Anyám

Újra megölik.
Azt mondta, megtette
Minden tizedik évben,
De ők évente, hetente,
Néhányan nap mint nap megteszik,
Megölik gondolatban.
Megszabadítja őket saját haláluktól,
Ahogy rajta keresztül is 
Meghalhatnak, így könnyebb, 
Felelőtlenül. Anyámat kiássák sírjából,
Hogy újra és újra megnézhessék 
performanszát.

Most már film is készül,
Annak, aki nem tudja elképzelni,
Milyen, mikor fejét a sütőbe dugja,
És elárvulnak a gyerekei. Aztán
Visszatekerhetik,
Hogy újból megnézhessék,
Teljesen elölről, a halál pillanatát.

Hazamennek a popcorn-zabálók,
Kiket anyám halála szórakoztat,
Fejükben holtestével:
Igazi emlék – szuvenír.
Talán a videót is megveszik.

Ha valakit a képernyőn nézel
Csak meg kell nyomnod
A pause-t,
Mikor fel akarod forralni a teavizet,
És anyám visszafojtja lélegzetét, 
Hogy haldoklásával megvárjon.

A filmesek összegyűjtötték
A testrészeket.
Akarják, hogy lássam.
De az ízületeknél össze kell kötözni,
És elrejteni a műanyag részeket
Felújított anyámban.
A verseit akarják használni
Tű és cérna helyett,
Hogy hiteles legyen.
Azt mondják, örülnöm kellene,
Hogy visszahozták nekem,
Ezért adjam oda a szavait,
Hogy beletömjék a szörny szájába:
Öngyilkos Sylvia-Baba,
Aki jár is és beszél is,
És kérésre bármikor meghal,
Meghal, és meghal,
És örökké meghalhat újra.
 

         Gerevich András fordítása 

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu