KARL SCHLÖGEL
Határátkelés
(Eydtkuhnen, avagy a vasfüggöny eredete)

A határátkelés mindenkinek különleges esemény. Amíg mindenen túl van az ember, fokozott koncentrálásra, nagyobb figyelemre van szükség.  Át kell állítani az órát. Az ember kiszáll a vonatból, aláveti magát a poggyász- és úti okmány ellenõrzésnek, majd átszáll egy másik nyomtávú vonatra. Ettõl kezdve egy másik nyelvet beszélnek körülötte, az ember másféle egyenruhákra számíthat.
 Az Eydtkuhnen-pályaudvar neogótikus klinkertégla épülete nem csak a porosz stílus jelképe az orosz birodalom határon, de fel is van szerelve mindennel, amire a határátlépés funkcionális lebonyolításához szükség lehet. Két peron az eltérõ nyomtávú szerelvények számára, egy átjáró, ahol az útleveleket ellenõrzik, nagy termek a poggyászvizsgálathoz, végül elsõ- másod- és harmadosztályú várótermek, nem utolsósorban egy királyi terem államközi látogatások és átutazó magas méltóságok számára. Az építmény közepén lévõ elõcsarnok felülrõl kap megvilágítást. Az útlevél- és vámtisztviselõk a Wirballen / Versbolovo vagy Alekszandrovo állomáson értenek németül vagy franciául, legalábbis az elsõ világháború kezdetéig. Kérik az útleveleket az orosz birodalomban való tartózkodásra jogosító vízummal, és csak akkor szolgáltatják vissza, ha az utasok már elfoglalták helyüket az orosz szerelvényben az orosz peronon.
 A vámelõírások arra engednek következtetni, hogy elég széleskörû utazóközönség kelt át a határon mindkét irányban. „A határátlépéskor vagy egy orosz kikötõbe érkezve - írja az 1897-es Bedecker - többnyire felszínes, némelykor nagyon szigorú vámvizsgálatra kerül sor az utasok jelenlétében... Vámmentesek a már használt és az utazás során nélkülözhetetlen tárgyak, hasonlóképpen a mûvészi tevékenység, az orvosi, festõi, kézmûves stb. hivatás gyakorlásához szükséges eszközök vagy alkalmatosságok, de korlátozott mennyiségben: pl. ruházati cikkek, ruhadarabok egy utazó szükséges igényeit meg nem haladó mennyiségben; párna, matrac, ágynemû stb. nagyon kis mennyiségben; szõrme, muff stb. 1-1 db, arany és ezüst tárgyak 3 fontot meg nem haladó súlyban; úti neszeszer személyenként 1 db; új kesztyû legfeljebb egy tucat; szivar legfeljebb 100 db; füstölni és szippantani való dohányáru 1-1 megkezdett csomaggal; élelmiszer csekély mennyiségben. Aki lõfegyvert kíván magával vinni, ezt bejegyezteti az útlevelébe... Borravaló adásától kifejezetten óvakodjunk. Az ellenõrzésnél segédkezõ alsóbb szintû személyzet kaphat 20-25 kopejkát. A poggyász felesleges átkutatását elkerülendõ csomagolásához ne használjunk nyomtatott papírost. Nagyobb összeg kivitelét rubel-bankjegyekben megvámolják - a vámtételek aranyban fizethetõk, rubel bankjegyekben való fizetés esetén hozzászámítandó az arany és papír fizetõeszköz közti különbség (100 márka= 30,20 fémrubel).”
 De nemcsak bürokratikus procedúráról van szó, Eydtkuhnen a kulturális különbségek megtapasztalását is jelenti. Nyikolaj Nabokov így emlékszik vissza gyerekkori utazására: „Az utazó számára ami a két helység /Eydtkuhnen és Versibolovo/ között volt, maga volt a pokol. Kettõs útlevélvizsgálat, a német és az orosz vám, bömbölõ gyerekek, akik elvesztették a szüleiket, a legkülönbözõbb nációkból és néposztályokból való csürhe, de mindenekelõtt a különféle poggyászokból összehordott hatalmas hegy, amelyet át kellett rakodni. Ez a pokol Oroszország irányában egy júniusi kora reggelen várt 1908-ban a három Nabokov-gyerekre az elkínzott Karolina néni és a gyerekekkel foglalkozó külföldi személyzet néhány bágyadt tagjának kíséretében. Fáradtan és piszkosan, de a várakozás örömével hagyták el a gyerekek az oroszokkal teli hálókocsik szûk fülkéit és folyosóit - és lelkes kiáltozásban törtek ki megpillantván a cári orosz vasutak vagon-miksztjénél szélesebb, tágasabb elsõ-másodosztályú vasúti kocsikat... Más szóval: Versbolovóban kezdõdött számomra Oroszország, és Oroszországgal a bagázs, és ettõl kezdve a bagázs vándoréletem állandó és leghûségesebb kísérõjévé vált.”

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu