NÓRA
GERGŐ, a férje
ANDRÁS, az öccse
TERI, az anyja
DANI, a szeretője
KRISZTA, a főnöknője
MANYIKA, a nagynénje
ASZTROLÓGUSNŐ
PAULAI ÚR
NYOMOZÓK
Történik karácsony előtt, Budapesten.
Főcímkép
„December 18., szerda, 12:04, Budapest”.
Nóra autóban ül, csúcsforgalom, lépésben halad, bekapcsolja a rádiót,
zene; Gergő otthon a komputer képernyőjén lévő kottára mered, félhangosan
a dallamot ismétli; Teri egy rendőrségi fogda padján ül, az ajtóban rendőrnő
áll, a megafonból ugyanaz a zene hallatszik; András a Városligetben sétál,
gyógyszeres fiolát vesz elő, feldob egy pirulát a levegőbe, bekapja, a
hattyúkat nézi a tavon – megjelenik a Főcím: Csodálatos vadállatok –, két
tízéves forma fiú horgászik a tóban primitív pecákkal, iszapos a víz, az
úszók elfekszenek, mellettük vödör, zsák, kempingszék, a hátizsákban kisrádió
szól. Repülőgéphang, András felnéz az égre.
1. kép
„12:40”. Gergő és Nóra lakása. Gergő egyedül. Nappal.
Komputerhez kapcsolt orgonaklaviatúra, fölötte a falon Mozart-kép,
a polcon kották, szobanövények, kint tompa, téli szürkeség. Gergő tesz-vesz,
pótcselekvések. Fölveszi a macskát, Cicerót, fülébe fúj, a macska megrázkódik.
2. kép
A ház előtt az utca, nappal. Nóra jön, befordul a kapuba. A parkolóőr
abbahagyja kézigépén a pötyögést, elmélázva néz utána.
3. kép
Gergő és Nóra lakása, nappal. Gergő a fürdőszobában, arcokat vág a
tükörben. Beáll laza pózba.
GERGŐ Hívtalak délelőtt, ki voltál kapcsolva.
Ezt többször elpróbálja különböző modalitással. Kulcszörgés, visszamegy
gyorsan a szobába, leül a komputer elé. Bejön Nóra.
NÓRA Szia.
GERGŐ (elfoglalt hangon, mint aki nagyon koncentrál) Szia.
NÓRA (odamegy hozzá, puszi, cigit vesz elő) Vettem kaját. Ratatouille
jó lesz vacsorára?
GERGŐ Ratatouille? (Öntudatlanul ismételgeti, közben pötyög a gépen.)
Ratatouille, ratatouille…
NÓRA (rágyújt, leül, a cica nyakát vakargatja) Beindult a karácsonyi
őrület. Áll az egész Körút. Negyven perc volt, míg hazaértem.
GERGŐ Bent mi volt?
NÓRA Elromlott a kávéautomata. Azt hittem, állva elalszom.
GERGŐ Hívtalak délelőtt, ki voltál kapcsolva.
NÓRA (kis csönd) Ha ki vagyok kapcsolva, akkor vizitelek vagy konzultálok
vagy mítingelek…
GERGŐ Én nem tudom, mit csinálsz. Ez már egy kicsikét szinte felfoghatatlan.
NÓRA Felfoghatatlan?
GERGŐ Minek van telefonod, ha egész nap ki van kapcsolva?
NÓRA Ha már itt tartunk, számomra meg az a kicsikét szinte felfoghatatlan,
hogy nem tudok úgy hazatelefonálni a vonalasra, hogy ne legyen foglalt...
Egyébként is, mi ez az őrületes telefonszámla? Mit csinálsz egész nap,
telefonálsz? Harmincezer forint a telefonszámla! Kivel dumálsz egész nap?
GERGŐ Nem dumálok.
NÓRA Nem dumálsz – hát mit csinálsz?
GERGŐ Van most egy projektünk.
NÓRA Projektünk?
GERGŐ A Leventének és nekem.
NÓRA Miféle projekt?
GERGŐ Phone art.
NÓRA Phone art? Te nem vagy normális. Mi az, hogy phone art? Phone
art!... De tényleg, miből áll ez a bizonyos phone art? Az a phone art,
hogy egész nap ülsz a telefonon?
GERGŐ Nem.
NÓRA Hanem?
GERGŐ Telefonba énekelni.
NÓRA Egész nap telefonba énekelsz a Leventének?
GERGŐ A telefon... Szóval... a... tudod, a redukált lehetőségek...
a frekvenciaminimum és a zenei intenzitás korrelációjában létrejövő...
NÓRA Értem.
GERGŐ Szóval a szűkös lehetőségek elementaritása... de nem ilyen minimál
artosan, hanem...
NÓRA Aha... kényszerzubbonyban táncolni.
GERGŐ Igen. De nem... nem, nem érted... Az a lényeg, hogy van most
egy projektünk a Leventével... és... ööö...
NÓRA Igen.
GERGŐ Szóval délelőtt beéneklünk egy állathangra emlékeztető melódiát,
aztán a preparált zenei szövetet visszapasszoljuk interneten, újból megdolgozzuk,
és akkor így.
NÓRA Hm.
GERGŐ Ez lesz a koncert a Tavaszi Fesztiválon.
NÓRA Hm.
GERGŐ „Csodálatos vadállatok", ez a címe.
NÓRA Csodálatos vadállatok. És mióta van ez a… projekt?
GERGŐ Nem rég.
NÓRA Akkor már csak azt nem értem, hogy az augusztusi számla miért
huszonhétezer?
GERGŐ Augusztus?
NÓRA Augusztus.
GERGŐ Augusztus, ahhoz nekem semmi közöm... De akkor viszont én meg
azt is megkérdezném, hogy mondjuk például miért hever megint tizenhétféle
sajt a hűtőben?
NÓRA Elég jól keresek ahhoz, hogy megvegyek tizenhétféle sajtot.
GERGŐ És miért kell a kétliteres teafőzőt csordultig tölteni vízzel,
és az egészet felforralni egyetlen csésze teáért, miközben az etióp gyerekek
meg a koszovói albánok meg az indiai sudrák...
NÓRA Jaj, hagyjál már a sudrákkal!
GERGŐ És miért kell a legdrágább pizzafutárral hozatni a kaját, és
minden esetben kötelező jelleggel háromszor annyit, mint amennyit meg tudunk
enni, és...
NÓRA Állandóan ez van!… Valamiről vitatkozunk, és akkor egy teljesen
más témát hozol föl... Ez nem releváns! Azért, mert két liter vizet felforralok?!
GERGŐ Na! Én meg telefonálok! Abszolút releváns. Sőt analóg.
NÓRA Én ezt nem folytatom. Neked egyszerűen nincs vitakultúrád.
GERGŐ Neked van.
NÓRA Oké, hagyjuk.
Nézik egymást, Gergő feláll, odamegy hozzá, megcsókolja, még egyszer,
összeölelkeznek.
4. kép
„13:44”. Gergő és Nóra lakása, hálószoba, nappal, később. Gergő és
Nóra ágyban fekszenek, Nóra cigarettázik.
GERGŐ Délután itthon leszel?
NÓRA Jön András a rendelőbe, kiesett egy tömése. Ja, képzeld, elment
ahhoz az asztrológushoz, akit a Kriszta ajánlott.
GERGŐ Asztrológushoz? Minek neki asztrológus?
NÓRA Hogy kimozdítsa ebből a kataton állapotból.
GERGŐ Egy asztrológus?
NÓRA Legalább próbálkozik valamivel.
GERGŐ (kis csönd) Mamád?
NÓRA Tegnap Lillafüredről telefonált.
GERGŐ Lillafüredről?
NÓRA Igen.
GERGŐ Talán akkor nincs olyan rosszul, ha a repülőút után egyből továbbutazott
Lillafüredre.
NÓRA Nem értem.
GERGŐ Egyedül jött?
NÓRA Ja, a Tónit otthagyta.
5. Kép.
Az Asztrológusnő lakásán, nappal.
András az előszobában várakozik, bentről beszédhangok. Feláll, megnéz
egy képet közelről, a kép egyszarvút ábrázol egy tó partján, a vízben megkettőződve,
felette telihold. Nyílik az egyik ajtó, tíz év körüli kislány jön ki, Andrásra
néz, bemegy egy másik ajtón. András visszaül a székbe, az asztalról felemel
egy gumiegeret, megcsipogtatja, leteszi. Nyílik az Asztrológusnő szobájának
ajtaja, egy ötven körüli nő távozik, az Asztrológusnő behívja Andrást.
6. Kép
Az Asztrológusnő szobája, nappal.
Kristálygömb, füstölők, szelencék, misztikus képek a falon, stb. Az
Asztrológusnő bő, keleties ruhában papírok és könyvek fölé hajolva számol.
András széken ül, az ablakon át a szemben lévő tetőket nézi, a hófogón
fennakadt egy pöttyös labda.
ASZTROLÓGUSNŐ (bal kézzel számol, vonalaz, ír) Csináltak már önnek ilyet?
ANDRÁS Nem.
ASZTROLÓGUSNŐ Megkérdezhetem, mi a foglalkozása?
ANDRÁS Éppen munkát keresek.
ASZTROLÓGUSNŐ Mit dolgozott korábban?
ANDRÁS Voltam biciklis futár, kórházi ápoló, újságkihordó, kérdezőbiztos,
földmérő, könyvesbolti eladó, takarító, éjjeliőr, óvóbácsi, szociális munkás,
statiszta…
ASZTROLÓGUSNŐ Értem... Iskolai végzettsége?
ANDRÁS Gimnáziumi érettségi.
ASZTROLÓGUSNŐ Nős?
ANDRÁS Nőtlen.
ASZTROLÓGUSNŐ Testvérek?
ANDRÁS Van egy nővérem.
ASZTROLÓGUSNŐ Ő mivel foglalkozik?
ANDRÁS Fogorvos-asszisztens a klinikán, délután meg magánrendelőben
dolgozik. Épp most megyek majd hozzá, tetszik tudni itt… (Mutatja, hogy
melyik foga fáj.)... Fölül ez a fogam...
ASZTROLÓGUSNŐ Értem... Ő, mármint a nővére férjnél van?
ANDRÁS. Igen. Gergő a férje. Zeneszerző.
ASZTROLÓGUSNŐ Most megkérem, hogy meséljen kicsit az édesanyjáról,
mit dolgozik...
ANDRÁS Édesanyám nyugdíjas, és Amerikában él. Most épp itthon van,
tegnap érkezett, mindig hazajön karácsonyra.
ASZTROLÓGUS Akkor most nagy lehet az öröm.
ANDRÁS Még nem találkoztunk, elutazott Lillafüredre.
ASZTROLÓGUSNŐ Lillafüredre? Csak nem beteg?
ANDRÁS Rákos.
ASZTROLÓGUSNŐ Jobbulást kívánok.
ANDRÁS Köszönöm.
ASZTROLÓGUSNŐ Édesapja is Amerikában él?
ANDRÁS Kanadában.
ASZTROLÓGUSNŐ Ők elváltak?
ANDRÁS El.
ASZTROLÓGUSNŐ Ön odakint született?
GERGŐ Igen.
ASZTROLÓGUSNŐ Mikor került Magyarországra?
ANDRÁS Négy éves koromban.
ASZTROLÓGUSNŐ És a szülei? Ők kint maradtak?
ANDRÁS (zavarban) Minket a... nagynéném nevelt fel, mert a mama...
Szóval, a mama az...
ASZTROLÓGUSNŐ (csönd) Mi volt a mamával?
7. Kép.
Filterezett fények, emlék a múltból: András anyja, Teri fiatalon
egy New York-i telefonfülkében, András gyerekként egy pesti bérlakásban,
mellette Manyika, a nagynéni.
TERI Szia, kismackóm, hogy vagy?
ANDRÁS Beteg vagyok.
TERI Mi baj van?
ANDRÁS Tudod, mi, megfázok.
TERI Megfáztál és a mandulád?
ANDRÁS Nem az.
TERI Hát?
ANDRÁS Most nem tudom. Gyógyszert is írtak... Anyu, mikor jössz, hányat
alszom?
TERI Már nem sokat. Sortájm.
ANDRÁS Hányat?
TERI Kétszer tizet meg négy.
ANDRÁS Hurrá. De a tizedik az már a huszadik lesz?
TERI Gyorsan fog elmenni.
ANDRÁS Négy napot észre se veszek, hogy alszok, és akkor már csak tíz.
TERI Kétszer tíz.
ANDRÁS Igen, és akkor tíz napot alszok, és akkor már csak négy.
TERI Nagyon jó. Ügyes vagy... Mondjál még valamit. Mi van Nórával?
ANDRÁS Iskolában van. Tegnap este lovacskáztunk.
TERI Lovacskáztatok! És jó volt?
ANDRÁS Nem.
TERI Veszekedtetek?
ANDRÁS Igen.
TERI Mindig hallgass Nórára, tudod, ő már nagylány.
ANDRÁS Igen, tudom... Anyu!
TERI Tessék.
ANDRÁS (sírva fakad) Mikor jössz már?
TERI Nemsokára... Szún. Majd telefonálok, jó? Figyelj, kismackóm, add
most oda Manyikának, vele is akarok egy kicsit...
ANDRÁS Nem.
TERI Húszig számolsz, jó, és addig beszélek vele.
ANDRÁS Jó. Egy, kettő...
TERI Nem kell most számolni, majd mikor odaadod neki.
András odaadja a telefont Manyikának, hangosan számol.
MANYIKA Halló, itt vagyok, szia, igen, csak röviden… Én nem is tudom
elmondani, de nagyon nehéz az Andriskával, nagyon hisztis... El kellene
vinni pszichológushoz, bekakil rendszeresen például... Nem mer egy méterre
elmenni tőlem a lakásban... Valami szorongás van benne, érted? Álmában
nyöszörög, csikorgatja a fogát... Néha meg olyan idegrohamot kap, te, hogy
ő nem öltözik fel vagy nem hajlandó reggelizni, a földre veti magát, habzik
a szája, ordít torkaszakadtából...
ANDRÁS (a háttérből) Jön a húsz, nagyon vigyázz!
MANYIKA Még amit tudott, azt is elfelejti, nem hajlandó kanállal enni,
kiköpi az ételt, nem köszön senkinek a házban... Tényleg ott tartok, hogy...
ANDRÁS (kitépi Manyika kezéből a telefont) Halló!
TERI Mackó, add vissza még egy percre, jó?
ANDRÁS Mert?
TERI Mert valamit mondott a Manyika, és hallgatni akarom, hogy befejezze,
na.
ANDRÁS Nem! Nem adom, és azt is megmondom, hogy nem beszélhetsz többé
a Manyikával. Most már elegem volt. Háromszor tízig számoltam.
TERI Az nagyon kevés.
ANDRÁS Figyelj! Figyelj, anyu. Tudod, mit mondtam neked ott az étteremben,
emlékszel rá?
TERI Vat?
ANDRÁS Ha tudod, akkor mondd.
TERI Nem emlékszem, annyi mindent mondtál.
ANDRÁS Tudod nagyon jól.
TERI Hogy szeretsz?
ANDRÁS Nem.
TERI Hát?
ANDRÁS Kúval kezdődik.
TERI Kú?
ANDRÁS Kó!
TERI Kó?
ANDRÁS Kó, igen. Emlékszel?
TERI Kocsi?
ANDRÁS Igen. El van rakva?
TERI El van, persze.
ANDRÁS Hány?
TERI Három... El van rakva. Donvori.
ANDRÁS A dzsip is el van rakva?
TERI Jesz.
ANDRÁS És még?
TERI Hát a traktor, a kotrós meg egy gokart.
ANDRÁS Öt vagy négy?
TERI Négy.
ANDRÁS Várjál. A dzsip, a gokart, a kotró.
TERI Igen.
ANDRÁS És a traktor.
TERI Aha.
ANDRÁS Más autó nincs?
TERI Más nincs.
ANDRÁS Nincs ilyen beleülős?
TERI Nincs, macikám, nincs, mondom. Na jó...
ANDRÁS Mind a négyet akarom.
TERI Le kell rakjam, jó? Szia, macikám, mondom, puszi.
ANDRÁS Ne tedd le! Meséld még el a farkasos mesét! Leesik a mókus a
fáról... egyenesen a farkas hátára... A farkas... a farkas... Hogy van
tovább?
TERI A farkas meg akarja enni, de aztán megkegyelmez neki, ha elárulja,
miért olyan vidám a mókus, és a mókus elmondja, hogy azért vidám, mert
jószívű, a farkas meg azért szomorú, mert gonosz.
ANDRÁS Gonosz farkas! Gonosz farkas!
TERI (rövid csönd után, más hangon) Macókám, figyelj, akarok neked
mondani valamit... Az a helyzet, hogy nem tudok hazamenni... itt kell maradnom
Amerikában.
ANDRÁS Nem jössz haza?
TERI Nem.
(szünet)
ANDRÁS De telefonálsz?
TERI Majd meglátjuk... Nem tudom... Donno... Inkább nem... Jobb, ha
most nem beszélünk egy ideig. (Leteszi a telefont.)
ANDRÁS (suttog) Mama.
8. kép.
Az Asztrológusnőnél. A 6. kép folytatása
ASZTROLÓGUSNŐ Az apjával tartja a kapcsolatot?
ANDRÁS Nem.
ASZTROLÓGUSNŐ Hogy emlékszik rá gyerekkorából?
ANDRÁS Az apámra? Bánatos és ideges. Szomorú a szeme.
ASZTROLÓGUSNŐ A nővérével jó a kapcsolata?
ANDRÁS Igen.
ASZTROLÓGUSNŐ Mi a legelső emléke a nővéréről?
ANDRÁS Egyszer meglestem őt. A haját fésülte meztelenül. Észrevett,
és a törülközőt az arcomba dobta. Nedves volt, illatos és sötét.
ASZTROLÓGUSNŐ Mi a legelső emléke az édesanyjáról?
ANDRÁS Az első emlékem? Hogy mesél, elalvás előtt. Kék selyem pongyola
van rajta. „A farkas és a mókus...”, ezt meséli, mert ezt kérem. Aztán
puszit ad mindenhova... Szerbusz, lábacska, szerbusz, fejecske… szerbusz,
Andriska.
ASZTROLÓGUSNŐ (befejezi a számolást) Na... Akkor elkezdeném... Úgy
látom, hogy az édesanyja az ön életének a kulcsa. Vele van egy ilyen bonyolult
kapcsolata, egyébként a nővérével is, egy erős kötődés és egy erős hasonlóság,
és ez valamiféle bűntudattal párosul... Az elárultatástól, a megaláztatástól
való félelmében kettős életet alakított ki, egy misztikus belvilágot, és
egy külső, alkalmazkodó viselkedést... Mindehhez az Iker jegy jó alapot
teremt... Ön tripla iker, a Napja, az aszcendense és a Marsa is az Iker
jegyében áll. (Nézi a horoszkópot.) Igen, az édesanyja hihetetlenül markáns
karakter. Valójában olyan, mint egy férfi. Lehet, hogy ez az egész anyaság,
meg minden, ami ezzel jár, áldozat volt a részéről. Tehát nem az ő szerepe,
nem az ő dolga lett volna. Feláldozta magát. Ezért nem tud jó anya és jó
feleség lenni, mert mindig ott van benne ez a férfias elem, ami ellenáll.
Jó, megcsinálta, mert muszáj, de keserűséggel és mártíromsággal.
ANDRÁS Az anyám férfi?
ASZTROLÓGUSNŐ A kromoszómák csalhatnak, a csillagok nem.
9. kép
„14:30”. Rendőrségi kihallgató szoba.
Teri és a Nyomozó az asztal két oldalán. A háttérben nyitott ajtó,
emberek sétálnak a folyosón, beszélgetésfoszlányok (pl.: „Ma már felderítettem
egy súlyos testi sértést…” stb.) A Nyomozó a jelenet elején rutinos, szenvtelen,
később egyre érdeklődőbb, empatikusabb. Teri monológja alatt – ez a későbbi
monológokra is vonatkozik – az elbeszélt események életkép-, pantomim-
vagy fényképszerű módon megjelenítődhetnek.
TERI Engedjen el, kérem. Nem cián volt, csak bizmutpor. Bizmutot szórtam
a pezsgőbe. Csak hogy emlegessék meg. Kérem. Várnak karácsonyra a gyerekeim,
András és Nóra.
NYOMOZÓ András és Nóra... (Bekapcsolja Teri előtt a diktafont.) A gyerekei
Magyarországon élnek?
TERI Igen.
NYOMOZÓ Találkozott velük a megérkezése után?
TERI Nem.
NYOMOZÓ Lássuk csak.
TERI Daganat a mellyemben, a hasamban, hát az tiszta ráfizetés a magyar
államnak, ha engemet letárgyalnak. A síromat fogják megbotozni?
NYOMOZÓ Tehát tegnap délelőtt megérkezett a menetrendszerű New York-i
járattal, aztán anélkül, hogy bárkivel találkozott volna, elutazott Lillafüredre.
Ismert ott valakit?
TERI Nem. Vagyis...
NYOMOZÓ (csönd) Ön a lillafüredi Csillag szálló igazgatója szerint
tegnap este meg akarta mérgezni tizenegy alkalmazottját... Elmesélné elölről
az egészet?
TERI (csönd) Hát az úgy volt, hogy még tavaly nyáron, otthon, Waterburyben,
egyik nap aszondja nekem a Tóni, én fogok hazamenni Magyarországra, és
aszondja, bé fogom járni egész Európát. Mondom neki, Tónikám, mondom, hogyan
számítod béjárni, mondom, gyalog vagy autóbuszon, mondom, vonaton vagy
repülőn, de olyan érdekesnek tűnt énnekem, hogy béjárja Európát. Én évente
egyszer látom a gyerekeimet, ő meg csak úgy jókedvében béjárja Európát...
El is ment, én meg benéztem csütörtökön az orvoshoz, és mondom az orvosnak,
szeretnék elmenni menogramra, mondom, olyan érdekes érzést érzek a hónom
alatt. Hát, aszondja, egész nyugodtan, aszondja, se nem árt, se nem használ.
Vettek mingyá menogramot, másnap reggel már nyolckor telefonál az orvosi
aszisztent, aszondja, jöjjön be a rendelőbe. Bemegyek, és aszondja nekem
az orvos, aszondja, mit szólsz hozzá, iszol velem egy csésze kávét? Na,
mondom, doktor Kemböl, mit akarsz te tőlem kérni, mondom, hogy ilyen aranyos
vagy, mert hogy régi klájntja voltunk, de engem még soha nem kínált meg
kávéval. Üljek le, aszondja, hogy na, aszondja, és ne féljek. Kicsit megdobbant
a szívem, és gondoltam magamban, hóha. Aszondja nekem, aszondja, idadja
a kávét a kezembe, aszondja, megint mondja, hogy ne féljek. Még bele se
ittam a kávéba, csak a számhó vettem, na, de má akkó kezdtem egy kicsit
ideges lenni, aszondja: van neked két csomó a melledbe... Három hónap múlva
befutott az én drága Tónim, és meg akar csókolni. Még akkor a mellem be
volt kötözve, mondom, idefigyelj, mondom, ha három hónapig nem volt szükség
az én csókjaimra, akkor nekem sincsen a te csókjaidra szükségem. Azontúl
minden áldott nap feltette azt a lemezt, én nem nagyon szeretem a magyar
nótákat, de ez minden áldott nap föltette ezt a lemezt, hogy várjatok még
őszirózsák, ne mondjatok búcsút a szép nyárnak, mondom neki, mondom, de
megtetszett ez a nóta. Egyszer aztán mondja nekem a telefonba az öcsémnek
a sógora, hogy aszondja, ide figyelj, aszondja, Teri, aszondja, hogy aszondja,
történtek itten dolgok, Tóni, aszondja, megismerkedett egy kontyos nővel.
Másnap felhív az egyik ismerősöm egy kávézóból, Teri, aszondja, gyere le,
aszondja, a Tóni, aszondja, itt van, aszondja, már tíz órátul, aszondja,
és itten az asztal tele van, aszondja, papírokkal, és ír. Lementem oda,
engem nem látott, mert le volt ütve a feje, ahogy írt... Odamentem hozzája,
mielőtt észre tért volna, és felvettem annak a nőnek a levelit. Hát, aszondja.
Mondom, jóba vagy vele? Aszondja, igen. Nem is tagadta. Nézett a szemembe,
és igen, aszondja, megcsináltam, megcsaltalak.
10. kép
„15:02”. Fogorvosi rendelő, délután.
Kriszta és Nóra rendezkednek, előveszik a műszereket.
NÓRA Jé, új virága nőtt a kaktusznak.
KRISZTA Nem teszed föl a hajad?
NÓRA (kontyba fogja a haját) Ki az a pasas a váróban?
KRISZTA Paulai úr. Már kapott egy szurit.
NÓRA Olyan, mint Csubakka a „Csillagok háborújában".
KRISZTA A majom?
NÓRA Igen. A Harrison Ford barátja.
KRISZTA Csubakka... Csak ő van kint?
NÓRA Igen. András jön később, kiesett egy tömése. Most van az asztrológusnál,
akit ajánlottál.
KRISZTA Igen? Na, kíváncsi vagyok. Szerintem jó fej az a nő. Nekem
nagyon jókat mondott.
NÓRA Gondolod, az Andrással is kezd valamit?
KRISZTA Biztos. Anyád megérkezett?
NÓRA Meg, de képzeld, egyből továbbutazott. Nem is találkoztunk. Ferihegyről
egyenesen Lillafüredre ment... Egyszerűen nem értem. Olyan rossz érzéseim
vannak. Telefonált Zsabó Vancouverből, valakitől hallotta, hogy megint
találtak valamit a mamánál az orvosok...
KRISZTA Jézusom.
NÓRA Egy kisebb daganatot a karjában, bár állítólag nem rosszindulatú.
KRISZTA Borzasztó. Tóni?
NÓRA Tóni? Tóni megint becsajozott. Ezt is a Zsabótól tudom.
KRISZTA Becsajozott? Milyen ember ez?
NÓRA Nem tud kibújni a bőréből.
KRISZTA Ne haragudj, de erre csak egy pasi képes... Síkideg vagyok
a pasiktól. Az ilyet, öregem... Nem is tudom, mit érdemel az ilyen. El
tudod képzelni, hogy egy nő ilyet csináljon? Hogy beteg a párja, és akkor
ő...
NÓRA Nagyon összejött a mamának most minden. Meghalt az öccse, a Zoli
bácsi, aztán a betegség, a Tóni...
KRISZTA Nórikám, te is olyan sápadt vagy. Mi van a, izé, hogy hívják?
Dani? Még mindig...?
NÓRA Tegnap voltam nála... Ültek ott a tévé előtt a Kristóffal... Egy
üveg bort megittak már... Meg füvet szívtak... Kenyérmorzsát kevertek bele
meg sót… „Honfoglalás-joint", ezen röhögtek... Próbáltam jó pofát vágni,
aztán a Dani mondta, hogy bocs, de most nem tud velem foglalkozni, mert
amint látom, más dolga van, és...
KRISZTA Nem hiszem el.
NÓRA Nagy kegyesen megbeszélt velem ma délutánra egy találkozót.
KRISZTA Mind egy szálig elmebetegek. Pszichopaták. Hol találkoztok?
NÓRA A Király cukrászdában.
KRISZTA És a Gergő? Nem gyanakszik?
NÓRA Nem hiszem. Van most egy projektje a Leventével. Projekt, érted.
Mi is? Igen, phone art. Ez a phone art most a projekt. Tudod, mi az a phone
art? Egész nap telefonba énekelnek a Leventével.
KRISZTA Mit csinálnak?
NÓRA Telefonba énekelnek. Ez a projekt. Ez lesz a Tavaszi fesztiválon
a koncert. „Csodálatos vadállatok”, az a címe.
KRISZTA Komolyan mondom, az isten állatkertje. (Elkészülnek a műszerek
kipakolásával.) Na, akkor, behívod a... a Csubakka urat!
NÓRA (kiszól) Tessék befáradni.
Paulai úr beóvatoskodik.
KRISZTA Paulai úr!
PAULAI ÚR Uh.
KRISZTA (a fogorvosi székre mutat) Tessék parancsolni! (Rákanyarítja
a nejlonkötényt.) Elzsibbadtunk?
PAULAI ÚR (bólint) Huh.
KRISZTA Nyissuk ki... Jó nagyra!... Ez az. (Megkopogtatja a fogat,
Paulai úr lába megrezdül.)
KRISZTA Kérünk még egy injekciót?
(Paulai úr a fejét rázza.)
KRISZTA (elkezdi kitamponozni Paulai úr száját) Milyen kicsi a szájunk,
alig lehet odaférni... Szeretjük a zenét? (Paulai úr biccenteni próbál)
Nem mozgunk... Tegnap voltam a Zeneakadémián... Az egyik darabnak az volt
a címe, hogy – tudunk angolul? (Paulai úr nyög valamit.)... Az volt a címe,
hogy „St Francis interrupted by a bird"... Vagyis „Egy kismadár félbeszakítja
Szent Ferenc beszédét"... Felénk fordulunk. Így! Ez az! Jó nagyra. – „St
Francis interrupted by a bird"... Így... Kinyit. Lazán. Nagyobbra. Itt?...
Érzékeny?… Nna!... Most nyissuk ki jó nagyra... Nagyra... Ez az! (Közelít
a fúróval.)
11. kép
A kihallgató helyiség. Nappal.
Terivel szemben már két nyomozó ül, mindketten elmélyülten koncentrálnak
Teri beszámolójára. Arcjátékkal, indulatszavakkal kommentálják az eseményeket.
Úgy tűnik, a „közhangulat” egyre inkább Teri oldalán áll. A monológ közben
újabb érdeklődők lopóznak be a folyosóról a kihallgató helyiségbe.
TERI Az ördögök akarták vagy az angyalok, nem tudtam tőle megszabadulni, annyira le voltam vele foglalva, hogy nem volt normális eszem gondolkozni. Onnat kezdődött persze, hogy annak idején miatta hagytam el a gyerekeimet, miatta hagytam őket Magyarországon, már akko nem vótam észnél... Elmegyek az orvosomhoz, megvizsgál engem, megvizsgál mellem, szemem, mindenem, és feküdtem még ott az asztalon, a rendelőbe ott volt a nörsz is, és aztán letette a keziből azt az instrumentot, amivel alulról vizsgált, hogy megtapogassa a hasamat, és aszondja nekem, aszondja, aszondja, hogy Teri, teneked van egy újabb daganat a hasadba... Beadták az intervénuszt, először be kellett venni egy tablettát, akkor utána betették a karomba, és az ment három és fél napig. Aztán minden nap tizenegy órától tizenkettőig kaptam a kímót, azt likvidbe, hogy olyan folyadékba kaptam, de azt úgy kell elképzelni, mint hogyha tüzes vasat forgattak volna az egísz testembe... Hívtam az öcsémet, a Zolit, nappal is, este is, mindenféleképpen, és nem kaptam tőle választ. Felhívtam a barátnőméket Zalaváron, és nem a barátnőm vette fel a telefont, hanem a férje, a Kálmán. Ahogy beszéltem neki, úgy nagyon halkan ő megfordulhatott, és mondja a feleséginek, aszondja, mert én mondtam neki, hogy ide figyelj, Kálmán, mondom, menjetek már át a Zolihoz, mert napok óta nem kapok egyáltalába semmiféle választ, amikor hívom, hogy nem-e valami problémája van. És ahogy én beszéltem, Kálmán megfordulhatott, és olyan nagyon halkan mondta a feleséginek, te képzeld, aszondja, ez még nem tudja, hogy az öccse meghalt... Beültem az autóba, és addig mentem körű, amíg nem láttam a Tóninak az autóját valamelyik motelnak a bícsen ottan a parkolójában. Nem akartak beengedni, mondtam a menidzsernek, hogy mi történt, mer meghagyta, hogy még véletlenségből engem ne engedjenek be hozzája. Nem azé, hogy én annyira, csak kellett valaki, aki a könnyeket lássa, vagy egy, nem kap egy ölelést vagy egy bíztató mozdulatot, vagy má azt se tudom, hogy tényleg mit beszél az ember... Mondom neki, Tóni, mondom, képzeld el, mondom, hogy meghalt a Zoli, meghalt az öcsém... Mire azt mondja nekem, aszondja a Tóni, igen, aszondja, mindenki meg fog halni.
Bejön egy rendőrnő tálcával, szendvics, kávé, és Teri elé teszi. A nyomozó kikapcsolja a diktafont.
RENDŐRNŐ Tessék fogyasztani.
Teri csodálkozva néz, mint aki most ébred fel.
12. kép
„16:11”. Nóra és András Nóra parkoló autójában. Miközben beszélgetnek,
Nóra előveszi a tarkavirágos piperetáskáját, a visszapillantó segítségével
sminkeli magát.
ANDRÁS Kérsz egy rágót?
NÓRA Nem.
András bekap egy rágót, arcához kap, megmerevedik.
ANDRÁS Jaj.
NÓRA Andriskám, édesem, miért eszel most rágót? Kiesik az új tömés.
Köpd ki, ott a szemét.
András keserves arccal lenyeli a rágót.
NÓRA Lenyelted?
ANDRÁS Le.
NÓRA Megeszed a rágót. Ezzel idegesítesz húsz éve.
13. kép
Nóra és András Nóra autójában, délután. Nóra vezet. Karácsony előtti
csúcsforgalom, tömeg, emberek csomagokkal a zebrán, fények, feldíszített
áruházak.
ANDRÁS Valahogy az az érzésem, hogy minden nap elfelejtek valamit.
NÓRA Tudod, mi a baj veled?
ANDRÁS Tudom, persze, hogy tudom. Az a baj velem, hogy nem érzem jól
magam ebben a csodálatos világban. Nem érzem jól magam ebben a csodálatos
világban, mert ez a csodálatos informatikus, technopartis, bétés, yuppis,
eurós világ engem elszomorít és kikészít és taccsra vág... És ráadásul
mindezt valahogy olyan viccesen teszi. Igen, úgy készít ki, hogy viccet
csinál belőlem. Egyáltalán mindenből viccet csinál. A nevetségesség, igen,
a nevetségesség ennek a csodálatos világnak a fő eszméje.
NÓRA Túlzol, kisszívem.
ANDRÁS Vegyük a szerelmet. Régen a nő nő volt, a férfi férfi. Szerelmük
rítus volt és beteljesülés. Ma a szerelmük „járás” és szex. Szerintem ez
egy vicc.
NÓRA Összevesztél az Eszterrel?
ANDRÁS (megzavarodik) Milyen Eszterrel?
NÓRA A barátnőddel, milyen Eszterrel.
ANDRÁS Nincs barátnőm.
NÓRA Szóval megint összevesztetek.
14. kép
Megérkeznek a Király cukrászdához, Nóra leparkol. Késő délután.
NÓRA Nem is mondtad, mi volt az asztrológusnőnél.
ANDRÁS Semmi.
NÓRA Valamit csak mondott.
ANDRÁS Ja, igen, tényleg, mondott egy érdekeset. Azt mondta, hogy a
mama eredetileg férfi volt, csak elcsúsztak a kromoszómák, és így nő lett
szegény. Meg kellett neki szülni minket és főzni meg takarítani meg szájat
rúzsozni meg kacéran vihorászni kellett neki a férfiak hülye viccein. Kacarászni
kellett és riszálni, amitől a lelke mélyéig undorodott.
NÓRA A mama túlságosan is nő, épp az a baja.
15. kép
„17:10”. Király cukrászda.
Dani és Nóra a galérián. Előttük üres kávéscsészék, elnyomott csikkek
a hamutartóban. Még egy pár van a sarokban összebújva. Dani és Nóra némán
néznek, mint akik végzetes holtpontra jutottak a beszélgetésben.
DANI (szedelőzködik) Mennem kell.
NÓRA Holnap? Találkozunk?
DANI Holnap?
NÓRA Ötkor? Nálad?
DANI Meddig érsz rá?
NÓRA Úgy hétig.
DANI Inkább ne. Öttől hétig velem, aztán a Gergő, még van a délelőtt
meg a délután... Négy-öt pasit futtathatsz.
NÓRA Ezt most muszáj?
(Dani feláll.)
NÓRA (önuralommal) Várjál. Várj egy kicsit.
DANI (állva) Igen?
NÓRA Nem ülsz le?
(Dani leül kabátban.)
NÓRA (akadozva) Nem akarok neked rosszat okozni... Nem akarok a terhedre
lenni... Ha már nem kellek neked... Ha nem szeretsz, akkor...
DANI Hagyjuk ezt, jó? (Megint fel akar állni.)
NÓRA Ne, maradjál. El akarok valamit mondani... Nézd. Három napja nem
vettem le a pólódat, hogy érezzelek, hogy rám simuljon a melegséged, az
illatod... Megyek az utcán, eszembe jutsz, és majdnem elájulok, meg kell
állnom nekitámaszkodni a falnak... Éjjel a közös kazettánkat hallgatom,
a leveleidet olvasom, és megőrülök, annyira hiányzol.
DANI (csönd) Másfél éve ígérgeted, hogy szakítasz a Gergővel. Másfél
éve várok. Elfáradtam.
NÓRA Meg fogom próbálni. Ő is tudja, hogy vége. Mind a ketten tudjuk.
Csak nagyon nehéz. Túl régóta vagyunk együtt. Egy kicsit... egy kicsit
még légy türelemmel, kérlek.
16. kép
A kihallgató helyiség. A kihallgatás folytatása. A nyomozók lenyűgözve
hallgatják Terit.
TERI Szereztem ciánsót az üzemből, ahol azelőtt dolgoztam, hogy megöljem
magam, de nem bírtam magamat megölni... Eljöttem Magyarországra, bejelentkeztem
a hotelba Füreden, hogy én a Zsohár Antaléknak, a Tóniéknak nagyon jó barátja
vagyok. Zsohár Antal, mondom, szakított az élettársával, és, mondom, úgy
tudom, hogy ő megismerkedett itten, mondom, egy fiatal, szőke nővel, nem
tudtam én semmit, csak úgy rándomra rámondtam. Küldött egy kis ajándékot,
de mondom, a rokonok gyerekei úgy szétszedték a csomagomat, hogy elvesztettem
a nevét. Odamegyek a főnökasszonyhoz, mondom, szeretném, hogyha segítségemre
lenne. Aszondja, van itt, aszondja, egy ilyen recepcionista, Bernadett,
aszondja, azzal volt nagyon jóba a Tóni, azzal eljártak, ott aludt a Bernadettnél,
aszondja, és virágot és mindenfélét vett neki... Bemutat engem a Bernadettnek,
aszondja, mingyá bemutatom, bemutat a Bernadettnek, mondom, ide figyelj,
mondom, mondom, maga az a fiatal hölgy, mondom, aki a Zsohár Antallal,
mondom, megismerkedett? Igen, aszondja... Mondom neki, legyen szíves, de
már akkor nekem annyira reszketett a kezem, aszondja, hogy mi baj van?
Ó, mondom, nekem van ez a reszketési betegségem, és mondom, nem tudok ellenállni.
Elkezdtünk beszélni, és ugye mondta, hogy mi történt, elmondta ő, hogy
jóba volt a Tónival, és aszondja nekem, aszondja, tetszik tudni, aszondja,
hogy aszondja, ő aszondja, hogy a Tóni bácsi, aszondja, nagyon aranyos
volt, megígérte, hogy ütet viszi Kanadába, ő egyedül álló férfi, feleségül
veszi őt, hogy őneki miket vett, és mit csinált, elvoltak ők mindenhova...
Mondom, ide figyelj, mondom, tudja maga igazolni, mondom, hogy tényleg,
mondom, maga az a hölgy, mert, mondom, Tóni, mondom, magának küldött, mondom,
egy kis csomagot, és, mondom, én nem tudom addig, mondom, azt odaadni magának,
amíg nem igazolja nekem valami elfogadhatóval, hogy ez maga, mert, mondom,
énnekem azt meg kell mutatni, hogy én a rendes, annak adtam oda, akinek
ő küldte. Ó, aszondja, hogyne, mingyá kinyissa a fiókot, és kiveszi onnat
azokat a leveleket, amit Tóni küldött nekije. Na és akkor én beleolvastam
azokba a levelekbe... Mondom a főnöknőnek, én is akarnák egy nagyon szép
pártit rendezni, mondom, mivel a Zsohár Antal így kitett magáé, mondom,
én is akarnák valami pártit csináni. Meghívtam az egész személyzetet, kivettem
egy szobát, még azt a szobát akarták adni, amiben Tóni volt, mondom, azt
ne, inkább azt a kerti szobát, és meghívtam mindenkit. Én vettem meg az
italokat, először a szobámba hozattam a rekeszeket a fiúval... Föltettem
azt a téprikódert, az a kis rikóder, ami van, és mindenki cigerettázott,
mindenki nagyon jól érezte magát. Mikor láttam, hogy akinek kellett, ivott
az italból, leállítottam a zenét, mondom, hogy hölgyeim, mondom, bocsánatot
kérek egy pillanatra, mondom, én szeretnék, mondom, valamit maguknak mondani...
Nagyon csinosan voltam felöltözve, és kiálltam oda középre, mint egy szónok...
És fölnézek, hogy amilyen borzalmas fájdalmat okoz nekem ez az egész, ugyanolyan
érdekes is, hogy most mi lesz... Már akkor elhallgattak, és, mondom, én,
mondom, én a Zsohár Antal élettársa vagyok... És hogy miért jöttem ide
– most mindannyian el fogtok pusztulni... Mikor az atombombát ledobták
Hirosimára, az nem csinált nagyobb csendet... A poharakat a fény felé fordították,
és egyszerre kezdtek el sikítani...
Csend. A nyomozó kikapcsolja a diktafont. Fel-alá járkál.
NYOMOZÓ Kedves Teri, azt tudja, hogy előzetes letartóztatásba kellene helyeznem.?
A többiek a Nyomozót nézik, mintha néma könyörgéssel.
NYOMOZÓ Tudna hova menni éjszakára, ha most elengednénk?
TERI Igen. A lányomhoz.
17. kép
„18:30”. Nóra és Gergő lakása.
Nóra cigizik, Gergő nézi, előtte az asztalon svédkeserűs üveg. A macska
a radiátor előtt alszik.
GERGŐ Tudod, melyik állatot vettük ma a Leventével? A hangyát.
NÓRA A hangya néma.
GERGŐ A mi hangyánk énekel. (Csönd. Nem tud magával mit kezdeni, Nórát
bámulja.) Nóra.
NÓRA Tessék.
GERGŐ Te, izé, nagyon le vagy most punnyadva, nem? Egyébként nem baj,
nekem tök bejön. Egy ilyen szilfidszerű, szplínes, vampoid őrület, de közben
meg...
NÓRA Nem maradnál kicsit csöndben?
Gergő hallgat, de aztán nem bírja.
GERGŐ Tudtad, hogy a hangya egyáltalán nem alszik? Egész élete éberség
és munka. Te jutottál eszembe a hangyáról. Te is rossz alvó vagy... (Nézi
Nórát.) Meg akarod dönteni a távolba nézés világcsúcsát?… (Kitölt a svédkeserűből
egy kis pohárkába.) És azt tudtad, hogy az orrunk meg a fülünk egész életünkben
nő? Egészen lassan, de állandóan növöget, egész a halálunkig… (Nóra nem
válaszol.) Nem lehet valaki állandóan depressziós.
NÓRA El akarok válni tőled.
Csönd.
GERGŐ Szabad tudnom, miért?
NÓRA Nem passzolunk egymáshoz.
GERGŐ Eddig passzoltunk.
NÓRA Sose passzoltunk.
GERGŐ Mégis, mi a baj?
NÓRA Te vagy a baj.
GERGŐ Utálsz?
NÓRA Nem.
GERGŐ De, tudom, utálsz... Utálod, hogy rágom a körmöm, hogy infantilis
vagyok, hogy zajongok a moziban, hogy idegenekkel veszekedek az utcán,
utálod, ahogy beleszólok a telefonba, ahogy a szám szélét rágom, ahogy
mozgok, ahogy eszem a tévé előtt, ahogy énekelek zuhanyozás közben, utálod,
hogy olyan lassan készülök, mint egy menyasszony, hogy összepisilem a vécédeszkát,
hogy dirigálok, hogy cukkollak, utálod, hogy mikor beteg vagy, nem törődök
veled, utálod, hogy sose fogok felnőni, hogy minden lében kanál vagyok,
utálod, hogy kutatok a táskádban, utálod, hogy állandóan izgek-mozgok,
utálod, hogy férfi vagyok, hogy vágyaim vannak, utálod velem a szexet,
utálod, hogy nem tudom, mikor elég, utálod, hogy csajozok, utálod, hogy
találkoztunk, hogy élek, hogy lélegzek… de legesleginkább azt utálod, hogy
nem tudsz elhagyni.
Pauza.
NÓRA Csajozol?
GERGŐ Nem csajozok, ez az egy nem igaz.
NÓRA Csajozol.
GERGŐ Nem.
NÓRA Flörtölsz.
GERGŐ Nem flörtölök.
NÓRA Fogdosod a csajokat, ilyen típus vagy, nem bírod ki.
GERGŐ Fogdossa őket a...
NÓRA Ha nem tudsz normálisan beszélni...
GERGŐ Esküszöm a mindenható atyaúristenre, hogy nem flörtölök és nem
fogdosok senkit.
NÓRA Csak a Julikát múlt héten a Tölgyfában.
GERGŐ Nem fogdostam a Julikát a múlt héten a Tölgyfában.
NÓRA De fogdostad.
GERGŐ Ne csináld ezt... Ne tedd ezt, könyörgöm... Néha veszekszünk,
de nem ez a fontos... Nem számít... Ha egy jégkunyhóban lakunk az északi
sarkon, nekem az is jó... Ha nem szólsz hozzám, nem baj... Csak ne hagyj
el... Nézd meg, az ingedet hordom, hogy mindig érezzem, hogy velem vagy…
Nóra hisztérikusan nevetni kezd. A macska feltápászkodik a radiátor
elől, álmosan nyújtózkodik, aztán valamire fülelni kezd. Csöngetnek.
18. kép
Nóráék lakása, este. Nóra, Gergő a szobában, András a kabátját veszi
le az előszobában.
NÓRA (mandarint pucol) Kérsz?
GERGŐ Svédkeserű után nem ízlene.
NÓRA Mindig kitalálsz egy ilyet, hogy svédkeserű. Mondhatnád egyszerűen,
hogy nem kérek.
Bejön András, lehuppan egy fotelba.
NÓRA Kérsz mandarint?
ANDRÁS Ez ilyen génkezelt mandarin?
NÓRA Miért lenne génkezelt?
ANDRÁS Ahogy nézem a méretét.
NÓRA Miért, szerinted mekkora egy mandarin?
ANDRÁS Ezek gyanúsan nagyok.
NÓRA Szerintem nem nagyok, de mindegy.
ANDRÁS És tele van maggal.
NÓRA Nincs is benne mag.
ANDRÁS Egye meg a Gergő az enyémet is.
NÓRA Ő nem eszik, mert most ivott svédkeserűt.
ANDRÁS Ja? Akkor én is inkább kérek svédkeserűt.
Gergő odaadja az üveget és egy poharat. Nóra kimegy. Csönd.
GERGŐ Kérsz cigit?
ANDRÁS Leszoktam.
GERGŐ Igazad van. (Rágyújt. Csend.) Én nem tudok leszokni.
19. kép
„19:05”. Előszoba. Este. Csöngetés. Nóra kijön a szobából, kinyitja
az ajtót, Teri az.
NÓRA Mama!
Nóra segít letenni a táskát, felakasztani Teri kabátját.
NÓRA Hogy vagy?
TERI Jól.
NÓRA Menjünk be, itt van András is.
20. kép
Később, négyen Nóráék szobájában.
NÓRA Éhes vagy? Van leves és főztem ratatouille-t.
TERI Köszönöm. Talán később.
NÓRA Kávé, tea, üdítő? Mit szeretnél, anyu? Vagy le akarsz pihenni?
A kisszobában megágyaztam neked.
TERI Nem, jól vagyok.
21. kép
Ugyanott, később. Vacsora után Gergő mosogat a konyhában, Nóra viszi
ki a tányérokat, Ciceró lábatlankodik, Teri és András az asztalnál ülnek.
TERI Sápadt vagy.
ANDRÁS Tudod, mi, megfáztam. (Iszik, fogához koccan a pohár.)
TERI Vitaminokat kéne enned. Gyümölcsöt.
ANDRÁS (kis szünet) Mit csináltál Lillafüreden?
TERI Ajándékokat vittem egy ismerősnek. Azt akartam, hogy karácsony
előtt megkapják.
ANDRÁS Meddig maradsz?
TERI Még nem tudom.
ANDRÁS Emlékszem, régen ilyenkor mindig elkezdtem számolni, hogy mikor
mész vissza.
NÓRA András!
ANDRÁS Egyszer meg még december elején telefonáltál Amerikából... Beteg
voltam, nem mentem óvodába... Manyikával voltam otthon... Kanalas orvosság,
kúpok... És akkor telefonáltál...Hogy örültem...! Mondtad, hogy nemsokára
jössz... Igen, mindenféléről beszéltünk, és akkor a végén egyszer csak
azt mondtad, hogy mégse jössz, egyáltalán nem jössz haza. Szerbusz, kismackóm.
Ennyi. Vége. És letetted.
Teri nem tud megszólalni. Gergő befejezi a mosogatást, bejön.
NÓRA András, ez hülyeség.
ANDRÁS Pedig előtte még arról is beszéltünk, hogy hány nap múlva jössz
haza. Kiszámoltuk a napokat. Nem emlékszel?
NÓRA Ez mikor volt szerinted?
ANDRÁS Négy éves voltam. Nyolcvan, december.
NÓRA Nem ez volt véletlenül az az év, mikor a görkorcsolyát kaptad?
ANDRÁS Végig azt mondta, jön haza, és akkor egyszer csak kijelentette,
hogy mégse tud hazajönni. Nincs pénze, nem engedi el Tóni, mit tudom én.
NÓRA Minden évben hazajöttél, ugye, mama? Minden karácsonykor itt voltál.
ANDRÁS Azt gondoltam, én vagyok a hibás, mert megbetegedtem. Egy beteg
gyerek nem érdemli meg, hogy ajándékot kapjon a mamájától karácsonyra.
Jobb is lenne meghalni, nem okoznék több gondot.
NÓRA Ezt az egészet csak kitaláltad a négyéves kis lázas agyaddal.
Minden évben együtt karácsonyoztunk a mamával.
ANDRÁS Értem én ezt. Fájdalmas. Inkább változtassuk meg a múltat. Csakhogy
ez az enyém. Ez én vagyok. Nem vehetik el tőlem... De most tényleg nem
emlékszel? Még azt is megkérdeztem, azt a farkasos mesét, amit este szoktál
mondani. A mókus és a farkas. Ráesett a mókus a fáról a farkasra. Felszökött
a farkas, hamm, bekaplak.
NÓRA Nem mondja, hogy hamm, bekaplak... A mókus kezd könyörögni, hogy
engedje el.
ANDRÁS Mindegy, nem ez a lényeg.
NÓRA Rosszul emlékszel, a mama minden évben hazajött.
ANDRÁS Lehet, hogy csak álmodtam az egészet? Lehet, hogy most is álmodok?
GERGŐ András, ezt így nem lehet...
ANDRÁS Te ne szólj bele. Nem tudsz semmit.
GERGŐ Így nem lehet beszélni.
NÓRA Mi az, amit nem tudsz megbocsátani?
ANDRÁS Megbocsátani? Ennyi lenne az egész? Azt mondod, bocsássak meg?
Jó. Megbocsátok. Megbocsátottam. Minden meg van bocsátva. És akkor? Akkor
most mi van? Mostantól halleluja?
TERI Rossz anyátok voltam.
NÓRA Nem.
ANDRÁS Egyetlen hétig voltál anyánk évente. Ezalatt akartál mindent
bepótolni. Kedves voltál, aranyos voltál, gyorsan egy kicsit neveltél is
minket. De már nem tudtad, hogy élünk, nem ismerted a szabályokat. Nem
tudtad, mennyibe kerül egy csoki, nem tudtad, milyen tévéműsorok vannak.
Angol szavakat kevertél a beszédedbe. Pokollá változtattad a karácsonyt.
NÓRA András!
TERI Csak azt tom mondani, hogy nagyon szeretlek.
ANDRÁS Késő, mama, késő. (Feláll, és elmegy.)
22. kép
„20:47”. Városliget, este. Sötét, csak lámpák fényköre. András egyedül
sétál, látszik a lehelete. Nedves aszfalt, kopasz fák.
23. kép
Teri fekszik az ágyban Nóráéknál, aludni próbál. Hosszú, ősz
haja ki van bontva. Gergő dolgozik, dúdol, Nóra a fürdőszobában a tükörben
nézi az arcát.
24. kép
„22:05”. Nóráék konyhája, éjszaka. Nóra kijön, iszik egy pohár tejet.
Teri is megjelenik hálóingben, mezítláb.
NÓRA Kérsz egy kis tejet? Csinálok hozzá szendvicset is. Alig ettél.
TERI Köszönöm, csak egy kis tejet. Gergő alszik?
NÓRA Dolgozik. (Csend.) Mama, mit csináltál Füreden?
TERI (csönd) Ha valaki nekem azt mondja, hogy egy férfiért lemondok
rólatok... Minden évben megpróbáltam, mondom, hogy most... Hogy, mondom,
most tényleg vége, hogy hazajövök végleg. És nem bírtam ki... Én a Tónit,
akármilyen ember, mindig szeretni fogom. Ezt elfogadtam. De most, most
haza fogok jönni. Itt akarok meghalni Magyarországon.
Átölelik egymást. Kibontakoznak.
TERI Mintha valaki más élte volna az életem helyettem.
25. kép
András a Városligeti tónál, az egyik pecás fiú otthagyta a kesztyűjét
a földön, András fölveszi.
26. kép
Ugyanott, később. András egy padon ül, kesztyűbe bújtatott kezét babusgatja.
ANDRÁS Tente, baba, tente... Csicsíja, babája... Csicsikáljál szépen.
Gúdboj. Egy-kettő-három. Nem szabad félni. Meséljek valamit? Igen? Esti
mese? Kedves gyerekek, egyszer a mókus leugrott az ágról és egyenesen az
alvó farkasra esett. Felszökött a farkas. A mókus kérlelte, engedj el,
farkas. A farkas ekkor így felelt, elengedlek, de előbb mondd meg, miért
vagytok ti, mókusok olyan vidám teremtések? Nekem mindig rossz kedvem van,
ha meg titeket figyel valaki, azt látja, hogy állandóan ugráltok és játszadoztok.
Felelte a mókus: előbb engedj fel a fára, onnan megmondom, mert idelenn
félek tőled. A farkas elengedte, a mókus felszaladt a fára, és onnan adott
feleletet. Azért vagyunk vidámak, mert jók vagyunk, s nem bántunk meg soha
senkit. Neked viszont azért van rossz kedved, mert a rosszaság bántja a
szívedet. Mert rossz vagy, farkas... Na? Hogy tetszett? Még mindig félsz?
Számolj tízig. És ha még mindig félsz, kezdd elölről... Egy, kettő, három,
négy, öt, hat, hét... Így is félsz?... Ne félj.
27. kép
„06:41”. Reggeli szürkület, ugyanott. András a padon, kezében a kesztyűvel,
mozdulatlanul. Lassan szállingózni kezd a hó.
VÉGE
Bibliográfia
GARACZI László
Plasztik
Magvető, 1985
A terület visszafoglalása a madaraktól
Magvető, 1986
Tartsd a szemed a kígyón!
Holnap, 1989
Nincs alvás!
Pesti Szalon, 1994
Bálnák tánca
Pesti Szalon, 1994
Mintha élnél
Jelenkor, 1995, 1999
Pompásan buszozunk!
Jelenkor, 1998
Az olyanok, mint te
Jelenkor, 2000
Csodálatos vadállatok
Jelenkor 2001
Lemur, who are you?
Noran, 2002
Nevetnek az angyalok
Jelenkor, 2002
„Prédales”
Magyar Lettre Internationale, 25
„Tánc, méreg, alkohol”
Magyar Lettre Internationale, 27
(Farkas Zsolttal, Kukorelly Endrével, Marno Jánossal, Németh Gáborral)
„Beszélgetés a posztmodernr+l”
Magyar Lettre Internationale, 29
„Mész, mész és csak kolbász”
Magyar Lettre Internationale, 32
„Találkozás a bolondok tornyában.
A kanál”
Magyar Lettre Internationale, 34
„Jó lesz nekünk”
Magyar Lettre Internationale, 37
„Versek 1981-ből”
Magyar Lettre Internationale, 38
(Németh Gáborral és Szilasi Lászlóval)
„Beszélgetés a regényről”
Magyar Lettre Internationale, 39
(Nagy Ildikóval)
„Literaturexpressz 2000”
Magyar Lettre Internationale, 41
„A biotörpe”
Magyar Lettre Internationale, 45
„Egy ego megtisztítása”
Magyar Lettre Internationale, 47
„Részeg pogácsa”
Magyar Lettre Internationale, 48
Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu