Árnyék és fény

   Ismertem valakit, aki semmi sötétebbet
   nem ismert a fénynél, amelyet
   egész életében tanulmányozott rövidlátó szemével.
   Elmélyedt a Talmud tömör árnyékában,
   és fáradhatatlan robotosként csiszolgatta
   a gnózis szakállas írásait,
   míg egészen olyan nem lett maga is, mint a betűk,
   amelyek csak szeretnék megismerni Istent.
   Tőle tanultam meg, honnan jön Vermeer képein
   a fény, mely képről-képre más.
   Rövid, okos esszéit a fénysugár szögéről,
   a megvilágításról, a sfumatóról lepkék olvassák,
   a tudós könyvekből kiröppentek,
   töredékben maradt regényéről nem vesznek tudomást.
   Nap mint nap felkerestük a kutat, amelybe
   a szolgáló, mondták, a csillagokra függesztett szemmel
   beleesett, és semmi nem rázta meg
   kutatónkat úgy, mint akik
   a Földgolyót forgatják, a hangyák.
   Amikor kihunyt a gyertya, amelynek világánál
   mindaddig írt, megadta magát
   végül a fénynek, amelyben nem hitt sosem.

        Közvetlenül a vihar előtt

    Csendes eső, és a cédrus
    - ezer és egy öltéssel az estébe
    hímezve – kivetkőzik magából.
    Felkerekednek a kövek is;
    partot keresve. Csak a vetési varjak döntenek,
    csupasz, fehérlő arcukkal,
    a maradás mellett. Cibálják
    a dolgokat takaró kendőt,
    mintha csak meg kéne mutatni valamit.
    Minden, ami még látható,
    a láthatatlanra emlékezik, amely mindörökre
    láthatatlan marad, ha kitör
    a vihar.

           A történész mondja

        Amit csak meg bírtam ragadni, mindent
        a jelenbe vonszoltam a történelemből.
        Bújtam az aktákat, dokumentumokat tanulmányoztam,
        beszéltem a barbárokkal
        és az ellenségeikkel, akik nekünk barátaink.
        Ceruzám már csak csonk, a radírból
        alig maradt valami, a tintatartó
        kiürült. Rá akartam jönni, miért vagyunk
        olyanok, amilyenek vagyunk.
        Mikor bevégeztem a művem,
        olyan volt, mint egy sötét tükör.
        Még csak meg sem ijedtem, amikor
        belenézve megpillantottam magamat,
        a végtelenségig félresikerülve.

                                       Tatár Sándor fordításai
 

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu