Ilyenkor

Ilyenkor mintha minden második héten
előreállítanánk az órát. Chagall-naptáram lapjai
peregnek, mintha titkos léghuzatban.
Ilyenkor nincs időm a tévében vagy repülőn látott alakokra,
akik "alkalomadtán" helyett azt mondják: "alkalmasint".

Ilyenkor - ezekben az egyébként érdektelen napokban -
odakinn fény hull a vörös téglafalakra,
ahol a fák épp rügyet bontanak. Ezek azok a napok,
mikor az ember kijavítja a helyesírási hibákat
a könyvtárasztalok firkáin, a szerzői jógi kihágás izgalmától részegen.

Ilyenkor mint Kleopátra Antoniusa, tengert áhítok én is;
ilyenkor mindent komolyan veszek. Ilyenkor dobom el az agyamat,
mikor meghallom, saját hangomon: tíz éve még így s úgy, ezt meg ezt...
Épp mint a háza lassú omlását figyelő férfi
azon a régi, fekete-fehér, ám gyorsan színessé fakuló filmen.
 
 

Ünnep

Három héttel Szentivánéj után
remegés fut végig a házsorok gerincén,
a pulzuson. Ha anyám telefonál,
mondd azt, nem vagyok itthon. Anyám könyörög:
Hagyd ott. Hagyd ott most rögtön. Gyere haza.

De én semmiről nem akarok tudni.
Olyan ez, mint egy folyamatos ünnep: ajtót bezárni,
hajnalban dőlni részegen az ágyba, kitapogatni
a rádiót, a másik testét, amíg közben
kint Róma lángol.
 
 
 

Tizenhat évesen találkoztam Seamus Heaney-vel

Tizenhat évesen találkoztam Seamus Heaney-vel
egy dublini galéria előtt. Egy barátnőmmel voltam,
aki nálam jobban ismerte a dörgést.
Flann O'Brien kötete volt nála.

Heaney mintha kacsintott volna, mikor aláírta neki
a kötetet. Kiváló könyv, mondta.
De hisz a csaj nem is olvasta - evett a méreg.
Nyár volt, UV-sugárzás, aszfaltgőz, satöbbi.

Azóta elolvastam Flann O’Brient - de ki az a Heaney?
Ha jól emlékszem, a buszjegyemet írattam alá, de aztán elveszett.
 

   Szabó T. Anna fordításai

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu