A Magyar Lettre Internationale támogatója a Pantel: személyre szabott telekommunikációs szolgálatások

AZ OLASZ BLOKKOT A VERA CÉG TÁMOGATTA

Rossana Campo
Soha jobban

Az a köcsög barátnõm, a Monica, már megint hozta a formáját. Hajnali háromnegyed tízkor tisztára fel van húzva, meg hisztérikus, és olyan szófosása van, hogy rögtön padlót fog tõle az ember. Én még kómában vagyok a förtelmes ébredéstõl, lepedékes száj, homályos gondolatok, ez meg csak üvölt bele a kagylóba: Hahó, tökfej, micsináltál mostanáig?

Semmit, mondom, két Sárkánytánc-lépést gyakoroltam.

MIIII??!

Megismétlem: Sárkánytánc.

Õ: Sárkánytánc! Manapság így hívják?

A borotvaéles hangja úgy fúródik a fejembe, mint egy gombostû. Mondom: Vedd úgy, hogy nem mondtam semmit, nézd…

Erre õ: Nem, nem, nem, most azonnal mondd meg, mi a francot jelent.

Én: Egy kínai módszer, ami helyreteszi az energiák körforgását.

Õ: Én azt hittem, hogy mindig a régi rendszer a legjobb.

Igen, de ettõl lenyugszom.

Én jobb szeretek izgatott lenni.

Ó, mondom én, így ébredtél, vagy most éppen ez a szokásos állapotod?

Na, ki vele, mikor értél haza, mi? Már mióta itthon vagy, azt’ még mindig nem adtál életjelt magadról.

Nem, tegnap érkeztem, mondom én.

Hol voltál? nyaralni Indiában?

Aaaahhh… ezek szerint már mindent tudsz.

Megvannak az informátoraim, így õ.

Ki mondta neked?

A Monica témát vált: És most mi a francot csinálsz?

Nézek ki az ablakon, mondom.

Az ablakon? visszhangozza.

Olyan az ég, hogy okádni kell tõle. Párizs kibírhatatlan ilyenkor. Ez a szürke, szomorú ééég…

Na, akkor várost tévesztettél, mert az év tíz hónapjában ilyen az ég. Tizenegy.

Az olasz égbolt persze más tészta.

Ja, mondja õ.

Azért mondom, mert ha az égrõl van szó, Olaszország… mindenkit ver.

Talán csak Mexikót nem, ja.

Igen.

Igen, és a pizza, a dalok, a mama… HÉ, HOL ÉLSZ TE? Figyelj, elég a nyavalygásból, el akarok mesélni valamit. És ennek semmi köze a szürke meg a kék éghez. Van egy halom dolog, amit hallanod kell. Tisztában vagy vele, hogy már egy hónapja nem dumáltunk? Több, mint egy hónapja!

Tudom, mire készül a Monica, amikor ilyen hangon beszél: Csak nem ismerkedtél meg egy új hapsival?

Találkoznunk kéne, van számodra egy olyan…

Jól van, ne légy már ilyen debil, mondjál valamit…

Nana, nem mondok elõre semmit, jöjjünk össze a lányokkal.

Oké. De nekem is van mit mesélnem, mondom bosszúból.

Figyelj már, eltûntnek lettél nyilvánítva, darálja megállás nélkül, indulás elõtt sem jelentkeztél, még egy rohadt telefon se…

A Nadia nem mondott nektek semmit?

Mit kellett volna mondania?

Nem, jobb így, hogy csöndben maradt, megígértettem vele, hogy nem mond semmit, fõleg neked meg Alénak nem.

Kösz.

Inkább hallgass ide: tudsz valamit a Luciáról?

Lucia! A szentségit.

Hogy mi?

Nem a Luciáról kérdeztél? Szûzanyám, persze hogy tudok a Luciáról, nem fogod elhinni, én mondom neked, nem fogod elhinni!

Te jó isten, mondom én, mi történt, várjál, rágyújtok.

Hé, és a Sárkánytánc?

Hagyd a fenébe. Jól van? Nem történt vele valami?

Az Ale hallotta, felhívta õt a Lucia.

Hú, akkor itt van!

ITT? Találd ki, honnan telefonált.

Olaszországból, mondom én.

Egy túróst Olaszországból.

Akkor honnan?

Perlinpõl! mondja a Monica rosszul utánzott német kiejtéssel.

Berlinbõl? Mi a f…

Na ja, mondja a Monica, mint aki állatira élvezi a helyzetet.

Micsinál ott?

Én mindent tudok, ha egyszer megengednéd, hogy elregéljek mindent…

Na jó, mikor?

Amikor akarod, de ne most rögtön, mert még rendbe kell hoznom a képemet.

Négykor, mondom én.

Háromkor ott leszek.

Fél háromkor megjelenik nálam. Elõbb rátapad a csengõre, majd berobban a lakásba néhány hektoliternyi parfüm kíséretében, persze fütyül rá. Az egyszer ziher, hogy a Monicán valahogy minden el van túlozva egy kicsit. Majdnem száznyolcvan magas, sovány, mint egy gebe, az orra egy sasorr, úgyhogy elõbb látod meg az orrát, mint az embert, meg a negyvenes patája, vagy negyvenegyes, mikor milyen cipõt hord. Aztán a zöld szempár, de fûzöld, meg a lapátkezek, merthogy kosárlabdázó volt, és ehhez felvett egy bokáig érõ szoknyát, narancssárga és sárga csíkokkal, meg egy rikító zöld pólót. A tetejébe még egy eszméletlen sál is van rajta rózsaszín virágokkal, plusz egy hatalmas, hetvenes évekbeli napszemüveg, amelyre mellesleg semmi szüksége nincs.

Na, a napszemüveg, az aztán kellett. Csepereg az esõ, mondom én.

Akkor dugd el te az orromat, jól van?, mondja õ. Ilyen gyengéden üdvözöljük egymást mindig.

Hosszú és vékony Philip Morris cigiket szív, jellemzõ; ez az én barátnõm, akit már négy éve ismerek. Egyike az elsõ olasz barátnõimnek, akikkel itt, idegen és ellenséges földön találkoztam. Elõször egy utazási és idegenforgalmi újságnál dolgozott, éhbérért, szánalmas volt, aztán összeszedett egy lengyel krapekot, aki az École des Hautes Études-ön tanít, és elhatározta, hogy hozzámegy, és otthagyja az újságot. Most szart se csinál egész nap, csak mászkerál a városban, nézegeti a kirakatokat, moziba megy, meg különféle pasikkal kavar, és hatalmas szarvakkal díszíti fel a férjét, amerre csak megfordul, így megy ez, hiába. Közben váltig állítja, hogy halálosan szerelmes a férjébe, csak hát õ lengyel, és gyakran depressziós, õ, Monica viszont egy olyan, aki az életbõl a lehetõ legeslegtöbb örömöt akarja kihozni.

Megfordul, nézegeti a seggét a tükörben, felsóhajt és imígyen szól: Szerintem a legklasszabb dolog, amim van, az a seggem, neked mi a véleményed?

Eszembe jut, hogy volt egy osztálytársam a középiskolában, aki emlékeztet rá: annak is lehetetlen orra volt, és mindig nagyon szûk farmert hordott, meg dicsekedett a seggével. Vajon létezik-e valamilyen összefüggés a sasorr meg a segg magasztalása között, kérdezem magamtól. De a Monica közbeszól, mielõtt válaszolnék: Csinálsz nekem kávét? Aztán leveszi a napszemüvegét, és végigmér a lábujjamtól a fejem búbjáig: Te viszont lefogytál. Diéta?

Hagyjál már a diétával! legyintek, mert a fogyókúrákban nem, csakis a pszichofizikai egyensúlyban hiszek.

Akkor energiaátvitellel kísérleteztél, vagy mi?

Mondom: Figyelj, mondd már, mi történt a Luciával.

Olyan arcot vág. mintha már nagyon el akarná mondani, de túlságosan tapintatos a természete: Késõbb, talán… És hozzáteszi: Ma este vacsora lesz az Alénál, kérdezte, odamegyünk-e, de ha megyünk, nekünk is ki kell tenni magunkért. Azt hiszem, van ott egy új lány is, valami matematikus csaj.

Szórakoztató lehet.

Nem, az Ale azt mondja, jó fej.

Figyelj már, basszus, mondjál valamit a Luciáról, sürgetem, miközben kitöltöm a kávét.

Elveszi a kávéfõzõt, és csurig tölti magának a csészébe: Ha elhájasodik a segged, egyszercsak egyedül maradsz. Aztán még ezt is: Na jó, annyit elmondok, hogy a Lucia bekavart valakivel.

Na végre! sóhajtok.

Õ: Meglepõ reakció.

Kivel? Egy franciával? kérdezem.

Figyuzz, nem akarnék mindent elárulni, mert a Lucia megígértette az Aléval, hogy tartja a száját. De tudod, hogy az Ale milyen, szétrobbant volna, ha nem mondja el valakinek.

És úgy döntött, hogy te leszel az a szerencsés, mondom én.

Pontosan, vágja ki elégedetten.

Bizonyám, a legmegfelelõbb ember, akiben százszázalékosan meg lehet bízni.

Hát, eddig még nem mondtam el senkinek.

De nekem elmondod.

Csak ha megesküszöl, hogy senki másnak nem meséled el.

Mondd már.

Nem, csak egyvalamit mondok el, megszökött Berlinbe egy némettel, az Ale szerint olyan a figura, mintha a Mad Maxbõl vágták volna ki.

A Lucia és Mad Max? hüledezem, és magamnak is töltök a kávéból.

Hát, úgy látszik, megváltozott a Lucia, az Ale mondta…

Szentségit, mondom most én. Ez aztán a hír, ki gondolta volna… Nem, én örülök neki, ha a Lucia dobta a pasiját, az már kész öröm.

Na jó, ejtsünk egy szót rólam is, mondja a Monica.

Ejtsünk, mondom én.

Nekem is volt egy pasim.

Ne mondd! adom a meglepettet.

Egy ír pasi, mondja õ.

Szép? érdeklõdöm.

Szép-e? Ennivaló cukorfalat. Persze komplett õrült.

És mikor volt ez?

Most történt, nemrég, úgy tíz nappal ezelõtt, a múlt héten.

Meséld el, mondom én. Erre õ nekiáll ecsetelni a részleteket: szárnyfesztávolság, láb- és karizmok, lapos és izmos has két barázdával, mint Michelangelo Dávidján. Nem beszélve a két formás farpofáról, melyeket mély gödröcskék ékesítenek; én nem tudom, hogy van ez, de a Monica összes hapsijának mély gödröcskék vannak a popsiján.

No és honnan akasztottad ezt a szépfiút? kíváncsiskodom nem minden irigykedés nélkül.

A Giselle buliján, képzeld, ott volt a Paul is, aki jó csávó, de aztán elment. De hallgass csak ide… És ezzel elérkeztünk a sikamlós részletekhez, mindenre kiterjedõ beszámoló következik hosszúságról, kerületrõl és átmérõrõl. A velõs szónoklatot a telefoncsörgés szakítja félbe. Kifulladva rávetem magam a kagylóra, némileg kábultan a pornográf részletektõl. Ale az: Á, végre visszajöttél, két hírem is van, egy jó és egy rossz, a jóval kezdem: lehet, hogy ma este befut a Lucia, és egyenesen hozzám jön.

Igaz, hogy Berlinben volt? kérdezem.

Szóval az a tökkelütött Monica elárulta neked, mi?

Ma este jön?

Igen, repülõvel.

Ajaj, mondom, ha a Lucia repülõvel jön, akkor tuti, hogy meg van buggyanva.

Ezt mondtam neki én is, mondja az Ale.

Mi a másik hír? kérdezem, és magamban imádkozom közben.

A banya megint támadásba lendült, mondja az Ale, de én nem hagyom élni.

Nyugi, mondom, mindjárt ott leszünk. Itt van nálam a kék angyal, és van valami mondanivalója.

Add ide, mondja az Ale.

Nem, mondom én, nem akarom még egyszer végighallgatni az egészet az ír pasi kukijáról, már így is be vagyok izgulva.

Akkor jöttök?

Igen, igen, mindjárt megvagyunk. Aztán odafordulok a Monicához, és rászólok: Folytasd.

EÖRSI SAROLTA FORDÍTÁSA

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu

http://www.c3.hu/scripta

http://lettre.c3.hu
 


C3 Alapítvány     c3.hu/scripta/