Túlpakolt reggelizõasztal; makulátlan szalvéták,
      narancslé, müzli, tojás, sonka, sajtok, zabpehely (satöbb.).
      A péksüteményeskosárnak nem is jut már rajta hely –
      miután körbejárt, a háziak háta mögött állapodik meg,
      a pulton.  De egyébként se jutsz a többi
      finomságnak vagy a feléhez hozzá, hisz nem nyúlkálhatsz
      értük át reggelizõtársaid hóna alatt, és unos--untalan
      kéregetni s köszöngetni, ettõl, ha a gyomorsav forrása
      nem dugul is el, de bízvást elmegy az ehetnék.
      Álságos nyájasság:  csak vegyél még, tankolj csak föl,
      valahogy éhen ne maradj! Használd ki, hogy; élvezd, elvégre
      a szabadság, hogy lazíts  vagy még pontosabban:
      hogy átmenj lazába, arra való.
      Mondjuk, azért egy kicsit  sietni tanácsos lenne éppen, tudod,
      ahová készülünk, késõbb olyan sokan
      vannak; nem ritka az ingerlékeny lökdösõdés, felfortyanás,
      a csípõs izzadságszag, ilyenek. Sõt már ilyenkor is – hiába,
      a szezon! – elég sokan szoktak lenni, de legalább a pénztárnál még
      nem félkilométeres a sor- Ha minden jól megy.
       – Érzed, egyre határozottabban úgy érzed, otthon volna jobb.
      A baj csak az, hogy azt mondták  (nem hagyva kételynek semmi kiskaput),
      hogy itt vagy otthon.
 

     Ki tetszett? Mily üres dolog??

Talán áttûnök névtelen,
mint vadnyomon az erdõ;
vagy bányászkodom még kicsinyt:
mögöttem no a meddõ –

bányászom és facsargatom:
Na vajh, mit tartogat még?
...Lovam: se szárnyas, se egyéb.
Hogy' dõlne róla tajték?!

Valami mindazált' zörög –
tûnt valaha is zöld vadonnak?
Vagy koldusbögre volt s marad,
mely máma tán tovább nem horpad?

Lefoszlik vágy, gáncs, tettetés
szûrt fény szitál a síkra
Lehet más bölcs, jós  és okos –
énbennem más a csíra.

Ellentét sincsen már szöges,
csak undor itt-ott még, de tûnik.
Zárják a szöget könyveim;
túlélnek majd betûik.

Tudom, hogy ködlõ árny leszek,
követ kutyámnak árnya...
Szavam már mit sem revelál –
de mért is revelálna?!

Azért, ha nagyon akarom,
dajkál egy (képzelt?) nemtõ;
nem számít már, hogy el mi nyel,
mint vadnyomot az erdõ.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu