I.
Ráadásul még ez a fogfájás is, ez már sok volt. Egész életében vigyázott
a fogaira, gyerekkorától kezdve. Gyerekkorától. Csak két hónapja nősült,
és szeretne újra gyerek lenni. Ötven nap alatt ugyanannyi év telt el. Akkor
most hetvenhárom. Még kettő hátravan. Mindjárt vége az életnek. Épp itt
jár a megfelelő helyen. Az ajtót két egyforma szárnyra osztották, mint
az istállóajtókat. A felső szárnyon kopogott, tejüveg ablak, rajta fekete
nyomtatott betűkkel a név és a cím. A felső szárny ki is nyílt. Tiszta,
pirospozsgás arc tűnt elő, és a csalódás jeleit mutatta.
- Igen?
- Lenne szíves… megnézni ezt?
A papírszeletet gondosan áttanulmányozták. Aztán őt. A papírt.
Aztán őt.
- Maga az apa?
Az ajtó alsó felén elhúzták a reteszt, és belépett egy szobába,
amely félig templom volt, félig iroda. Az egyházi részleg elegáns volt
és ragyogott, a másik rendetlen, tele papírral. Jellegtelen rézkarok függtek
a falról, mintha egy templomból zabrálták volna őket. A csillogó fényképeken
a városi krematóriumok sírkamráit lehetett látni. A temetkezési vállalkozó
belemélyedt a szerteszórt papírokba, aztán néhány perc múlva a jól végzett
feladat komolyságával kijelentette, mintha azt várná, hogy az ügyfél alkudozni
fog:
- Az annyi, mint három font tíz, fiatalember.
- Igen.
Előhúzott négy darab ropogós fontot a tárcájából, átvágott a
szobán, és nyomatékkal letette a pénzt a temetkezési vállalkozó elé.
- Holnap lesz a napja. Ott lesz valaki?
- Nem.
- Neve van?
- Nincs.
- Kívánja, hogy értesítsem a sírhelyről?
- Nem… köszönöm.
- Van, aki tudni akarja, de jobb elfelejteni.
- Ha csak pár napot vagy hetet élt volna, akkor volna neve. És
sírköve is.
Közben úgy érezte, mentegetőzik, amiért nem hozott jobb üzletet.
- Az persze más. De jobb elfelejteni.
Mint aki megoldott egy feladatot.
- Manapság ritkábban történik ilyesmi.
Azon tűnődött, mibe kerülhet egy pár hónapos gyerek.
- Helyes. Akkor holnap elintézem, kérem.
- Köszönöm.
Már indult volna. Ahogy az üzletet megkötötték, a temetkezési
vállalkozó a szoba irodai részlegéből az egyháziba lépett, és kezet nyújtott.
- Fogadja részvétem. Tudom, mit érez. Én is családos ember vagyok.
A vállalkozó a másik kezével egy nyugtát nyújtott át három font
tíz pennyről, és egy gyűrött tízshillingest. Átvette, és kilépett a kétrészes
ajtón.
- Viszontlátásra.
- Viszontlátásra, fiatalember.
Ugyanez történt az anyakönyvvezetőnél, mikor reggel a kórházban
beszerezte a halotti bizonyítványt. Nevük. Születési idejük. 1937. 1937.
Foglalkozásuk. Tanár. Tanár. Az anyakönyvvezető bejegyezte a halvaszületés
dátumát. 1960. február 19.
- Mikor házasodtak össze?
- December tizenhatodikán.
- Ötvenkilencben?
- Nem, tavaly.
A hivatalnok elmosolyodott. Ki választotta éppen őt, hogy ezt
elviselje? Az idő? Az örökké hömpölygő folyó. Ebben van valami vigasz.
Fájt a foga. Semmi vigasz. Agyon kell valahogy ütni az időt a fogorvosig.
Az időt mindig agyon kell ütni. Az ember áll a jelenben és várja, hogy
az utolsó perc is meghaljon, vagy megszülessen a következő. Ahogy a percek
kilökődnek a létbe, az elméje, mint valami spermaölő, az idő utolsó csíráját
is kiirtja. Az ő percei halnak meg. Mikor az ember hetvenhárom éves, már
csak maga mögé néz. Belehátrál a jövőbe. Agyon kell valahogy ütni az időt
a fogorvosig, a halálig. Sétálni fog.
A fogorvoshoz menet, ha nem akart az útvonalon változtatni, a
belvárosból Beestonba kellett gyalogolnia, fel a hosszú domboldalon, ahonnan
belátni egész Leeds-et. A régi lakásuk közvetlen közelébe. Mivel olyan
hirtelen jött el, sosem tért vissza. A megbocsátás hiányzott mindkét részről.
A harag felemésztette benne a bűntudatot. És ha meglátják? Hát csak lássák.
És ha meglátja az anyját a sarki zöldségesnél? Nem fogja észrevenni. Írt
nekik egy szűkszavú lapot, elmondta nekik a gyereket, és kész. Úgyis azt
mondanák, betelt az igazság. Meg ha az ember hetvenhárom éves, a szülei
már nem élnek. Mennyi névvel halmozták el őket! Mennyi erkölcsi szólam
hullott a fejükre! Az ötödik és a hetedik parancsolat. Elégették a fényképét
és a bibliáját, amit az ágya mellett tartott. Az ilyennek, mint ő, nincs
joga hozzá, hát még hogy el is olvassa. Amúgy is csak dísz volt. Csecse-becse.
Miniatűr kiadás, benne a név: Joseph Carson, 1841. A piacon markolta föl
pár pennyért, ott találta a Marie Corelli, az Ouida és a Hall Caine példányai
alatt.
II.
Csak két hónap telt el, de az ismerős utcák határozottan megváltoztak.
A gázlámpák sora helyett legnagyobb megdöbbenésére nátriumlámpák lógtak
az oszlopokon, és bontani kezdtek egy teraszos sorházat, amely hasonlított
az övékhez. Megállt és nézte. Agyon kell ütni az időt. A közelében mankóra
támaszkodva egy ember állt, nézte a bontást. Ez nem változott. Délután
itt mindig anyák és öt év alatti gyerekek ácsorognak, vagy öregek meg rokkantak.
Az ép testűek dolgoznak, mint itt ezek a munkások. Holnap reggel már ő
is az iskolában lesz. A gyengélkedése után. Megfázott? Epegörcsöt kapott?
Vér a lépcsőn, a mentő alján, a műtősök kezén. A lába előtt egy halom téglán
ott feküdt a 305. oldalán kinyílva A brit költészet kincsei:
’Mint farkas a nyájra, lezúdul a vad
asszír had arany, bibor ékek alatt;’ (Radnóti Miklós fordítása)
A lábfejével továbblapozta a megkeményedett lapokat. Még egy Lord Byron.
Aztán Mrs. Hemans. Hogg. Két munkás hosszú nyelű kalapáccsal egyensúlyozott
egy állva maradt, magas falon. Könnyen leeshetnének és kitörnék a nyakukat.
A városnak ez a része nagyon lepusztult. Jó volt látni, hogy eltűnik. Jaj
de árván ül a nagy népű város! Hetvenhárom. Tényleg elmúlt az az ötven
év. Végül is ötven év alatt változnak a dolgok. A tizennegyedik év után
minden csak romlik. Az építési terület szélén plakát hirdette, hogy a munkálatokat
A Nemzeti Bontó Vállalkozók Szövetkezete egyik tagja végzi. Volt a plakáton
egy jelvény is, rajta a Brit-szigetek térképe. Nagy-Britannia és Ulster
feketével. A jelvény peremén a Külső-Hebridákat egy építődaru fogta közre.
Sligót átszelte egy lapát, átfúrta Írországot egészen Cork megyéig, és
ott bukkant ki az óceánban. Az Északi-tengerben egy csákány állt, a hegye
valamelyik skót parti város felé mutatott a Firth of Forth alatt. Volt
egy pajszer is, a hajlata a Wight-szigettel szemközt, a szára a La Manche-csatornán
húzódott végig, úgy nagyjából Plymouth-től Brightonig. Ezek alatt pedig
a dátum: 1941 (ő akkor volt négy éves), az alatt a jelmondat: RESURGAM.
A rokkant közben elindult. Hamar lehagyta, és közben elképzelte, hogy irigyli
most az ő egyenes, távolodó lépteit. Hátrafordult. A rokkant feje szokás
szerint a mellére lógott, mint egy Krisztus-karikatúrának.
III.
Még közelebb ért a régi házukhoz. A Beeston domb tetejéről szinte egész
Leeds látszott, a tetők, a kémények és a templomtornyok, a magasabb középületek,
a fekete Városháza óratornya: valaha a padlásszobájából mindig hallotta,
ahogy elüti a hajnali órákat közvetlenül azelőtt, hogy indulnia kellett.
A legkisebb földmozgás ledöntené mindet. Látta az ismerős épületeket, amelyek
mellett felfelé jövet elhaladt. A Salem Intézetet, a Hudson Közraktárat,
a korábbi Wesley Imaházat, a gáztartályokat, a Krisztus-templom csonka
tornyait. Az idők során meginogtak, és a sűrű és egyre növekvő forgalom
miatt veszélyessé váltak a városlakók számára. A pap hetekig ült a kecskelábú
asztalnál, körülötte és a templom előcsarnokában, kétoldalt Krisztus retusált
fényképe mellett plakátok álltak, amely alatt nagybetűkkel felirat hirdette:
JÖJJETEK HOZZÁM. Ki menne oda egy ilyenhez? A fakó figura hívogatóan tárta
szét a karjait. FELHÍVÁS A TEMPLOM ÉPÜLETÉNEK RENOVÁLÁSÁRA. 10.000 FONT
ADOMÁNY SÜRGŐSEN SZÜKSÉGELTETIK. ADAKOZZATOK. MENTSÜK MEG A TEMPLOMOT.
A tizede is alig jött össze, úgyhogy az arányokra való tekintet nélkül
leszedték a veszélyes oromdíszeket és oszlopfőket, és most csak a négy
satnya kőnyúlvány meredt az égnek a négyszögletű toronyból. Megvárhatták
volna, amíg maguktól lehullanak. Még közelebb látszott annak az épületnek
a kupolája, amely korábban a Királyné Színháza, a Zene Háza, majd a Királyné
Filmszínháza lett, ma fölösleges kölönc, más néven a jövendő városfejlesztés
ideális helyszíne, csak egyre romosabb, és se egy színész, se filmcsillag,
se néző nincs sehol. A bejárat feletti hirdetőtáblán, két hajdani óriás
tulipán mellett egyetlen szó maradt meg: MA. De a mögötte derengő Luxus
Mozi, a hajdani Tabernákulum még mindig meggyőzően tartja magát. Az árai
állítólag megemelkedtek, négy pennyről egy font hatra, kettő, sőt három
fontra. Emelkedett a világ szemében. A város szenilisedik is. Csak hadd
tűnjenek le az örök csillagok. Mind egyszerre fog eltűnni, lassan pereg
a csillagpor, omlik a tégla és a vakolat, a hús és a csont pora.
A fogorvos rendelője a Sírkerti úton állt a domb magas gerincén.
Balra, a túlnépesedett temetőben ott pihent a családja maradéka az ezerhétszáz-akárhányas
évektől: a mészárosok és a kocsmárosok, feleségük és néhány gyermekük társaságában.
Az apja szinte minden héten vitt ki virágot, és mikor hazajött, néha agyagos
volt a nadrágja térde. Öt fia, akik mostanra Anglia különféle tájaira széledtek
szét, minden karácsonyra elküldték a képeslap mellé a maguk részét egy-egy
díszes koszorúhoz.
A székből, ahol a fogai megmérettek és könnyűnek találtattak,
tekintetét az alatta elterülő városképre függesztette, hogy elvonja a figyelmét
a szonda okozta fájdalomtól. Négy foga is kezelésre szorul. Három új tömés,
a negyedikben a tizenkét éves tömést ki kell cserélni. Erről meg is feledkezett.
A fájós fogát nem kell kihúzni. Elég lesz betömni. Persze a tömés többe
kerül.
- Rendszeresen mos fogat?
- Természetesen. Minden étkezés után.
- És nem eszik sok édességet?
- Nem.
- Kekszet?
- Nem. Nem.
- Hát, a fogai elég gyorsan romlanak.
IV.
Semmit sem adtak, ami csillapítaná a fúrás fájdalmát. Semmi kokain.
Semmi kéjgáz. A fúró felpörgött. Ő meg az egekbe nézett és a magasabb tereptárgyakra.
A kötény alatt a kezét csipkedte. A látóterébe, amelyet a szék megdöntött
szöge jelölt ki, madarak szálltak, sirályok menekültek ide az Északi-tenger
vagy az Ír-tenger viharai elől, verebek, seregélyek köröztek a Krisztus-templom
csonka tornyai körül, a Királyné Színháza, a Zene Háza, a Királyné Filmszínháza
roncs kupolája körül, kanyarogtak előre-hátra a Gázművek tartályai fölött,
a Salem Intézet fölött, aztán a közelben letelepedtek a domb házain, közvetlenül
az ablak alatt. Koncentrálj. Vidd át a fájdalmat a kezedbe. A madarak felszállnak,
mikor a málló fogban a legélesebb a fájdalom. Amikor letelepszenek, csitul.
A fúró. A fúró. Felszállnak, keringenek és kört írnak le a csonka tornyok
körül, amelyek elég gyorsan romlanak, a Királyné Színháza körül, amely
elég gyorsan romlik, a Zene Háza körül, amely elég gyorsan romlik, a Királyné
Filmszínháza körül, amely elég gyorsan romlik, a roncs körül, amely a jövendő
városfejlesztés ideális helyszíne, a jövendő épületeké, a jövendő romoké,
amelyek mind túlélik a fogamat, a húsomat és a csontomat, a fiamat, aki
meghalt és nem láthatta meg a roskadt világot, talán túlélik a második
vagy harmadik gyermekemet, az ő elsőszülöttüket, vagy bontásra kerülnek,
kivájják, betömik őket, kihúzzák, gyökerestül, a fogat és a gyereket kirántják
gyökerestül, a névtelen testet névtelen földbe temetik, a halottakat az
ítélet elé rángatják, Krisztust kirángatják a sírból, a gyökér, az ítélet,
a hívogató, fakó Krisztus is elég gyorsan romlik. Az emberek háza, színdarabok
és filmek és imádságok háza. Az imádságok, akár ezek a madarak, a szárnyaló
madarak, akik nem szállnak le, hogy szűnne már a fájdalom. Elég gyorsan
romlanak. A nyomornegyedek felszámolása, a bontás, a javítás, a tanácsosok
és hivatalnokok, polgárok és papok tervei, a céltalan csótány és egér,
a csákány, a pajszer, a lapát, az építődaru. Nagy-Britannia területe sötét,
egészen fekete. Ezerhétszáz-akárhány. 1841. 1937. 1941. 1951. 1961. Resurgam.
Feltámadnak. A fájdalom. A szerelem, elég gyorsan romlik, akár a madarak
és a fájdalmak, feltámadnak, alászállnak. Most újra feltámad a fájdalom,
elég gyorsan romlik, leválaszthatatlan a repülésről. Muszáj. Elég gyorsan
romlanak, kitárják szárnyukat és gubbasztanak a fekete házakon, a nemzedékeken,
mert elég gyorsan romlanak. Resurgam. Míg a világ. Feltámadok majd fájdalmas
vagy tört szárnyakon.
V.
Ha nem mondják, hogy három órán át ne egyen, vett volna egy olcsó almát
a sarki zöldségesnél, mint gyerekkorában. Jót tesz a fogaknak. A boltban
magyalkoszorúk lógtak a falon, karácsonyról maradtak meg.
- Jó napot, idegen. Ezer éve nem láttalak. Anyád azt mondja,
megnősültél. Azt mondja, csinos lányt találtál magadnak. Talányos vagy,
mint az a bizonyos sötét ló. Jól vagytok?
A szája fájt. Fájt a mosolygás.
- Jól.
- Az a jó. Anyádhoz készülsz?
- Nem. Most jövök vissza. Küldene két csokor virágot a nevemben?
Az egyiket haza. Tudja a címet. Szeretettel. A másikat meg… nem, nem érdekes.
A másikat elviszem én.
A tarka virágcsokorral felkapott egy majdnem teljesen üres buszra,
amely levitte a Beeston dombról a Victoria úton át a Sötét Diadalívekhez,
le a Főtérre. Ott volt maga a sötét ló, a nyergében a Fekete Herceg. A
ló sörényén és a Hercegen madarak gubbasztottak, a karján - bronzból -
sólyom ült. Sötétedett. A két meztelen nimfa, a Reggel és az Éj fényes
lámpát tartott a feje fölé. Elment dr. Priestley és Hook dékán szobra mellett.
A tér túloldalán, oldalt a Malomdombi Kápolna szószékén a szokásos heti
üzenet: AZ UDVARIASSÁG OLYAN, MINT A FELFÚJHATÓ PÁRNA. NINCS BENNE SEMMI,
DE CSODÁT TESZ AZ ÍZÜLETEKKEL. A teret át fogják építeni. Felszállt egy
másik buszra, elment a Kőfejtő-dombi lakások és a Komlószárító mellett,
a sötét és világos, névtelen ablakok mellett, a szorgos és elhanyagolt
épületek mellett, sötét templomok, mozik, magas állványok és elhagyott
lakások mellett, aztán a Sírkerti kocsma megállójából gyalog indult a kapusbejárón
át a kórház várótermébe. Mind ott ültek válogatás nélkül a fapadokon a
boldogok, a szorongók és akiket friss gyász ért, és várták, hogy a kapus
beengedje őket, és utoljára megláthassák haldoklóikat, beteg vagy frissen
szült szeretteiket. Vajon igaz lehet, tűnődött, ahogy az arcokat átfutotta,
hogy a mámoros hangulatban lévők egy kicsit visszafogják az örömüket azok
kedvéért, akik szoronganak vagy gyászolnak, és hogy akiket szorongás vagy
fájdalom gyötör, egy kis valódi vagy megjátszott fényt sugároznak azok
kedvéért, akik mámorosak, az apákért? Ha igen, akkor úgy jó, ahogy van,
mert ő mindkettőhöz tartozik.
MESTERHÁZI MÓNIKA FORDÍTÁSA
Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu