MESSZE FENT A KIKÖTŐ

Messze fent a kikötő
illesztetlen ablakú házai fölött
a tömzsi körkémények között
   egy szárítókötelek szabdalta tetőteraszon
egy nő vitorlákat ragaszt
    a szélbe
facsipeszekkel
aggatja ki a reggeli mosást
Ó csodálatos emlős
szinte csupasz melle
      feszes árnyékokat vet
mikor felegyenesedik
hogy végre az utolsó
tisztára mosott bűnét is kiterítse
  de nedvesen szerelmesen
    köré csavarodik
    a bőréhez tapad
    Égre tárt karral
tetten érten
    hátraveti fejét
hangtalanul nevet
és a tehetetlenség gesztusával
    kirázza arany haját

és közben az átkarolhatatlan tengeri tájon

szélfútta fehér leplek között

futnak ki a fényes gőzösök 

az eljövendő ország felé
 

      IMREH ANDRÁS fordításai