Majdán János
Vasútállomások – új terek

A hazai vasútépítések alapvetően átalakították a szárazföldi közlekedést. Az időjárástól nagyjából független új közlekedési eszköz az élet sok területén változást okozott. Az új vállalatokban új befektetetők forgatták be kisebb – nagyobb tőkéjüket, vettek részt az igazgatótanácsok munkájában. A korábban döntően mezőgazdaságban dolgozók új szakmákat tanultak és beléptek a szolgáltatók körébe. A vasút segítségével a közlekedés és szállítás időben lerövidült, kényelmesebbé és olcsóbbá vált 

Új helyszín: az állomás

Amikor egy település bekapcsolódott a vasúti forgalomba, akkor a „műtanrendőri bejárás” alkalmával felavatták a kisebb – nagyobb helyi állomást is. Az első időszakban a magántársaságok saját terveik alapján építették meg az épületeket, majd a Magyar Államvasutak 1880-as évtizedtől történt térnyerése után típustervek készültek. Az első osztályú vasutak nagy pályaudvarai és állomásai csillogó ékszerdobozként álltak a fővárosban, meghatározó épületként funkcionáltak a nagyvárosokban

 
1. ábra

A Nyugati Pályaudvar Budapesten
(Az utcai forgalom még balra hajts!)

(Forrás: Közlekedési Múzeum Budapest)
 

A Párizsban, az Eiffel irodában tervezett pályaudvar öntöttvas és üveg kombinációjával készült. A csarnok mellett a pénztárterem és a vasúti kocsik osztályaihoz kapcsolódó várótermek világos helyiségei lenyűgöző belmagassággal készültek. A „gőzgépek korának katedrálisa”, amelyben az étkezési lehetőségek is a jegyek osztályaihoz voltak kötve.
A több megyére is vonzást gyakorló nagyvárosok legtöbbjében a MÁV által a századfordulón épített pályaudvarok szolgálták az utazni vágyókat és a bámészkodókat. A tervezők és kivitelezők közül kiemelkedett Pfaff Ferenc mérnök, akinek nevéhez a MÁV keretei között 25 nagyállomás megvalósulása fűződik. (Szeged, Pécs, Fiume, Miskolc mellett Debrecen) Minden új épületnél az utazók kiszolgálására törekedett, s úgy alakította ki a tömegek belső közlekedési útvonalait, hogy ne zavarják egymást az érkező és az induló utasok. A pénztári csarnok gyakorta kupolás megoldása olyan széles teret biztosított az utazóknak és a várakozóknak, hogy nagy tömegek is jól elfértek a helyiségben. A oldalfolyosókról nyíló, osztályonként elkülönülő várótermeket minden kategóriában berendezték, bár eltérő bútorzattal. A kis pavilonok, boltok nagy áruválasztékkal rendelkeztek. A pályaudvarokon az utasokon kívül várakozók is nagyszámban megfordultak, akiknek - ha nem rendelkeztek menetjeggyel - peronjegyet kellett váltani, s így mehettek ki a csarnokba. Az impozáns új épületekben mindenhol működtek a restik, melyekben kiváló konyhát vezettek, s az ételek – italok nagyszerűsége is a pályaudvarra vonzotta a polgárokat. 

2. ábra Nagyállomás Debrecen  (Korabeli képeslap)

Az 1870-as évtizedben megindult új módszerrel az első világháborúig 12 760 kilométer hosszúságú helyiérdekű vasút épült Magyarországon, s ezáltal Európa egyik legsűrűbb hálózata alakult ki. A vicinális vasutak tervezését és kivitelezését nagyon segítette, hogy a Magyar Államvasutak mérnökei az állomásokra típusterveket dolgoztak ki. A település nagyságához és a tervezett forgalomhoz igazodó állomások bár társaságok tulajdonában voltak, de közfunkciót láttak el.
 

  

3. ábra

Máv típustervek 

(Közli_ Kubinszky Mihály: Régi magyar vasútállomások Budapest, 1983.)
 

Egyes vicinálisokon helyi tervezők állomásait építették meg, de ezek is alkalmazkodtak a várható forgalomhoz. 
A településeken megjelent új épület nem állt magában, hanem a vasút működéséhez szükséges, különböző funkciókat bonyolító egyéb toldalékok is a telekre kerültek. Kialakult egy új közösségek és egyének által használt színtér.
 

Az új színtérhez kapcsolódó életmódbeli változások

A vasúti állomások - nagyságuktól függetlenül - átadásuk pillanatától kezdve új közösségi találkozási pontokká váltak. A vasútépítések első időszakában a nagyvárosi pályaudvarokra is rendszeresen kilátogatott a nézelődő közönség. A sürgés-forgás, az állandó mozgás folyamatosa látnivalót biztosított az utasnak és a nézelődőnek egyaránt. A század második felére az egyre többet utazó városi polgárság, illetve a vasúton is általában elkülönülő arisztokrácia számára lassan természetessé vált a pályaudvar forgatag, s eltűntek a nézelődők. A családokban, az egyének esetében továbbra is felfokozott élmény volt és nagy készülődésekkel járt egy vasúti utazás. A pályaudvaron megfordulók nagy része utazott, ugyanakkor megmaradt az érkezőkre várakozók tömege. Bármilyen okból tartózkodtak is  a csarnokban, a várótermekben a társadalmi ranglétrán meglévő elkülönülés fennmaradt. A nagy pályaudvarokon a négy vasúti osztálynak megfelelően kialakított várótermek egyik oldalról elkülönülést eredményeztek, másik oldalról demokratizálódást hoztak. A várótermekbe a megváltott menetjegy alapján lehetett belépni, s a vagyoni, vagy presztízs helyzetből eredően az ott tartózkodó valódi társadalmi helyzete már közvetlenül nem volt ellenőrizhető! A jól öltözött, drága jegyet vásárló utasok között sok gazdasági növekedés során meggazdagodott, esetenként „az uborkafára felkapaszkodott” vállalkozó, ügynök, konjunktúra lovag is az első osztályon utazott és várakozott. Az új személyek komoly fejtörést okoztak a még a nagyvárosban is egymást ismerő arisztokratáknak, nemeseknek, s elkülönültségüket oldotta a vasút.
A vicinális hálózat kiépülése után országosan ismerté vált az új találkozási színtér szerepe és jelentősége. A vasúton történt utazás egyet jelentett a mindennapi ritmusból történő kilépéssel. A legkisebb állomáson is volt legalább két elkülönülő váróterem. Ezekben a helyiségekben a kedves utas menetrendet látott a falon, melyeket a népoktatás elterjedése következtében el tudott olvasni. A helyiérdekű társaságok állomásai is megjelentek a várótermekben elhelyezett reklámok, melyek gyakran nagy színes plakát formájában teljesen ismeretlen termékeket, vagy szolgáltatásokat hirdettek. 

4. ábra Korabeli plakát
 

A várakozó utas típustervek alapján készült vaskályhákat látott, melyekről addig tudomást sem szerezhetett. Várótermi típus bútorokon ülve megismerte a vaspadokat, látta a mennyezetről lógó petróleum lámpát, a falon ketyegő ingaórát. Mindezek ekkortól jelentettek mintát, s a századfordulótól kezdve megjelentek a módosabb családok háztartásában is. Az állomáson központilag szabályozottan virágokat, fákat ültetett a személyzet. Így terjedt el a Kárpát – medencében az időjárási viszontagságokat jól tűrő muskátli, melyet a Magyar és az Osztrák Államvasút belső szerződése folytán még típusában is megosztott a két fél. Az ég felé törő típust a magyar oldalon, a lekonyuló, futó muskátlit az osztrák oldalon rendelték el kötelezően az állomásokon. A vadgesztenye és a hárs országos elterjedése szintén a vasútállomásokhoz köthető. Az új növények megjelenése mellett az épületek körüli parkosítás is nagy hatással volt a kisvárosi – falusi közterületek átalakulására.
A vasútállomásokon és a szerelvényeken nagy újdonságnak számított a mellékhelységek kialakítása. A férfiaknak és hölgyeknek elkülönített épületek jelentették a mintát az addig nem, vagy alig kialakított falusi illemhelyeknek. A kötelezően elkészített ásott kút vize meggyőzte az utazókat az új víznyerési módszer minőségi előnyeiről. A szerelvényeken ismét reklámot láthattak az utasok, s minden osztályú kocsiban volt fűtés, világítás és illemhely.
A vicinális vasutak végállomásai gyakran a megye, vagy a járásszékhelyek kisvárosai voltak, ahol a nagy pályaudvarok mintájára megnyíltak a restik. A vonatra váró, vagy a jó konyha kedvéért beülő vendéget egységes belső kép fogadta. Az asztalokon terítő, amely eddig nem volt szokásban a falusi és iparos portálokon . A kockás terítőre kihozott borjúból készült bécsi szelet, a hozzá kapott kevéssé ismert zsömle, s az eddig általában német anyanyelvű településeken ismert csapolt sör teljesen új étkezést hozott. A vendéggel együtt betérő gyerek nem hamuban sült, hanem élesztővel kelesztett pogácsát ehetett, szódával kevert málnaszörpöt ivott. A restik az állomáson belül működtek, de gyakran a sínek felé teraszt is kialakítottak. Ide ült ki az utas, de a várakozó – szemlélődő helyi polgár is. Nagyobb településeken cigányzenekart is foglalkoztattak, melyek közül az érsekújvári bandát meghallva egy angol úr még az Orient expresszt is hagyta nélküle tovább menni.

 
 

Így vált új társasági, találkozási helyszínné a vasútállomás, közvetítette az új polgári életmód mintáit. A vasutak a közlekedés átalakítása mellett az egyének és családok életét is átformálták, s ebben a folyamatban a különböző nagyságú állomási épületegyüttesek fontos színteret jelentettek.

Prof. Majdán János 
Eötvös József Főiskola rektora – Baja, 
PTE egyetemi docense
 



Lettre, 76. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu