Balázs Attila
A csevapcsicsa
Magyar változatban esetleg scsebabcsicsa, erősen teológiai érdeklődésű
embereknél gyakorta csepapcsicsa, gyengébben tájékozódó személyek esetében
valamiféle csicsa, amit a csehek gyártanak – na szóval, eléggé „csehül”
állunk ezzel. Bár hála az Adriához való vonzódásunknak, illatát-ízét sokan
ismerjük. Nevével együtt sokkal többen, mint egzakt történetét, amely a
perzsákig nyúlik vissza. Hogy onnan meg hová tart hátrafelé a füstként
gomolygó, fel-felparázsló időben, azt a legkitartóbb kutatók se tudnák
pontosan elmagyarázni. Egy eredetmonda szerint az első csevapcsicsa az
égből érkezett a földre. A perzsaszőnyegen landolt szerény pattogással,
azóta isteni adományként ma is rendkívül nagy becsben van a muszlim világban.
Hovatovább immár a nem muszlim világban is.
Kegytárgy, amelyet meg lehet enni. Imát lehet mondani érte, könyörögni
érette, akár várni is rá sokáig. Megégetőjét halálosan megfenyegetni, fáradt
olajban és serpenyőben kisütőjét a hatóságnál feljelenteni, nyersen hagyóját
mély megvetéssel sújtani. Tárgyiasult szimbólum, amelynek művészeti ábrázolása
az absztrakt idején teljesedett ki. A szürrealisták szárnyakat is festettek
neki, utalva angyali mivoltára. A szocreál megpróbálta csillag alakban
elrendezni, hogy aztán az utána következőknek legyen mit dekonstruálni.
Lélektani szempontból felesleges hangoztatni, Freud minek látta, mit tulajdonított
neki.
Elnevezése természetesen a perzsa kebab, esetleg kebap, kabab, hovatovább
kibob szóból származik, s olyan ételt jelöl, amely apró, sült húsdarabkákból
áll. Még a húsdaráló elterjedése előtt aszkétikus türelem birtokában lévő
emberek késsel vagdosták apróra a disznó, marha, továbbá a birkahúst, és
szakértők körében továbbra is tartja magát a vélemény, miszerint az az
igazi. Mert az olyan csevap sütés után sokkal zaftosabb marad. Ám nyilvánvaló,
hogy például egy népesebb lakoma esetén ez az eljárás Sziszifusz igyekezetével
találkozik.
Külalakjára nézve két megjelenési formája van: egyik a gombócé, másik
a kolbászkáé. Utóbbi főleg a Balkánon terjedt el. Rossz nyelvek szerint
azért, mert úgy jobbak a ballisztikai tulajdonságai. Ez azonban nem állja
meg a helyét a szigorú valóságban, ugyanis a kolbászkaalak mellett való
kiállásban inkább praktikus szempontok játszottak közre. A csevapcsicsa
úgy könnyebben átsül és nehezebben gurul szét. Nem beszélve arról, hogy
mérhetetlen előnyhöz juttatja azokat, akik rágás nélkül nyelik le. Akár
azért, mert nincs cérnájuk ehhez a művelethez, vagy mert nem maradt foguk
hozzá.
Kebabot félre, a Balkánon a csevapcsicsa a törökök révén honosodott
meg. Erősítve azt a mondást, miszerint u svakom zlu ima nesto dobro. Vagyis
hát: minden rosszban van valami jó. Egyesek tudni vélik, hogy amikor a
Fényes Porta katonái megjelentek Bosznia kapujában, sokan – akik akkor
már ismerték a csevapot, kicsinyítő képzővel ellátva, többes számban a
csevapcsicsit, s valahogy elkerülték a karóba húzást – olyképp élcelődtek,
hogy remek, ezentúl legalább nem kell a csevapcsicsáért Isztambulig zarándokolni.
Annyira azonban nem volt hozzá humoruk, hogy a gyakorta a csevapcsicsával
együtt járó, eredetileg hegyezett fapálcikákra fűzgélt razsnyicsiban történelmi
sorsukat pillantsák meg. Ám a razsnyicsi másik mese, így más lapra tartozik.
Mindenki, aki messzebb lát a saját orránál-tányérjánál, a saját csevapcsicsájánál,
észreveheti – nem kell ezért szomorúnak lenni –, hogy ha kisebb-nagyobb
eltérések adódnak is, de másoknak úgyszint van olyanjuk. Vagy hasonlójuk.
Például a bolgároknak, ahol az eredeti nevét felismerhetőbb formában őrző
kebapcse névre hallgat, vagy a román mititei, amely hivalkodóan nagyobb,
mint a többieké. Az az igazság, hogy román csevapcsicsában mértek már tizenöt
centinél hosszabb példányokat. Állítólag maga Ceauşescu rendelte el anno,
hogy a mititei vagyis mics (csevapmics) ugyan kevesebb lehet, de kisebb
semmiképp, és azóta is tartja magát ez a szokás. A sötét Ceauşescu-éra
után is.
Egyes szerbek pedig úgy teszik fel a kérdést, mindenek után ma mi köti
őket össze Törökországgal? Nos, a náluk divatos török szappanoperák, meg
mi? Na, mi? (Hát… a csevapcsicsi.)
Eredeti köretére nézve végül pedig meg kell állapítani: ha mindketten
ettek belőle, akkor lehet utána csókolózni. Jó étvágyat az éhséghez.
Lettre, 85. szám
Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|