GARACZI LÁSZLÓ

Mész, mész és csak kolbász

---

Na bumm, még egy óra, még ezer év.

Maszatos, kékesszürke homály.

Tapintásra viszont érdes.

Alkony és omló vakolat.

Megvan minden, a sínsikolytól John Lennonig.

A cudar telek, a gatyarohasztó augusztusok.

Mindenbôl egy van, viszont egyre több minden van.
 
 

Milyen viszonyban van a vereség, amibôl nincs talpraállás, az infantilitásnak azzal a bevett formájával, hogy mindenért a gyerekkort teszed felelôssé?
 
 

Igazságtalanság, kicsi vagyok.

A leigázottak alattomos és túllihegett örvendezésével hajtom végre a képtelen utasításokat a majdani jutalom (és a véres bosszú) reményében. Kisdobosövet csatolok derekamra, nyelem a napköziben a grízlevest, másik pici gyerekre pukkantok bakelit puskából. Takarékbélyeget veszek, nem kötelezô, de aki nem vesz, megkeserüli, vagyis kötelezô. Kati néni gyujti, ô tanítja az éneket, ismeri személyesen Koncz Zsuzsát. Aki vesz, attól nem kérdi annyira a hejvargánét. Nem látszik rajta kívülrôl, hogy ismeri a Koncz Zsuzsát, olyan, mint akárki. Nagyon fontos neki a takarékbélyeg, vörösen kiabál. Ha berekedel, te se fogol vargánézni. Mi vagyunk a szemerések, a nádorosok úgy csúfolnak, hogy “Szemere szamara!”, de aztán ráfaragnak, mert átkeresztelik ôket Münichre, az mindjárt nem olyan elôkelô.
 
 

Jól kiépített besúgóhálózat muködik az iskolában, körültekintôen kell eljárniuk. Akcióikat imbecillis társaikkal hajtják végre, azok javítják ki az ünnepségen a dicsôséges 133 napot dicsôséges 133 papra, öntenek vizet a sóskába, ajándékoznak üres gyufásdobozt osztályfônöknek, köpnek célba ablakból az igazgatónô kocsijára. A kényesebb feladatokat nem bízhatják rájuk. Törött vizespoharat csempészni Sarolta néni tölgyfalevél-díszes kalapjába, felhívni telefonon Próbáld Ferenc orosztanárt, hogy akkor hozhatjuk a fát, milyen fát, hát az akasztófát, csavart robbantani tanári elôtt, szerelmeslevelet írni tornatanár nevében rajztanárnônek, ezek már embert próbáló feladatok. Ellopják Navratil BKV-bérletét, halálfejet ragasztanak a feje helyére, visszacsempészik a táskájába. Tócsát köpnek a tornaterem közepére ünnepség elôtt. Nyomozás, tettes ismeretlen. Tevékenységüket majd a pozitív beállítottságú Jónapbanda deríti fel.
 
 

Takács Frici a kihívó.

Ô az alvezérem, és úgy gondolja, ellustultam.

Nagy esemény, körbevesz minket az osztály, gigászok a porondon. Tausz Jutka az elsô sorban áll, bámul, ez egy kicsit idegesít. A rajzszertár elôtt kelünk birokra. Frici alacsonyabb nálam, de vaskos, suru legényke, nyolc év múlva junior válogatott súlyemelô. Haja koromfekete, gyorsan nô, az apja azt szokta mondani, azért, mert vízben van a töve. Érzem a bôrét, szagát, buzulás lenne, ha éppen nem verekednénk. Hét kést döftek a hátadba, bogarak másznak a hajadba, lecsorog a vér, felmászik egy pók, meghúzza a hajadat, megcsíp, meghaltál. Leszorítom a fejét a földre fájón, hogy legyen mire emlékezni. A közönség felhördül, és szétszéled. Leporolja magát, röhögve összeölelkezünk. Titokban vigyázok, ne kerüljön mögém, de Frici nem olyan, elszégyellem magam. Délután valóra váltjuk régi tervünket, megnézzük, hogyan jön ki a szar. Olyan, mintha élne, a fenék nem csinál semmit, a barna (és hát büdi) kígyó nyomul kifelé. Otthon tükörrel mégegyszer megnézem magamnak, ugyanaz.

Csontra hízok, mint a román kecske, de ismerek néhány fogást. Tíz év múlva Dezsôt nyekkentem az Ifipark földjére. Dezsô öttusázik, én szipuzok. Még tíz évvel késôbb a Mártírok útján egy karaterúgást szimulálok a tölgyfa kapu közepére, csak a keret marad benn a tokban. Nem akarnak beengedni a buliba, kijön egy ragyás, szôke óriás: állcsúcson billentselek?

Mindenki tudja az osztályban, hol a helye, szigorú társadalmi hierarchia: a kemény mag, a periféria és a mocsárlakók. A rossztanuló hülye, alkalmatlan, örül, hogy él. A magányosan vagy párban lézengô sehonnaiak kiszolgáltatottsága. Ne barátkozz velük: aki megszegi ezt a nyíltan deklarált diszkriminációs tilalmat, a jótanulóknak járó viszonylagos védettséget kockáztatja. Átlagod leromlik, kopaszra nyíratnak, nem támogatják a felvételidet.

Rónay focizik a legjobban, mégis csak laza szálakkal kötôdik a vezérkarhoz. Anyja az iskolában tanít, az ilyenek burokban élnek, de van neki egy súlyos titka: kívülrôl tudja a Miatyánkat.

Rónay Laci esténként imádkozik.

Anyja buzgón részt vesz az Úttörôcsapat életében, pluszmunkát vállal, hogy ideológiai fogyatékosságát leplezze és ellensúlyozza. Rónay kettôs életet él, ezt homályos módon érzékeljük, a fontos ügyekbe nem avatjuk be. Apja darukezelô, az is gyanús.
 
 

A terrorbrigád gyakran kerül slamasztikába. Hírhedtté válnak, egy szervezett kommandó számos felderített és felderítetlen buncselekménnyel. A helyzetet az teszi bonyolulttá, hogy jótanulók, és a szüleik SZMK-tagok. Lemúr Miki büszke rá, hogy a mamája SZMK-tag. Szülôi Munkaközösség. Ellenôrzôjébe pótlapot kell ragasztani, a bizonyítvány ötösei mellé nagy merészen odabiggyesztenek egy négyes magatartás jegyet. Bohóc akar lenni, mámorító érzés, ha az óra félbeszakad, és mindenki a padjára bukik nyerítve. Anyja elmagyarázza, hogy a csetlô-botló bohóc ügyetlensége mögött alapos tudás van. Ahhoz, hogy mondjuk a kötélen egyensúlyozva ügyetlenkedjen, elôször légtornásznak kell lennie.
 
 

Miki nem tud parancsolni magának, gúnyt uz a Nemzeti Dalból, truccol a tanárokkal, ô a fôkolompos. Megszervezi, hogy mindenki csak a magánhangzókat mondja, a-a-a-a!, í-a-a-a! Joli néni kérem, ha így szavalnánk, érdekesebb lenne a kórus. Mondtam, hogy ne feleselj?, hát hányszor mondjam, hogy ne beszélj vissza?

Mi az, fekete-fehér, és repül: békegalamb klottnadrágban. Fekete-fehér, és a tévén ül: légy hálóingben. Orosz kertész: Iván Gyeprefos. Pina Nyikorogna.

A térrôl az iskolába menet egy adott jelre mindenki megáll, Joli néni egyedül poroszkál az iskola felé háta mögött nemlétezô csoportjával.
 
 

A táskákat halomba dobáljuk, becserkésszük a részeg szobafestôt, nekünk ajándékozza kopott pemzlijét, aztán az újat is oda akarja adni, de a felesége kicsavarja a kezébôl. Új mulatság után nézünk a kukák körül, Guberavera fakanállal csap felénk, „netek, azanyátok marha istenit”. Gyanútlan járókelô mögé osonunk, és letapossuk az árnyékát. Nôi halott két pont, férfi három, gyerek egy. Mindenki halott, csak a lendület viszi ôket. Mi még élünk, de az már kétséges, hogy a Joli néni él-e, és nem csak a tehetetlen, haldokló lendület vezeti a kezét, mikor beírja az ellenôrzôbe, hogy Miki a játszótéren felnôtteket ijesztget.

A világ végtelen, mindig van tovább, de azt még nehezebb elképzelni, hogy egyszercsak vége. Fekete világban fekete bolygó, fekete országban fekete város, fekete ház, fekete pince, fekete pincében fekete koporsó, fekete hulla, fekete kés, fekete késbôl folyik a vér – itt rácsapsz a Dormán hátára: te ölted meg!

A világ egy parafadugó.

Na, de és akkor a parafadugó után nincs semmi? Valaminek azért ott is kell lennie, a parafán túl. Elhagyod, vége, és akkor?

Joghurt.

A parafa után jön a joghurtréteg, és ott már tényleg vége. Töprengés, majd bátortalanul: kolbász. Jön a kolbász, a világegyetemet a kolbász határolja, és a kolbásszal mostmár tényleg vége a végtelennek, mész, mész és csak kolbász.

Igen ám, de.

Igen ám, de hét óra, haza kell menni.

Másnap kidolgozzuk az idôt, a történelmet, Fricinek van egy könyve, abból. A történelem a Mukuli Birodalommal kezdôdött. A mukulik híres népe három etnikai csoportra oszlott, a gyakorlatias gólokra, a teszetosza hovákra és a szellemibb fríkre. A frík egy szigeten megalapították Atlantiszt, a gólok a Ráma Birodalmat Indiában, a hovák pedig a Gobi sivatagban létrehozták az Ujgur Birodalmat. A finnugor törzsek leváltak a teszetosza hovákból, elhagyták a Gobit, és Levédiában telepedtek meg, ahol elôttük az abodik éltek, a Halhatatlan Abodik.

Itt kellett megint hazamenni, az abodiknál, itt lett vége az idônek. Tér, idô: kolbász és az abodik.

Mindent tudni akarok. Az állatok köztakarója, igába fogtuk a Tiszát, „csupa vérben állt az udvar”, a mozgás passzív szervei. Miért jelentôs a moha? Maradékos bennfoglalás hárommal, kerekítés. Ha virágot lehet préselni, állatot miért nem? Miért megy ki a víz a ruhából a centrifugában? Miért pont lefelé lóg a jégcsap?

A keverôtárcsás mosógép a víz és a ruha közti gyorsasági különbséget használja ki. A vasaló: felmelegített vastalp, rányomják a ruhára, elsimulnak a ráncok, a lényeg a hôfokszabályozó bimetáll. Hogyan állapítod meg, hogy egy tojás nyers vagy fôtt? Megpörgeted, egy pillanatra megállítod, a nyers tovább forog. Súlyszelep forog pöfögve a kukta kifúvócsapján. A „kotyogó” kávéfôzô muködése. A sellak, amivel a bútort bekenik, Thaiföldön tenyésztett levéltetvek váladékából készül. Ha rosszul váladékoztak a thaiföldi tetvek, feltáskásodik a színfurnér. Az epedában az afrik algériai törpepálma felhasogatott levele. Tévedés, az epeda: “rugótest”, rugók vannak benne, az afrikot matracba tömik, és bútorkárpitot húznak rá. A termittégla háromszor könnyebb a rendes téglánál. A flokkolás lényege: légpisztollyal muvagdalékot fúvatni a ragasztóval bekent felületre.

A legnehezebb: nem bekiabálni azonnal a helyes választ. Csodálatszomjúhozás.

Deltatorkolatból felel Miki, ötös. Minden ötösért két forintot kap Anyutól, nem mindegy. Az anyag érzékelhetô és érzékelhetetlen tulajdonságai: ötös, bélás. Rugalmas és rugalmatlan kölcsönhatások a természetben: ötös, bélás. Lakótelep, család és szórakozás várja a holtfáradt bányászokat: ötös, bélás. Ledarálja Miki a fúziós reaktort, a feketedési görbét, mindent jobban tud, intézkedik Miki. Ha leintik, komiszkodik, mindenképp ki akar tunni. Nem akármilyen emberke a Miki, urhajós lesz vagy szakszervezeti titkár.

Minek neked mindig extrázni?

Én vagyok a fônök.

Mióta, Mikikém?

Mindig óta.
 
 

Erzsi néni lesz a csajom.

A tudás tantárgyakra oszlik, de elsô évben mindegyiket Erzsi néni tanítja, nem gyanakszom. Erzsi néni! Erzsi néni tanít meg a betuhurkolások szigorú szabályaira, a precízen gömbölyödô óra, az ördögien kacifántos ká beture és a mulya, de alattomos emre. Elôször a levegôbe gömbölyítünk, mindenki gömbölyít, Apu is gömbölyített kiskorában, de ma már nem tud gömbölyíteni, csak az a szuperszonikus Gé betu, az viszont nagyon megy neki. Az íráshoz olyan elôzetes tudásra, a gömbölyítésre van szükség, amit késôbb elfelejtünk. Vagy ez is csak a szokásos gyerekkínzás? A gyermekek életének, munkájának mosolygós semmibevevése?

Hiába lamentálsz, csinálni kell.

Postairónnal nagybetuket kanyarítok a szakadós újságpapírra. Az alsó ívelésu betuk gyakorlása. Betukapcsolási problémák. Írott kisbetuk, írott nagybetuk. Legyünk kutyák: u, u. Méhecske: z, kígyó: sz. Morog a mackó: m. Piros-kék írón, kétszer hegyezek, szeretek hegyezni rézbôl való hegyezômmel. Erzsi néni ma az efet adta fel. FIFI NEM FÉL. AUTÓ ELÉ FUT, INT. A PÖFFENÔ AUTÓ LEÁLL. FIFI A FALU FELÉ MUTAT: PÖF, PÖF, TÖF, TÖF.

Délután Apu felpofozott, még egy kicsit döngicsélek. Szétkeni a könny a részt. Alatta az újságban mi lehet írva: „Amit a szaktársak belém helyeztek, köszönöm”. Ráírunk az írásra, nini, ott meg Kádárapánk, anynyira jóságos, lecsüng a szemhéja. Okos Kata tanácsai, kishírek a nagyvilágból.

Szoros ábécé.

Erzsi néni rászól Lemúr Mikire, hogy túl nagy betuket ír, másnapra olvashatatlanná zsugorítja az írását.

Diktálás és memoriter. Néma olvasás. Az írásfüzetben évente megszunik egy vonal: fokozatos nehezítés.

Miki figyelmeztette a hetvenkedô hóembert, hogy tavasszal nagyon rábaszik. Három pajtással buszt játszik a téren, pad a busz, kavics a pénz, levél a jegy. Odaül egy néni, szépen meg van fésülve, egy igazi kalauznô, délutános. Elmeséli, hogy gyerekkorában nem tellett buszjegyre, mellette suhantak el az üres buszok, de most kalauznô, délutáni muszakos, és játszik a gyerekekkel, akik ingyen elviszik egy “városnézésre”.

Gondolkodás közben a ceruza végét rágcsálom, a töltôtoll pacázik, a nyomós ceruzát a felnôttek úgy hívják, verzatil. Berakod a belet, nyomod, jön a bél. Tetejét lecsavarod, hegyezel, el ne vesszen. Szétszeded, összerakod, rugó nélkül vége, konyec, ki lehet hajítani. Hová? A picsába. Nagyon csúnya szó, pofon elôtt mondják. Anyád picsája, majdnem mondtam valamit. Dörzsradír, puha radír, elefántradír. Ha papír kell, kitéped a füzetbôl, de vigyázz, mert ha vékony, büntetik. Ellenôrzô (tanulmányi értesítô): 74 fillér. Indigóba és nejlonba is be kell csomagolni, mert fontos. Szeptemberi tülekedés Ápiszban órarendért, tolltartóba belülrôl beragasztani. Fa tolltartóm sárgaréz zsanérja szétcsúszik, szétgurulnak a ceruzák.

A negyedikes pajtás, Skrofulák Tibi szótagolva olvasása felkavarta az osztályt. A, szél, mun, mun, mun, ká, ja.

Vastagon fog a töltôtoll, mert a hegy vágatába rostszál szorult, körzô hegyével kipiszkálni.

Az írással a cselekvést a leírás pillanatának zárványába rekeszted, hátborzongató. Egy emlék, ami kint van. A nyelvtanórák sivár unalma (jével mondjuk, elipszilonnal írjuk), másrészt az ördögi öröm, hogy szabályokban beszélek. Mikor ordítva püfölöm a Gyulayt, akkor is ragozok. Hogy a nyelv nemcsak improvizáció, hanem technika. A tantárgyak szétszórták a tudást, a nyelv összesöpörte. Igazság néni, Istenke, a tantárgyak, a Balatonba süllyedô csónak, a karó a szekrényen mind hibák, az egész hibái, hogy annál inkább igaz legyen az, ami egy és oszthatatlan, mert kimondható.
 
 

Pöttyös Panni és Kockás Peti naplója, amiben „veszekednek a történetek”, sivalkodás hallatszik belôle, és kidudorodik. Bátor Brúnó. Motoszka és a zsupszfalvi tuzoltók.

Paplan alatti delíriumos olvasások hajnalig.

Tasnádi Kubacska András: Vadállatok gyerekszobája. Gál Pál: Érdekes gépek. Jácint úrfi a füllentôk birodalmában. Csacsadér bácsi szamara. Bekecs Samu: Bogyóra várva. Hol lakik a magyar tündér? Tényleg hol, Romániában.

Zöld katonai elemlámpával olvasok, bôr akasztó fityeg róla, három kopott fémgombbal színeket lehet rajta állítani. Ezekkel jeleznek egymásnak a katonák, hogy öt perc múlva támadás a gerincen, vagy a felderítô járôrt lenyomták a fritzek. Anyu benyit, alvást színlelek. Megsimogatja a fejem, boldogan ámuldozik, testem halványan ragyog a takaró alatt.
 
 

Közösségi tekintélyem megcsappanásával privatizáló, magányos elfoglaltságok, tevés-vevések, hobbik kerültek elôtérbe. Olvastam, rajzoltam, vagy a Kishonfival sakkoztam bástya elônnyel, ami tapad, az ragad. Örökbe akarok fogadni egy kóbor macskát, de nem engedik, mert félszemu és váladékozik. Füles rejtvényújság: keresd ki a törpéket, és húzd át. Illemtotó. A tévében: Dunai kettô, a technika szárnyán, idefigyeljenek, emberek. A Híradó végén a Savanyújóska közli, hogy (idôsebb) Rubik Ernô megtervezte a Vöcsököt, másnéven: „légi Trabant”. 1964. március 15: többszáz fônyi közönség tapossa a havat a Népstadionban az FTC-Komló mérkôzés elôtt – hangosbemondón keresztül hívják le ôket a lelátóról, hogy meg lehessen rendezni a meccset. Képaláírás a Népszabadság sportoldaláról: „A dobásra koncentráló Varjú számára az egész világból csak a kalapács marad”. 67 július: villám csapja agyon Oborzilt a Hungária körúti pályán. Állandó hírtípus: II. világháborús lövedéket távolítanak el a tuzszerészek a Tabán aljából. Az én múzeumom sorozat, felhólyagosodik a beragasztott kép, a hajóvontatók tetszik meg a koponyahegy. Navratillal belógunk a Halál erôdjére a Szikrába. A Halálfejesekre hiába ácsingózunk, igazi bunyósfilm. Hajnali ötkor elkezd nôni a sor a Puskin mozi elôtt, s pár óra elteltével a Semmelweis utcában kígyózik a vége. A motoros galeri fôgonosza Latinovits Zoltán hangján szólal meg, a nôje Domján Edit. Itthon is vannak motorosok, a Vidámpark galeri.

Pajtás tejbüfé a Gyorskocsi utcában, fehér köpenyes néni a nagy üvegbôl fémtölcsérrel önti át a pohárba a tejet. Az elsô fagylaltautomata a Vígszínház mellett, ott is hosszú sorok állnak.
 
 

A fiúk Bazooka Joe-t, korfut, és pezsgôport cserélnek, a lányok kövér vagyok, és megehetsz nevu játékot játszanak az udvar sarkában. Végre kaja, oppardon, a bableves tele van kaviccsal, körberakjuk a tányér szélén. Szemtelenkedünk a konyhásnénivel, hogy cserélje be repetalevesre, puff: egy intô.

Egyenruhás fényképezés, rövidített órák. Matekdoli, óra végén Lemúr Miki kiviszi a füzeteket, és megkérdi a tanárt, le fogják osztályozni? Papírgyujtés ürügyén kontrolálatlanul kiszabadulni a napközibôl. Nemes tettem: fémhulladékból összegyujtöttem az Erzsébet-hidat. A lépcsôház korlátja nem csúszda. Minor márkájú kisrádióból vécében tánczenei koktél.

A pötyi az, hogy körbeálltok, sorban ejtitek a pénzt, és azé az egész, akinek elôször ráfekszik a másikra. Lemúr Miki lecsiszol két egyforintost, összeragasztja, és fogadáskor azt dobja fel, de egy idô után érdekesebbnek, kockázatosabbnak tunik felfedni a titkot, amin viszont a többiek nemhogy felháborodnának, hanem méginkább csodálják Lemúr Miki rafinált elvetemültségét. Géza bácsi óráin a hátsó falra snúroznak vagy húszfillérest pöckölnek a kalapjába. Óriási összegek cserélnek gazdát, ötszáz frigó is összejön egy partiban. Kirázni a bankot: feldobsz három pénzt, ha több a fej, tied az egész, ha kevesebb, jön a következô. Egy többórás parti végén a risztelô Herendi és Szaniszló után Lemúr Miki csak harmadik a rázásban, minimális esély. Fél tornazsák aprópénz, minden idôk legnagyobb nyereménye. Az egész osztály ott áll körben lélegzetvisszafojtva. Herendi és Szaniszló befuccsolnak, Lemúr Miki jön: egyik pénz írás, másik fej, a harmadik nagy ívben gurul a padok alatt, ôk hárman a nyomában, nyögve, szuszogva, hörögve, kigúvadt szemekkel. Valaki sikkant, a pénz pörög, pattanásig feszülnek az idegek.

Anyu piros bugyellárisából, Apu bôrkabátjának zsebébôl aprópénzet rendszeresen elcsenegetni. Finom érzékkel mérlegelni: mennyit vehetsz ki a lebukás veszélye nélkül. Ezüst-Kossuth a sublódfiókban. Az ájulatos varázslat, mikor új váltópénzek jönnek forgalomba, az Erzsébet-hidas ötvenfilléres.

Vigyázni kell a Kercsákkal a téren, mert odajön, és mikor legtöbb pénz van szétterítve a földön, rárúgja a homokot. Érdemes nagyobb snúr-, pötyi-, és lukazáscsaták után lejönni délelôtt, feltúrni a homokozót, találsz ezt-azt.
 
 

„Mikor éjfél van, s a csend álmot hoz, s a kutya és a tarka madarak elhallgatnak, akkor az, aki megemlékezik a régi szokásról és tiszteli az isteneket, fölemelkedik és jelt ad: mutatóujját középen hüvelykjével öszszekapcsolja, hogy a csendben könnyu árnnyal ne találkozzék, majd körülfordul, fekete babszemeket vesz elô, s a háta mögé szórja. Míg dobálja ôket, így szól, ezeket én küldöm, e babszemekkel megváltom magamat és enyéimet. Kilencszer mondja ezt, és nem tekint hátra, az árny pedig összegyujti anélkül, hogy valaki látná. Aztán ércet ver össze, és kéri, hogy a szellem a házából kimenjen.”
 
 

Lehet, hogy hazudok? Lehet, hogy nem is volt lányvécé? Lányok se voltak. Senki se bírta ki a hétfogást. Valamit mintha betörtem volna. Egy kaput a Mártírok útján? Nem engednek be a genyók a buliba? Nem engedtek be a lányvécébe. Közös mellékhelyiség, jobbra fiúk, balra lányok. Nyomják egymásnak az ajtót. Meg akartam lesni a Tauszt? Vagy a Sereyt? Azért még nem kéne durvulni. Beszorult az ajtó, és bent pityergett Kárpáti Marika. Beszorult a Marika, én meg rárúgtam az ajtót. Nem én voltam. Nagy ügy. Csak a keret maradt benn a tokban. Nem én voltam, bizonyítsa be valaki.