Gyenis Tibor műveiről írt értelmezések és kibontott kontextusok sokasága között mindegyre felbukkannak a képei alapjául szolgáló látvány megcsináltságát, fura eredetiségét hangsúlyozó gondolatok. Fotói többnyire analóg technikával, digitális beavatkozás, manipuláció nélkül készülnek. Képein a fizikai törvényeknek ellentmondó, irracionális, abszurd helyzetek, beállítások, jelenetek, testek mind-mind manuálisan előállítottak. Művészi vízióinak alapjául valóságos szituációk szolgálnak. Gyenis Tibor bármit megold, összeilleszt, átalakít, átível. Műveit körüllengi az ügyes kezű, mindent tudó, a világról bölcsen és iróniával gondolkodó mester ethosza. 

A virtuális világok és képmanipulációs eljárások bármely látványt előállítani képes dömpingje közepette is tovább él bennünk a hogy készül izgalma. DVD-s filmélményeinkhez hozzátartozik a werkfilmek megnézése. Az ismeretterjesztő csatornákon népszerűek a különböző technológiai eljárásokat, műhelytitkokat bemutató adások. Gyenis Tibor művei kapcsán is izgalmas a kérdés: hogy van az, hogy Mama olyan természetes ellazultsággal áll 75°-os szögben? Miért nem dűlnek el az egymásra rakott dobozok oszlopai a padláson? Mitől vet olyan mély hullámokat a felgyűrt bőr a mellkason? Hitelt érdemlő forrásokból tudhatjuk, hogy azért, mert a művész megcsinálta, úgy csinálta meg. De többről van szó, minthogy csupán hitelt adjunk a forrásoknak.  Ez a manualitás átsüt a képeken. A valós környezetbe való beavatkozás érvényessége az emberekhez, anyagokhoz való kapcsolat sűrített élményeként mutatkozik meg művészetében. 

A másokkal való sikeres kollaboráció eredménye a ferdén álló hölgyek nyugalma, a biztonsággal ellazult test és arc derűje - a szereplők élvezik a helyzetet. Mint ahogy a művészettörténeti utalások képeinek szereplői is. A hatalmas vásznakat égető idős nénik számára Źmi sem rendjén valóbb, mint eltüzelni azt, ami felesleges. Ilonka néni Malevicstől eredő mintát mázol pajtája falára.  Ironikus fricska ez az avantgárd művészetet és életet egymásba vegyítő szándékára: ami nem történhetett meg a világmegváltó nagy tervvel, egy Pécs környéki kis világban mégiscsak megvalósult. Élet és avantgárd művészet egy-egy sajátos akció erejéig összetalálkozott. A kollaboráció lehetőség a különböző világok tapasztalatai közötti átjárásra.

A művész képzeteinek alapjául szolgáló valóságos helyzetekben minden gondosan elrendezett, tökélyre vitt az utolsó szögig. Buherálásnak, gányolásnak, tákolásnak nyoma sincs.  A részleteket elrendező aprólékosság, az anyagokhoz értés szakszerűsége, a bonyolult dolgok összeállításának precizitása, a leleményesség a barkácsolás műveletével írhatók le. Ami gender vonatkozásban tipikusan a férfi nem tevékenységei közé sorolható.  De kulturális toposzaink között nem csupán a barkácsolás számít férfiasnak, hanem a világ nagy dolgaiba való beleszólás, a világgal való közvetlen érintkezés is. A Tettye környezetvédelmi területén direkt hozzájárulni a globális felmelegedéshez, drasztikusan átrendezni a tájat a rongyokkal felparcellázott, elárasztott medencében, a világegyetem tágulását mérni egy csendes utca repedéseinek piros festékkel való beeresztése közben, és az illegális, területfoglalási engedély nélkül végzett gerillaakciók is mind-mind férfias játékok. Gyenis Tibor a gender hagyományok vizein evez: igyekszik kollaboratív viszonyba kerülni a másik nemmel és az anyagokkal, struktúrákkal vívott heroikus és gyakorta abszurd küzdelemében próbára teszi testének képességeit, lehetőségeit.  

Nem véletlen, hogy korai munkáin oly gyakran tűnik fel a test, testmanipuláció, saját test problémája. Újabb munkáin nincsenek emberek, de látensen ott marad a test nyoma – az elrendezhető, elrendezett valóságban. Az emberi test által való kivitelezhetőség továbbra is alapja marad művein tárgyiasuló vízióinak. Az válik képpé, ami megcsinálható. 

Gyenis Tibor műveinek befogadása tőlünk is elvárja a belehelyezkedést. Annak képességét, hogy beletegyük magunkat a képei által felkínált cselekvések rendszerébe: tudjunk baktatni a poros, nyári dűlőúton, ahol ott áll magányosan, értelmezhetetlenül egy csordogáló zuhanyzó. Sétáljunk együtt a téli tájban az állatemberrel. Vegyünk magunkra egy születésünk évéből származó jelentős műalkotást, mint a művész nagypapája tette Duchamp Forrásával, érezzük-e a súlyát ? Megdűlve szegüljünk ellent a gravitációnak, hátha nem csak vigyázban lehet állni a földön…  
 
                Tuczai Rita