás. (Eva feneke köré dugdossa a tasakokat)
 

Szünet.
 

NANCY: Jaj Matti, úgy érzem, itt a vég. Megfagyott a tena ladym.

PIANO: Mi ez a hülyeség? Csak nem pisiltél bele?

NANCY: Höh! Egész nap ebbe pisiltem.

PIANO: De hát az nem arra van, hogy belepisáljanak! Csak csepegésre. Azt fogja fel. (Levesz az övéről egy új betétet) Nesze, nagyi!
 

Nancy kiveszi a használt betétjét, és bedobja a szakadékba.
 

NANCY: Fú, jéggé fagytak az ujjaim. Matti, gyere, kérlek, tedd be ezt nekem.

PIANO: Dehogy megyek! (Odadob még egy termotasakot) Melegítsd meg ezzel.
 

Knuut bevonszolja Vilit és a síboxot a színpadra.
 

VILI (a szakadékot nézi): Meg tudom csinálni!

PIANO: Arijoutsi, gyere ide te is! (A síboxhoz beszél) Nna, Márija-Terttu. A neandervölgyiek a szakadék túlsó oldalán ragadtak. Őket nem tudjuk átugratni.

MARJA-TERTTU (a síboxból): Aha.

PIANO: Arra gondoltam, elindulok velük megkerülni a szakadékot, és ahol ép a jégtakaró, átjövünk erre az oldalra.

MARJA-TERTTU (a síboxból): Magaddal kéne vinned valakit, aki tud fegyvert kezelni, arra az esetre, ha szembejön egy jegesmedve.

ARIJOUTSI: Knuut. Jú góu vid Piano end Neandertalz. Déj góu ráund dö krek. Áj sztéj vid Saija end Márja-Terttu.

KNUUT: Nóu. Áj sztéj vid Saija.

ARIJOUTSI: Nóu. Áj sztéj hiör. Jú ár veri gúd gán men.

KNUUT: Bát jú ken téjk máj rájföl.

ARIJOUTSI: Áj dóunt nóu háu tu...

PIANO: Maradjatok itt bazmeg mind a ketten. Príszt! Áj téjk jósz gán. Áj góu öloun.

KNUUT: Bát jú hev tu hev ö rájföl. Pisztol iz nat ináf.

PIANO (a síboxbhoz beszél): Oukéj. Márija-Terttu, tudsz te onnan a dobozból lőni.

MARJA-TERTTU (a síboxból): Persze, ha jó lövésszögbe állítanak... vagyis fektetnek. A kutyákat is vigyük. Vili vegye be a gyógyszerét. (Kinyújtja a síboxból Vili gyógyszeradagoló dobozát.)

PIANO: Rendben. Akkor mentünk. Arijoutsi, Knuut! Put dö dagz tu box end téjk Marja-Terttu on di ádör szájd. (Kivesz egy pirulát Vili számára)
 

Arijoutsi beadja Vilinek a gyógyszert. Vili kiköpi. Knuut kihozza Minnát a büféből.
 

VILI (Minnához): Kiköptem azt a bigyót.

MINNA: Gondolod, hogy kibírod nékküle? Nemtom. Amilyen egy nyápic vagy…

NANCY (általános tájékoztató jelleggel): Már látszik a feneke! (Szünet) Kijött! Levált!
 

Arijoutsi és Knuut átviszi a kutyákat és a síboxot a szakadék túloldalára. Piano segít és irányít. Eva lekászálódik a komposztálóról. Nancy zsebkendőt vesz elő a retiküljéből, és odaadja fenéktörlés céljából.

Arijoutsi és Knuut visszatér a szakadék másik oldalára. Kezdenek mindenféle holmit összepakolni egy hátizsákba, hogy leeresszék a szakadékba.
 

PIANO: Na nagyi, menjél át a másik oldalra!

NANCY: Mér, te hova mész?

PIANO: Elindulunk Márija-Terttuval megkerülni ezt a hasadékot.

NANCY: Akkor én is jövök.

PIANO: Na ne nagyi, ne, úgyse kell messze mennünk, és összeér a jég. Menj csak át szépen a túloldalra! Egy perc, és ott vagyok.

NANCY: Ó, olyan jó volna kicsit együtt utazni, kettecskén.

PIANO: Mi az hogy kettecskén? Mások is jönnek velünk.

NANCY: Naná, Márija-Terttu! Márija-Terttu persze mindenüvé veled mehet.

EVA (fenéktörlés közben): Én tuti nem megyek sehova a fiúm nélkül!

NANCY: Mi az hogy nem? Dehogynem! Azon kívül az apád lesz neked nemsokára a fiúd, úgyhogy jobb lesz ha máris kezded szoktatni magad a gondolathoz.

PIANO: Nagyi bazmeg!

EVA (az apjára néz): Neki nincs haja!

PIANO: Nagyi, add oda Rainernek a parókádat!

NANCY: Van eszembe! Majd ha fagy!

PIANO: Héj príszt!

KNUUT: Vat náu?

NANCY: Kám hiör!

KNUUT: Váj?

PIANO: Sí vill nat góu vidáut hör bojfrend.

KNUUT: Ájm nat det enimölz bojfrend.

ARIJOUTSI: Jeesz-jesz jú ár.

PIANO: Arijoutsi, ne idegeld a papot!

KNUUT: Fákking sit. Áj góu áj góu! Dóunt góu déör! (A hasadékra mutat, átmegy a másik oldalra)

PIANO: Gyerünk Rainer, gyerünk Vuokko. Indulás! Arijoutsi! Rádióadóvevőt a kettes csatornára. Arijoutsi, hallod?

ARIJOUTSI: Aha, persze.

KNUUT (a kutyákhoz): Óukéj dagz! Hajahaja! Lecc góu! Előreee! Saija! Vi vill mít ögen!

MARJA-TERTTU (a síboxból): Vili, Minna, hop-hopp!
 

Piano, a síbox, a kutyák, Knuut, Nancy és végül Rainer meg Vuokko kimegy a színpadról. Rainer és Vuokko lassan, a földön gurulva halad. Arijoutsi egyedül marad a hasadék szélén.
 

ARIJOUTSI (a szakadékba): Na Saijácskám! Az van, hogy az izmaid begörcsöltek, mert védeni akarták a gerincedet, hogy ne hajoljon meg túlságosan. Na most nekünk hatástalanítani kell ezt a védekező mechanizmust, sz’al hogy eljusson az izmaid agyához, hogy nincs már veszély. Küldök egy kis meleget. (Kötélen leenged egy hátizsákot) Van benne öt vegyi termotasak. Fél órát tart egy, de ne izgulj, ha nem elég, mer’ újra aktiválhatjuk, ha felforraljuk. Van még benne egy izolír meg egy hipotermiás takaró.

SAIJA: Asszem, kezd már jobban lenni a hátam.

ARIJOUTSI: Aha. Értem. (A többiek után néz) Csak t’od a helyzet az, hogy egyedül vagyok itt. Legjobb lenne szerintem megvárni, hogy ezek megkerüljék a szakadékot.

SAIJA: Jaj ne! Húzzál fel valami kötéllel!

ARIJOUTSI: Nyilván, csak így egyedül ez egy kicsit túl veszélyes. Mégiscsak vagy vagy ötven kiló.

SAIJA: Hatvanöt.

ARIJOUTSI: Azannya! Nem, nem úgy értem, hogy az amúgy sok. Sőt, mi az? Semmi! Vagyis pont jó. Csak ebben a felállásban egy kicsit sok azért.

SAIJA: A kurva életbe!

ARIJOUTSI: De próbáljuk meg a lehető legkényelmesebbé tenni neked ezt a lent tartózkodást. Egy kávé jól esne?
 

Saija sírni kezd a hasadék mélyén.
 

ARIJOUTSI: Saija! Nyugodj meg, kérlek! Akarsz valami nyugtatót? Válium?

SAIJA: Valami piád nincs?

ARIJOUTSI: Vaan-van! Pia, az van! És cigi is, meg pirulák, minden!

SAIJA: Akkor adjá’ gyorsan valamit, mielőtt rámtör a pánik.
 

Arijoutsi berohan a büfékocsiba, hogy szerezzen valamit. Mindenfélét.

 
II. / 4. JELENET

A grönlandi jégmező. A gleccserszakadék széle, február 21., 23.30.

A színpadon egy egyszemélyes sátor és a síbox. Ez utóbbiból csordogálás hangja hallatszik. A síbox mellett Piano posztol, kezében egy tekercs vécépapírral.

Kinyílik a síbox fedele. Marja-Terttu kinyújt egy csajkát Pianónak. Piano kiönti a tartalmát.
 

PIANO (vécépapírt tép, és beadja a dobozba): Tessék!
 

Marja-Terttu elveszi a vécépapírt. A fedél lecsukódik. Egy perc múlva kidobja a nedves papírt. Piano visszateszi a csajkát az övére.
 

PIANO: Mit szólsz, nem kéne neked oda valami fény, egy olvasólámpa, ilyesmi, hogy jobban érezd magad?

MARJA-TERTTU (a dobozból): Igazából nemigen szeretnék itt hosszú távra berendezkedni. Inkább arra kéne kitalálni valami megoldást, hogy hogy élhetnék ezen a cinkkoporsón kívül. Hogy megmondjam az őszintét.

PIANO: Megoldódik, Márija-Terttu, minden megoldódik. Majd ha nagy a fagy, ha északabbra jutunk.

MARJA-TERTTU (a síboxból): Annyi szent, hogy nem érzem itt magam valami fényesen.

PIANO: Nem csoda. Én most bemegyek a nagyihoz. Kiabálj, ha valamire szükséged van.
 

Piano bemegy a sátorba. Nancy háttal fekszik neki.
 

PIANO: Na jól van. (Szünet. Nancyt nézi) Úgyis tudom, hogy nem alszol.

NANCY: De alszom.

PIANO: Rendben. Arébb mész egy kicsit álmodban?

NANCY: Mit keresel te itt? Sehol se látom a híres Márija-Terttut. Eltévesztetted a sátrat bizonyára.

PIANO: Ne csináld má’, nagyi. Mos’ mit kell így féltékenykedni Márija-Terttura? Jó barátok vagyunk, ennyi.

NANCY: Jó barátok, persze! Vénasszonyok vénasszonya, igazi álomnagyi! És kurválkodni se kurválkodott soha, az is tuti. Szóval ő maga a tökély.

PIANO: Jaj ne má’!

NANCY: Biztos szörnyű trauma, hogy ilyen csinos, fiatalos nagymamád van, de Matti, nem nézhet ki minden nagymamakorú nő úgy, mint valami hajléktalan leszbikus sarkkutató.

PIANO: Mér’ vagy ilyen féltékeny? Tudod jól, hogy te vagy az én egyetlen drága nagyikám.

NANCY: Egyetlen drága nagyikám! Igen, lennék bár buszsofőr vagy tűzoltó, vadakat terelő juhász, de nem, nekem muszáj kurvának lennem.

PIANO: Te nagyon jó nagymama vagy. Az én legkedvesebb nagyikám!

NANCY: Márijaterttunak persze még a seggét is kitörlöd, és simán kinyalod a holnapi kosztot abból a tányérból, amelyikbe ő méltóztatott belehugyozni, de az én fenekemhez hozzá nem érnél, még bottal se piszkálnád meg, akkor se, ha lebénulnék szemöldöktől lefele! Te? Le se szarnál, fetrenghetnék a saját hugyomban, szaromban. Phű-phű, szöhörnyű, hány farok járt a kurvanagyikám seggében, legalább hatszázezer!

PIANO: Má hogyne törölném meg a fenekedet!

NANCY: Lássuk! Bizonyítsd be!

PIANO: Rögtön, ahogy lebénulsz. Szó nélkül.

NANCY: Ki hiszi el! Pont majd a szaros seggemet fogod te törölgetni, mikor így tisztán se vagy hajlandó hozzányúlni. És nem csak a fenekemhez. Hozzám általába hozzám se bírsz érni, me’ félsz, hogy még a seggemre téved a kezed, vagy mi?

PIANO: Hogyne bírnék hozzád érni, nagyi.

NANCY: Akkor gyerünk, érj!
 

Piano megböki egy ujjal.
 

NANCY: Aú! Ez nem érintés, az ilyen. Ez nagyon ronda dolog volt tőled.

PIANO: Akkor hogy? Hogy kell hozzád érni?

NANCY: Sehogyse! (Hátat fordít, és rázni kezdi a zokogás)
 

Szünet. Piano kétségbeesetten gondolkodik.
 

PIANO: Gyere ide, nagyi, hadd öleljelek meg.

NANCY: Nem kell.

PIANO: Gyere naa! Olyan jó volna az én nagyikámmal összebújva feküdni itt a jó meleg sátorban.

NANCY: Esküszöl?

PIANO: Esküszöm. 
 

Nancy Pianóhoz bújik, az átöleli. Nancy Piano köré fonja a lábát, és ringatózni kezd.
 

PIANO: Áh! Aúúú... a francba, hagyd már abba ezt a himbálózást.

NANCY: Jóvanna, nehogy má’!

PIANO: Nem úgy értettem, csak kurvára fáj a karom. Nem halasztjuk későbbre az ölelkezést?

NANCY: Persze, naná hogy pont ilyenkor fájdul meg a te karod is. (Előbb elbőgi magát, de aztán felfigyel valamire) Mi olyan büdös itt?

PIANO: Nemtom, biztos a karom, mer fáj is eléggé.

NANCY: Jézusmária! A te karod bűzlik!

PIANO: Nem ezt mondtam épp?

NANCY (szaglászódik): Olyan a szaga... olyan a szaga... mint a hat hetes vízihullának. Amputálni kell most azonnal. Van nálad valami bicska?

PIANO: Nem tudom, nagyi, én azé’ megtartanám a karomat. Olyan rég megvan már, egészen összenőttünk.

NANCY: Nincs mese, le kell vágni! Különben belehalsz, ki fog nyírni.

PIANO: Biztos csak a kötés. Az bűzlik szerintem.

NANCY: Ide azt a bicskát! (Letépi Piano övéről)

PIANO: Ne nyúlj a késemhez.

NANCY (kinyitja a svájci bicska pengéjét): Lenyisszantom seperc alatt.

PIANO: Az a biztonságiövvágó vészpenge, ne azzal!

NANCY: Ha csak egy kicsit is szeretsz, engeded, hogy levágjam a karodat.

PIANO: Ha muszáj levágni, hát vágd ezzel. (Levesz az övéről egy kisbaltát) 
 

Nancy a megfelelő pontot keresi, kopogtatja Piano karját.
 

PIANO: Jaj, vedd már le a bőrtokot róla, ember!
 

Nancy kezdi leoldozni a baltáról a bőrtokot.
 

MARJA-TERTTU (a síboxból): Halló!

PIANO: Mi történt, Márija-Terttu? Van valami baj?

NANCY: Az orra viszket biztosan, rád van szüksége, hogy megvakard az orrocskáját...

MARJA-TERTTU (a síboxból): Mennyivel megyünk most kábé?

PIANO: Most? Nem megyünk. Letáboroztunk.

MARJA-TERTTU (a síboxból): Áá! Mennyit haladtunk a mai nap folyamán?

PIANO (előkotorja a GPS-ét, megnézi): A GPS szerint 480 métert.

MARJA-TERTTU (a síboxból): Értem. Kigondoltam itt közben egy alternatív akciótervet.

PIANO: Tudnál egy pillanatot várni, Márija-Terttu, nagyi épp amputálja a karomat.

MARJA-TERTTU (a síboxból): Aha, csak annyit akartam, hogy...

PIANO: Vársz egy percet, Márija-Terttu? Jövök.

NANCY: Naná, másképp nem is lehetett volna! Abban a pillanatban, ahogy kezd alakulni valami jó kis közös program nagymamival, Márija-Terttu lelkem rögtön közberikolt.

PIANO: Jaj ne, ne kezdd újra, nagyi! Elintézem gyorsan, könnyebb így. (Kimegy Marja-Terttuhoz) Itt vagyok, Márija-Terttu, min töröd a fejed?

MARJA-TERTTU (a síboxból): Min’ töröm a fejem, aha!

PIANO: Igen-igen, de min? 

MARJA-TERTTU (a síboxból): Hogy visszahúzok gyorsan, mint a vadlibák, a büféhez. Jól kihajtom a szuszt a kutyákból. És betömöm azt a francos apokaliptikus szakadékot.

PIANO: Aha. És biztos azt is kigondoltad, hogyan, vagy tévedek?

MARJA-TERTTU (a síboxból): Ki-ki. De ki ám!

PIANO: Arra az esetre mondom, ha véletlenül nem jönne be a terved mégse... Márija-Terttu, az a gleccser nem feltétlenül miattad hasad, tudod?

MARJA-TERTTU (a síboxból): Jó-jó, de ez az egyetlen dolog, amire megpróbálhatok hatással lenni ebben az életben.

PIANO: Értem-értem. Vidd magaddal ezt az adóvevőt, ezen riaszthatod Arijoutsit, ha valami van. (Beadja az adóvevőt Marja-Terttunak a dobozba)

MARJA-TERTTU (a síboxból): Osszuk el egyenlően a kutyákat meg a papot. Enyém az egyik kutya meg a pap. Ő hajtja a kutyát. A többi a tied. Meg ez a puska. (Kiadja a puskát)

PIANO: Nem tudok én egy kézzel lőni vele. A nagyi meg két kézzel se.

MARJA-TERTTU (a síboxból): Add oda Minnának. Lelkes kislány. És szeret dominálni. (Piano kezébe nyomja a puskát)

PIANO: A kutyának? Puskát?

MARJA-TERTTU (a síboxból): Aha, és akkor én megyek is. Príszt, héj, príszt!
 

Piano eloldozza Minnát. Knuut érkezik.
 

PIANO: Jú góu vid Marja-Terttu end van dag tu büfé.

KNUUT: Jó az ötlet, hapsikám! Kutyapicsa köcsögduda prütykölöm !

MARJA-TERTTU(a síboxból): Vili! Hop-hop!

VILI: Mi vaaan?

MARJA-TERTTU(a síboxból): A büféhez vissza!

VILI: Mi a jóistent akartok má’ megin’? Mos’ jövünk a büfétő’ bazmeg!

PIANO: Nemtom, Márija-Terttu, tutibiztos vagy te abban, hogy ez a kutya tud lőni?

MARJA-TERTTU (a síboxból): Persze, különben mi értelme volna lőfegyvert kutyakézbe adni? Haja-haja!
 

Vili elnyargal a síboxszal. Eva jön. A távozók után néz.
 

EVA: Hova megy az én fiúm? Hova az anyjába megy má’?

KNUUT: Bájbáj litöl enimöl!

EVA: Hova az annyába megy, hé?

PIANO: A büféhez.

EVA (Knuuthoz): Rohadj meg! Hozzá’ nekem is! Oregano nélkül! (Kimegy.)

KNUUT: Jobbra, jobbra hé, jobbra!
 

A síbox, Vili és Knuut eltűnnek a színpadról.
 

PIANO: Tessék! (Kicsit tétovázva Minna kezébe adja a fegyvert)

MINNA (Pianóhoz): Mos’ mi? Lőjem agyon magam, vagy mi?
 

Piano Minnát bámulja.
 

MINNA: Most komolyan magamat? Magamat lőjem agyon ezzel a puskával? Magammagamat? Önmancsúlag? Puffantsam le magam, ez kell?

PIANO (egyszerre beszél Minnával): Jó kutya... jó kutya... jól van, jól, ne ugass, itt a puska, tessék, vedd el, Minna! (Minna befejezi az üvöltést. Piano megsimogatja) Jó kutya. Rendes kutya.

MINNA: Nocsak-nocsak! Úgy tűnik, most én vagyok a király! Királynő! Óujee-óujee!

PIANO: Feküdj!
 

Minna a földre fekszik.
 

PIANO: Jó kutya. (Megsimogatja Minnát) 

MINNA (hirtelen felül): 
Tovább ne gyászolj, majd ha sirba szállok,
Csak mig a gyászharang elhirdeté
Hogy én e rút világtul íme válok.
És térek még rutabb férgek közé. 
 

Vuokko érkezik gurulva.
 

PIANO: Hagyd abba ezt a vonítást! Szervusz, Vuokko! Hová-hová?

VUOKKO (kúszás közben): El kell jutnom addig a sátorig.

NANCY: Eltévesztetted a házszámot, ez homo sapiens sátor. Külön fajok külön fedél alatt hálnak.

PIANO: Mit keresel a mi sátrunkban, Vuokko?

VUOKKO: Eva azt mondta, Rainer most már az ő fiúja. És a haját is szidta.

PIANO: Hogy az jószagú fókahulla, nagyi!

NANCY (kikukkant a sátorból): Szerintem csakis magától találhat ki ilyeneket. Én általános elvi szinten mondtam, amit mondtam.

PIANO: Hallottam én ezt az emelkedett általános elvi szintedet neked, amikor ott üvöltöttél, mint a sakál, a szakadék szélén!

NANCY (a sátorból): Vigyázz, kivel kezdesz, te nyomorult csököttfarkú köpcösjózsi, mer’ ezt én tudom jobban, mint mindig, szóval kérj szépen máris bocsánatot és fogd be azt a lepcses szádat.

PIANO: Lófaszt! Még neked áll feljebb? Háh, a karomat meg cseszheted!

NANCY: Mégis hogy képzeled, Matti? Hogy fog ez a faj fennmaradni? Postai utánrendeléssel? Vuokko nyilván nem szül már mást, csak max felháborodást vagy sajnálatot.

PIANO: Pofabehallod!? És tűnj el a szemem elől!
 

Nancy behúzza a fejét a sátorba. Szünet.
 

VUOKKO: És itt a sátorudvaron, itt alhatnék?

PIANO: Méghogy az udvaron! Szó se lehet róla! Neked a saját házadban, sátradban, fedeled alatt kell aludni, a saját egyetlen Rainered mellett. Eva, Rainer! Ide hozzám!
 

Várnak.
 

NANCY: Biztos hogy érdemes őket idáig ráncigálni?

PIANO: Naná! Eva, Rainer! (Szünet) Vuokko, nagyon megvisel ez a dolog?

VUOKKO: Hát, nehéz dolgok ezek, mindig így volt Evával ilyen fiú-ügyekben. A haj meg különösen érzékeny pont nála.

PIANO: De hát képtelenség, nem hagyhatjuk, hogy téged így kiüssenek a nyeregből! Eva! Nagyi bazmeg!

EVA: Jó-jó!

VUOKKO: Nem ültem én tudtommal semmiféle nyeregbe. De még lovam se nem volt soha. Bicikliről nem is beszélve. Mer ha mamutok közlekednének, az még csak-csak... de azé az se az a... höh, ősleányálom .
 

Eva és Rainer jön. Rainer fél kézzel kúszik, Eva fogja a másik kezét.
 

PIANO: Mit hallok, kiraktad a saját szülőanyád szűrét?

EVA: Felfogta a szitut, és maga ment el.

PIANO: Jéézusmária...

VUOKKO: Szia Rainer!

RAINER: Szi...jaj, Vuokko!

PIANO: Eva, értsd meg, az apád nem lehet a fiúd, akárhogy is szeretnéd.

EVA: Szar ügy, mit mondjak. Főleg ha a gyermekem apja lesz ráadásul.

PIANO: De ő Vuokko férje és a te apád! Téged meg majd meg... sz’al keresünk egy spermabankot, ha nagyon muszáj. 

VUOKKO: Áh, nem Rainer az Eva apja. Sose volt, sose lesz.
 

Szünet. Nancy feje bújik elő a sátorból.
 

RAINER: Mi az hogy nem én vagyok az Eva apja, Vuokko?

VUOKKO: Mégis honnan örökölte volna a humorát, ha a tied?

RAINER: Gondoltam, az iskolából hozta, meg a netről is, meg ott a Sims.

VUOKKO: Nem, a szomszédtól van. Aspegreentől.

RAINER: De hát neki nincs is humora.

VUOKKO: Van neki. A felmenői közt.
 

Szünet.
 

RAINER: Mér nem mondtad el ezt eddig nekem, Vuokko?

VUOKKO: Mér nem kérdezted? Akkor kezdtem tüzelni, amikor te azon a velnessztúrán voltál, amit a cég fizetett. Emlékszel?
 

Szünet.
 

RAINER: Akkor... szombaton óriási svédasztal volt.

VUOKKO: Látod, hogy meg lehet beszélni a dolgokat?

RAINER: Igen, rizibizi is volt meg savanyú uborka.

EVA: Ebből elég! Már négy perce beszélgetsz az én fiúmmal.

PIANO: Eva, hallgass, kérlek!

NANCY (halkan odasúgja Pianónak): Nincs szerintem semmi baj ezzel, Matti. Hetvenöt százalékban neandervölgyi az ő utódjuk is. Hogy kikalkuláltam, mi?

PIANO (mogorván): Aha.
 

Szünet.
 

VUOKKO: Nagyon rosszul esett neked, Rainer, ez az apaság-dolog?

RAINER: Tulajdonképp jól esett. A rizibizi meg a savanyú uborka. Csak kevés volt (Szünet) Én nem feltétlenül akarok erről többet beszélni, Vuokko, egyezzünk meg, hogy nem emlegeted többet előttem ezt.

EVA (Rainerhez): Menjünk!

PIANO: Nem mentek sehova! Vagyis te mehetsz lefeküdni, Eva. Pizsamaosztás!

RAINER: És akkor mi maradjunk itt akkor most...

VUOKKO: Engedjed el őket! Jobb, ha nem így egyszerre...

RAINER: Hát szervusz, Vuokko!
 

Rainer és Eva kimegy.
 

NANCY: És elméne Ádám és Éva kéz a kézben.

PIANO: Tudod mit, te menjél el, de a büdös francba. Hülye kurva!
 

Nancy kimegy.
 

PIANO: Eva! Mégis mire készültök?

EVA: Eszünk popkornot, megnézünk egy filmet, bámuljuk a kirakatokat, és lógunk picit.

PIANO: Oké. (Szünet. Vuokkóhoz beszél tovább) Tudod mit, Vuokko, kint alszom veled itt az udvaron. (Szünet) Kérsz egy párnát?

VUOKKO: Dehogyis! Szó se lehet róla! (Szünet) Viszont egy kis plusz súly nem ártana a hátamra.

PIANO: Hát persze. (Felfekszik Vuokko hátára) Vuokko, megígérem, hogy rendbe hozom ezt a dolgot.

VUOKKO: Aludni fogsz tudni ott a hátamon?

PIANO: Fú, mi az hogy. Kész ötcsillagos hotel vízággyal.

 
II. / 5. JELENET

A jégmező a gleccserszakadék mellett, a grillbüfé előtt, 00.15.

A büfékocsiból csörömpölés hallatszik. A szakadékból villanásokat látni. Arijoutsi (aki pisilni volt) jön.
 

SAIJA (a szakadékból): Ez egyáltalán nem is olyan, mintha valami szakadékba’ volnék. Tiszta fehér ez a háttér. Hogy lehetne valahogy a szakadékot is... meg ezt a hátteret is egy képre?
 

Arijoutsi kortyol az üvegből. A hasadékból vaku villanását látni.
 

ARIJOUTSI: Akárhogy próbáltuk itt ésszerűen csinálni a dolgot, hogy hogy éri meg kettéoszlani... ki marad, ki megy... ööö... így utólag belegondolva... azt lehetne mondani, hogy... engem itten... öntudatltltlanul is mintha... be hogyismongyam folyásolt volna... sőt, vezérel..getett, hogyööö... hogy itt maradhassak veled kettesben.

SAIJA (a szakadékból): Basszus, nem igaz!

ARIJOUTSI: De-de! Így igaz. Őszintén. De szerintem néha-néha azé’ tök jó, ha csak úgy... úgy érzésből... hagyod magad... hogy sodorjanakaa... zérzelmek.

SAIJA (a szakadékból): Figyu van másik fényképezőgéped?

KNUUT (a színpadon kívülről): Haja-haja! Haja-haja!

ARIJOUTSI: Picsába! Ennyit erről a... picsába!
 

Knuut, Vili és a síbox a színpadra érkezik.
 

KNUUT: Helóu, mí bek!

ARIJOUTSI (mint aki fel készül robbanni): Helóu-helóu.

KNUUT: Iz Saija oukéj?

ARIJOUTSI: Öfkórsz síz oukéj.

KNUUT: Sztap drinking! Ví hev tu get hör áp. Náu.

ARIJOUTSI: Menjé’ te a picsába!

SAIJA (a szakadékból): Jött valaki?

KNUUT: Ví get jú áp náu, Saija! Ájm bekk.

SAIJA (vihorászva a szakadékból): Á-ááá! Gyertek ti ide le inkább! Álom ez a a kégli, három szoba, konyha, csak a padlófűtést, azt nem tom bekapcsolni sehogyse, de különben szuper!

KNUUT (Arijoutsihoz): Jú giv hör alkohol? Vat dö fák vör jú tinking!
 

Knuut tüsténtkedni kezd, hogy Saiját kihúzhassák a szakadékból. Köteleket, hámokat rendezget.
 

MARJA-TERTTU (kinyújtja a rádióadóvevőt a cinkdobozból): Arijoutsi, kösd ezt az adóvevőt a Vili nyakába, és mondd, hogy vigye vissza Pianónak.

MARJA-TERTTU (a síboxból): Vili! Vidd vissza az adóvevőt Pianónak. (Szünet) Arijoutsi, nézz a szemébe! Szerinted megértette, amit az előbb mondtam neki?

ARIJOUTSI: Mi vagyok én basszus, valami farkasokkal táncoló dogviszpörör vagy mi? Honnan tudjam?

MARJA-TERTTU (a síboxból): Hop-hop, Vili! Vidd az adóvevőt csezmeg Pianónak! Adóvevőt Pianónak, érted? Arijoutsi, csinálj már valamit!

ARIJOUTSI: Gyerünk, te büdös dög, húzzál szépen az anyádba vissza oda, ahonnan jöttél! (Meglöki Vilit))

VILI: Mi van? Mi van?

ARIJOUTSI: Takarodj! Mars az anyádba! (Lökdösi)

VILI (galléron ragadja Arijoutsit): Hozzám ne érj bazmeg!

ARIJOUTSI: Eressz!

KNUUT: Saija, put dö róup öráund jú.

VILI (üvölt): Ha nem velem van bajod, ne engem basztass, ember, értve vagyok!?

ARIJOUTSI: Oké, figyu, bocsi! Rendben? Bocs!
 

Vili elengedi.
 

ARIJOUTSI: Menj naaa, kérlek!

MARJA-TERTTU (a síboxból): Vili, haja-haja! Jobbra, aztán előre, gyerünk!

VILI: Oké-oké. (Indul)
 

Knuut rendezgeti a Saija kiemeléséhez szükséges köteleket.
 

MARJA-TERTTU (a síboxból): Arijoutsi! Arra gondoltam, hogy mi volna, ha betömném én ezt a szakadékot. Csak ehhez szükségem van a segítségedre.

ARIJOUTSI: Hadd húzzam ki előbb Saiját belőle. (Odamegy Knuuthoz, aki a kiemeléssel foglalatoskodik)

MARJA-TERTTU (a síboxból): Jó. Rá is szükségünk lesz. Meg zenére itt az udvaron.

KNUUT (Arijoutsihoz): Sztéj hiör. Ven áj széj pull ví pull sztrong. Lájk ö bull.

ARIJOUTSI: Saija, kész vagy?

SAIJA: Aha.

ARIJOUTSI: Van tú... szrí náu!

KNUUT: Héj-héj-héj, vi mászt dú disz tugedör.

ARIJOUTSI: Áj káunt tu szrí, den ví pull!

KNUUT: Jú ár tú dránk. Deör iz nóu ridöm is jósz káunting. Ven jú széj náu it iz ö tóutal szörprájz. Lájk ö krisztmasz. Let mí káunt.

ARIJOUTSI: Jú ken káunt if jú vant áj sztárt tu pull rájt náu. (Húzni kezdi a kötelet.)

KNUUT: Fákk. (Szintén húzni kezdi a kötelet) Saija, heng an!

ARIJOUTSI: Ejsze van annyi esze, hogy csüng on. Nem mintha volna más választása, ha oda van kötve.

KNUUT: Itsz káming gúd itsz káming gúd!

SAIJA: Knuut, jú luk veri tól from hiör!

KNUUT: Áj szí jú tú, Saija! Jú ólszóu luk gréjt.

ARIJOUTSI: Aha, én meg itt kiköpöm a belem hátul, hogy ne zuhanjál le és haljál szörnyet! Na igen, valakinek ezt is csinálni kell.

KNUUT (Arijoutsihoz): Hóuld an áj téjk hör árm.

ARIJOUTSI: Hát persze. Úgy pofán cserdítelek ezzel a kesztyűvel, csak engedjem el ezt a kötelet. Hogy tudjad, ez becsületbeli ügy. Párbajra hívlak! Dú jú híőr mí, papocska? Ez vért kíván!
 

Knuut megfogja Saija kezét. Arijoutsi húzza a kötelet a háta mögött. Knuut kirántja Saiját a szakadékból, úgy, hogy a lány rajta fekve landol. Saija sírva fakad Knuut hasán.
 

KNUUT (megöleli Saiját): Itsz óukéj. Evriting iz óukéj náu.

MARJA-TERTTU (a síboxból): Kinn van má’ az a csaj a szakadékból?

ARIJOUTSI: Kinn, aha!

MARJA-TERTTU (a síboxból): Ki fogom most nyitni ezt a fedelet, és felülök. Húzódjon messze mindenki a szakadék szélétől.
 

A síbox fedele kinyílik. Marja-Terttu felül. A haja teljesen megőszült.
 

MARJA-TERTTU: Arijoutsi és Saija.

SAIJA (Knuut öléből): Arijoutsi, van még valami pia?

ARIJOUTSI (a zsebében kotorászik): Tessék!
 

Saija kimászik a pap öléből, és az Arijoutsinál levő ital felé tart négykézláb.
 

MARJA-TERTTU: Arijoutsi, Saija, ide figyeljetek má’ basszus! A szakadékot megkerülni a neandervölgyiekkel eltarthat vagy hatezer évig. Nem egészen ötszáz méter eddig az előrehaladás napi átlaga.

SAIJA (Arijoutsinak): Azé iszol még velem?

ARIJOUTSI: Pe’sze hogy iszok.

SAIJA: De jó!

MARJA-TERTTU: Fogd má’ be, hülye liba! Be akarom tömni a szakadékot.

ARIJOUTSI: Fantasztikus, Márja-Terttu. És hogy megy manapság egy ilyen szakadékbetömés?

MARJA-TERTTU: Gondolom, a folyamat megfordítható. Szóval fogom magam s kinyírok minden kurva érzelmet, Arijoutsi, amit csak irántad táplálok. Azzal vége az olvadásnak. Szakadék betömve.

ARIJOUTSI: Szóval arra gondolsz, hogy kiölsz magadból mindent, amit irántam érzel. Így pikk-pakk. Mégis hogy gondoltad te ezt konkrétan kivitelezni, Márja-Terttu? 

MARJA-TERTTU: Arra gondoltam, hogy, ha például elkezdenétek lassúzni Saijával. Én nézném, és minden bizonnyal szenvednék, mint egy kutya. Először erőt venne rajtam egy ilyen förtelmes, feneketlen  fájdalomszerűség. Ennek a szorításában megtapasztalnám ugye az elhagyottság kínjait meg a szörnyű magányt. Utána pedig következhetne a vak düh és gyűlölet. Ez pedig szépen, fokozatosan átalakulhatna puszta megvetéssé, ahogy lassanként megvilágosodik előttem, milyen szar alak is vagy te, Arijoutsi. És ebben, tudd meg, sokat segítenél, ha hoznád a lehető legnagyobb faszfej-formádat.
 

Szünet.
 

ARIJOUTSI: Nemtom, Márja-Terttu, képes vagyok-e ilyesmire, mer’ semmi esetre se szeretném, hogy meggyűlölj engem.

MARJA-TERTTU: Bla-bla-bla lila rizsa. Itt most sokkal nagyobb dolgokról van szó.

SAIJA: Én támogatom az ötletet! Nagyszerű! Nyírjuk ki Marja-Terttut érzelmileg!

ARIJOUTSI: Szóval nincs kifogásod az ellen, hogy velem táncolj?

SAIJA: Ühüm! Minél kevesebb érzemény bugyog Marja-Terttuban, annál emberségesebb sorsa lesz itt mindenkinek.

ARIJOUTSI: Oké-oké, akkor fogjunk hozzá, csak azt mondd meg, Márja-Terttu, mit tegyek be, melyik az a szám, amelyik a legjobban fájna?

MARJA-TERTTU: Hát, nemtom, valami olyasmi, amire te a legboldogabban borulnál össze Saijával.

ARIJOUTSI: Ókéj. Letsz hit dö sztárt battom! (Bemegy a büfébe elindítani a zenét)

SAIJA: És tudod mit, Marja-Terttu! (Feláll a földről, és a cinkkoporsóhoz megy) Te meg soha többé hozzám nem érsz korbáccsal, értetted? Egy ujjal se! (Belerúg a síboxba)

KNUUT: Saija, áj hev tu tók tu jú.

MARJA-TERTTU: El a kezekkel tőle, papocska! Sí iz góing tu dansz vid Arijoutsi.

KNUUT: Vat?
 

Arijoutsi megjelenik a büfé ajtajában. Hamarosan felhangzik a "Baby Can I Hold You" Tracy Chapman és Luciano Pavarotti közös előadásában.
 

SAIJA: Óh, Jézusom, de imádom ezt a számot.

MARJA-TERTTU (Arijoutsinhoz): Te rohadék! Te Hitler!

KNUUT: Saija. Jú dóunt hev tu dansz if jú dóunt vant tu.

SAIJA: Nóu-nóu, disz iz vandörful.

KNUUT (Arijoutsihoz): Dóunt dú disz tu mí!

MARJA-TERTTU: Príszt, kám hiör! (A pap odamegy) Giv mí jór gán.

KNUUT (Marja-Terttu felé nyújtja a puskát): Jesz-jesz. Méjbí itsz betör. (Odaadja a fegyvert Odakiált Arijoutsinak) Náu. Ví fájt lájk ö men.

MARJA-TERTTU (a papra fogja a puskát): Knuut! Let döm dansz!

KNUUT: Dzsíszusz fákking krájszt óukéj óukéj óukéj.
 

Arijoutsi odamegy Saijához, közel húzza magához, táncolni kezdenek. Aztán megszólal Pavarotti hangja.
 

SAIJA: Mi az isten ez, miféle változat?

ARIJOUTSI: Mindegy, táncoljunk!

SAIJA: De erre nem lehet!

MARJA-TERTTU (a levegőbe lő): Táncoljá’ már, csezmeg!

SAIJA (félelmében hátrálni kezd): Mi a jóisten?

MARJA-TERTTU: Táncolj rendesen, vagy kinyírlak.

SAIJA: Mi az anyám kínja történik itt?

MARJA-TERTTU (célba veszi a puskával): Rendesen! Szerelmesen bazmeg! Érzéssel! (A levegőbe lő)

SAIJA: Oké-oké. (Rémületében sírva indul Arijoutsi felé)
 

Arijoutsi is elindul Saija felé. Bátorítja. Saija mereven kapaszkodik Arijoutsiba. Marja-Terttu újra lő. Saija hozzábújik Arijoutsihoz. Arijoutsi táncoltatja. Marja-Terttu lő. Saija szorosabban tapad Arijoutsira. Lassankét egyre jobban belefeledkeznek a táncba. Arijoutsi közben hátra-hátrahúzódik a szoros ölelésben, Saiját nézi egyre szerelmesebben. Aztán újra magához szorítja. A szám véget ér. Megcsókolják egymást.
 

SAIJA: Francba, de jó volna, ha mindig volna valaki, aki puskával fenyeget, mikor táncol az ember. Így akkor muszáj megadni magad. Szerintem táncoljuk még.

MARJA-TERTTU (sír): Következő szám! Arijoutsi! Én még csak ennél a feneketlen fájdalom fázisnál tartok.

ARIJOUTSI: Én má’ nem bírom követni, mi történik itt.

MARJA-TERTTU: A következő számot, te szemét szerelmem, túl akarok lenni ezen, hadd jöjjön a düh, a gyűlölet.

ARIJOUTSI: Rendben, de Márja-Terttu, lehetne puska nélkül folytatni? Szerintem neked is rosszabb, ha önszántunkból dörtidenszingelünk itt.

SAIJA: Ne-ne-ne-ne-nee, a puska kell, az direkt jó, ha van, a puska király.

ARIJOUTSI: Mér’? Mi van? Nem tudsz velem táncolni, ha nincs a puska?

SAIJA: De, persze hogy tudok, csak puskával olyan csodás, mer’ bár csak egyszerű haverként tudok egyébként rád gondolni, így muszáj egészen belemenni a játékba szerelmestül meg vágyastul meg mindenestül, és olyan fanti, mer’ veled legalább nem kell attól félni, hogy ez vezet is valahová.

ARIJOUTSI: Aha, értem.

SAIJA: Arijoutsi, plíz! Most jövök a szakadékból.

ARIJOUTSI: Bazd meg!

MARJA-TERTTU: Na jó, rendben, asszem tényleg mindenkinek az lenne a legjobb, ha nem szaroznánk itt az érzelmeimmel, hanem kinyírnánk engem mindenestől.

ARIJOUTSI: Ne, miről beszélsz?

MARJA-TERTTU: Valaki be tudna adni egy injekciót vagy ilyesmi?

ARIJOUTSI: Szó se lehet róla!

MARJA-TERTTU: Knuut. Sút mí plíz.

KNUUT: Micsoda? Vat? Váj?

MARJA-TERTTU: Arijoutsi, írd fel! Utolsó kívánságom: temetés fellövéssel. A Holdra. Oda lőjetek fel halálom után. Elvisztek Thule Base-re, a NATO-légitámaszpontra. Van ott minden, ami kell, kilövő állomás, rakéta, ilyenek. Addig pedig tarthattok ebben a cinkkoporsóban, hogy a kutyák ne férjenek hozzám. Ez egy kicsit már ilyen hagyományféle a mi családunkban, hogy beleköltözünk egy időre.
 

Arijoutsi bemegy a büfébe, és becsapja maga után az ajtót.
 

SAIJA: Marja-Terttu, mit akarsz te a Holdba’? Nincs ott semmi.

MARJA-TERTTU: De! Abszolút fagy! Ott tudom, nincs klímaváltozás, mer’ klíma sincs. Ott tán még a magamfajta is nyugton élhetne, anélkül, hogy  szétcseszné az egész mindenséget. (Odaadja a puskát Knuutnak) Knuut, plíz!

KNUUT: Áj vil nat kil jú, Misszisz Zeppelin.

MARJA-TERTTU: Jesz-jeesz, kill mí! End tell Piano det hí téjksz máj bádi tu dö Hold. Áj dóunt trászt Arijoutsi end disz hülye picsa.

KNUUT: Jú dóunt hev tu dáj tu góu tu dö Hold.

MARJA-TERTTU: Vat?

KNUUT: Máj grendmádör end grendfádör vör meni tájmz in Hold. Ott. (A holdra mutat) In óuld déjz piipöl ofen góu tu dö Hold in Grínlend. Szpirityuali..

MARJA-TERTTU: Hogyan?

KNUUT: Dei fláj. Lájk ö bőrd. Vid ö litöl bit help ov drámdensz. Dei góu in transz.

MARJA-TERTTU: Francba! Transzba? Oda aztán én tuti nem tudok menni, end jú nóu det.

KNUUT: Nóu-nóu. Áj ken tráj góu intu transzba end jú ken góu tu dö Hold.

MARJA-TERTTU: Az anyja! Letsz tráj it! Arijoutsi! Arijoutsi!
 

Knuut bemegy a bódéba. Arijoutsi kijön.
 

MARJA-TERTTU: Mégse kell engem lelőni.

ARIJOUTSI: Hurrá. Meg hip-hip.

MARJA-TERTTU: A papocska kicsit feléleszti a helyi hagyományokat, és ha minden jól megy, én repülök a Holdra.

ARIJOUTSI: Nagyszerű. Én maradok tisztelettel. (Visszamegy a büfébe)

KNUUT (kijön a büféből, az arca feketére csíkozva): Órrájt, Marja-Terttu. Máj bádi iz máj drám. Rilex. Saija. Dóunt luk. Disz iz tú hat.
 

Kezdődik a szertartás, démoni hangok törnek elő Knuut torkából, a testét csapkodja és grimaszol. A fény lassan elhalványul.
 

MARJA-TERTTU: Talán mégiscsak jobb lett volna agyonlőni engem.

 
II. / 6. JELENET

A gleccserszakadék széle. Másnap reggel.

Fúj a szél. Kivilágosodik. Kora reggel. Vuokko egyedül hempereg a hóban a színpadon. Minna a puskával az ölében alszik. Piano és Nancy sátrából horkolás hallatszik. A színpad mélyén megjelenik öt lassan mozgó, nagydarab, súlyos állat. Két oldalról közelednek.

Vuokko abbahagyja a hempergést. Felül. Nézi az állatokat. A szakadék Vuokko és az állatok között húzódik. Az állatok lassan közelebb vonulnak. Pézsmatulkoknak tűnnek.

Vili belép oldalról a színpadra. A végsőkig kimerült.
 

VILI (Minnához): Szeva!

MINNA: Szasz!

VILI: Atyám, micsoda strapa! Legalább hetven kilométert loholtam egyvégtében.

MINNA: Hogy a francba bírtál hetven kilométert összeloholni, mikor ezek itt vannak, odalátni.

VILI: O’an szar volt ott a hangulat, úgy feebasztam az agyam, egészen összekevertem, mi merre van, és rossz irányba indultam.

MINNA: Jesszusom, de hülye vagy.

VILI: És mi újság errefelé?

MINNA: Oda nézz!

VILI (a színpad mélye felé néz, meglátja a pézsmatulkokat): Te jószagú úristen, hát ezek meg mik, bölömbikák?... Nem, a bölömbika az egy ilyen kisebb, ánizsos mellékízű madár.

MINNA: Figyu, mim van! Egy héthatvankettes. Katonai fegyver. Lőjem szitává őket?

VILI: Fú, veled aztán nem lehet unatkozni. Lőjünk innen, vagy mit szólsz, ne lopakodjunk közelebb, mintha vadásznánk.

MINNA: Lőjünk innen. Szitává az egész bandát. 

VILI: Hány töltényed van?

MINNA: Sze’intem tele a tár.

VILI: Nagyszerű! Akkor nincs más hátra, mint előre, höh! Vérfürdőre fel! (Lesbe áll)
 

Minna a pézsmatulkokra céloz, meghúzza a ravaszt. Nem történik semmi. Veszettül próbálkozik, de hiába húzza meg újra és újra.
 

MINNA: ‘Csába! Biztos ki is kéne tunni biztosíttani. Ilyenek ezek a francos emberkütyük, hogy ember legyen a talpán, aki haszná’ni is tudja. Nem kutya.

VILI: Kutyapicsa! Gyee’ dugjunk, hátha megvigasztalódunk!

MINNA: Csak sorjában!

VILI: Oké! Lopakodjunk, de állatira, a kutyaúristenit nekije!
 

Minna és Vili a pézsmatulkok felé indul lopakodva.
 

VILI: Merrő’? Errő’? Inkább arró’? Mész te arró’? Meek én errő’? Vammi? Merrő’?

MINNA: Nekkem egykutya, errő’-arró’...

VILI: Nem mehetsz te errő is, arró’ is.

MINNA: Jóvvan, akkó’ meek én errő’!
 

Elindulnak megkerülni a pézsmatulkokat két oldalról, a színpad szélén. Színpadiasan lopakodnak, ahogy ócska gyerekdarabokban szokás.
 

VILI (átkiabál Minnának a színpad másik felére): Mos’ miccsinájjunk? Ugassunk vammi?
 

A pézsmatulkok elindulnak lassan egymás felé.
 

MINNA: Áh, mosmá’ mindegy micsinász, me’ észrevettek!

VILI: De ennél többet mondjuk mit is csináljá’? Mit kezdesz egy ilyenne’? Akkora! A fél lábát se tunnám megemelni.
 

A pézsmatulkok gyűrűbe állnak.
 

VUOKKO: Rainer! Rainer, gyere ide gyorsan! A pézsmatulkok gyűrűbe álltak!

MINNA: Mit üvöltesz úgy, mos’ min’ beálltak egy bogba.

VUOKKO: Rainer!

VILI: Mé, baj az, ha ott vannak egy bogba’?

VUOKKO: Rainer, ébredj!
 

Vuokko ülve várja Rainert. Arrafelé nézdegél, amerről Rainernek érkeznie kell.
 

VILI: Meek megnézem közelebbrő’.

MINNA: Ezek kinyúvasztanak, te!
 

Vili elindul lassan a pézsmatulkok felé. Megáll pár méterre tőlük. A tulkok egyike kiválik a gyűrűből, és elindul Vili felé.
 

MINNA: Fuss, Vili, fuss!
 

Vili lassan hátrálni kezd. A pézsmatulok utána. Vili megáll, a pézsmatulok is vele együtt. Vili farkasszemet néz a tulokkal. Ekkor az Ernos "Maria Louiza"  című száma szólal meg.
 

VILI (a pézsmatulokhoz): Helló, a nevem Vili. Tiippanainen Vili. (Szünet) Ez itt a haverinám, Minna, de, most őszintén, nem sok közös van bennünk, rám se ránt. (Szünet) Te ööö... mi is... (Lehajol, hogy megnézze, mi van a pézsmatulok lába között, de láthatólag nem egyértelmű) Amúgy mindegy, nem számít!
 

Rainer óvatoskodva, folyton hátra nézelődve bejön a színpadra.
 

VUOKKO: Szia!
 

Rainer bólint. Vuokko lassan, óvatosan feláll.
 

VUOKKO: Ne haragudj a zavarásért, Rainer.

RAINER: Semmi baj, Vuokko.
 

Szünet.
 

VUOKKO: Nézd! (A pézsmatulkokra mutat) Csak ezt akartam mutatni neked, mert nem került rád akkor a sor a kukkerozásnál.
 

Rainer megfordul, odanéz. Meglátja a pézsmatulkokat.
 

VUOKKO: De nem pont így akartam. Ez nem teljes, ez a gyűrű.

RAINER: Semmi baj.

EVA (bejön): Tudtam! Hát itt vagytok! Elég, ha egy percre leveszem rólatok a szemem. Gúzsba kéne kötni mind a kettőt. Rainer! Gatya fel és mars lefeküdni!

RAINER: Fenn van a gatyám.

EVA: Kurva! És te, te szép szőke tündér a szomszédból, neked azt ajánlom, előbb a fakanalat tanuld meg forgatni, aztán a szemedet mások pasija után. Ha meg kell a férjem, viheted a kölyköket is.

RAINER: Hagyd már, hadd nézzem anyuddal a pézsmatulkokat picit.

EVA: Rendben. Két percet kaptok. Mérem az időt. (Mereven nézi az óráját)

VUOKKO (odakiált a pézsmatuloknak, amelyik Vilivel szemezik): Hé, te ott, visszamennél a helyedre a gyűrűbe, hogy Rainer is lássa? (Szünet) Héé, elnézést, pézsmatehén asszonyság!

RAINER: Most neki valami sürgősebb dolga van.
 

Szünet.
 

VUOKKO: Megyek, beállok arra az üres helyre, hogy lásd, Rainer.

RAINER: Nem muszáj, Vuokko.
 

Vuokko elindul lassan a pézsmatulkok irányába.
 

RAINER (Vuokko után kiált): Jó utat, Vuokko!
 

Vuokko a szakadék szélére ér.
 

VUOKKO: Ajjajajaj...

RAINER: Ajjajaj!
 

Vuokko valahogy átjut a szakadékon. Lassan közelít a tulkokhoz.
 

VUOKKO (a pézsmatulkokhoz beszél): Jó napot, én Vuokko Needendahl vagyok. Szorítanának itt egy kis helyet, hogy én is beférjek? (Beáll a gyűrűbe) Rainer, figyelj!

RAINER: Ez csodás, Vuokko!

EVA (hangosan üvölt) Rainer, haza! Most!
 

A pézsmatulkok megijednek, és szorosabbra zárják a kört. Vuokko kezd egyre jobban közéjük szorulni. A Vilivel szemező pézsmatulok elindul vissza a többiekhez.
 

RAINER: Most mennem kell, Vuokko.

VUOKKO: Szervusz, Rainer!

RAINER: Köszönöm, Vuokko!
 

Eva és Rainer kimegy. Az ötödik pézsmatulok is beáll a gyűrűbe.
 

VUOKKO: Bocsánat, pézsmatulokék, félrehúzódnának picit? Szűk itt a hely. (Szünet) Köszönöm!

 
II. / 7. JELENET

A jégmező. Éjszaka. A grillbüfé előtt.

Marja-Terttu egyedül áll a vörös színpadon.
 

MARJA-TERTTU: Hu-úúú... van itt valaki? (Hallgatózik) Úgy látszik, egyedül vagyok. Aha. Kettecskén a Holddal. (Szünet) Ne félj! Nem hódító expedíció ez. Szociális okokból vagyok itt. Kicsit lenyugodni. (Szünet) Tod mit, hozok egy kis kávét magamnak a büféből. Arijoutsi! Arijoutsi! Áh, most nem hall me’ seggre itta magát. Majd hozok én, nem baj. Te kérsz valamit? Ja... igen, hülye kérdés volt, mi?
 

Marja-Terttu odasétál a szakadék széléhez, aztán óvatosan belelép a szakadékba. Nem esik be. Átsétál a hasadékon. Bemegy a büfébe. Kijön kezében egy kávéscsészével, hátán egy pézsmatulok bundájával.
 

MARJA-TERTTU: Magamra kaptam egy ilyen kis pézsmatulok-bundácskát, me’ nemtom, picurkát mintha hűvös lett volna itt nálad. Nem is csoda. Ha jól tudom, van errefelé vagy kétszáz fok. Fagypont alatt. (Rálép a hasadékra, megáll, áll. Elindul a szakadék mentén, kisétál a színpadról) Szóval itt flangálok nagy nyugisan. A Holdban. Egy kis lépés Marja-Terttunak, egy nagy lépés...

 
II. / 8. JELENET

A jégmező. Éjszaka. A grillbüfé előtt.

Minna becipeli a színpadra a bömbölő Vilit.
 

VILI (sír): Sose nem látom többet, soha! Még a címét se adta meg!

MINNA: Tunnám mit bőgsz itt minn a állat. Dugig van a egész ország ezekkee’ a pézsmabarmokkaa’. Más sincs, minn egyforma pofára, ízre.

VILI (sír): Nem is is! Nem, egyáttalán!

MINNA: Na, akarod, hogy hozzak neked vaamit onnét, (a büfékocsira mutat) hogy helyre rázódjá’? Egy turmixot, valamit?

VILI (sír): Áh, ne se törődj!

MINNA: Van két cápám.

VILI: Broáh!
 

Minna bemegy a büfékocsiba. Eva a hóna alatt átkarolva vonszolja a bőgő Rainert. Nancy és Piano érkezik mögöttük. A zokogó Pianót Nancy támogatja, aki még saját lábán de tűrőképessége határán jár. Úgy tűnik, őt magát is valami nagy megrázkódtatás érte.
 

EVA: Eva, az első ember képes erre. Eva gondoskodik a szomorú fiújáról. Eva a jövőre gondol. Több tízezer évre előre. Eva félreteszi a saját érzéseit. Eva egyedül Eva képes erre. Most nem esem össze, nem esem (Majdnem lerogy, aztán mégsem)

NANCY: Szedd össze magad, Matti! Megérkeztünk.
 

Piano körülnéz. Eva letérdel Rainer mellé. Megfogja a kezét.
 

PIANO: Rainer, Eva, várjatok itt. Megyek, elmondom a többieknek.

RAINER (sír): Rendben, mi itt várunk majd, nem érdekes, mi majd itt várunk. Eva kedves, ne szorítsd úgy a kezem, kérlek.

EVA: Vigasztallak.

RAINER: Értem.
 

Piano és Nancy a büfékocsihoz megy. Piano kinyitja az ajtót.
 

PIANO (beszól a kocsiba): Arijoutsi, Saija, Knuut! Talpra! Meg kell fordítani a grillbüfét.

ARIJOUTSI (bentről): Mi!?

PIANO: Fordítsátok meg a büfékocsit!

ARIJOUTSI(bentről): Minek?

PIANO: Mer’ bemegyünk a nagyival, és így nem lát be senki.
 

Arijoutsi, Saija és Knuut szörnyű másnapos állapotban támolyognak elő. Arijoutsi és Knuut szeme körül is monokli. Ketten némán megfordítják a büfékocsit. Saija csak áll és nézi.
 

PIANO: Mindenki befele! Szörnyen pocsék hírem van.
 

Eva, Rainer, Vili és Marja-Terttu kivételével mind bemennek.
 

PIANO: Vuokko meghalt.
 

Hosszú csend.
 

KNUUT: Vat?

ARIJOUTSI (Knuutnak): Vuokko iz ded.

KNUUT: Óu fákking sit!
 

Csend.
 

SAIJA: Hogy halt meg?

NANCY: Azok a trampli tehenek széttaposták. Biztos meg akarta őket simogatni. A mosoly odafagyott az arcára.
 

Szünet.
 

PIANO: Márija-Terttu hol van?
 

Szünet.
 

ARIJOUTSI: A Holdba.
 

Szünet.
 

PIANO: Ja persze! (Szünet) Neki is el kell mondani, hogy Vuokko...

NANCY: Emlékszel még, Matti, mit ígértél?

PIANO: Emlékszem, nagyi, emlékszem. Sajnos. (Szünet) Azt ígértem a nagyinak, hogy még életében élvezheti az óvóhely örömeit. Nagyon a szívére vette, ami Vuokkóval történt. Méghozzá igazság szerint azt ígértem neki, hogy azonnal, amint a grillbüféhez érünk, meglesz... Azt hiszem, mindenki tudja, miről beszélek. Erről az ő óvóhely-fétiséről.
 

Szünet.
 

SAIJA: Én nem veszek ebben részt.

PIANO: Ez munkaköri kötelességed, úgyhogy igenis részt veszel.

SAIJA: Akkor ezennel felmondok.

PIANO: Saija, én tisztelem az elveidet, de nincs más választásod, engedelmeskedned kell. Most a nagymamámról van szó. Ha másképp nem megy, kénytelen leszek a falhoz kötözni téged.

SAIJA: Most már tényleg elegem van ebből, hogy mindig áldozatnak kell érezzem magam. Nem bírom tovább! Rám folyton rámerőszakolnak valamit, úgy használnak, mint valami tárgyat. Voltam már marhaszorító, aztán véresre korbácsoltak, aztán a szakadékban felejtettek...

ARIJOUTSI: Nem felejtettek.

SAIJA (Arijoutsihoz): Úgy marakodtok rajtam, mint a kutyák a koncon...

NANCY: Csak az árfekvésedet kell helyesen megállapítanod. Engem is több tucatszor korbácsoltak meg erőszakoltak már meg, de én előre gondolkodtam, és belőttem a helyes árfekvést. Kérj túlórapénzt Mattitól az óvóhelyért. Arijoutsi majd kifizeti.

ARIJOUTSI: Aha.

PIANO: Arijoutsi, gyere ki egy kicsit velem az udvarra!
 

Arijoutsi kimegy Pianóval az udvarra.
 

PIANO: Tudod, mennyire fontos ez most a nagyi számára.

ARIJOUTSI: Aaa-ha.

PIANO: Arra kérlek hát, hogy alaposan vedd gondjaidba ott bent.

ARIJOUTSI: Úgy érted hogy...

PIANO: Úgy értem, intim módon az erogén zónáit.
 

Szünet.
 

ARIJOUTSI: Hátöö... szóval...

PIANO: Megrendelem neked a Mobilgondviselés exkluzív szolgálati aranyóráját.

ARIJOUTSI: De tényleg?

PIANO: Tényleg, Arijoutsi, esküszöm.

ARIJOUTSI: Megteszek minden tőlem telhetőt.
 

Bemennek a grillbüfébe.
 

PIANO: Na nagyi!

NANCY: Hogyhogy ilyen kevesen vannak itt?

PIANO (kikiabál az udvarra): Vili, ide hozzám!
 

Vili bemegy.
 

NANCY: Nektek, akik nem jártatok még kuplerájban vagy kurvánál, összefoglalom a főbb tudnivalókat. Amikor kuplerájba megy az ember, először is szegre akasztja a személyazonosságát. Alázatosan lép be oda, akár egy templomba, a nagy misztérium oltára elé, megdugni valakit, aki jelen van, és mégsem valaki, mégsem jelenvaló, valahogy úgy, mint egy isten. Arról, ami itt történik, nem beszélhetünk később. Senki soha nem beszél arról, hogy kuplerájban járt, és nem azért, mert annyira szégyelli, hanem mert ez szent tapasztalat, erről nem lehet szavakkal beszámolni. Matti, betennéd ezt zenei aláfestésnek, hogy igazán ráhangolódhassunk a dologra.

ARIJOUTSI: Sakut nem kéne azér’ kitenni az udvarra előbb?

NANCY: Hagyjad! Hadd maradjon. Itt velünk.
 

Piano elvesz Nancytől egy cd-t, és beteszi a lejátszóba. A narvai induló  szólal meg. Bombarobbanás-szerű üstdobütésekkel kísért méltóságteljes, lassú katonazene. Nancy azt kéri, mindenki áljon fel.
 

NANCY:  Emlékezzünk így együtt egy perc néma csenddel Vuokkóra, a mi Vuokkónkra.

KNUUT (a hatásos zenét kommentálja): Óu Zsízösz Krájszt!
 

Az emberek sorra sírva fakadnak. Egymást vigasztalják. Arijoutsi elsősorban Saiját.
 

KNUUT: Áj rili missz hör.

SAIJA: Jee. (Odamegy Knuuthoz, megöleli)
 

Arijoutsi átöleli Nancyt. Nancy áttolja Arijoutsi kezét a fenekére.
 

NANCY: Lekapcsolnád a villanyt, Matti!?
 

Piano lekapcsolja a villanyt. Vaksötét borul a színpadra. Sírást, szipogást hallani.
 

PIANO: Nagyi, én most mentem.

NANCY: Most meg hova mész?

PIANO: Márija-Terttuval kell találkoznom a Holdban.

NANCY: Márija-Terttuval a Holdban, Márija-Terttuval a Holdban! Mé nem lehet soha bár egy percet a nagyikáddal tölteni az óvóhelyen?

PIANO: Arijoutsi, vedd kézbe itt a dolgokat!
 

Piano kilép a grillbüféből. Meggyullad a fejlámpája. A büfékocsi hangjai elhalnak. Egy-egy bombarobbanás zaja szűrődik csak ki nagy ritkán. Eva és Rainer a szakadék túloldalán áll. Eva Rainer kezét fogja.
 

PIANO: Eva, Rainer! Nem láttátok Márija-Terttut?

EVA: A fiúmra összpontosítok most kizárólag. Egyéb mozgást nem észleltem.

PIANO: Rainer hogy van?

EVA: Lélegezni tud. Nyelni is. Randán hámlik az arcbőre.

PIANO: Az jó. (Szünet) Márija-Terttu! Márija-Terttu!
 

Marja-Terttu bejön.
 

MARJA-TERTTU: Szevasz Piano!

PIANO: Feljöhetek én is veled a Holdba?

MARJA-TERTTU: Feljöhetsz, persze!
 

Piano odamegy Marja-Terttuhoz. A színpad lassan elvörösödik.
 

PIANO: Márija-Terttu, hát te hogy kerültél ide?

MARJA-TERTTU: A pap lezavart egy kis eszkimótáncot, én meg fogtam magam, itt teremtem, olyan kínos volt. 

PIANO: Tudnak ezek az eszkimók, hiába. (Szünet) Márija-Terttu, van egy rossz hírem. Vuokko meghalt.

MARJA-TERTTU: Borzalmas, amikor valaki meghal. Olyan pocsékul érinti az embert, még akkor is, ha nem ismerte túl közelről. (Szünet) Még szerencse, hogy nem a mi csapatunkból valaki.

PIANO: Ő a mi csapatunkból van. Volt. Az a neandervölgyi. Az anyuka. Az a dagi.

MARJA-TERTTU: A francba! Ő nagyon fontos volt a számodra.

PIANO: Aha. Igen.

MARJA-TERTTU: Nem is volt időm rendesen megismerkedni vele.

PIANO: Aha. Nem. (Szünet) Hallod, ez remekül működik, ez a te holdad. Egész jól elvagy cinkkoporsó nélkül is.

MARJA-TERTTU: Aha, és úgy tűnik, itt még érezni is szabad egyet-mást, annak alapján legalábbis, hogy figyelem itt ezt a szakadékot, és nem tágult.

PIANO: És milyenféléket érzel most leginkább, ha nem vagyok indiszkrét?

MARJA-TERTTU: Nem vagy.

PIANO: Akkor khm-khm, milyenféle érzéseket táplálsz most itt a leginkább, Márija-Terttu?

MARJA-TERTTU: Erőseket. Ilyen önszeretet-jellegű érzéseket.

PIANO: Fú, az mesés.
 

Szünet.
 

PIANO: És most hogyan tovább? Hogy látod?

MARJA-TERTTU: Arra gondoltam, mer dumáltuk nemrég Rainerrel, hogy harmincezer éven belül nyakunkon a következő jégkorszak... hogy addig meg kihúzhatnám itt.

PIANO: Ez így tök jól hangzik, jó terv. (Szünet) Énnekem meg, Márija-Terttu, tudod mi jutott eszembe... várjál, hogy is fogalmazzam én ezt meg... Arra gondoltam, hogy megkérném a kezedet közös érdekből.

MARJA-TERTTU: Ööö mi?

PIANO: A mi új társadalmunk szempontjából is, szóval a legjobb lenne mindenkinek, ha a nagyimnak a menye volnál. Nem bírom tovább az örökös féltékenykedését.

MARJA-TERTTU: Aaa-ha.

PIANO: Szerelem... ről most nemtom, nem hiszem, hogy muszáj itt sokat beszélni. Szeretlek, persze, szeretlek. És gondolj csak bele, Márija-Terttu, hogy mutatunk majd mi együtt, micsoda királyi pár. Hosszú árnyaink, ahogy a jégtükörre vetülnek a sejtelmes háttérfényben.

MARJA-TERTTU: Fantasztikus volna. Olyan fenséges látvány, hogy másoknak simán elmenne tőle minden életkedve. Arijoutsit megenné a fene.

PIANO: Szarja össze az aranyóráját! Megyek, megnézem, hogy van Rainer.
 

Piano átgyalogol a szakadékon. Elfelejt ugrani.
 

PIANO: A francba, most jól beestem áááh... hö, nem is estem be! A SZAKADÉK BEZÁRULT! JÉZUSMÁRIA! EZ BEZÁRULT! INDULHATUNK! (A büfékocsihoz rohan, bekopog) Mehetünk! Hé! Kufirc állj! Indulunk tovább! Most bemegyek!
 

Piano kinyitja a grillbüfé ajtaját. Szól a katonazene, robbannak a bombák. Teljes sötét a színpadon.
 

KNUUT: Saija! Saija! Zsízösz fákking Krájszt Saija!

MINNA: Hé, figyeljetek má oda kicsit! A kutyaúristenit, min’ bejöttek cipővel! Elharapom a torkotokat!

NANCY: Arijoutsi Arijoutsi! Mozogjon az a csípő!

ARIJOUTSI: Igyekszem, igyekszem, de nem tetszene fogni ezeket az infúziós izéket?

NANCY: Nem kell mindig másra fogni! Asziszem túl el vagy te szállva a nagy farkadtól. Nem is csoda, folyton arról beszélsz.

KNUUT: Áj dóun vana kám áj dóun vana kám áj kil májszelf if áj kám!

ARIJOUTSI: Knuut, dóun táts máj essz!

KNUUT: Áj dóunt táts jór eesz ájm nat ö homoszeksual.

ARIJOUTSI: Hé-hé, ki nyalja a seggemet?! Francba a hülye kutyákkal!

PIANO: Ööö figyelem! Most legyen vége ennek a izé... lésnek, és induljunk! Irány Etah!

NANCY: Ne még! Arijoutsi csak most kezd belejönni.

PIANO: A szakadék bezárult. Indulni kéne.

ARIJOUTSI: Knuut, ár jú likking máj essz?

KNUUT: Áj dóunt nóu zsízösz fákking Saija iz szóu hat máj fákkin dikk óóó...

ARIJOUTSI: Piano, felgyújtanád a villanyt! Valaki tényleg nyalja a seggem. Gusztustalan!

PIANO: Szívesen.
 

Piano felkapcsolja a villanyt. Nancy és Arijoutsi a falnál áll. Arijoutsi kezében az infúziós tasakok, nadrágja letolva. Nancy nadrágja ugyancsak. Minna a padlót sepregeti. Saija a sarokban ül elgondolkodva. Vili a falnak dőlve önkielégítget. Knuut letolt nadrággal dug egy pézsmatulkot.
 

KNUUT (miközben behunyt szemmel döngeti a pézsmatulkot): Saija. Óu Saija.

PIANO (lekapcsolja a zenét): Hé, Knuut!

KNUUT (kinyitja a szemét): Dzízusz fákking krájszt vat dö fák iz disz?
 

Szünet.
 

PIANO: Itsz ö müszkox.
 

Knuut döbbenten rogy le.
 

KNUUT: Áj tink it vaz Saija!

SAIJA: Tenk jú!

NANCY: Na kösszépen, Matti, ezt jól elintézted! Most akkor leragadunk ennél a tehénnél!

ARIJOUTSI: Háu ken jú tink it iz Saija!

KNUUT: It vaz Saija! Számbádi cséjndzs it! Itsz méjzing!

SAIJA: It vaz nat mí. Nevör.

MINNA (sepreget): Álljatok félre, állatok!

VILI (a pézsmatulokhoz): Eljöttél, ahogy ígérted.

KNUUT: It mászt bí Vuokko.

ARIJOUTSI: Héj Knuut, plíz! Jú fákk ö müszkox. Szóu vat?

KNUUT: Nóu-nóu-nóu! In Grínlend. Ven ö hjúmön bíing dájz. It góuz intu enimöl. Móusztli müszkox. Disz mászt bí Vuokko. Áj hev nevör szín ö müszkox in grillbüfé bifór.
 

Csend.
 

PIANO: Rainer, Eva! Gyertek csak! Lehet, hogy Vuokko itt van a büfében.

RAINER: Csak nem őt eszik éppen?

PIANO: Áh! Gyertek már, nézzétek!

EVA: Ne csesztesd a fiúmat, hallod! Vuokko alulról szagolja a pézsmatulkot!

PIANO: Jaj, gyertek már, tényleg! Nézzétek. A pap azt állítja, hogy ez itt Vuokko.
 

Rainer és Eva elindul a büfékocsi felé.
 

VILI: Áh, ez nem is az, ez nő!

MINNA: Miii? Ejsze átmentél buziba?

VILI: Mii? Buziba? Haggyámá’ a hűje dumávaa’ te homokfóbiás bunkóuállat. Egy kutya is lehet szerelmes!
 

Eva és Rainer bemegy a büfébe.
 

PIANO: Rainer. Szerinted ez a pézsmatulok-forma izé itt Vuokko?

RAINER: Nemtom, de ez nem egy pézsmatulok?

PIANO: De, az. Csak nézd meg jobban! Nem lehet, hogy ez Vuokko?

RAINER: Vuokkónak nem emlékszek, hogy ekkora szarva lett volna. Másrészt viszont az ott Vuokko cipője, igen.

EVA: Vuokko feldobta a talpát. Szomorú. Pont. Ez itt valaki más.

PIANO: Eva, te nem szeretnéd visszakapni az édesanyádat?

EVA: Egyrészt persze nem volna rossz, de nem.

MARJA-TERTTU: Indulunk?

PIANO: Induljunk! Hámot fel! Márija-Terttu! Van itt egy pézsmatulok is! Magunkkal visszük!

MARJA-TERTTU: Naná azannyát! Minden faj jöhet!

PIANO: Na emberek, hámot fel!
 

Az emberek kiözönlenek a büfékocsiból.
 

KNUUT (Arijoutsinak, aki indul kifele az udvarra) :  Arstsi. Ken jú kát máj bólz?

ARIJOUTSI: Hagyjad, haver! (Kimegy)

VILI (a pézsmatulokról): Ő is velünk jön?

MINNA: Ne hegyezzed magad! Ahogy értettem, ez Vuokko.
 

MARJA-TERTTU: Sakut a cinkkabátba!

SAIJA: Hé, figyelj csak Piano! Gondolkodtam a dolgon, és asszem maradnék a cégnél, ha visszamenőleg külön juttatást kapnék minden olyan dologért, amikor, úgy érzem, erőszak áldozatává váltam. Például a korbácsolás, a...

PIANO: Nálunk, a Mobilgondviselésnél mindenki fix havi bérrel dolgozik. Ha te teljesítmény alapú bérezésre hajtasz, akkor fordulj a nagyihoz.

MARJA-TERTTU: Vili! Minna! Ide! Hámot fel!

SAIJA: Nancy! (Odamegy Nancyhez) Figyelj, a te szakmádban a sima dugáson kívül kábé mennyi az ilyen undorító pornócucc meg egyéb extra izé.

NANCY: Hát, drágám, ez elsősorban a saját hozzáállásodtól függ. Velem pölö nem egyszer fordult elő, hogy három farok volt egyszerre a számba, oszt mégse volt pornó. Mer’ én magamat árulom, cica, nem fantáziákat.

MARJA-TERTTU: Vili! Minna! Hámot fel!
 

Felhangzik a “Convoy”. Arijoutsi az összeroppant Knuutot vigasztalja a büfében, majd kikíséri a kocsi elé.
 

NANCY: Martti, ezt a pézsmatulkot nyársra kéne húzni inkább.

PIANO: Pofa be, nagyi, próbáljatok valahogy kijönni egymással ott bent.
 

Piano Arijoutsi kezét szorongatva mond köszönetet a nagyija leápolásáért. Odaadja a saját óráját. Knuut és Arijoutsi kicipelik Sakut a büféből, és visszateszik a síboxba. Saija az utolsó pillanatban kibújik a hámból, és bemegy a büfékocsiba Nancyvel társalogni. Eva beáll a kocsit húzni.
 

MINNA: És térek még rutabb férgek közé.

MARJA-TERTTU: Haja-haja!
 

A grillbüfé elindul kifelé a színpadról. Egy pézsmatulokkal a fedélzeten. Felhangzik a “Convoy”. A jégmező magára marad.

-VÉGE-

       JANKÓ SZÉP YVETTE FORDÍTÁSA
 



Lettre, 90. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu