Marco Pautasso
Szívesen lennék európai
(Ich wäre gerne European)

Ich wäre gerne Europäer.

Aber Europa ist keine Nation.

Eben. Wenn man Europäer sein könnte, gäbe es Europa.
Stimmt. Um Europäer zu werden, müßte man eine Menge europäischer Sprachen und Kulturen kennen – und das könnte man nur erreichen, wenn man ständig auf dem Kontinent unterwegs wäre.

Aber wie soll man sich so etwas konkret vorstellen?

Just switch to English. It would save me lots of troubles, migraines, and mix-ups.

So, it would be good for you, but what about Europe's cultural diversity?

Don't worry about it, it will look after itself. In America, we have a common language and we don't spend years trying to work out what other people are trying to say to each other.

Das ist doch Quatsch: Europa muß geistig und kulturell zusammenwachsen, Gestalt annehmen und die Einblicke in das Spektrum seiner schönen Sprachen, Künste und Kulturen bewahren.

I beg your pardon?

"Pardon" ist eigentlich French, wissen Sie das?

Ah, on parle français ici?

What did she say?! I can't understand a word here!

J'ai dit quelque chose de mal?

Keineswegs. Im Gegenteil. Machen Sie es sich sprachlich gemütlich. Was bringt Sie denn her?

Moi je pense que si tout le monde comprenait ce que les autres gens disent, et en meme temps parlait dans sa langue mere, on aurait une solution du probleme que vous avez mentionné il y a une minute.

Say it again.

But that would mean that most people would not understand what is being said, unless we introduce compulsory learning of foreign languages for children and adults alike and on an unprecedented scale.

Ne deriverebbe una macedonia linguistica. Europa diverrebbe Babele. Si demotiverebbe la popolazione.

Deriverebbe? Diverrebbe? Demotiverebbe? O que diz por favor?

Es wäre ein linguistisches Mazedonien. Europa würde Bagdad ...
Cómo?

What would happen to translators?

Mir isch doch glich!

Sie werden einfach was anderes machen. Wie die Leute, die vor der Einführung des Euro Münzen wechselten.

Eh? Euroopa? Ewropa? Evrope?

Ruhe bitte. Dies ist ein friedlicher, wenn auch experimenteller Essay in dialogischer Form.

Si prega di intervenire uno alla volta, per carita.

Why are you all talking different languages? If Europe has to become a giant laboratory for rethinking humanity's future, then you plainly need to be able to understand each other.

But what if I don't want to?

Then just forget about the European Dream! Sustainable development, quality of life, a century of peace – who cares!

Moi, je care.

Yes, me too, but if the nurturing of community and speaking one's own dialect is on top of our priorities, then let's go on with it and stop dreaming about working together. After all, the Declaration of Bordeaux of 1978 proclaimed that "le droit de chaque Européen a sa région est un des éléments de son droit a la différence".

Ach was. Sie sagen das nur so, weil Sie Englisch gut können. Das neue Europa muß aus der Zukunft gestaltet werden, nicht aus der Vergangenheit: Europäisches Denken ist etwas Werdendes, nicht etwas Vollendetes. Es ist insofern ein Projekt der jungen Generation und der in ihr lebendigen Bestrebungen nach einer spirituellen und sozialen Zukunft. Es ist nicht das Handeln der alten Staatsmänner und Wirtschaftsmagnaten, die sich in der City tummeln. Wir brauchen eine lebendige Europaidee in den Köpfen und Herzen der Menschen, auch wenn sie sich den englischen Sprachaufenthalt nicht leisten konnten.

Sta dicendo che per lo sviluppo sostenibile non c'e' bisogno né del viaggio-studio linguistico, né delle virgolette? (Ici alan gavame tut en toc Europpa cascapis gnauca pi edco chipar lu.) Di che c'e' bisogno allora?

Quines reformes són necessaries per afrontar la competencia global i crear les condicions per al desenvolupament sostenible?

You mean: Poiew metarryum'iseiw e'inai apara'ithtew 'vste na antimetvpiste'i o pagkósmiow antagvnismów kai na dhmioyrghuoýn oi synu'hkew gia aeifóro anáptyzh? 

Yes, that's it.

Mais je ne comprends pas!

Jakie s± wspólne warto¶ci, na których opieraj± się ekonomiczno-spoeczne modele w Europie?

Niet!

Hoe kan de Europese Unie voor groei en meer jobs helpen zorgen?

Noed!

Az Európai Unió számos eredményt tud felmutatni, ezek közé tartozik például az egységes piac, a fogyasztóvédelem, az élelmiszerbiztonság stb. Ön szerint az EU-nak folytatnia kell-e például a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kialakítását?

Je ne pense pas. C'est pas ça. C'est trop long.

Mitä uudistuksia tarvitaan, jotta pystytään vastaamaan maailmanlaajuiseen kilpailuun ja luomaan edellytykset kestävälle kehitykselle?

Jakou Evropskou unii byste si přáli?

D'accord.

Why d'accord?

Jak vnímáte Evropu a činnosti Unie.

After all, why not?

Perché no? Perché si. Se non si capisce, non si capisce. Non stiamo qua a far troppe chiacchiere, dai, fanagot, annamo a lavora', come fanno a Sciaffusa.

Grüezi wohl, Frau Stirnima!

Are we in Germany? Nous sommes en Suisse? Wo sind wir denn überhaupt: ma dove siamo capitati?

Somewhere in Europe.

Ja, und reden wir lieber über Europa.

Let's get back to Europe, please, for those who didn't quite get it.

Parliam d'Europa, e' questo che intendete? Siamo qui per questo, d'altronde. Viva gli Stati Uniti d'Europa!

Allons! Soyons réaliste!! Les Etats-Unis d'Europe sur le modele Américain ne sont pas seulement impossibles, mais surtout a éviter a tout prix!

Peu a peu, l'Europe, premier continent d'émigration, devient le premier continent d'immigration.

Was hat denn das damit zu tun?

Well, you know, if you don't want to switch between languages, you can always change subject... 

E gia! Lo sapevate che il famoso compositore Roland de Lassus, who came from Mons and spent years in Italy before settling in Munich at the Court of Duke Wilhelm of Bavaria, used to entertain his master by writing him letters in a mix of five languages: Latin, French, Italian, German, and Spanish, with passages such as: "Je me retrouve avec la gracieuse letterine qu'il placuit a' votre Excellence mihi scribere." Or, "ma femme, mon petit guillaume, se porte ziemlich wohl Gott sei lob?" L'ho letto sulla European Review.

Charles V's maxim: I speak Spanish to God, Italian to women, French to men, and German to my horse. Und als Folge der zunehmenden Mobilität (Nemo propheta in patria) der europäischen Bevölkerung sind immer mehr Menschen immer öfter dazu gezwungen, zu entscheiden, in welcher Sprache sie miteinander reden.

Eben. Aber solange die Leute sich gewöhnlich in einer einzigen Sprache ausdrücken werden, werden wir nie das Gespenst der Kriege des vergangenen Jahrhunderts los. Wir brauchen Leute, die in der Lage sind, das gleiche in verschiedenen Sprachen mühelos mitzuteilen. In Deutsch und Türkisch. Français et Allemand. English, Flemish and Urdu. Arabo, Ceco, Danese e Italiano.

Pero, aixo és possible?

Madame, es ist nicht zu kühn zu behaupten, wie Humboldt es auch tat, daß in jeder Sprache, auch in den Mundarten sehr roher Völker, die wir nicht genug kennen, sich alles, das Höchste und Tiefste, Stärkste und Zarteste ausdrücken läßt.

Bravo! Kommissionärerna jobbar med att döda engelskan som det gemensamma spr?ket mellan flyg och flygledning!

Silenzio, por favor! One issue is whether something can be said theoretically in any language, and a different issue is whether people are able to do that, which they are plainly not, in my humble opinion.

Donc l'Europa remains waarachtig ein Mythus?

Si us plau, utilitzeu només una llengua. Sentences like that are horrible. Dejstvitelxno.[2]

Oui, c'est vrai. Increased contact leads to borrowing, mixing and hybridization. Pero, d'altra part, la mezcla produce una reacción purista.

I have a European dream! European writers producing books not just in their language, but using more than one. Showing how people react to multilingualism. Como se adaptan a un cambio del contexto lingüístico. Wie die Leute mit zwei Sprachen leben können. Making the reader experience this with a real change of language in the book, not just in the imagination. Wir brauchen eine Europäische Literatur, sonst wird Europa ohne einen fundamentalen Zutat bleiben.

Eine fundamentale Zutat, you mean.

Whatever. And think of the mistakes. Nobody will know whether they are deliberate or not quite meant.

When culture becomes more international, people enter unfamiliar grounds of knowledge production.

Imaginez-vous! Commencer un livre, un film, une piece de théâtre en français et finir en anglais. C'est ça donc, l'Europe?

Mais mademoiselle, vous pouvez aussi finir en français et commencer en japonais!

Ist dies also der Wunsch dieser Versammlung? Förderung der Mehrsprachigkeit als Mittel zur Nationalismusbekämpfung? Aber entsteht damit nicht eher eine Ansammlung von Nationalitäten anstatt eine eigentliche europäische Nationalität?

You can try anyway, guys. Whatever that actually means. Not much choice left. Sorry, I'd love to stay on, but I've got a plane home to catch. Best of luck! 

Magyar fordításban:

Szívesen lennék európai.

De Európa nem egy nemzet.

Erről van szó. Ha az ember európai lehetne, akkor volna Európa is.

Így van. Ahhoz, hogy valaki európai lehessen, egy csomó európai nyelvet és kultúrát kellene ismernie, ezt csak úgy lehetne elérni, ha állandóan úton volna a kontinensen.

De hogyan lehet ezt konkrétan elképzelni?

Csak át kell váltani angolra. Ezzel sok problémától, fejfájástól és félreértéstől mentesülnék.

Ez neked jól jönne, de mi lesz az európai kulturális sokféleséggel?

Ne törődj vele, majd megoldja magának. Nekünk, Amerikában van egy közös nyelvünk, és nem töltünk éveket azzal, hogy kiderítsük, mit próbálnak mások egymásnak mondani.

Ez ostoba fecsegés. Európának szellemileg és kulturálisan össze kell nőnie, közös alakot ölteni, és megtartani a bepillantást sok szép nyelvének, művészetének és kultúrájának teljes színskálájába.

Pardon, bocsánat, hogy mondja?

„Pardon” az eredetileg franciául van, azt tudja?

Vagy úgy, itt franciául beszélnek?

Mit mondott? Egy szót sem értek!

Valami rosszat mondtam?

Szó sincs róla. Éppen ellenkezőleg. Érezze csak nyelvileg otthon magát. Mi szél hozta erre?

Én úgy gondolom, hogy ha mindenki megérti, amit mások mondanak, és közben az anyanyelvén beszélhet, az megoldás lesz a problémára, amit az imént említett. 

Mondja még egyszer.

De ez azt jelentené, hogy a legtöbb ember nem fogja érteni, hogy mit mondanak, hacsak nem vezetjük be a kötelező idegen nyelv tanulást a gyerekeknél és a felnőtteknél egyaránt, mégpedig egy mindeddig példátlanul széles körben.

Ne akarjon egy nyelvi salátát. Európa Bábellé változna. Semmi nem motiválná a lakosságot. 

Deriverebbe? Diverrebbe? Demotiverebbe? Miről beszél, kérem?
Ez egy nyelvi Macedónia lenne. Európából Bagdad válna…

Hogyan?

És mi lenne a fordítókkal?

Mit bánom én!

Egyszerűen valami másba kezdenének. Mint azok, akik az euro bevezetése előtt pénzváltással foglalkoztak.

Mi? Európa?

Nyugalom, kérem. Ez itt egy békés, bár kísérleti jellegű esszé párbeszédes formában.

Az isten szerelmére, egyszerre csak egy beszéljen!

Miért beszélnek mind különböző nyelveken? Ha Európa az emberiség jövőjének újragondolására szolgáló óriáslaboratóriummá akar válni, akkor még inkább arra van szükségük, hogy megértsék egymást.

És mi van, ha én nem akarom?

Akkor felejtse el az európai álmot. Fenntartható fejlődés, élhetőség, évszázados béke – kit érdekel?!

Engem érdekel.

Engem is, de ha a helyi közösség erősítése és a saját dialektusban beszélés a legfontosabb, akkor nyomassuk ezt, és ne álmodozzunk az együttmunkálkodásról. Végül is az 1978-as Bordeaux-i nyilatkozat kimondja, hogy „Minden európainak a saját régiójához fűződő joga részét képezi a különbözéshez való jogának.”

Ugyan már. Csak azért mondja ezt, mert jól tud angolul. Az új Európát a jövő felől kell megalkotni, nem pedig a múlt felől. Az európai gondolkodás valami alakuló, nem pedig valami lezárt dolog. És ennyiben a fiatal nemzedék vállalkozása, az ő eleven törekvésük egy spirituális és szociális jövőre. Nem az öreg államférfiak és bizniszmágnások szórakozása, akik ott nyüzsögnek a cityben. Az emberek fejében és szívében élő Európa-eszmére van szükségünk, akkor is, ha nem engedhetik meg maguknak, hogy az angol nyelv közegében lébecoljanak.

Azt mondja, hogy a fejlődés fenntartása érdekében nincs szükség sem nyelvi tanulmányutakra, sem idézőjelekre? (Itt elvettek tőlem egy egész darabot Európából, ezért aztán nem is értik, miről beszélek.) Hát akkor mire van szükség?

Milyen reformokra van szükség, hogy megszerezzük a globális kompetenciát és megteremtsük a fenntartható fejlődés feltételeit?

Úgy érti: Milyen elkerülhetetlen reformokra van szükség a világméretű antagonizmus elkerülése és a kiegyensúlyozott fejlődés körülményeinek megteremtése érdekében?.
 

Igen, erről van szó.

De én nem értem!

Melyek azok a közös értékek, amelyeken a gazdasági-társadalmi modellek működése alapul Európában?

Nem!

Hogyan tud az Európai Unió egyre több munkahelyről gondoskodni?

Sehogy!

Az Európai Unió számos eredményt tud felmutatni, ezek közé tartozik például az egységes piac, a fogyasztóvédelem, az élelmiszerbiztonság stb. Ön szerint az EU-nak folytatnia kell-e például a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kialakítását?
 
 
 
 

Nem hiszem. Nem erről van szó. Ez így túl hosszú.

Milyen reformokra van szükség annak érdekében, hogy reagálni tudjunk a globális versenyre, és megteremtsük a fenntartható feltételeit?

Milyen Európai Uniót tudna elfogadni?

Egyetértek.

Miért mondja ezt?

Akkor elfogadja Európát és az Unió értékeit.

Végül is, miért ne?

Miért ne? Csak! Ha nem érti, hát nem érti. Nem azért vagyunk itt, hogy anníit fecsegjünk, naplopók, lássunk munkához, ahogy Sciaffusában szokás!
 

Üdvözlöm, Stirnimáné!

Németországban vagyunk? Svájcban vagyunk? Hol vagyunk egyáltalán, végülis hol vagyunk?.

Valahol Európában.

Igen, és beszéljünk inkább Európáról.

Térjünk vissza kérem Európára, azok kedvéért, akik nem egészen értették.

Európáról beszéljünk, ezt akarják? Egyébként éppen ezért vagyunk itt.
Éljenek az Európai Egyesült Államok!

Ne már! Legyünk realisták! Az Európai Egyesült Államok az amerikai modellnek megfelelően nem csupán lehetetlenség, sokkal inkább elkerülendő, minden áron!

Európa, a kivándorlás első számú kontinense lassacskán a bevándorlás első számú kontinensévé válik.

Hogy jön ez ide?

Nézze, ha nem akarja váltogatni a nyelveket, még mindig váltogathatja a témát…

Ez az! Tudja, hogy Roland de Lassus, a híres zeneszerző, aki Monsból származott, éveket töltött Itáliában, mielőtt Vilmos bajor fejedelem udvarában telepedett volna le Münchenben, azzal szórakoztatta a patrónusát, hogy keveréknyelven írt neki leveleket, öt nyelvet keverve: a latint, franciát, olaszt, németet és spanyolt. Ilyen bekezdések voltak benne: Örülök a kedves leveleknek, amiket nekem írni méltóztatott”. Vagy: „A feleségem, ez a kis töltött galamb, elég jól van, istennek hála”. A European Review-ban olvastam róla.

V. Károlynak ez volt a vezérelve: Spanyolul szólok Istenhez, olaszul a nőkhöz, franciául a férfiakhoz és németül a lovamhoz. És az európai népesség egyre növekvő mobilitása miatt (senki sem próféta a saját hazájában) egyre több ember kénytelen egyre gyakrabban mérlegelni, hogy milyen nyelven is szóljon a másikhoz.

Pontosan. De amíg az emberek rendszerint egyetlen nyelven fejezik ki magukat, sosem fognak megszabadulni az elmúlt évszázad háborúinak kísértetétől. Olyan emberekre van szükségünk, akik képesek könnyedén közölni ugyanazt különböző nyelveken. Németül és törökül. Franciául és németül. Angolul, flamandul és urduul. Arabul, csehül, dánul és olaszul.

Na és ez lehetséges?

Asszonyom, nem túlzott merészség azt állítani Humboldttal, hogy minden nyelven, még a nagyon faragatlan népek tájszólásában is, amit nem ismerünk eléggé, kifejezhető minden, a legmagasröptűbb és legmélyenszántóbb, a legerőteljesebb és a leggyengédebb dolgok is.

Bravó! A küldöttek azon dolgoznak, hogy felszámolják az angolt mint közös nyelvet a repülők és a repülőirányítás között. 

Csendet kérek! Egy dolog, hogy valami elméletileg elmondható-e bármely nyelven, és megint más kérdés, hogy az emberek képesek-e erre, aminthogy éppenséggel nem képesek az én szerény véleményem szerint.

Ezek szerint Európa tényleg csak egy mítosz marad?

Kérem szépen, használjunk inkább csak egyetlen nyelvet. Az ilyesfajta mondatok rémesek. De tényleg.

Igen, ez igaz. A fokozottabb érintkezés kölcsönzésekhez, keveredéshez, hibridizálódáshoz vezet. Másfelől a keveredés purista reakciókat vált ki.

Van egy európai álmom! Európai írók ne csak a saját nyelvükön állítsanak elő könyveket, hanem több nyelvet használva. Mutassák meg, hogyan reagálnak az emberek a többnyelvűségre! Hogyan alkalmazkodnak a nyelvi kontextus megváltozásához. Hogyan tudnak az emberek két nyelvvel élni. Tapasztalja meg az olvasó, milyen, amikor tényleg nyelvet váltanak a könyvben, nemcsak mondják. Egy európai irodalomra van szükségünk, különben Európa nélkülözni fog egy fontos összetevőt.

Egy fontos összetevőjét, úgy érti.

Mindegy. És gondoljon csak a hibákra. Senki sem fogja tudni, hogy szándékosak voltak-e vagy éppenséggel akaratlanok..

Ha a kultúra nemzetközibbé válik, az emberek előtt a tudástermelés ismeretlen mélységei nyílnak meg.

Képzelje csak el! Elkezdeni egy könyvet, egy filmet, egy színdarabot franciául és befejezni angolul. Ez volna az igazi Európa, nem igaz?

De kisasszony, befejezheti franciául és elkezdheti japánul is!
      
Ez volna hát ennek a gyűlésnek a kívánsága? A többnyelvűség támogatása a nacionalizmus elleni harcban? De nem lesz-e ebből a nációk gyűjteménye egy igazi európai nemzet helyett?

Legalább próbáljátok meg, gyerekek! Bármit jelentsen is ez most éppen. Nincs sok választásotok. Sajnálom, szívesen maradnék még, de el kell kapnom a gépemet hazafelé. Sok szerencsét!

         © Merkur, Eurozine 
 



Lettre, 86. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu