Nagy Gabriella
Cérna-idõ

Az idõ az valami olyan lehet, hogy csak a bajban látszik igazán. Ha egymás mellé rakunk egy csecsszopót és egy aggastyánt, akkor lóg ki csak a lóláb, hogy az idõ nem tesz mást, mint jól felpumpálja az ember testét, hogy aztán kiszívja belõle, amit belényomott. Az idõt azért találtak ki az emberek, mert vagy csak arra tudnak gondolni, hogy ami elromolhat, el is romlik, vagy maximum hogy egyszer jó volt, urambocsá jó lesz, merthogy ami van, az most és mindörökre katasztrófa. Na már most ez az idõ, ami ilyen kelekótyán pörög bennünk, úgy felgyorsult, hogy nem lett elég arra sem, hogy a jóra gondoljunk.
Ott van például a Bubi, akinek annyira felpörgött, hogy seperc alatt el is fogyott, azt mondta, elfogyott a cérnája, nem akar több idõt belérakni az Isten, ott állt lenullázva a világban, legalábbis úgy érezte, és akkor gondolt egyet, na én ezt a kurta farkú életet, aminek így is, úgy is vége, visszadobom oda, ahol gombolyagnyi sok idõ van, nem ilyen darabka, mint az embernek. Hát fogta magát, és ráfeküdt a sínre. A Bubi már csak ilyen volt, hogy nem volt kecmec meg várakozás, elnyisszantotta a cérnát, és kész. Az idõ vékonyka cérnáját, aminek már úgyis vége volt, ott lifegett még a végén valami rojtozás, amibe bele lehetett volna sodorni a folytatást, egy szép, lassú, vaskos kis folytatást, de nem akart már sodorni a Bubi. Mi meg csak néztünk, hogy a mi Bubink eldöntötte, az idõ ezentúl nem itt van, bekanalazták hát egy faládába, még bömbölni sem volt idõnk, már lapátolták rá a földet a sírásók. És akkor már nem lehetett visszaásni, hogy ne ilyen fene gyorsan, hadd feküdjünk mellé, hadd babujgassuk még egy kicsit, hátha valahogy eléri még a rojtokat, és felhúzódzkodik mihozzánk, háthogyha megtaláljuk a módszert, hogy lelassítsuk az idõt, megállítsuk, vagy egyszerûen csak ki tudjuk spulnizni a mi kobakunkból elejétõl a végéig azt a hülye cérnát, hogy aztán kicsit benyálazva gombóccá gyúrjuk, és szétlapogassuk, akár egy kövér lepényt, hogy na most pörögj, te idõ, ha tudsz.


Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu


C3 Alapítványc3.hu/scripta/