Matthew Sweeney
Póker
Padge, Kieran, Neal és én kártyáztunk
azon az éjszakán –
és ötödikként, kiterítve, Charlie bácsikám.
Osztottunk neki minden körben,
emeltük tétjeit,
örültünk, ha nyert, s elengedtük
a tartozásait.
Nyert, vesztett – mit kezdjen vele?
Öten kártyáztuk mégis át
a hosszú éjszakát.
A kártyát ott hagytuk neki,
hogy ne felejtse el:
ott virrasztottunk hajnalig
Padge, Kieran, Neal, és én –
és eltemettük délután,
s megint kártyáztunk azután:
de a jó lapjárást mind elvitte
Charlie bácsikám.
A megingás
Félúton a mélység felett
ezrek szemeláttára,
millió tévénéző előtt:
megingott, s majdnem lezuhant.
Tán a sóhaj tartotta meg
egykerekű biciklijén:
meglendítette lábait
s végül a túlpartra elért.
És míg az ünneplő tömeg
hordozta diadalmasan,
végig a megingásra gondolt,
ahogy húzta a szakadék
mélyére, ökörcsont közé,
és hallotta az ordítást,
s tömeg döbbent moraját,
és azt is, ahogy vége lett –
és arra kérte hordozóit:
vigyék vissza a szakadékhoz,
köteléhez, mely ott feszült –
és fogta egykerekűjét,
és megpörgette a pedált,
és visszalökte, üresen –
döbbenten figyelt a tömeg –
és íme, éppen félúton
a gép zörögve lezuhant.
SZABÓ T. ANNA FORDÍTÁSAI
|