NÉMETH Gábor

HÍDLÁBJEGYZÉK

Jegyzetek
Valami vicceset a Lánchídról.
Lehet-e a Lánchídon röhögni?
Lehet, csak megfázik a torkod.
Na de most komolyan. Úgy rémlik, mintha mindenfélén rajta volna a Lánchíd, pénz, csoki, kötvények, újságcímlapok, bélyeg, film, reklámok satöbbi. A szabadságon vagy a láncon, kérdezi morózusan a taxis egy Garaczi-költeményben másutt ebben a kötetben. Gondolom, van ott egy megfelelô lábjegyzet is.

A Lánchídról az jut eszembe, hogy lecseréltük végre a komcsi címert, ujjonghat a Haza, nem kell tovább néznie, míg átpöfög Budára Pestrôl. Épp hatmillióba került a csere, nekem speciel pont ennyi hiányzik a boldogsághoz, ez a hatmillió, tetszettek volna nekem adni, mindjárt nem élcelôdnék, vagy ha igen, akkor legalább a komcsi címeren.

Nem mintha ez a mostani tetszene, például nagyobb, mint kéne, ez nyilvánvaló. Az arányérzék tökéletes hiánya.

Nyolvankilencben keletkezett egy ilyen vitázás, hogy milyen legyen az új címer, a nemkomcsi, azazhogy melyik régi legyen, pontosabban szólva. A Kossuth-címer versenyzett a – mondjuk így – Árpád-házival. Mintha lett volna ezügyben valami népszavazás. Föltehetôen azért vesztett Kossuth, mert valamilyen okból kevésbé látszott nemkomcsinak, mint a koronás. Talán közelebb volt ehhez, ami itt van. Nincs rajta korona.

A magyarok bonyolult emberek.

Fölmerül a kérdés, hogy miért ne lehetett volna csinálni egy új címert, tisztán és elôremutatóan nemkomcsit, ahogy azt ma elképzeljük.

Kiírni egy pályázatot, hogy mi is legyen azon.

Két tisztán nemkomcsi dolog, keresztbetéve, nemkomcsi mezôben.

Olyan polgári, meg kedves is, hogy senki ne érezze magát fenyegetve. Csak semmi militarizmus. Jó országimidzset sugározzon. Kis ország vagyunk, de vendégszeretô.

Mondjuk azt álmodom, hogy címerállatvagyok.

Két magyar kismacska, és egymással játszom.

És a mezô? Nehéz kérdés. A színek szimbolikája. Heraldikus görcsök.

Talán magyarszürke. A visszaszerzett ártatlanság színe.

De vissza a Lánchídhoz.

Ôsi jellempróbája a magyarnak, hogy autóba ül, és csúcsforgalom van a Roosevelt téren. Két sávból lehet a hídra kanyarodni, de rejtélyes okból csak az egyikbôl illik. Az illô sávban ez negyedórájába kerül az embernek. Ha azonban az illetlent választja, megúszhatja egy perccel. Megelôzi az egész sort, és bepofátlankodik. Mindig be lehet pofátlankodni. Soha nincs ott rendôr. És mégis. Van olyan ember, aki elôbb hajtaná fejét a tilóra. Van, aki mérlegel, a haza sorsát személyes életének aznapi fordulataival öszvevetvén, dönt hol így, hol úgy. És van, aki kivétel nélkül mindig az illetlent választja. Zuhanó jellem vagyok, a sosembôl a mindigbe, nemsoká nagy cuppanással elnyel a fertô. Néhány év az egész. Múlnak, fogy az életem, sajnálom az idôt az araszolásra. Így leszünk mindannyian a Sátán zsákmányai.

Ha ez sem elég vicces, nézzünk valami mást.

1996. május 23-án 11 óra 52 perckor a Sziget Margithídhoz csatlakozó végéhez érkeztünk teniszpartneremmel, és erôs zúgásra lettünk figyelmesek. Jobbra fordítottuk a fejünket, és Joszif Visszarionovics Sztalint pillantottunk meg a levegôégben. Hetes évvel az úgynevezett rendszervált(oz)ás után. Jóska hétméteres volt, elszánt egyenletességgel tartott a Lánchíd irányába egy könyvvel a kezében, és néhány perc múlva, tehát úgy dél körül, elérte az objektumot, és körözni kezdett fölötte.

Mielôtt hazug ember hírébe keverednék, gyorsan ideírom, hogy Sztalin egy katonai helikopterrôl lógott alá.

Másnap, a Kurírban olvasom, hogy kellék volt, egy Oscar-díjas magyar rendezô filmjében.

És az igazsághoz tartozik, hogy légi útján egy püspök követte.

Szintén poliuretánból vagy mibôl.

Tényleg és komolyan, Magyarország a korlátlan lehetôségek hazája.

Itt valóban minden megtörténhet.

Hülye apukák szerint például az Alagút azért van, hogy ha esik az esô, beletolhassuk a Lánchídat. Vagy ott vannak a nyelvetlen kôoroszlánok a hídfôkön. Megannyi verzió kering, hogy vajon mirôl nem szabad beszélniük. Tipikus magyar anekdotaziccer.

A Lánchidat egy William Thirney Clark nevu magyar tervezte, az építésvezetô pedig Adam keresztnevu névrokona volt. Amúgy Angliában születtek, angol szülôk gyermekeként, de ez ne tévesszen meg minket, mert minden szóra egyáltalán érdemes dolgot magyarok csináltak a világon, a Piroschkától a számítógépen át egészen az atombombáig.

Ezt a szöveget is.
 
 

Németh Gábor
 
 

PS: Fenti szöveget egy osztráknak szánt antológiába írtam nagy boldogan. (Tehát a lábjegyzeteket a sógoromnak mondtam, hogy én is értsem.) Persze, nem lett belôle semmi. Az antológiából se. (Eddig. Most mégis lesz. a szerk.) Kézcsók a fordítónak.
 
 

Jegyzetek

1 Na, ezt fordítsd le, ha bírod. Ilyenek a magyarok. Kivagyiak és kevélyek, és fordítóik életére törnek.

2 Egyszerre ok- és helyhatározó

3 Hát ez az. Ez itt, ez az izé, amiben élünk, folyton lábjegyzetekre szorul, másképp odaát, maguknál érthetetlen

4 Amit lecseréltek, az föltehetôen már a második komcsi címer volt. Nem emlékszem ugyan pontosan, hogy a negyvenkilences elsôt ötvennyolcban kicserélték-e a másodikra. A kicsit kevésbé komcsira. Vagyis ugyanannyira komcsi volt ez a második is, de nem annyira szovjet, mint az elôzô. Ötvenhat után csináltak a szovjet komcsiból magyar komcsit, hogy a magyarok befoltozzák végre valahogy a lukat, amit még októberben más magyarok vágtak a magyar zászlókra.

5 Ha már itt tartunk, meggyôzôdéses királypárti volnék. Az mégiscsak szebb, ha az igazságtalanságnak szíve van, lélegzik, és néha meg lehet csodálni, amikor hintóval végighajtat a nagyapjáról elnevezett sugárúton. Legyen inkább királynô. Alapvetôen Biberach szeretnék lenni, sánta és púpos udvaronc, aki miatt folyton mindenkik vereset hugyoznak. Egy (ein) kegyenc, megfelelô adag szarkazmussal, amit ôfelsége akceptálna, degesz pénzeszacskók formájában.

6 Karinthy-parafrázis (Karinthy: Karinthy Frigyes, magyar író. Igen nagy.)

7 Balog flóra. (Ez akár egy nô neve is lehetne: Balogh Flóra.)

8 Magyar szürke: kihalófélben lévô szarvasmarhafajta. A legszebb állat a világon. Minden viccet félretéve.

9 T.i.: Sztalin. Akit a magyar egyszer megszeret, meg nem úszsza becenév nélkül. Ld. még: „sógorok”.

10 1996. május 24.

11 Deutsch, magyarul


Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: lettre@c3.hu




C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/