Umayya Abu-Hanna 
Finnországi palesztin vagyok
Sinut
 

A másság első fokát már otthon megtapasztaltam. Izraelben születtem egy keresztény palesztin ateista családba. Arab vagyok, de nem muszlim; keresztény, de nem hívő; izraeli, de palesztin nő. Gyakorlatilag egész felnőttkoromat Finnországban töltöttem. Most finnországi palesztin vagyok.
A kisebbséghez való tartozás számomra nem volt új Finnországba jövetelem után, és ez feltehetőleg megkönnyítette a beilleszkedésemet. Kijelenthetem azt is, hogy egy külföldi nő számára a finn társadalomba való beilleszkedés – ismét csak a kisebbségi tapasztalatok miatt – könnyebb, mint egy külföldi férfinak, aki szinte mindenhol egy olyan többségi közösséghez tartozhat, ahol biztonságban érzi magát. Magamat finnként és arabként határozom meg, ami egyáltalán nem könnyű: sem finnként, sem arabként. 
Külföldiként Finnországban. Egyszerre szórakoztat és dühít. Milyen jogon skatulyáznak külföldinek (nem csak a címben, a gyakorlatban is ez a „hivatalos megnevezésem”)? Amikor ezen a hivatalos külföldi szerepemen elmélkedem, elcsodálkozok azon, ahogy a világot egy dichotómián keresztül látjuk. Vagyunk mi és vannak mások. Nyilvánvaló, hogy kik vagyunk mi és kik mások. 
Tizennyolc év után is idegen vagyok. Milyen okból és hogyan ítélhetnek engem kívülálló „másmilyennek”, másnak, anélkül, hogy ismernének? Ha eltekintünk a nyelvtől és az országtól, milyen ez a kulturális háttér?
Az egyes kultúrákban meglévő életszemléletről, különböző igazságokról van szó. Ezek a nyilvánvaló dolgok a kultúra alapelemei. Bizonyos értékek összekötik az arabokat és a finneket, ahogy más népeket is: a nyugalom, a természet és akár az őszinteség is.
Nyugalom: Az araboknak a nyugalom magától értetődő terminus. A nyugalom a düh és a háború ellentéte. Más szóval, amikor nyugodtak vagyunk, nagy embercsoportban vagyunk, de ahelyett hogy veszekednénk, szociálisak vagyunk. Nevetünk, beszélünk, mást is figyelembe veszünk (értsd: beszélgetünk és kérdezünk), táncolunk, talán zajongunk is. A finnek számára a nyugalom mások vagy egy más világ kizárása. Minél alaposabban zársz ki különböző kiszámíthatatlan tényezőket, mint az emberek, a hangok, a munka, a szomszédok, a színek stb., annál inkább vagy nyugodt.
Őszinteség: Az arabok őszinték, ha a tények mellett az érzelmeket és a személyes véleményt vesszük. Számukra a tények különválasztandóak az emberektől. Az araboknak az őszinteség és a nyitottság megmutatkozik abban, ahogy az illető saját magáról beszél: milyennek tűnik, mi a személyes álláspontja és véleménye valamely dologról. A pártfelfogás vagy a politikai nézet tanúskodik az emberek alaperkölcseiről és a módról, hogyan látják a világot. Amikor egy finn arra hivatkozik, hogy nem kötelező beszélnie politikai állásfoglalásáról egy társalgás során, az egy arab szemében gyávaságnak és becstelenségnek tűnik, és hitványságnak is. Mennyire elidegenítő ez az őszinte és nyílt ember számára, aki hosszas fontolgatás után megtalálta saját erkölcsfogalmát?
Természet: Amikor azt mondják, hogy a finnek számára a természet rendkívül fontos, az arabok bánkódnak és sajnálják azokat, akiknek a hőn szeretett és nagy jelentőséggel bíró természet több mint fél évig szinte teljesen érzékeik elérhetetlen távolságára van: nincsenek hullámok, fák zúgása, madárdal, színek, sem szemmel látható fejlődés. Az arabok számára a természet az, amikor az élet láthatóvá és érzékelhetővé teszi magát színek, mozgások és hangok által. 
Gyűjtöttem még néhány fogalmat annak ábrázolására, hogyan lehetnek az egyes valóságok másfélék. A szép visszafogott, egyszerű, természetszerű (értsd: finn természet), szerény, csendes és skandináv-minimalista. Csúnya a rikító (értsd: sokszínű, így például a déli természethez hasonló), a nyugtalan, a zavaros és a meglepetésekkel teli. Más szóval a más.
Finnország biztonságos ország, de a biztonság relatív fogalom. Egy iraki ismerősöm visszatért Berlinből és fájdalmasan felsóhajtott, mivel ott biztonságos és csodálatos volt esténként sétálni, nem úgy, mint Helsinkiben. Ennek az iraki férfinak már kétszer is behúzott valaki Helsinki belvárosában, és egyébként is kiáltoznak neki és gúnyolódnak vele. Ez nem azt jelenti, hogy Berlin általában véve biztonságosabb lenne, hanem azt, hogy Finnországban nagyon kevés a „más”.
A másság mint olyan elegendő ok a kellemetlenségre. Berlinben demokratikusabb módon rabolnak ki és becstelenítenek meg. Kisebb a valószínűsége, hogy szerencsétlenség ér. Ilyenformán Helsinki egy kívülálló szemében elég veszélyes hely.
Az arabok becsületesnek, vendégszeretőnek, természetszeretőnek stb. ábrázolják a kultúrájukat, úgy, ahogyan a finnek is. Az, hogy ezek a fogalmak milyen tartalmat kapnak, teljesen különböző lehet. Egy dolgot azonban nem kerülhetünk el. Ha egy kultúrában csak egy helyes módot legitimálnak arra, hogy hogyan gondolkodjunk és éljünk, a kultúra elkezd savanyodni. Az író sokáig jó, de nem a végtelenségig. Az arabok és a finnek nagy része szereti a savanyított tejtermékeket, ahogy én is, de nem mindenki.
A külföldiek és a másság problematikája mindig jelen van, amikor az ember szülőföldjéről egy új helyre kerül. De a különbözőséggel való találkozás különböző országokban különböző módon jelenik meg, amit az országban domináns kultúra idéz elő.  
 

       KÓKAI KRISZTINA FORDÍTÁSA



Lettre, 90. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu