Egy angol barátom nemrég azt kérdezte, minek tanuljon meg bármilyen másik nyelvet, amikor Európában amúgy is mindenhol boldogul az anyanyelvével. Azt mondtam, hogy azért, mert a nyelvtanulás alapjaiban fogja megváltoztatni a gondolkodását. A folyamat persze lassú és nehéz, de az eredmény semmihez sem hasonlítható, olyan élmény, amit nem lehet elmesélni, mert nyelven túli, vagyis inkább nyelvek közötti élmény. Ha képesek vagyunk egyszerre több nyelven gondolkodni, az nem csak minket változtat meg, hanem a valóságot is. A legegyszerűbb tárgyak is átalakulnak, ha végigzongorázzuk a különböző nyelveken ismert neveiket, mert minden név mögött ott lesz a megtanulásának az élménye, a megtanulás pillanatának megőrzött vagy éppen elnyomott emléke, és óhatatlanul belekeverednek azok a pillanatok is, amikor használtuk a szavakat.
Egy másik nyelven máshogy éljük át a valóságot, a befogadása nem olyan magától értetődő, mert le kell fordítanunk a magunk számára, tehát meg kell értenünk, a magunkévá kell tennünk. Meg kell ismernünk a nyelv mögött kultúrát, viszonyítanunk kell a saját hagyományunkhoz. Ha több nyelven gondolkodunk, a legegyszerűbb dolgokba belesűrűsödik hirtelen az utazás élménye. Azt mondom rókagomba, (Cantharellus cibarius – itt kérek elnézést a szöveg német fordítójától ezért az apró játékért) eszembe jutnak a gyerekkorom erdélyi gombászásai és apám lelkesedése és a gombapaprikás illata, és ebben az illatban már ott a másik szó, nyulica, ahogy Nyugat-magyarországon, az osztrák határ mentén és az Őrségben nevezik, és ez a szó a honvágy enyhítésének örömét, az elveszettnek hitt gyerekkori íz kamaszkori megtalálását jelenti, és közben újabb szavak záporoznak, buretegalbene, chanterelle, finferlo, eierscwammerl, pfifferling, és mindegyikhez valamilyen élmény köt, barátságok, beszélgetések, rég nem látott emberek és városok jutnak eszembe. A gomba mindig ugyanaz, és majdnem ugyanolyan is, de az élmény mindig más, minden nyelven, és más ízű, éppen úgy, ahogy a valóság is változik attól függően, hogy milyen nyelven éljük át.
Számomra ez az egyik legeurópaibb tapasztalat, és persze ez is sokszor tele van feszültségekkel, de én mégis azt hiszem, hogy akkor értettem meg, mit is jelent nekem Európa, amikor rájöttem, hogy Európa igazi nyelve számomra nem egy választott közös nyelv, és nem is a nyelvek zsongó kavalkádja, hanem a nyelvek közötti nyelv, az a pillanatnyi, várakozással teli csend, amikor az egyik nyelvről a másik nyelvre fordul a valóság.
2012.09.20.