Róbert Gál
Nihil sub sole novum
Epigraffiti
 

Mondanivalóval rendelkezni, s nem elmondani. Mondanivaló nélkül lenni, és elmondani.

Az egyes számú csapás.

Ugyanolyan igazságot találni, mint az összes többi.

A struktúrák, amelyek fennmaradnak, mert érdemes megőrizni őket, és a struktúrák, amelyek fennmaradnak.

Visszájára fordított frusztráció.

Megtalálni hiányos voltunk egészét.

Gondolatok után kutatni, s ha nem léteznek, kitalálni őket.

Kell az élethez kell az élethez kell az élethez.

Arany és egyéb pikkelyek.

Halszáj, halszemek.

Öncsalás, mely olyan hűséges, akár a fájdalom.

A fájdalom is csak cselvetés.

Nem hinni az általunk kieszelt szavaknak.

Aki nem éli meg, nem érti meg. Aki nem érti meg, nem éli meg. 

Pulzus a kor ujjain.

Annak módja, ahogy a tengerek visszatérnek a folyókba.

Godot lépteivel.

Önnön gyengeségünkre az erősebbnél is találunk példát.

Kis létharcok.

Kicsit a fényből, kicsit a sötétségből. 

S a megismerhető bizonyos elemeit a megismerhetetlenre alkalmazni.

A fiatalság képzelt betegség, amely az évek számának növekedésével egyre valóságosabbá válik.

A voyeur szív.

S az előre megöntött igazságokkal szembeállítani az igazságot mint paroxizmust.

Tréfát vinni a humorba.

Kiugrálni, de mindig csak a saját dobozunkból.

Az élet felé, elfordulva a haláltól.

A tünetek öregszenek.

Magányos gondolatok nincsenek.

A szuperegó a kötelesség tudata, amely mélyebben gyökerezik, mint a teljesítése.

Kölcsön kért kártyákból épített papírházban.

A védelmezettek padján.

Hogyan különböztethető meg az egyik tükör a másiktól, ha mindkettő egyformán ferde?

Pirogrammatika.

S minden hiányból mindig kikövetkeztetni valamilyen többletet.

A nem mint célkitűzés és az igen mint semmissé nyilvánítás.

Egy csapda felér száz magyarázattal.

Ami sose érkezik el, arról nem maradsz le. 

Fejtetőre állított illúziók.

Súlytalan kapcsolatok.

Az álmokat meg lehet élni, de az álomban élni lehetetlen.

Az állam alapja a ketrec.

Hogyan lehet a múlt tanácstalanul a jelen kezében? És viszont.

Arcátlanul elevenek és tapintatosan halottak. 

Az utánam maradó emlékművek.

Semmi sem üresebb a vágy nélküli tűzijátéknál. 

A pókkal együtt lehull minden pókfonal.

Bizonyosság, elviselhetetlen adagokban.

A kötelesség az ártatlanság ellen.

Ha az ember valaki más meghosszabbított karja és lába, szúrhatják-vághatják a végtagjait, ahogy csak akarják.

Védtelen fegyverek.

A lehetőségek minimuma: kitöltődés; a múlt minimuma: kiüresedés. 

A látomás ellentéte a nyom.

Az idő vízszintese, a fájdalom és a gondolat függőlegese.

Disznókat vetni a gyöngyök elé.  

                             G. Kovács László fordítása



Lettre, 87. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu