Mustafa Stitou
Flört

Tagja vagyok, egy hónapja, a Disznók nevű amatőr 
színjátszó társulatnak. Egy angyalt játszom. Szövegem nincs
vagy csak alig, de szerepem lényegi: én vagyok az 
az angyal (a tűz), aki nem akar Ádám (a föld) előtt letérdelni. Fekete
harisnyámhoz fekete ing van varrva, ahhoz fekete
szárnyak erősítve – ez nem is számít. Mikor 
hálószobámban az állótükör előtt próbáltam jelmezem, 
túlságosan is lelkesen, az egyik szárnyat letörtem.

Ma reggel mentem érte, a visszavarrt szárnyú 
angyaljelmezért (a Till Ulenspiegel utcai szabóhoz, 
a Nefertiti snackbár és egy olcsó cipőbolt közé). Láthatatlan 
csengő csilingelt, a hátsó szobából fejkendős 
lány csoszogott elő bátortalanul.

Jó napot… reggelt? Napot? – kérdeztem, s vártam,
milyen a hangja.
Fejével a falióra felé biccentett. 
Reggelt, mondta kissé pajkosan.
Odaadtam a szelvényt. Összenéztünk, egy
pillanatra. Ő elmosolyodott, én – s a szikra. Kipattant szemünkből. 
Testünkből. Győzelem!

Egy állványon megláttam az angyaljelmezt, a
hátsó szobába vezető ajtó mellett. Az ajtót levették,
helyén narancssárga műanyaggyöngy-függöny lógott. A jelmezre
mutattam, ő elindult érte – s a leküzdhetetlen kísértés,
hogy elkísérjem, átölelve! Ekkor felbukkant a szabó
az ajtóban, narancssárga gyöngysorok vonták be
alakját.

Mint egy bálvány. Egy különös bálvány. Láttam, hogy
végigmér. Megvető és csalódott tekintettel.
Pánikba! Fokozatosan pánikba estem.
A lány levette az angyaljelmezt az állványról, odahozta,
a pultra fektette. Lesütött szemmel, igen. Gyakorlott
mozdulatokkal hajtogatta össze. A szárnyakat, mintha
ruhaujjak lennének, behajtotta, végül a jelmezt egy
nagy reklámszatyorba rakta. El innen! Felkaptam a
táskát, és menekülni akartam – de késő volt.
A bálvány már mögöttem állt, kezét a vállamra téve 
mutatott a táblára. És akkor megláttam, magasan a lány feje fölött,
pirossal bekeretezve: A lányommal tilos flörtölni!
 

 
A torokban az ének megakad

I. 
Hagytam az elbűvölő barlangrajzokat,
az elbűvölő barlangrajzokat, és a tegnapi újsággal
a kezemben letelepedtem a hotel előtti 
üres teraszra. Feketét rendeltem. A pincérnő
feltűnően udvariatlan volt. Biztosan 
nem tetszett neki bőrszínem, és kétségtelenül
a nevem, melyet a bejelentkezéskor adtam meg,
a nevem adta a végső lökést. Mustafa.
És a gondolat, hogy mindannyian ugyanannak
a kis klikknek a leszármazottai vagyunk, amelyik 170 ezer
    éve Afrikában élt, Afrikában.
Hálistennek mindent a vendégért, még az Ard?che-ben is.

A nemzeti identitás szükségességéről prédikált a tegnapi
újság, a társadalom kötőanyagáról. Szellő cirógatta bőrömet.
Három férfi (táskáikból valamiféle 
szerszámok kandikáltak ki) érkezett és foglalt 
helyet élénken beszélgetve és gesztikulálva egy asztalnál,
tőlem balra. Quelle vitalité! Szívélyesen 
üdvözölte az urakat a pincérnő, bort és
poharakat hozott.

II.
Miközben bőrömet szellő cirógatta,
hallgattam őket, és 
hogy rövid legyek:
három barlangtudós, felfedeztek egy barlangot,
a barlangban több barlangrajz van, mint ahányat
eddig összesen fedeztek fel benne!

A pincérnő tejeskávét hozott,
én, hogy a pénzéért jól megdolgoztassam, angolul,
mely a lingua francák legjobbika, 
küldtem vissza. Gentlemanlike 
figyelmeztettem a bélgázokra:
sejtjeim a laktózzal nem tudnak mit kezdeni.

III. 
Hallgattam a barlangkutatókat,
szellő cirógatta bőrömet,
a pincérnő hozta feketémet,
szándékosan rám se nézett, telt
az idő, szellők
csiklandozták bőrömet. Ittam egyik 
feketét a másik után, Bacchusnak
áldoztam.
Hallgatóztam, és észrevettem, 
hogy lassanként kialszik a 
felfedezés tüze, hogy a
barlangtudósok asztalánál a tűz
kialvó széndarabbá lesz.

IV.
A tudósok hallgattak,
több bort nem ittak. 
Pillantásuk megkeményedett,
mintha mindegyikük visszavonult
volna, fegyverekkel felszerelve.

Először nem fogtam fel a változás lényegét,
nem értettem, miért bomlott meg a szövetség,
és azt sem, hogy a következő pillanatban
a hallgatás okán miért láttam át.
Nem tudom, a nyilvánvaló hogy nyilatkozik meg.

(Tanúja voltam,
úgy vélem utólag,
egy történelmi eseménynek,
a legmagasabb rendűnek, melynek a történelmünkben
betöltött szerepét fajtánk nem ismeri fel.)

A barlangtudósok meggyötörten ezen tépelődtek:
melyikünkről legyen a barlang elnevezve?

        SZABÓ EMESE FORDÍTÁSAI
 


Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu