Zárszámadás
(A „Neszek és Bõgések” ciklusból)

Egy szavam nem lehet
Mint ahogy nem is üvöltöttem
  dac ez vagy mi
berija zenéje, mint távoli ágyúmoraj
körbemotoz a szobában:
van-e hadászati jelentõsége
a hangtompítós légvédelmi fasznak:
vidám szilveszteri rejtvénymûsor honvédeknek
ezek mennek
  ó, bús, aromás magyar élet
a béke tankjai csövüket a Napra irányítják
a szívem egy tranzisztoros sirály
énekli s.gy. és kis pocakja nõ neki
ha lúd - legyen korpulens
a hon hízik, a kohn bízik
egy szavam sem lehet
dac ez vagy mi a REDÕ
berija felteheti a diákoknak
a szónoki kérdést:
józan-e a jó zene?
de már õk magukban motyogják:
az istenit, ez is tanít?!
RESZKIR van, na
a frazeológia
nem sütievés anyuval baszás után
figyuszka: álltunk a vártán,
a munka dandárja, frontja,
a legény és a gát,
én már megtettem, amit,
éj nappallá,
BETEVÕ,
figyelj, apa,
morális öntudatvesztés
korán kelnek és késõn fexenek
mint hormonzavaros baromfik
de itt ez a dac
vagy mi a vagina - szuperál:
irányított rendetlenség
mûködõ félreértés
mint a politika
nem vagy különb (legfeljebb mutáns)
egy szavad se lehet
mint ahogy nem is üvöltöttél stb.

Milyen vagyok
(neszenekem)

Milyen is vagyok.
Lakónikus, tendenciózus.
A politikum párt-talan bennem:
a sörök között olvasok.
Bírom magam:
gyártom a szóvicceket, mint fos a pelenkát.
Teremtett lélek vagyok.
Az vagyok, ahol a part szakad.
(Párt-szakadás, földindulás.)
Egy szemipermeábilis hártya.
Egy mellékzönge vagyok.
- Ráérsz?
- Rátarti.
Ez a párbeszéd vagyok.
Ki-vagyok.
Át vagyok, le vagyok, össze vagyok.
Egy pépes közeg.
Egy szomorú szerv.
(Kérdés, hogy mi a kérdés.)
Tudjátok, mi vagyok és leginkább?
ZAVARBA.
 Bédekker

Az elsõ, ami szembetûnik az embereken,
hogy talponállók és temetetlenek.
Temetetlenek és zömöt képeznek.
Birtokolnak két fület, két szemet,
meg egy orrrrot (orrrr-gazdák).
Ha kell, terpeszbe állnak és ha kell,
törrrrzsüket egyenesen elõredöntik.
Nem kukoricáznak.
Nem trrrrafikálnak.
Csak képezik a zömöt.

*

Nyugat-ázsiában kiguvad egy ország.
Kompót-ország, kompót-ország.
Fekete kéz és fekete haj.
Csak tam-tam dobok vad robaja.
Támadnak az arabok,
és mi csak iszogatunk.
Köröttünk meg felkoncolódnak,
szörnyenhalódnak, kardélre hányódnak,
a részegek kardélre hánynak.
A fékomadta hepciás mindenit.
De valami mindig megmarad.
Az írmag.

*

Kocsma a Fõ utca kanyarulatában.
„Fogódzkodni tessék-lássék”.
A barátommal együtt szeretjük a barátomat.
(Õszintének lenni annyi, mint bevallani másoknak,
hogy kételkedünk õszinteségükben.)
Te, öreg, falni kéne valamit.
Csókolom, Dunakavics van?
VAN - válaszolja a nõ és kétértelmûen vigyorog.
Barátom hüppögve botorkál vissza:
engem most megsturcoltak, engem,  kérlek…
Sír, sír, sír,
Gyere, igyunk egyet a béke poraira.
De õ csak hajtogatja:
vége, vége, bottal ütöm a nyomom,
vége, már nem is állok szándékomban,
beadom a kulcsot, befellegzek,
dugámba dõlök,
vége, vége

pertu vagyok a fõ utcával

formalitás  biztattak
csak ragaszkodj a tényekhez
(mi vagyok én  légypapír?)

a szabadságon vagy a láncon
kérdezte morózusan a taxisofõr
arcomba szökött a vér ÉS AZ ERZSÉBET?
de jobb ha befogom a pofám

ó fõ utca  te puha vánkos
te rángó idegrost látlak-e még valaha
ebben az elharapódzott kékre-zöldre
simogatott életben? (e?)

a terem üresen kongott mint annak a
bizonyos pedagógusnak a gyomra
de azzal szöges ellentétben
EZ valam(k)it megemészteni készült

amit elkövettem NEM jóvátehetetlen
pusztán az arányérzék hiányára vall
összetéveszteni a légypapírt a mézesmadzaggal
kérném szépen felmentésemet
valamint reális alternatívákat
hogy alkudjak meg a helyzetemmel

hazafelé könnyebben ment
a szél a hídon  hajamba túrt
husikás ujjaival
 Két Ulrike-song
 
   „A rock and roll egy ember,
   nem tarthatod szemmel,
   a rock and roll egy állat,
   veszélyesebb nálad”

           M.P.

1.

Elfolyt összes véred már,
nincs jótanács, nincs tanár.
Fel ne ébredj, mert az a halál.

Egy vörös ringyó szobádban áll,
szíved helyén követ talál.
Fel ne ébredj, mert az a halál.

A kapu alatt Ulrike vár,
pezsgõ nála és kaviár.
Fel ne ébredj, mert az a halál.

2.

úgy bánom, hogy rádtaláltam
soha nem jött akit vártam
elég lenne a teste
minden áldott este
nem hív félelem és jóság
akasztott ember a valóság

nagyon szép vagy és nagyon rút
keletrõl nincs visszaút
ki igazítja helyre
kapitalist und kleine
tanuld meg hogy vasárnap
tisztelni kell a hazádat

elvéreznek a hasad alatt
vagy vértelenek a forradalmak
minden egyre megy
egyre több a kegy
kopj le vagy tettesd a békét
úgy sem éred meg a végét

 Önarc

Nem adtam okot találgatásra.
S most mégis.
Mint ahogy a fejem nem hasonlít célgömbre:
orrlikaimban setét honol.
Nyakam hattyúnyak,
tekintetem élveteg - mégis.
Az én fejemmel nem fognak lõni.
 

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu

http://www.c3.hu/scripta

http://lettre.c3.hu