Bohémélet?! Nein, danke!

        Ha nem voltam lehetni Esti Kornél,
        azért legyen szabad egy bölcsfanyar mosolyt ?
        pecsétes mellény ellen mennyi fortély,
        s mennyi vers, melyet lázas agy koholt…

        Ha szegélyezték is effélék útam,
        rám azért mindig józan fény szitált;
        a szívem helyén egy elhangolt húr van,
        de bonitásom s erkölcsöm szilárd.

        Unalmas? Prózai?! Naná! Pojáca
        legyen csak más, én disztingvált levék;
        ama zárt Kertet meghódítom játszva,
        de nem ragadnak el gyanús mesék

        madárdal-országról meg kék virágról ?
        nem Esti énnekem, legföljebb hírlapom,
        komoly lényem nyugodt; még annyit sem viháncol,
        mint egy ólommal töltött luftballon.
 

    Jogtiszta szoftverrel

                        betörök!

    Végighullámzik winchesteremen
    a hóbortos-vad Múzsa-szerelem,
    s lecsapód’ rtf-ben, doc-ban,
    Enter, Shift, Control+Alt
    hoz – végül – diadalt(!);
    betölt: költői program.
    Lobog véráramom,
    izzanak mikrocsippek –
    Mit nekem vírusvédelem!
    A francúzkórt nem szégyellem.
    (A sláger én leszek;
    Jaj neked, chips s, ó, Big Mac!)

    Kiterjesztésem: alkalmazás
    – szó-mágia és hang-varázs:
    (nem középisk. fokon)
    föligéz jövőt és
    megvált múltat –
    panaszra nincs okom;
    nemzetem megbecsül:
    háttérben futtat.