Christian Lehnert

A „Leletek” címu ciklusból

egy fölfelé ható tekintet idejére, könnyebben akár

a szél, villogtak a magassági evezôk, legfinomabb

vattanyomok, tuként végig a varraton gôzzel és

jéggel az atmoszférán át húzkodva, de már gyerekként

olvasni tanultunk: repülô, legbelül az oltás kolera

s aknák ellen egy golyóstoll alakjában, utasok,

akiknek exkrementuma akár a kövület a légáram

lyukaiba hull, tankok, csak a horizont vonala lett

néhány fokkal sötétebb s az állatöv, a végétôl értve,

éjszakai tapasztalat üres helyekkel, pigment-

maradékok a videoszövegben, különféle új lázak

okaként: az álmokban a föld ott hever lelapítva

akár a lepény, rézsut, de a muszerek nagyon pontosan

határozták meg a ráfutást, semmi nyugtalanság, csak

pici lyuk, mivel teljesen nyom nélkül maradtam magam is,

az önmagában el-eloszló ködben, a hely ismeretlen
 
 
 
 

A „Szem kelte” címu ciklusból

Jár egy emlékezô, páncélozottan, golyót gurítva

át kerek, kérges sziklákon: nem hagyott rajta kívül
 
 

senki ily vérnyomot végig a parton. Szinte magától

csukódott be a szem, képtelen rá, hogy a napba nézzen,
 
 

anélkül, hogy maga megtelne fénnyel. Medúza a tenger

piros szemhéja szegélyén, keltével ô teremtette. Te
 
 

reggel elôaraszoltál, elsô tüdôlebenyekkel a

szárazra: se szivárvány, se köd nem ajánlkozott
 
 

érted, csak forró déli szél, amíg estig kétlábra álltál,

fülelve a hatalmas égések, a robbanások, s minden
 
 

visszhangja után, napokra megragadt, mint a kép az agyban,

egy bogáré, amely saját sarát gurította haránt az égen
 
 

KALÁSZ MÁRTON FORDÍTÁSAI


Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: lettre@c3.hu





C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/