Danse macabre

tv show

A tévében látni: egyfolytában elõre jönnek.

Mindvégig mozog mindenki; eleinte lehet, hogy csak remeg, vagy csak a hangja reszket, vagy a mellkasa, de az is lehet, hogy rögtön hol nagyon, hol kicsit az egész teste… Hol az egész tömeg együtt táncol, elképesztõen változatos ritmusokban, hol külön-külön, csupán a hangjukkal táncolnak és énekelnek az emberek, vagy az egész testükkel muszáj nekik, másoknak csak a lábukkal, vagy csak a csípõjükkel, mások meg még az ujjhegyükkel is.

Vagy csak a szemükkel….

Lehet, hogy a szereplõk nem is táncolnak?

De azért a nézõ mégis érzi, tánc ez, mégpedig folyamatosan erõsödõ, pusztító, és mint mondani szokás, gyõzedelmes.
 

Mit tegyünk, itt vagyunk, Jenõék is itt vannak, Lajos bácsi is itt van. Gyöngyiék most jönnek… Ki kellett már jönni. Nem lehet a lakásban tovább maradni. Ez egyszerûen nem megy. Mindenki érzi. Nagyon sokan érzik!

Tessék mondani, hány perc van még?

…azt mondják – több riportot is hallottam már, itt van a fülemben, mert nyomatom az adókat, magamnak, ide a Head Setbe – hogy valahogy az emberek nem akarnak a lakásukban maradni, kerületek indultak meg, most mondják...

Már a CNN is bekapcsolódott!

...nem félnek az emberek, nem arról van szó, hogy fél itt bárki, más kérdés, hogy van, aki szorong, de hát aki szorong, az beteg, hanem csak, megmondom õszintén, egyszerûen én most szabad téren akarok lenni, vagy nem is szabad téren, mert az aluljáró is jó, az a lényeg, hogy ne legyek annyira egyedül, de ne legyek másokkal sem, a szónak abban az értelmében, hogy közösségben ne legyek, illetve tudomisén. Kollektívába, kolhozba azért ne tömörüljünk! Csak a családommal. Meg hát a barátaimmal, de az más.

Mi nem vagyunk kíváncsiak az idegenekre egyáltalán.

...idegenek véleményére pláne!

Én se!

...bocsánat, pontosítok, a kollega helyett, egy picikét csak pontosítanék: kíváncsiak vagyunk mások véleményére UGYAN, hogyne, persze nagyon is! mert hát az ember szeretné tudni az összes véleményeket, fõleg az üzleti téren.

De ne itt a fülem mellett, ha szabad kérnem, ne hisztériázva, ne ilyen színészhangon, szóval NE KÖZEL, hogy mondjam, ne közvetlenül, a magánéletembe belezavarogva, belepisálva –

Csak zsömlye! Nincs benne hús! Csak zsömlye!

Víztelenített víz! Víztelenített víz!

Daedalon, Daedalon, kéz alatt Daedalon!

Hú, de felizgat, pedig semmi kedvem…

A GYEREKEKKEL MI LESZ?

Ezt én nem is rendeltem meg...

Hát az biztos, hogy nem ezért jöttünk le az utcára.

Tulajdonképp nem is az utcára jöttünk le, mondjátok meg nekik, hogy nehogy már azt higgye itt valaki, hogy ez tüntetés, vagy akármi, a politika nix, a politika semmi, ez tömegigény, és az is tömegigény, hogy ne egy az egybe, ha lehetséges, hanem feldolgozva, kis kommentárral, finom zenével...

Ezrek és ezrek hangoztatják!

...annyit elmondtuk, szépen kértük, hogy kis zenével, nótaszóval, ételreceptekkel és hagyományõrzõ videoklipek bevetésével értelmesen is lehet az embereket terelgetni, teszem azt idõben informálni, hogy melyik út van lezárva, melyik nem, tudunk azért mi még menni attól, ha menni kell, vagy megállni, ha éppen arról van szó, mert vannak nálunk, mondtam, kütyük is, különféle ketyerék, hát ez a szabadság értelme...

Nálunk is van mindenféle kütyü...

és ketyere!

Nem mindenkinél még, de már van  Nálunk is van, huú… küldjön nekem az ENSZ egy esemest például

mindenki túl sokat beszél, érthetõ

...mert az ember azt képzelné, hogy a dolgok egyszer csak már nem fognak tudni továbbmenni, például ezekkel az összevissza csalinkázó kormánydelegációkkal miért nem foglalkozik a média egy szóval se?

Hány perc van még?

...ha valaki foglalkozna a testemmel, de csak úgy, hogy nézi! Nem csinál semmi mást, csak nézi...

Na ez jó, lehet, hogy ezért jöttem le...

...tényleg, miért jöttünk le?

bevonulunk

bevonulunk? hogyhogy?

ezt még nem is hallottam...

Hova vonulunk be?

...részemrõl csak valami viszketegség jött rám, nem tudom, látta-e ma reggel valaki az égboltot...

A Napot?

...azt a piros vonalat mondod? ami úgy bekúszott a lilába?

...és akkor ilyen lángnyelvek szétfröccsentek…

Azt hittem, az valami robbanás!

...én is azt hittem, ez valami terror-robbantás, akkor mondja a szomzéd, nem, ez még csak egy ilyen... Vészpróba. Hogyhíjják. Próbakozmosz. Valamilyen ûrkutatá- sos... csillagpászmázás? Vagy pányvázás, tudom is én. Ez az égbolthasadtatásos lézer...övetõ. Tû? Tõ? Te…Tó.Tár. A teleszkópos tár. A Telesz Kópé, na! Figyelmeztetés történt: az Anyabolt-ég... vigyázat! Hiába, no... Hát igen.

Édesapa, ne legyél már ennyire szórakoztató!

...és akkor egyszer csak rámjött az a viszketegség, precízebben szólva, a bûzhatnék.
 
„Bûzhatnék”?

Te nem érzed?

Egész utca elõtt? Hogy képzeled?!

Mi már nem is mentünk be dolgozni. Úgy döntöttünk.

Azt mondta, „bûzhatnék”? Vagy bûzhetnéket mondott?

Mi az, hogy „bûzhetnék”?!

Nem értem, miért mondja.

Már évek óta nem dolgozik Európában senki, csak a robot van.

Ezt nem mondtuk.

Ezt nem mi mondtuk, jelzem csak –

Elhatárolódom!

Hogy nem mentünk be dolgozni? Persze, hogy nem mentünk be. Elõször is, nem dolgozunk, mert MÁSNAK nem dolgozunk. Viszont pénzt keresni mégis kell...

...azt kell

...látástól mikulásig, hétrét görnyedve, mint a szaró ember, amit viszont egyáltalán nem kell szégyellni senkinek! De nem is kell dolgozni se valójában, hanem a csecse portéka kell. Mert látja, az fontos, hogy ami kikerül a kezem alól, az csecse legyen. Több mint szép. De most komolyan, tegye a kezét a szívére, kell a szép? Akkor mirõl beszélgetünk? Pont ezt kell elkerülni. És most már úgyis megyünk, nem is akarok errõl senkivel, semmit se beszélni, nem szeretem a demagóg dolgokat. Hát persze, hogy nem dolgozunk... Még szép!

...és éreztem, hogy viszketek, de valahogy jó volt, érdekes, úgy fölkapart és kitisztított, elõhozta a belsõ nedveimet a rejtekbõl

nekem éppúgy

...és finoman forrtam, most is. Érzitek ezt a kicsi remegést? A szájszél is, ahogy berezonál, arról még beszélni akarok...

...de az nem érdekes, hanem menj rá a szerv-érzésre!

Psszt, ne terjeszd!

Micsoda, mirõl van szó? Drága Gyöngyvér, ne haragudjon, az imént nem figyeltem, pedig ez elég fontos, azt mondta: mikor reggel a Nap szétesett? Jól hallottam?

Látta?

Azért még nem esett szét, ne hülyéskedjenek már, ne túlozzunk...

Én nem azt mondtam, hogy felrobbant!

Hát azért abban volt egy kis húzós elem, mikor a Nap átment lilába...

Gyerekek, nem kell parázni, nincs semmi baj, most vonulunk, mert már annyian vagyunk, hogy a dolgok tehetetlenségi nyomatékánál fogva a végén simán bevonulunk a féreglyukakon át, aztán rájuk boríthatjuk a csillárt is, nem haragból, részemrõl legalábbis, hiszen azt se tudom, kicsodák, csak annyit tudok ugye, azt is a médiából, hogy mélyen tisztelt univerzumunkról kiderült, hogy féreglyukas. És ha a kísértetek, vagy hogy hívják ezeket a rohadék kis lappangó fehér szellemeket, akik szembe’ szállnak, mármint így repkedve szembesuhannak velünk a féreglyukakon át, és azt akarják, hogy adjunk vért, hát részemrõl, ha õ is ad, én szó nélkül adok. Az övébõl! Megnyitom ereit. Mert ebben az új típusú helyzetben pont az van, hogy ha te nem teszed meg vele, õ teszi meg veled. Tehát a csillárt is, csak példaképpen mondtam...

Milyen féreglyukakról beszél ez?!

Lehet, hogy nem is bevonulás még... hanem csak... megyünk.

Hová?

Öldöklésrõl is suttognak...

Azért azt megnézném. Te nem?

Csak zsömlye! Nincs benne hús! Csak zsömlye!

Árnyékot adok! Árnyékom van!

Hány percünk van?

Évek óta nem érzem az idõ múlását.

Én meg állandóan otthon érzem magam.

Otthon is vagy.

El sem mentünk? Akkor, barátom, erõs a mûsor.

Na, nna, ejnye, leragad a szájamban a nyelvem!

Muszáj beszélni?

Nekem muszáj. Az utóbbi idõben kezdek nagyon tehetséges lenni. Mindenféléket kitalálok. Ultrahangozott aktív szén a relaxáló helyiségek kitéglázására – plusz muzsikáló keyboard! És még sorolhatnám. Á négyzet plusz bé négyzet a harmadik dimenzióban, vagy pedig vízbe dobva virágszirom-szerûen nyíló matematikai feladványok, zsugorpapíron felkockázva, Tátika fantázianéven…

...van ilyen Lezsibbasztó, újabban ez is van. Apuci, kértél már? Ha beveszed, akkor lezsibbadsz, de nem érzed, hogy lezsibbadsz, ide beszéljek? ez most vesz? hanem mindössze azt érzed, hogy bárkit meg tudsz ölni, illetve NEM ÉRZED, mármint magad, mondom, ez a fontos, hogy még ha megölnek is, nem érzed, tehát nem fog fájni vagy hogy mondjam, de ez csak elméleti lehetõség, mert NEM FOGNAK MEGÖLNI. Nem tudnak. Gondolj csak bele: te mikor tudtál megölni egy embert? Utoljára...

még egy állatot se, sajnos, sokba is kerül ez nekem

mindannyiunknak

...kérem szépen, még egyszer mondom, van ez a Lezsibbasztó, most nem jut eszembe a neve, de vannak emberek direkt erre, hogy ezt a nevet is tudják, és ha ti odamentek bazmeg, és kértek belõle...

...valósággal jött fel belõlem, a gyomromból az édes, így kezdõdött, nálad nem? dõltem, aminek tudtam, vakartattam magam mindenfélével, mint egy disznó, hozzádörgölõdztem a falhoz...

de én közben kinéztem az ablakon is – szóval megvolt nekem a táj is, végig

...jaj aranyoskám, elnézést, hogy hallom, hát az valami virágillat volt, nem szerv, de nagyon erõs volt, és most megint van, vagy ez nem is virágillat? érzik? mondhatjuk, kis túlzással, pézsmaszagnak is...

pézsmának nevezi a saját szagát

és te mit mondanál, ha ráeresztenének a többiekre, na, képzeld el

...de ne nyögdécselj, hanem képzeld

de te KÖZBEN nyomjad!!!

...ez lehet a belsõ szervek illata is, nem?

Miket beszél! Miért volna a belsõ szerveknek illata?

Miért ne volna, ez csak orr kérdése. És „ahol én vagyok, ott szag is van”, ezt tudom mondani magának. Apámnak különben ez a szavajárása volt...

A bûzhatnék!

Igen? Mi csak most érkeztünk. A Törpe rádió. Történt valami? Ne legyenek kegyetlenek, valaki beszéljen, addig is én töltöm a szalagot, ne szaladjon az anyag teljesen hiába... szóval az jó, hogy ilyen különös, lassított mozgással halad a – hát nem is tudom, mit mondjak! – VILÁG a szabadban, és az is nagyon fontos, hogy a szabadban, ezt hangsúlyozni kell, mert nem mindig volt ez így errefelé, azonban elõbb még én is megpróbálok ilyen TESTTARTÁSOKAT fölvenni, amiket itt látok, nagyon érdekes, összevissza beszélek, kár, hogy az átlagos méretû állampolgárok egyelõre nem akarnak szóba állni velem, hát majd meglátjuk, sokkal több a kísértet, mint az elõzetes becslések alapján várni lehetett volna, elõttem például négy darab hórihorgas strucc rohan, de nem veszélyesek, ha jól látom, mindegyiknek egy-egy horogkereszt van a fenekére tetoválva, hát ez inkább mulatságos, lényeg az, hogy elindultunk, jaj most látom, hogy nevetnek a madarak, nevetgélnek, hát akkor semmi baj! behallatszik? én is nevetek velük együtt, háhá persze, felejtsük már el a régi automatizmusokat, és a város különben itt, a Nílus túlpartján, ahol a becsületes gazdagok homokvárai sorakoznak, fel van kicsit kunkorodva vagy hogy mondjam, „pöndörödve”, de különben a városkép a múlt heti csodálatos események óta nem sokat változott, kétségtelen, hogy fölhajlott picikét a föld, de a feltekeredett talajon rohanó sokaság engem és Törpe rádiónkat most lágyan és ellenállás nélkül a testébe fogad...

törpék is lesznek?

Felkérhetem egy kísérletre? kicsit beleülnék a nyakába, de közben beszéljen...

...nem átall ilyet, nõ létére!

...abba ne hagyja, beszéljen, jó? Akkor most belelépek a kezébe, jaj de kedves, tartson meg! De beszéljen. Az elõbb nagyon jó volt a szövege, onnan figyeltünk fel. Betanult vagy imprózott? Csak az az egy kérésünk volna, kicsit hangosabban közvetítsen, és ne zavarja, ha a barátom idõnként majd használni fogja a fura masináját...

hú, azért egy ilyen nekem is kéne

bele is halnál

te, hogy mennyi ketyere van már!

ugyan mit érsz vele

visszalövök

...pedig én ilyet nem szoktam, én nem ülök más nyakába, hacsak nem álmodom olyat, mint amit ma reggel – befogtál, Norbi? –, hogy a testem minden pontja akar valamit, de kurvára, minden pontja ember...

Nekem meg olyan érzés, mintha...

...hol is tartottam, minden pontja ember, álljon már egyenesen, és mindenféle emberek mocorognak bennem, sóhajtoznak a testemben, a hátamban, vállamban, térdemben, jó, most nem sorolom végig...

dehogynem

hát ezen én már túljutottam tegnap!

...és mintha alvás közben – mert a testem nekik ALVÁS! – éreznék, hogy nemsokára fel akarok robbanni

Nekem meg olyan érzés, mintha...

...de nem akarok felrobbanni! Vagyis – nem tudom. Én csak hagyom, hogy rázkódjon és mocorogjon mindegyik emberke itt, mélyen bennem... Uram, ha nem akar tartani, az Önnek rossz lesz! Nem tehet le, mert akkor beperlem, ugye tudja, hogy beperlem? Hogy kerül a lábam közé? Úgy, szépen egyenesedjünk ki...

bravúros

A bûzhatnék!

...mint egy csiklandozás, de nagyon mélyen, a legbelsõ ösvényen, ahol a nõi természetemet, a jinemet õrzöm és tisztogatom, és persze adom hozzá a yangomat is, de azt is ÉN! ...Vagy mint egy csúcsesemény, egy tüsszentés, ami kerülget hónapok óta, anélkül hogy kisülne vagy elsülne, na, ez most egy természeti kép volt...

elsült, azt mondta?

ó, hát már nyíltan beszélnek róla!

...a máj, a visszerek, a zsigerek, a mellékvese-kéreg! Azt például ha valaki letépi a veséjérõl, vagy a máséról – húha!

Órák óta birizgál nekem is ugyanúgy, mint annak a törpe nyakába akaszkodott hölgyeménynek ott, de azért van egy hatalmas különbség köztünk, az, hogy én élvezem a testem. Élvezem, hogy megállás nélkül, hol finomabban, hol erõsebben rugalmasan érzem azt a valamit... Olyan, mintha majdnem elájulnék – aztán mégse ájulok el! Szerintem én már nem tudok elájulni. Vagy mintha egyszerre minden irányból fújkálnák a bõrömet. A szálacskáimat. Úgyhogy néha nekem is muszáj megnézni magam, ezt mi, badizók, úgy hívjuk, HOZZÁNÉZEM magam a hátralévõkhöz... mert a testem az kezd jó lenni, szerintem. Összeállt. Én azt is szeretem, amikor irigylik. Másnak meg szerintem nincsen joga fogni! Ilyen értelemben én tudatos vagyok, mivel badizok. És igenis hogy én élvezem a jó húst, mert azt, amit én csináltam meg, és én tudom, hogy mi a jó benne, vagy alkalomadtán hol szükséges alányúlni, megemelni éppenséggel így oldalról, fél ujjal, vagy bármi... Én ezt már nem szégyellem. Ez van. Kívánom a testem. Pláne mióta bejött ez a csodálatos idõ! Tisztában vagyok vele, milyen rajtam ez itt, ez meg ez, tehát hogy mit képvisel értékben a jó fiatal, dögös pipihúsom, amit én szigorúan nem csonkítok egyébként, hanem csak kicsit felharapdálom és nyalcsizom, utána jól beszívom a húsom illatát, és ez aztán tovább fokozza azt a valamit, amirõl az elejétõl fogva beszélek...

Szerintem minket már nem lehet megállítani!

Te kinek dolgozol?

Emberrel én már nem állok szóba, ne haragudj.

Én meg csak viszketek...

...Hogy viszketek, mert viszkethetek, mi több, VISZKETEGETHEK, ezért vagyok én itt, ebben áll a remény, ezt a feelinget hozza a december, közelednek a nagy karácsonyi bevásárlások is, tehát engedjétek meg, hogy én is szóljak hozzátok, az is lehet, hogy ismertek, Forint Balázs Károly a becsületes nevem, és médiaszakértõ volnék, most azért jöttem ide, hogy –

Nem hallani, te hallod?

Nem halljuk, halló, Forint Balázs Károly beszéljen a mikrofonba, halló!

Nincs mikrofonja, bazmeg, nincsen semmije

...kollega, a gégemikijébe beszéljen!

...ember, a gégéjével beszéljen, most mondják!

Semmit se érteni...

...miért hadonászik?

Szegény, hogy meghízott!

...amire rögtön hadd mondjak egy példát, elõtte azonban engedjétek meg, hogy ismertessem a REBLINKA ajánlatát a szilveszteri bejglimizéria elõtt millió gondban fövõ háziasszonyoknak, bérgyilkosoknak és minden jó- és rosszakaratú embernek a földön: a REBLINKA a mostani ünnepre speciális, úgynevezett antigravitációs sütõsort dob piacra, amelyben bármi megsül bármiféle gravitációs térben kormozó tûz nélkül, saját nedveiben, ismétlem, bármi, ami az Elbától keletre sütõbe kerülhet, úgyhogy beállítható ropogósra, véresre, enyhén véresre illetve csúcsfokozaton lócitrom-porhanyósra szárított desszertkülönlegességek készítésére éppúgy, ÉS emellett a REBLINKA minden kedves vásárlója ehhez a mini sütõkombináthoz kap még tizenkét borotvaéles handy bárdot is, garantált elvérzést okozó fogazattal, vércsatornás, disznótorok elvágására is alkalmas, de Ön hozzájut ABBAN AZ ESETBEN, HA még ez év december 24-e elõtt megvásárolja a REBLINKA fantasztikus multifunkcionális sütõsorát, és még mindig több mint kilenc perc van hátra

Nekem meg olyan érzés, mintha...

Csak zsömlye! Nincs benne hús! Csak zsömlye!

...ennek a Forint Balázs Károlynak a lánya és a felesége a legutóbbi Smúzban, A Legjobb Társaság Magazinjában térden állva szopnak egy estélyen egymás vállát átölelve, egy hatalmas rózsaszínû tõgyet, vagy disznóhólyagot, vagy talán bálnaherét? már nem is tudom, amit a Cukássyné Hellotay Melinda Túlélõ Kutyák Alapítványa által rendezett segélyakció keretében több millió forintért fújtak fel és töltöttek meg madártejjel, aztán mindenki szopott, aki tejelt, azért is szophatott, mert pénzt adott, viszont csak õk ketten, a Forint Balázsné meg a lánya szophatták le a cukros, sûrû-fehér tetejét, legalábbis azt írta a Smúz, mert a Forint vezette a mûsort, és állítólag õ találta ki az egészet, de csak a lánya miatt, akinek ez a kedvenc étele

hát igen
 

KORNIS Mihály
Végre élsz
Szépirodalmi, 1980
Cserépfalvi, 1992

A félelem dicsérete
Szépirodalmi, 1989

Napkönyv
Pesti Szalon, 1994

Sóhajok hídja
Magvet+, 1997

Drámák
Magvet+, 1999

„A zsidók titkos története”
Ha minden jól megy
Balassi - Soros Alapítvány, 1994

„Nocturne 1958”
 Magyar Lettre Internationale, 2

„Civilségem története”
Beszél+, 1998. 10.

„Kádárné balladája”
Magyar Lettre Internationale, 32

„Rondó, Berlin”
Magyar Lettre Internationale, 45

„Rossz álom”
Magyar Lettre Internationale, 48
 

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu