Lettre arc-kép
Public Dialog – SK/HU

Komárom és Komárno, az egykor egységes, ma ikerváros a magyar-szlovák határ két oldalán. A Duna és az Erzsébet-híd hol összeköti, hol éppen elválasztja egymástól – mentálisan vagy fizikailag – a két partot, népet, országot. Ideális terep ez a művészet és politika összefüggéseinek vizsgálatára: van történelmi, aktuálpolitikai, országos és regionális, valamint művészeti és nem utolsó sorban interetnikus vonzata. Németh Ilona és Juhász R. József az 1987 és 2007 között működött érsekújvári Stúdió erté meghatározó személyiségei a napi politika elviselhetetlen terhe miatt döntöttek úgy, hogy a Transart Communication cégér alatt egy rendhagyó helyspecifikus és tematikus public art-projektet valósítanak, mégpedig a két Komáromban – a szlovák-magyar konfliktusok szimbolikus helyszínén.  A 2010. október elsején és másodikán megrendezett Public Dialog egyértelmű célja volt, elgondolkodtatni a két város lakóit a látens vagy a nem egyszer felszínre törő etnikai feszültségek okairól. A nemzetiségileg vegyes lakosságú szlovákiai Komárom (kb. 60% magyar, 40 % szlovák nemzetiségű lakos) közterein szembetűnő a térfoglalás és térkijelölés etnikai indítéka, az Európa udvar kulisszaépítészete a kizárólagos magyar etnikai történelem-elbeszélés terét teremti meg, ám a másik fél is a szenvedéstörténetet tematizálja, hatalmi eszközöket bevetve a szláv hittérítők köztéri szobrának körforgalomba való elhelyezésére. Kell-e ennél ideálisabb helyszín a szlovákiai köztereket elözönlő ízléstelen köztéri alkotások ellen fellépő Nyilvános talapzat aktivitása számára? Magától értetődő, hogy a szóban forgó kritikai gondolkodást országos méretűvé szervező Michal Moravčík élt a lehetőséggel, fából készült talapzatkontúrja (Der Zeit ihre Kunst, der Kunst ihre Freiheit) kollégájának, Martin Piaček szlovák és magyar kokárdás nyalókáival égszült ki. Első ízben történt meg, hogy szlovákiai magyar nemzetiségű művész bírálta alkotásában a komáromi szobortelítettséget, Németh Ilona kétszer három óráig ég és föld között lebegtetett egy becsomagolt szobrot a bérbevett  emelődaruval. A szobor ideális helyének a megkeresése (ez egyben az akció címe is) sikertelennek bizonyult, mert minden lehetséges és lehetetlen helyszín is foglalt a városban. A magyar-szlovák kapcsolatok egyik konfliktusforrása – a szlovák államnyelvtörvény – is megjelent néhány műben, Eperjesi Ágnes performanszában szlovák-magyar és magyar-szlovák szótárak frigyének lehettünk szemtanúi hivatalos kétnyelvű esketési ceremónia keretében (Vegyes házasság). Ugyanezt tematizálta Mécs Miklós két ikertestvérpár bevonásával, akik a két szótár lapjait kínálták szórólap gyanánt a Megye utca járókelőinek. Juhász R. József a polgármesteri hivatal tornyába helyezett huszárt, a prágai Orloj mintájára, minden kerek órában bemutatta, mégpedig a magyar és szlovák köztévé Esti mese dzsingeljei kíséretében (2 perc). Az Európa udvar Spanyol háza ideiglenes galériává alakult át, itt folytatódott Martin Piaček National Sugar Monument c. kokárdás-nyalókás installációja, itt vert sátrat a Kassa Boys Múzeuma egy politikus monológjainak kommentjeit felvonultatva, mint a Lovas bohóc, Papagáj és a Kócos hölgy. Sugár János Empátia Butikja az Elnézést / Prepáčte koncept folytatása volt, s mellette Jana ®elibská videója, Omara festménye, stb. szerepelt a kínálatban. El Hassan Róza, Szilva Ilona, Téglás Attila objektjei és installációi mellett a központi téma mélyebb történelmi és lélektani gyökereire a két Komáromot összekötő performanszok mutattak rá. Szombathy Bálint az első nap szovjet és a második nap csehszlovák zászlóval járt-kelt sétáló reklámként a két városban és között (Emlékezz!), Koronczi Endre a Liberty, Egality, Fraternity felirattokkal preparált műanyag háztartási kukákból készített installációt, ill. kivitelezéshez nélkülözhetetlen performanszot. A szlovákiai oldalon a Klapka téren vonult a helyi táncosokból verbuvált semleges szürkeségbe és drapp színbe burkolt, hang nélküli tüntető tömeg. A KI, HA NEM MI? MIKOR, HA NEM MOST? c. inszcennált performanszot Anetta Mona Chisa és Lucia Tkáčová jegyezték, akik a közönség aktivizálásával merevítették ki jelenet szintjén a dinamikus vonulást. Mindkét nap a „Multikulturalitás és interetnicitás a gyakorlatban” volt az esti kerekasztal témája, társadalomtudósok keresték a választ a szlovák-magyar együttélés legmarkánsabb problémáira. Minden ehhez hasonló rendezvény nyomot hagy maga után a köztéren, ebben az esetben ezzel Jaro Varga fiatal szlovák képzőművész szolgált, aki A kulturális örökség nem ugyanaz, mint a nemzeti identitás  feliratot a megyei levéltár saroképületére helyezte mindkét nyelven, mindkét fél számára elmélkedésre – hiszen van miről.

              Hushegyi Gábor



Lettre, 79. szám


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu