– Az Atya! | A Fiú! | És a Szentlélek nevében! – ordította egyre inkább önkívületben Florián Srogončík helyettesítő hittantanár. Eközben teljes erejéből a tanári asztalon fekvő nyitott osztálynaplót ütögette egy favonalzóval. A méteres vonalzóból hosszú fadarabok röpködtek szanaszét. Hétfő, az első tanítási óra harmincharmadik perce, és a naplóbeírás egyre olvashatatlanabb. Srogončíknak mindjárt az első határozottabb ütéssel sikerült megsemmisítenie a Centropen töltőtollal, szépírással feljegyzett háromság szót. A szent jelzőből csak nehezen olvasható írástöredék maradt.

Florián az első Centropen töltőtollat a kétéves tanárképző intézet friss végzőseként, három nappal munkába állás előtt vette. Az általános iskola alsó tagozatán eltöltött első tanítási nap után ezzel a tollal írt feljelenést idős kolléganője, Chudobová ellen a petróleumlámpa pislákoló fényénél. A munkásosztály hősi igyekezetének akadályozásával és az idealista világnézet kábító mérgének terjesztésével vádolta meg. Saját nevét írta a feljelentés alá. Reggel, még a tanítás kezdete előtt elvitte a postára, és elküldte a Párt járási bizottságának.
Három nappal később az iskolaigazgató František Koľbík behívta az irodájába Chudobová tanárnőt, és közölte vele, hogy azonnali hatállyal nyugdíjba kell vonulnia. Az igazgató még mindig remegett, és fejében zavartan bolyongott a járási népi bizottság oktatási osztályvezetőjének telefon által torzított, kedélyes hangja. Egy pillanattal később Florián Srogončík azt mondta Chudobovának, aki az iskolafolyosón utoljára öntözte vízzel és könnyeivel a muskátlikat: 
– Szabadság, elvtársnő! – Srogončík hangja ugyanolyan kedélyes volt, mint az osztályvezetőé. Az igazgató mindezt hallotta a félig nyitott ajtón át. Azonnal becsukta és bezárta az ajtót. Az igazgatói asztal alsó fiókjából kivette az újságpapírba csomagolt feszületet és sebtében új, narancssárga, disznóbőr táskájába tette. Nem várta meg a tanítás végét sem, s majdhogynem futva, hazasietett. A feszületet, ami nem olyan régen még az igazgatóiban lógott az asztala fölött, eldugta a fészer alatt a régi rongyok közé. Majd bement a házba és leakasztotta a Keresztrefeszített képét a konyha és a hálószoba faláról. A gyerekszobából pedig elvitte a szakadéknál játszó gyerekeket őrző angyal színnyomással készült, keretes képét. Az összes képet a fészer alá cipelte, és a régi rongyok közé rejtette. Tudomást sem vett a felesége kérdő, majd egyre mérgesebb tekintetéről, hanem visszasietett az iskolába.
Egy héttel később a község minden utcájában bevezették az elektromos áramot. Két héttel később Florián Srogončík megkapta a jelentkezési lapot a kommunista pártba. Centropen tollal írta alá.
A toll segítségével Srogončík apródonként beírta magát az iskolaigazgatói székbe és Szlovákia Kommunista Pártjának Járási Bizottságának tagjai közé. A feljelentések írogatása miatt elvesztette az összes elülső fogát, kétszer eltörték a jobb könyökét és egyszer a bal bokáját. Azóta sántít. Mikor hazajött a járási kórházból, fájdalomdíjként vett magának egy Flexaret fényképezőgépet. Az elkövetkező fagyos vasárnap reggeleken felvette a nemezcsizmáját, majd eltűnt a templom kerítésénél felgyülemlett hókupacok között. Februárban már maga mögött tudhatott egy lábon kihordott torokgyulladást és egy gyógyult tüdőgyulladást. Szlovákia Kommunista Pártjának Járási Bizottságában levonták a megfelelő következtetéseket a nagyérdemű, kerületi szintű párttagok titkos miselátogatását bizonyító fotódokumentációból. A vastag borítékokban a fekete-fehér fényképeken kívül Centropen tollal írt, minden részletre kiterjedő, pontos időkoordinátákkal ellátott feljegyzések is voltak. Florián teljességgel ellehetetlenítette a párt hierarchiájában való előmenetelét. Ám őt ez nem zavarta. Hitt a Pártban, és hűségesen szolgálta a Pártot.
Az első toll körülbelül két évig bírta ki. A következő úgyszintén. Csak a furcsa hatvanas évek második fele duplázta meg az elfogyasztott tollak számát. A hetvenes évek eleje pedig majdnem megtriplázta. Ezután stabilizálódott a helyzet. Minden arról tanúskodott, hogy a Párt rendületlenül ellenőrzése alatt tartja a falu összes létező ideológiai és hatalmi területét. Ezen kívül mindenki messziről kerülte Floriánt, úgyhogy egyre kevesebb okot talált a feljelentésekhez írásához.
A glasznoszty és a peresztrojka nyugdíjaztatás ürügyén megfosztotta őt a posztjától. A párt azonban a járási népi bizottság oktatási osztályának közvetítésével, a falu mögötti dombon működő erdei iskola igazgatói posztjára nevezte ki. Minden arról tanúskodott, hogy Florián Srogončík gond nélkül elevickél egészen a halálig és a polgári temetésig, amelyen egy Ján Kostra vers, valamint valamelyik elhízott, járási szintű funkcionárius beszédének kíséretében vesznek tőle örök búcsút.
Kezdetben úgy tűnt, hogy a bársonyos forradalom teljesen felforgatta Florián világát. Azon a napon, mikor a párt falusi bizottságának egykori tagjai nagy csinnadrattával megfosztották őt az igazgatói, s minden más széktől az oktatás területén, végleg megértette, hogy a Párt nemcsak saját magát, hanem őt is elárulta. Másnap Florián felült a reggeli vonatra, elment a járási központba, az állomásról pedig egyenesen Szlovákia Kommunista Pártjának Járási Bizottságába, hogy leadja a pártkönyvét. Már nem volt kinek. Este szótlanul ült egy tányér borsóleves és egy sült virsli fölött, s nem tudta, mihez kezdjen az életével. A felesége, Mária éppen a sötétzöld kosztümjét vette fel. 
– Hova mész? – kérdezte Florián. 
– A templomba. Misére – válaszolta. Florián éjszaka, elalvás előtt, hosszú évek után újra megcsókolta a feleségét.
Mikor vasárnap Florián és a felesége beléptek a templomba, és az első padsor felé vették az irányt, mindenki elhallgatott. Milan Tisoň, akiért Florián annak idején, mikor Tisoň belépett a pártba, kezességet vállalt, nem volt hajlandó helyet szorítani nekik. Mindenki szeme láttára állva maradtak. Legalább az összes falusi láthatta, hogy Florián rendesen vet keresztet, nem megszokásból, csak úgy mellékesen, mint ők. Sőt, ha kell, tényleg letérdel, és nem csak az egyik térdére. A papnak kissé remegett a hangja, mikor operatívan beiktatta a prédikációjába A tékozló fiú visszatéréséről szóló példázatot. S mikor felhangzott: 
– Köszöntsétek egymást a béke jelével – senki sem utasította vissza a Florián által felkínált kézfogást. Floriánt kellemesen nyomta a zsebében az új Centropen toll.
Egy héttel később felkereste őt Bernard, a szomszéd község iskolaigazgatója, akivel a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemen ismerkedtek meg. Helyettesítő tanári állást ajánlott fel neki az alsó tagozaton. 
Florián örömmel simogatta a gyerekek fejecskéjét. Centropen tollával beírta az osztálynaplóba a tananyag címét, és bármikor képes volt Jézusról beszélni a diákoknak. Mikor az emlékezete cserbenhagyta, a Leninről szóló történetek kisegítették. Hogyan találkozott gombaszedés közben egy kislánnyal az erdőben, hogyan hoztak neki a fiúk dinnyét. Csak éppen felcserélte a neveket, a régiót és egyes részleteket. Egy napfényes júniusi napon pedig átölelte a másodikos vállakat az elsőáldozás alkalmából ünnepi díszben pompázó templom előtt. Boldogan engedte, hogy a meghatott szülők lefényképezzék a gyerekekkel együtt. A végtelenségig ismételgette: 
– Gyermekeim, a Jézuska jött el hozzátok!
Florián életében minden a legnagyobb rendben volt.

Egészen hétfőig. A negyedikes Peter Mlich a hittanórán tiszteletlen megjegyzést mert tenni a Legszentebb Háromságról. Szemmel láthatóan szerette volna kihasználni, hogy a méltóságos káplán úr nincs jelen, és igyekezett felkelteni az osztálytársnője, Kristína Patáková érdeklődését. Új zöld blúz volt a lányon, a hajában pedig nagy piros katicabogarak. Florián Srogončík egyre hangosabban beszélt. A felismerés, hogy Peter egyáltalán nem hallgatja, hogy mit mond, és egész idő alatt mereven nézi Kristínát, teljesen kihozta őt a sodrából. Felvette a nagy favonalzót a mellvéd lécről. Úgy vagdosta vele az asztalt, mint a templárok a pogányokat. Az egyre erősödő csapások mindegyike azt bizonyította, hogy Florián Srogončík senkinek, még Peter Mlichnek sem engedi meg, hogy elvegye a hitét. Mikor észrevette, hogy az egyik erőteljes ütésével szétverte a Centropen tollat, villámszerű, éles, tiszta és őrületesen intenzív fájdalom hasított a fejébe. Térdre rogyott, egyenesen a krétaporba. Egy pillanatig dülöngött és nyüszített. Majd szaggatottan az oldalára, s végül hátradőlt. A teremben csönd lett.
Florián Srogončík tágra nyitott szemekkel a plafont bámulta. Úgy érezte, hogy egy alagút bejáratát látja. Az alagút végén fényt pillantott meg. Tudta, mit jelent ez. A Slovenka női magazinban olvasott az alagútról és a fényről is.
Az erős kék fény egyre közeledett. Florián fejében az előző pillanatok képeinek keveréke villant fel. 
– Nem halok meg hiába – gondolta. A kékség már egész közel volt. Olyan közel, hogy fehér betűk váltak olvashatóvá. Florián kigúvasztotta a szemeit és utolsó erejéből olvasta:

Florian Srogoncik

A fatal exception 0157:BF7FF831.
The all application will be terminated.
* Press CTRL+ALT+DEL to restart your Florian Srogoncik. You will lose any unsaved information in all applications.
* Press any key to continue and insert new system.

      GARAJSZKI MARGIT FORDÍTÁSA