Olga Tokarczuk
Fájlok útközben
Homo sapiens non urinat in ventum
(AMSZTERDAM / VARSÓ) – Sétálni mentünk német barátnőmmel Amszterdamban.
A De Balie környékén valami klasszicista árkádsorszerűséghez jutottunk,
amely a jellegzetes tizenhetedik századi épületsorhoz csatlakozott. A következő
feliratot láttuk a boltíven, szép formájú betűkkel vésve: „Homo sapiens
non urinat in ventum”, vagyis okos ember nem vizel a szélben. Álmélkodva
álltunk e jelmondattal a fejünk fölött. A barátnőm azt mondta, hogy ha
Németországban építettek volna ilyen boltívet, minden bizonnyal egy Goethe-idézetet
véstek volna rá, valamelyik elmés aforizmáját. Nekem kétségem sem volt
afelől, hogy Lengyelországban a pápától vett idézet lenne rajta. Itt viszont
a színtiszta holland pragmatizmus nyilvánult meg a szemünk előtt.
Megállapítottunk, hogy – a jelek szerint – mindketten olyan nemzethez
tartozunk, amelytől nem idegen a szélben vizelés.
Közúti forgalom, Amszterdam
Furcsa jelenetet láttam az ablakból. Rendőr noszogat egy fegyelemezett
japán turistacsoportot, hogy menjenek át az úttesten a piros lámpánál.
Úgysem jön most autó. A tanácstalan japánok eleget tesznek a felszólításnak,
és engedelmesen, bár tétován, átmennek az utcán. Egy órával később fekete
limuzinok álltak meg ugyanezen a téren, a királynőt hozták, aki a közeli
templomot keresi föl. A limuzinok ügyetlenül eltorlaszolták a villamossíneket,
ezért mérgesen rájuk dudált a türelmetlen villamos.
Emlékmű
Egy napfényes vasárnap délután a prostituáltaknak állított emlékművet
lepleztek le közvetlenül az Oude Kerk templom mellett. Utcalámpára támaszkodó
kis női bronzfigura, az a feladata, hogy emlékeztesse az embereket erre
az állítólag legősibb mesterségre, amely mégis szégyenteljes és mellőzött
foglalkozás. Emlékeztet a női rabszolgaságra, a szexuális kizsákmányolásra,
a szexualitás démonizálására vagy a probléma elbagatellizálására. Maga
az ünnepség viszont vidám volt. Játszott egy jópofa fúvószenekar, sok prostituált
jelent meg mindkét nemből, képviseltették magukat a szakszervezeteik. Jöttek
családok is gyerekekkel, kíváncsiskodók, köztük én, és volt néhány turista
is. A biztonságos szexet ismeretető röplapokat osztogattak, volt köztük
gyerekeknek szánt, meseformában írt szöveg is. Pont a templom mellett lehetett
megtanulni egy speciális berendezésen, hogyan húzzuk föl helyesen a gumi
óvszert.
Végül az eseménynek ünnepi jelleget adó fúvószenekar éppen elvonult
a templom mellett, amikor összetalálkozott egy ifjú párral, amelyet most
adtak össze az Oude Kerk templomban. Most az újdonsült párt örvendeztette
meg a zenekar egy rögtönzött koncerttel, ugyanolyan lelkesen, mint az előbb
a szexmunkásokat. Egy pillanatra egymásba gabalyodott, összekeveredett
a két társaság.
Az Állatok Pártja
2006-ban a holland Állatvédő Párt két mandátumot szerzett a parlamentben,
ez példátlan a világ demokráciáinak történetében. E két mandátum segítségével
sikerült elfogadtatnia egy határozatot, amely betiltja a prémes állatok
tenyésztését. Elgondolkodtam, vajon a dédunokáimnak lesz-e alkalmuk ilyen
pártra szavazni Lengyelországban. Feltéve, ha száz év múlva még lesz olyan,
hogy Lengyelország, és lesznek választások is.
Plica polonica
Sokan nézik rokonszenvvel az afrofonataimat, főleg a feketék. Lépten-nyomon
megállít valaki mosolyogva, és találgatja, afrikai-e a férjem. Nevetve
magyarázom, hogy az afrofonat egyáltalán nem a rasztások és az afrikaiak
találmánya. Ilyenkor a „lengyelfürt” fogalmára hivatkozom, erről olyan
utazók útirajzaiban olvashatunk, akik a tizenhetedik században jártak hazánkban.
Akkoriban olyan általános jelenség volt a halántéktincs, hogy Európa-szerte
a latin plica polonica néven emlegették, és Lengyelországhoz kötötték.
Bizonyos értelemben büszkék lehetünk, hogy mi honosítottuk meg ezt a frizurát
Európában. A plica polonicának is jár egy hely találmányaink listáján a
petróleum, a derelye és a vodka mellett.
Gasztroföldrajz
A Zielona Góra-i sétálóutcán mentem éppen, éhes voltam. Megszólítottam
két férfit, megkérdeztem, hol kaphatnék olcsó, jó vegetáriánus ebédet valahol
a közelben. Elegem van már a derelyéből, minden kocsmában azzal próbálják
betömni a vegák száját. Hosszan rágódtak az elvárásaimon, valószínűleg
túl sokat kívántam.
– Ne legyen drága… – mondta az első.
– Vegetáriánus… – ismételte a második az állát vakargatva.
Végül egyetértően egymásra néztek, és az első azt mondta:
– A legközelebbi Berlinben van.
Mihályi
Zsuzsa fordítása
Lettre, 79. szám
Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|