Christine Koschel

Berlini éhség-óra

Éhség-óra hogy nézzen rá az ember
hogy ne ránduljon görcsbe
a szégyentől a gyomra?
ám ettől még a falat
sőt a következő is
forró bizonyossággal
lesikamlik a torkán

S ha eltűnődne tán – hogy is
van ez az élet kenyerével –
korlátai közé behegesztve
a korlátlan éhezéstől
pompásan elnémulva
egy morzsát sem áldoz
a bőségesnél is TÖBBből
 

Képdivatok divatképek

A fotózás legtrendibb szabályain iskolázva
nem lehetsz más csak szigorúan blasé vagy glacé –
ki kit visz a kifutón? –
láthatatlan kezek által
hosszú pórázon tartott női csontvázak lépdelnek elő
betanult metronómritmusra riszálva csípőjüket
a kulisszák mögül: megannyi nemes játékszer
monoton kórképe a csontjára csupaszított nőnek.
 

Járás

A béna csípőből
felrázott
sorvadt gyereklábon
próbálgatja a lépést a fiú:
talpzsibogás
a tűleveles fövenyen
smaragdzöld
tengeri horizont…

 
Új szerződés

Szentjózanul
kibontani a veledszületett szót
a hang színét a kimondatlanét –
amit egy kolibrimadárember
hozott világra.
 

Idők tanúja

A szálkásfenyők
 – örökzöld szélporozta fák  – tövében
fehér nedveik illatában
a gyantás sebhelyek alatt
óriási árnyékukban szabadon
rókafaroknyi tűleveleik cirógatásában
te és én fennszülöttek
imbolygunk messze
rajtuk is túl
az irizáló nappal felé
elvéve az éjtől a fellépés lehetőségét –
négyezer éves fa olyan akár egy piramis
fiatalos sziluettje
ágszintről ágszintre
a fénybe szabadul – mélyre hatoló
inas karógyökereivel – az időjárás
páratlan tanúja ég és föld között
 
 

    HALASI ZOLTÁN FORDÍTÁSAI



Lettre, 66. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu