FARKAS ZSOLT
és
1
és be voltak zsúfolva, ezer nõ, egy marhavagonba,
álltak az állomáson, készültek a haláltáborozásra,
és volt egy edényük, amibe a dolguk végezték,
és ugye azt mindig üríteni kellett, és ezért
résnyire el volt húzva a vagon ajtaja, ott öntötték
ki az anyagot, na, és egyszer a Lacinak a nagynénje volt
pont a résnél, úgyhogy õ volt a csatárlánc
vége, megkapja az edényt, és zutty, lazán kiönti,
és mint pár pillanat múlva kiderül, egyenesen
az ott kolbászoló német õr pofájába,
phú bazmeg, erre a csávó azon nyomba, gondolkodás
nélkül csõre tölti a géppityut, de, most
figyelj, nem lõ, hanem körülnéz, körülnéz,
és nyilván konstatálja, hogy nem látta senki,
ugyanis visszabiztosítja a fegyverét, és tisztogatva
magát továbbmegy és
2
és én voltam az egyik versenybíró, mer
barátságos úszóverseny volt, és volt
egy kaposvári gyerek, aki, ki tudja mér, ilyen delfin korúakkal
úszott, pedig még nálam is idõsebb volt, olyan
tizenöt lehetett, de szegény iszonyú gyenge volt, a
kisgyerekek úgy hagyták ott, mint a szél, négy
vegyes lehetett, vagy kettõ hát, már nem emlékszem,
szóval én vagyok az egyik fordulóbíró,
ott van a kezembe a fehér meg a piros zászló, fehér,
ha jól fordul, piros, ha nem, na, és ez a csávó,
ez mindenhogyan fordult, csak szabályosan nem, eszelõs volt,
dehát, érted, nem elég, hogy ezer méterrel
le van maradva a nyomorult, nagy melák a kis delfinek között,
még ki is zárom a versenybõl, szóval feltettem
neki a fehér zászlót, erre odarohan hozzám
a, elfelejtettem a nevét, valamilyen Peti, õ volt a másik
fordulóbíró, és azt mondja, de így letámad,
érted, hogy hogy fordult ez a gyerek, bazdmeg?, há nem láttad?,
há de láttam, de most mit, érted, de nem bírtam
volna megmagyarázni, na, aztán jön megin a gyerek a
következõ fordulóhoz, idõközbe persze az
újabb száz méteren újabb ezret vertek rá
a kisgyerekek, nagyon ciki volt, szegény gyerek kurvára evickélt,
de kurvára nem haladt, na, és fordul, de azt ne tudd meg,
bazmeg, tök ugyanúgy, összevissza, ha csak nézted,
akkor is elszédültél, és persze a Peti ott várta,
látszott, hogy nagyon készül, és persze fölteszi
a piros zászlót, és, várjál, most jön
a, az igazi, erre a csávó, ahogy a nagy flikkflakkok után
valahogy végre a hátára keveredett nagy nehezen, meglátja
a piros zászlót, meglátja, és visszafordul,
és újra megcsinálja a fordulót, hát
ez hihetetlen volt, bazmeg, és, érted, ilyen nincs, ha a
piros zászló fönn van, akkor kész, akkor ki van
zárva a versenybõl, nem lehet javítani meg ilyesmi,
és amikor visszajött, és még egyszer megfordult,
akkor én félrelökdöstem onnan a, izé Petit,
és föltettem neki a fehér zászlót, persze
senki nem figyelt oda, aztán évezredek múlva beütött
szegény gyerek, de majnem belefulladt a vízbe, és
3
és a Pápa, mer a Vatikán rendezte a konferenciát,
és az Anyaszentegyház, izé, na mindegy, szóval
nyilván úgy gondolta, itt az alkalom, hogy elbeszélgessen
néhány csúcsfizikussal meg kozmológussal meg
ilyesmivel, és behívatta a Hawkingot is audienciára,
és meséltetett magának egy kicsit, hogy állnak
a természettudósok a világgal meg minden, merhogy
ugye õneki is valami ilyesmi a szakterülete, aztán valami
olyasmit talált mondani, hogy nagyon fasza dolog, hogy itten kutatják
a világegyetemet, tényleg, derék dolog, csak így
tovább, de egyre nagyon szépen kéri õket, hogy
a Nagy Bumm pillanatát, az õsrobbanást, azt legyenek
szívesek békén hagyni, mert az a Teremtés pillanata,
és hát ez nagyon érdekes, mer, gondolom én,
ez az érdekes összefüggés úgy keletkezik,
hogy a Teremtés az Isten felségterülete, és az
Isten az egy olyan csávó, aki nem szereti, ha a felségterületét
akárki emberfia megsérti, és a Tévedhetetlen
hivatalból ismeri Istent, gondolkodását, jellemét,
mit szeret, mit nem, és van olyan rendes, mármint a Pápa,
hogy ezt az infót megosztja azokkal, akik képesek a tévedésre,
és
4
és fekszik a díványon és az álmát
meséli, és akkor megjelenik egy nõ, mondja, nem az
anyám, tehát az anyja, gondolja a Freud, és
5
és elkezdtem énekelni, kurva tehetséges voltam
már akkor is, egyetlen hangot nem sikerült eltalálnom
még véletlenül se, na mindegy, elkezdtem énekelni,
hogy árivedercsihánsz, ez volt a legszebb tánc, erre
kijavít az Atilla, hogy nem tánc, hanem szám, érted,
én ott beleadok mindent, megpróbálom úgy énekelni,
mint a Caterina Caselli meg az Aradszky László összeszorozva,
erre kijavít bazmeg, hogy nem tánc, hanem szám, mondom
neki, há ne vicceljé, sokkal jobban rímel az hogy
tánc arra, hogy Hans, akkor is szám, mondja, nem, mondom,
de, mondja, nem, de, nem, de, nem, de, nem, de, én persze egyáltalán
nem voltam olyan biztos a dolgomban, tulajdonképpen már a
legelején tudtam, hogy igaza van, de ezt persze nem lehetett csak
úgy beismerni, akkor is tánc, nem, de, nem, dedededededede,
és így tovább, és
6
és elkezdik filmezni az ukrán mágust, egy normál
széken ült, és elõször mindig így
eljátszotta, így a két kezével, hogy próbálja
megtartani a tárgyat a levegõbe, ilyen telekinetikus energiával,
tudod, és elõször persze mindig leesett, aztán
kurvára koncentrált, ráncolta a homlokát erõsen,
szúrós szemekkel nézett, aztán persze mindig
megállt végül a levegõbe, így a két
keze között, elõször egy cigarettát bûvölt,
de pontosan lehetett látni a mozgásáról, ahogy
a levegõbe volt, hogy ez pont ugyanúgy mozog, érted,
azt lehet látni, mikor fel van függesztve egy ponton egy cérnával,
azt nem lehet összetéveszteni semmivel, aztán tollal
csinálta, meg nehezebb tárgyakkal is, de mindnek a mozgásán
lehetett látni, hogy pont olyan, mint amikor fel van függesztve
egy ponton, mindenesetre nagyon ügyes volt a csávó,
mer semmit nem vettél észre, hogy mikor köti rá
a cérnát, és hogy nem látják olyan közelrõl,
és má éppen dühöngeni kezdtem, hogy ez megin
ilyen nulladik típusú lófasz lesz, és lehetetlen,
hogy azok ott, a forgatócsoport, ott ül egy méterre
tõle, érted, és nem látja a cérnát,
vagy a damilt, a fasznak misztifikálnak, tök szar a videófelvétel
ráadásul, tök homályos, dehát õk
ott vannak, há buktassák má le, bazmeg, és
erre valaki, asszem, egy nõ, a forgatócsoportból,
váratlanul odanyúl a csókának a lába
közé, és így elhúzza a kezét, gondolom,
elszakította a cérnát, de ez a tárgy alatt
volt, szóval valami egész cérnarendszer volt, mindenesetre
abban a pillanatban leesett a tárgy, és ezután jött
igazán a durva, mer a csóka nem úgy reagált,
hogy hát, bocs, gyerekek, bukta, ez nem jött össze, ne
haragudjatok, oké, meghívlak benneteket egy sörre, jó
móka volt, nem, vagy ilyesmi, hanem a csóka, mintha mi sem
történt volna, elkezte bûvölni megin a tárgyat,
véres komoly pofával, nézegette feszt, hunyorgatott
rettenetesen, bioáramozott kurvára, energiázott szegény,
dehát csak nem akart megállni az a tárgy a levegõbe,
mindig leesett, és nemtom meddig próbálgatta még,
elképesztõ volt, hihetetlen komolysággal próbálkozott,
az, ahogy a cérnaelszakításra reagált, illetve
épp hogy nem reagált, az a viselkedési stratégia,
az, bazmeg, az egy parajelenség volt, aztán persze iksz idõ
után bejelentette, hogy most már elfáradt, nem tud
koncentrálni, és
7
és akkor a Belmondo, de ez már az után van, hogy
végigszáguldották Franciaországot, meg a filmet,
loptak, raboltak, bûnöztek, ámokfutottak, merhogy ugye
menekülnek a hétköznapok szürkeségébõl
az igazi életbe, meg amit akarsz, ja, és közvetlenül
az elõtt van, hogy lelövi a nõt, aztán a feje
köré tekeri a dinamitköteget és felrobbantja az
agyát, szóval éppen kijöttek valami folyóból,
ahova végsõ jódolgukba belevetették magukat,
a kocsit már széttrancsírozták, de az is lehet,
hogy a rendõrség elõl menekültek be a folyóba,
erre má nem emlékszem, na mindegy, és nagyon elfáradtak,
és aztán ülnek valami stégen, egymás mellett,
ülnek egy darabig, pihegnek, és akkor a Belmondo ráteszi
a nõ combjára a kezét és azt mondja, tudod,
néha azt gondolom, hogy ez az élet, hogy ráteszem
a combodra a kezemet, és ennyi, és
Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu