Czesław Miłosz
Nemo kapitány
 

Ábécé című könyvemben, az N betűnél a következőket írtam Nemo kapitányról: „Kiábrándult, mélabús, igazi romantikus szabadságharcos – ilyen ember Verne Gyula hőse a Nemo kapitány és A rejtelmes sziget című regényekben. Hazája felszabadításáért küzdő forradalmár, akit Verne egy indiai arisztokrata bőrébe bújtatott. A forradalom leverése után felhasználta találmányát, mert zseniális tudós is volt, és tengeralattjárójával, a Nautilusszal hajózott az óceánok mélyén, távol az emberiségtől. A Nemo nevet vette föl, ami latinul azt jelenti: Senki. Megkeseredett mizantróp, aki elvesztette az emberi nemről táplált illúzióit, de felülkerekedik benne az irgalom és az együttérzés, amikor a hajótöröttek segítségére siet A rejtelmes szigetben.”
Jelentkezett nálam egy New York-i úriember, Mark Zadrożny, aki az Ábécé angol kiadásában olvasta ezt a jellemzést Nemo kapitányról, és találónak ítélte a szavaimat, sőt úgy gondolta, intuitív módon ráéreztem az igazságra, mert a szerző eredeti szándéka szerint feltehetőleg nem indiai volt a titokzatos Nemo. Zadrożny úr Herbert R. Lottman Jules Verne. An Exploratory Biography (St. Martin’s Press, New York 1996) című könyvére hivatkozott. Idézett is néhány mondatot a szerző és a kiadó, Hetzel kapcsolatáról, aki gyakran változtatott a kéziratokon, egész bekezdéseket húzott ki vagy íratott át. Vettem a fáradságot, és beszereztem Lottman könyvét. A következőket találtam benne (saját fordításomban idézem):
„Verne eleinte úgy tervezte, hogy a titokzatos Nemo lengyelnek vallja magát, aki kötelességének érzi, hogy bosszút álljon az oroszokon, akik megszállták és feldúlták hazáját. Hetzel ellenezte: Oroszország Franciaország barátja, és számos orosz fizet elő a lapjára, a Magasine-ra. Tehát kényszerűségből lett rejtélyes személyiség Nemo, ezért nem kapunk világos magyarázatot a haragjára.
Ez alkalommal a máskor oly kompromisszumkész író vitába bocsátkozott a kiadóval, aki mindenáron keresztül akarta vinni az akaratát. »Ha Nemo lengyel lenne, és a felesége a kancsuka csapásaitól lelte volna halálát, a gyerekei pedig Szibériában pusztultak volna el, és ha egy ilyen lengyel olyan helyzetbe kerülne, hogy megsemmisíthet egy orosz hajót, mindenki belátná, hogy joga van bosszút állni.« Verne Nemója nem öncélúan gyilkol, hanem a támadásokért vág vissza. »Nemo nemes lelkű ember. Ön is belátná ezt, ha új alakot formálnék hősömből, ami teljes képtelenség, hiszen két évig éltem együtt ezzel a személyiséggel, már nem tudnám másnak látni. Nem sokra mennék azzal, ha egy nap alatt próbálnák megbeszélni az ügyet Párizsban, erre legalább egy hónap kellene…«. (Ebből kiderül, hogy Hetzel abban bízott, négyszemközt meg tudja győzni a szerzőt.) Egy 1869. májusi keltezésű levél számol be az utolsó lázadásról: »Ha nem árulhatom el, mi az oka a gyűlöletének, akkor vagy hallgatok róla és Nemo egész életéről, nemzetiségéről, vagy ha feltétlenül szükséges, megváltoztatom a befejezést.« És állta a szavát. Nem adott semmiféle támpontot az olvasónak arra vonatkozólag, milyen indítékok mozgatják Nemo kapitányt, és a származását sem árulta el – legalábbis ebben a könyvben még nem. Amikor pedig lehetősége nyílt arra, hogy egy másik (A rejtelmes sziget című) regénybe helyezze át a kapitányt, talált neki másik nemzetiséget és másik ellenséget.
Verne kapitulációjával Hetzel mérgezett ajándékot kapott. A jogos harag helyett olyan főhőst állított a könyv az otthon melegében, kandalló mellett üldögélő olvasók elé, akit kielégíthetetlen bosszúvágy fűt, márpedig ez sokkal nagyobb aggodalommal tölti el a Magasine d’Éducation et de Récréation tiszteletre méltó előfizetőit. 
Mellékesen jegyzem meg, hogy Oroszország akkoriban óriási piacot jelentett a francia nyelvű könyveknek és folyóiratoknak, ez magyarázza a körültekintő kiadó eljárását. Arra is felhívnám a figyelmet, hogy a Vingt mille lieues sous les mers, azaz a Nemo kapitány. Tenger alatt a világ körül című könyvben a kapitány olyan nyelven beszél a legénységgel, amely érthetetlen az idegenek fülének, azonkívül elsüllyeszti egy meg nem nevezett ország hajóját, az eredeti elgondolás szerint – egy orosz hadihajót.

P. S. Lottman könyve 1999-ben jelent meg a PIW kiadónál, Jacek Giszczak fordításában, Juliusz Verne címmel (nem tüntették fel benne sem az eredeti címet, sem azt, hogy milyen nyelven íródott). 

MIHÁLYI ZSUZSA FORDÍTÁSA



Magyar Lettre Internationale, 64. szám



Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu