„Nem dolgozok csak drogozok, csak ez kell, én egy lusta csávó vagyok” 
The Sex Pistols, Seventeen, 1877 (Norman fordítása)
Az, hogy a lustaság rossz, és harcolni kell ellene mind saját magunkban, mind a külső világban, a modern nyugati társadalomra jellemző meggyőződés. A történelem során, és bizonyos kultúrákban a mai napig, a lustaság – más szóval a gondolkodásra, tűnődésre, meditálásra, és a termelő munka elkerülésére való hajlandóság – a társadalmilag elfogadott normák része.
Ezt a gondolatot egy pár példával szeretném alátámasztani.
1. Ókori Görögország
Arisztotelész szerint a boldogsághoz vezető legbiztosabb út a vita contemplativa. Epikurosz és a sztoikusok azt hajtogatták, hogy a gazdagság és a kemény munka nem tesz boldoggá.
2. Ókori Róma
Nietzsche megjegyzi, hogy a klasszikus elit két fő elfoglaltsága az otium és a bellum volt – azaz pihenés és harc. A munka a rabszolgák osztályrésze volt.
3. Ókori Júdea
Minden hetedik év szabad volt, hogy a földnek és az embernek legye ideje kipihenni magát. Egy egész év szabadság!
4. Barbárok
Cicero beszámolója szerint a barbárok lustaságnak és gyávaságnak tartották, ha az ember munkával akarta megszerezni azt, amit vérontással is megszerezhetett volna. Eszerint is éltek: lerohanták a civilizált városokat, kifosztották őket, majd egy pár hónapig tétlenkedtek. Ennek a mentalitásnak a távoli utódját figyelhetjük meg bizonyos bűnszövetkezeteknél, mint például a nagy bankrablóknál.
5. Jézus Krisztus
A Hegyi Beszédben Jézus a következőképp szól: „Vegyétek eszetekbe a mezei liliomokat mi módon nevekednek; nem munkálkodnak és nem fonnak. Mindazonáltal mondom néktek, hogy Salamon is minden királyi dicsőségében nem öltözött úgy, mint ezek közül egy." Jézus tehát azt javasolja, hogy sodródjunk az árral.
      6. A taoisták
Az ókori kínaiaktól Taó, avagy az Út filozófiáját tanulhatjuk meg. A taoisták a wu wei-t, azaz a tétlenséget tartották a legüdvözítőbb életformának. Nem szabad keményen dolgozni. A legkisebb ellenállás felé kell haladni, miként a folyó, amikor a hegyekből a tenger felé tart, és közben különleges, gyönyörű kanyarokat ír le. 
7. Koraközépkor
A korai egyház a munka és a kereskedelem minden formáját gyanakvással szemlélte. A vallásos élet lényege az Istenen való elmélkedés volt, és Jézus, illetve az apostolok bemutatták, hogyan kell egyszerűen, munka nélkül élni, miközben szandálban grasszáltak és Istentől kapták a mindennapi kenyeret. A munka némileg az Isteni Gondviselésben való hit hiányát sugallta, ebben az értelemben tehát a korai egyház megőrzött magában némi klasszikus, keleties fatalizmust. Később, a középkori erkölcsiség megengedte a munkát, de csak céhekbe és munkás-testvériségekbe szerveződve, hogy kizárja a versenyt.
8. A szabad szellem kora
A kései középkorban a szabad városokban Beginák és Beghardok tömörültek testvériségbe. Nem voltak hajlandók dolgozni, helyette a koldulást választották. Közös szállásokon éltek, melyeket „Az önkéntes nyomor házainak” neveztek, valahogy úgy, ahogy ma a lakásfoglaló művészek. Ők voltak koruk bohémjai.
9. Modern Mexikó
Azok az országok, melyeket a reformáció nem érintett, általában kevésbé munkamániásak, mint Anglia vagy Németország. Mexikóban például lehet látni embereket, akik csak ülnek és bámulnak a semmibe órákon át. Az élethez való viszonyulásuk laza és megengedő – ezt részben a maja civilizációtól, részben a spanyol katolicizmustól örökölték. Spanyolországban a mai napig dívik a szieszta szokása. 
10. Tanzánia
Tanzániában mindenki mosolyog, és senki sem dolgozik túl keményen. Az Antiguához hasonlatos helyekről visszatérő nyugati turisták rendre arról számolnak be, hogy a helyiek szeretnek csak úgy üldögélni és nem csinálni semmit. 
11. A 19. és 20. századi angol arisztokrácia
Egészen a közelmúltig szégyennek tartották, ha egy angol arisztokrata bevallotta, hogy dolgozni kényszerül. A kereskedelem tabunak számított. Az arisztokrata szentelje életét a szórakozásnak és az elmélkedésnek. 
12. Modern Amerika
Még a fenevad kebelében is felzeng olykor az élet dala. Ott van például
So try to relax in my backyard, if you act like that bee acts, you're workin' too hard
Don't spend your time just lookin' around for something you want that can't be found
When you find out you can live without it 
And go along not thinkin' about it, I'll tell you something true
The bare necessities of life will come to you, they'll come to you.
A két nagy történelmi sorsforduló, ami a nyugati világ munkaközpontúságához vezetett a reformáció volt és az ipari forradalom. Bizonyos értelemben a reformáció volt a gondolat, az ipari forradalom pedig a gondolat gyakorlati megvalósítása.
Ahogy arra Max Weber és mások is rámutattak, a protestáns kultúra megerősödése vetette meg a kapitalizmus, mint ideológia filozófiai és teológiai alapjait. A reformációból hiányzott a lazaság, és a régi Egyház érzékisége és fényűzése. A reformáció tanítása szerint a megváltás csak azoknak jár, akik komolyan veszik az életet. J. Huizinga szerint a középkorban az ember nem elsődlegesen dolgozónak tekintette magát. A modern Amerikát puritánok egy csoportja alapította, akik úgy érezték, hogy Európában a régi Egyház túlságosan szabados életet él. A puritánok vallási türelmetlenségét a mai napig tetten érhetjük abban az elszántságban, mellyel a modern Amerika igazának biztos tudatában megpróbálja ráerőltetni ideológiáját a világ többi részére, akár háborúval, vagy kereskedelmi egyezményekkel. Az ipari forradalom során a szorgoskodás filozófiája végleg maga alá gyűrte a tétlenség filozófiáját, és azokat, akik a semmittevésben hittek, legalábbis bűntudatra kárhoztatta, rosszabb esetben pedig munkatáborokba küldte az új kultúra. Az élet korábban fontos részei, mint mondjuk a kreativitás, játék, tánc, zene, ünnepek és mindenféle vígság az élet perifériájára szorult, mivel nem tett hozzá semmit a gazdaság fejlődéséhez. Hasonlítsuk csak össze az élettől és lelkesedéstől túlcsorduló középkori katedrálisokat mai haszonelvű megfelelőikkel, a felhőkarcolókkal, ezekkel a betonból emelt termeszvárakkal, melyekben a dolgozók sürgölődnek.
A túlhajtott munkaerkölcs hatásai lemérhetőek az idegösszeomlásokban, és az antidepresszánsok tömeges elterjedésében. Az idegosztályok zsúfolásig vannak azokkal, akiket az őrület határára kergetett nyomasztó és unalmas munkájuk. De fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon a rendszer hibás, vagy az ember gyenge? Mindennapi szinten az emberek belehalnak az unalomba, ahogy Raoul Vaneigem, a szituacionalista filozófus fogalmazott. A munka unalmas és terméketlen. Elválasztja az embert a természettől. Az ENSZ felmérései szerint évente 2,2 millió ember hal meg a munkájával kapcsolatos ártalmaktól. Igen: a munka öl.

A munka tehát életellenes tevékenység, és ha helyesen akarunk élni, azonnal abba kell hagynunk a dolgozást. Ki az irodából, és irány a kert! Az életben minden jó forrás a lustaság: költészet, örömök, kreativitás. Ünnepeljük hát a sok jót, merüljünk el bennük, élvezzük az életet és alkossunk!

VÉGE

       BART DÁNIEL FORDÍTÁSA