Magyarország népe mindig is híres volt arról a leleményérõl, hogy jóval több partizánt, ellenállót vagy másképpengondolkodót tudott kiállítani, mint amennyi a valóságban mûködött. Ebbéli tevékenységében jószerivel olyan tárgyi emlékek sem képesek meggátolni, mint például a szamizdatkiadványok. Pedig a kollektív népi múltidézésnek a névvel-névtelenül publikáló szerzõk gondolatain kívül bizony meghatározó része a stikában munkahelyükön gépelõ, sokszorosító, fénymásoló kisasszonyok, egyetemista futárok, terjesztõk emlékanyaga, amelyre persze ma már senki sem kíváncsi. Az õ ,,cikis" történeteik vagy elõkerülnek társasági beszélgetések során vagy nem.
A Szféra - és utóélete - ennek a folyamatnak a mintapéldája. A nyugodtan ,,õsszamizdatnak" nevezhetõ egyetlen tízes szériát kiállító lap elsõ száma pontosan egy évvel a Beszélõ startja elõtt jelent meg, s noha önmagát irodalmi kiadványként definiálta, jócskán merített az addig asztalfiókban lapuló társadalompolitikai írásokból is. Lapalapító barátom akkor még egyetemista volt, úgyhogy a kiadás-szerkesztés az én nevemen futott, ami az elsõ idõkben meglepõen veszélytelennek bizonyult. Legyünk õszinték: fel sem merült bennem, hogy ennek milyen következményei lehetnek. Legyünk még õszintébbek: a kiadvány ,,közéleti funkcióját" akkor még jócskán überolta az a tudat, hogy saját meggyõzõdésbõl, saját erõforrásokat felhasználva elõállítottunk valamit, ami még nem volt. És akkor még nem említettem azt a motívumot, ami a mostani fiatalokat hajtja egy-egy kalandtúrára, vadvízi evezésre vagy gumiköteles ugrásra a mélységbe. A mi túlélõ túránk annyiban különbözött ezektõl, hogy a hideglelés elnyújtottabb ,,élményként" jelentkezett, és nem került ilyen sokba.
Ha pedig egészen õszinték akarunk lenni, a kétszeri rendõri figyelmeztetés majdhogynem apropót adott arra, hogy egy antológiával elbúcsúzzunk a Szférától, amelyet bizony akkor már kezdtek elhagyni a szerzõk a ,,profibb" módon szerkesztett és elõállított Beszélõ kedvéért. Nem tudom, hogy mások milyen szájízzel gondolnak vissza a Szférára, ha egyáltalán emlékeznek rá. Innen, húsz év távlatából azokat az olvasókat köszöntöm, akik vették a fáradságot, hogy kéthavonta belelapozzanak az egyébként nehezen lapozható másolatpapír-kötegbe.
 

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu

http://www.c3.hu/scripta

http://lettre.c3.hu