(TALLINN/BERLIN) – Hogyan csinálják ezt az észtek? A balti köztársaság a válságos, súlyos évek, vasszigorral végbevitt megszorítások után bevezette az eurót. Egyúttal a főváros, Tallinn a finn Turkuval együtt 2011-ben Európa Kulturális Fővárosa lett. A 40 éves tallinni Íróval az észtség lényegéről, az irodalomról és a különös háziszellemekről beszélgetünk. 

GERHARD GNAUCK: Kik azok az észtek? Mi, tudatlan nyugat-európaiak alig tudunk többet, mint hogy a nyelvük a finn nyelvvel rokon. 

ANDRUS KIVIRÄKH: Nehéz kérdés. Kis nép vagyunk. Minden észt eléggé magának való. Individualisták vagyunk. Az észtek tudják: Az életben magunknak kell érvényesülni, és nem arra várni, hogy az állam segítsen rajtunk. 

GG: Örülnek az eurónak?

AK: Hát persze. Nem utolsósorban azért, mert biztonságot ad. Észtország ma olyan jól él, mint eddig mg soha. Benne vagyunk az Európai Unióban. A NATO gépei, a következő évben a német légierő védi a légterünket. És most megkapjuk az eurót. Európának ezen a részén így szól az alternatíva: rubel vagy euró, vagy-vagy. Nincs más választásunk. 

GG: Leghíresebb regénye a Rehepapp ehk november (Ördöngős idők), nagy honfitársa, Jaan Kross műveire emlékezteti az embert, a balti német földbirtokosok  és az észt parasztok együttélésének és ellentéteinek világára a 19. századból. Tudatosan kapcsolódik Krosshoz?

AK: Nem, inkább Jahan Liivhez, a cári uralom alatti nemzeti ébredés talán legjelentősebb írójához. De megpróbáltam másképp leírni ez a világot. Az ész parasztok csóró, bánatos lúzerek voltak. Ilyennek ábrázoltam őket. 

GG: Kilyuggatja a nemzeti mítoszt, amely szerint az észt paraszt nemeslelkű, jó és tiszta volt, a német földbirtokos pedig álnok és kegyetlen. 

AK: Valójában feldolgozom ezt a mítoszt. Az észt parasztok ravaszok s fortélyosak voltak. A bárók alatt éppúgy, mint a szovjet időkben. Gátlástalanul meglopták és becsapták az uraikat. Nem voltak hősök. Az Ördöngős idők olvasható úgy is, mintha arról szólna, hogyan éltek az észtek a Szovjetunióban. 

GG: A regénye ugyanakkor tele van krattokkal, háziszellemekkel, manókkal. Az ördög is megjelenik teljes testi valójában. Miért?

AK: Sokat merítettem az észt mesékből és a folklórból. Az észtek rögtön tudják, honnan jönnek ezek a figurák. A regényemmel valamelyest az eposz, hogy úgy mondjam, a nemzeti eposz irányába is teszek lépéseket. 

GG: Lehet önt, ahogy Észtországban egyesek, posztmodern írónak nevezni? 

AK: Nem tudom, mi az, hogy posztmodern. Azt se tudom, hogy a modern mi. Ezek csak szavak. 

GG: Visszatérve a krattokra. A Szovjetunióban, amennyire én tudom, nem voltak házimanók. 

AK: Ezt a szerepet  a Szovjetunióban az észtek játszották. És most az Európai Unióban lesznek ők a házimanók, és csenik majd el maguknak, amire a túléléshez szükségük van. 

GG: Ismeri Sofi Oksonen finn írónő Tisztogatás című legújabb sikerkönyvét? Észt nők sanyarú sorsáról szól, akik 1945 után a kommunistáktól, 1989 után a leánykereskedőktől szenvedtek. 

AK: Érdekes könyv. A Tisztogatást jól fogadták Észtországban. Persze voltak, akik rámutattak történelmi tévedésekre és pontatlanságokra a könyvben. Az írónő nem itteni. Engem valami más zavar benne. Túl sok a könyvben a jóságos nő, és túl sok a gonosz, ostoba férfi. Női regény ez, feminista regény. A nők mindig csak áldozatok. De jó regény. És hozzájárulhat ahhoz, hogy Nyugat-Európában jobban megismerjék az országunkat.

       KARÁDI ÉVA FORDÍTÁSA