ZILAHY PÉTER

Esperanza órái

Keveset tudunk Esperanzáról. Pedig elsô látásra alig különbözik bármely alföldi kisvárostól. Van kocsmája, temploma, temetôje és pingvinkolóniája. Narancssárga kunyhók a Reménység Öbölben. A a parti sziklán fókák heverésznek, a fôutcán pingvinek pózolnak. Természetes kiválasztódás a fotogenetika törvényei szerint. Nyújtogatja a csôrét. Az milyen aranyos! Ki ne szeretné a pingvint? Ki nem látta a pingvint? Egymillió óvodás totyog a parton. Esperanza safari és disneyland a legnagyobb Adelie kolónia közepén. Az Adelie, mint a kisgyerek nem tud beszélni, de jön, inkább spurizik mint jár, a lendület viszi, és közben oldalra dülöngél - dudorászó zsebgólem - nekimegy fûnek-fának, ha lenne fû-fa.

A kapitány mondta, felrakhatom a lábam az asztalra. Megkerültük a Horn-fokot. Többé nem tartozom azok közé, akik nem kerülték meg a Horn-fokot. Külön faj vagyok, ha megkerülném a Jóreménység-fokát, felrakhatnám a másik lábam is. De akkor seggre esnék. Mondom, és seggre esek. Nem látni a tengert a ködtôl, a padlóra fekszem, de onnan is leesek. Hullámzik a tenger. Nem látom, de hullámzik. A fedélzeten meghitt csendéletté áll össze a néma hányókórus, a 60. szélességen túl megfogják egymás kezét. A tekintetükben végre meglátom a tengert. A hangja nyugtatóan ingerel. Egyetlen csatorna fogható: a Drake. Kivisz a huzat a koponyámból. Nem vagyok éhes, de mohón falok. Kikötô a tányér szélén, elszórt csontvázak a parton, pingvinek, fókák, ámbrás cetek. Harag és részvét nélkül vetem magam a lazacra. Egészben nyelem a rákokat. Az argentín prospektusban Antarktisz egy képeslap - néhány langymeleg nyári nap jégtáblákon hancúrozó fókakölykökkel. Az év többi háromszázhatvan napja merô véletlen. A pigvinek csak nyaralni jönnek. Télen az ablakon kiöntött forró víz a levegôben megfagy. A legnagyobb állat, amelyik az egész évet itt tölti egy 1 cm-nél nem nagyobb szárnyatlan szúnyog. És az ember.

Úszó jégtáblán leopárdfóka szunyókál, körülötte maradék pingvinen marakodó szkuák, és a háttérbôl figyelô többi pingvin (hozzátartozók?, kiváncsiskodók?, opportunisták?). A leopárdfóka röptében nyúzza meg a pingvint, akinek ez az elsô repülése. A fóka addig csapkodja a vízen jobbra balra, amíg ki nem csúszik a bôrébôl. Ez nem állatkert, a beach tele van hullákkal, az erôsebb fennmarad, tehát - te vagy az erôsebb. Nálad van a fényképezôgép.

Felhívják a figyelmem a kellô áhítatra. Fagyasztott szentélyben állok. Egyszer minden jég elolvad, és elönti a hollandokat, meg az olaszokat, és a várból pisálhatsz a Dunába, és lesz magyar tenger! Addig is, élvezd az utolsó vadont!

Esperanzában az ember lejátszik egy ráérôs biliárd partit egy kubai származású newyorkival, piszkosul megveri, majd elégedetten a bárpultra könyököl, és nézi az úszó jégtáblát, melynek egy darabja ott ficánkol a whiskyjében.

Esperanzában argentin tudósok apró rákokat válogatnak különbözô tégelyekbe nagyság szerint kis csipeszekkel, majd a tégelyeket pontos címkékkel megjelölve Buenos Aires-be küldik, ahol a tudósok egy újabb csoportja messzemenô következtetéseket von le bolygónk táplálkozási láncával és a fenyegetô globális katasztrófával kapcsolatban.

Esperanzában az ember sétál a Reménység Öböl partján és tudja, nincs remény, elmélkedik létének hiábavalóságán, és örökre letesz a holdutazással kapcsolatos korábbi terveirôl.

Esperanzában az ember elnézi a partra szálló japán turistacsoportot, akik a fókacsontvázak péniszét fotózzák vihogva, és lepecsételtetik az útlevelük antarktiszi pecséttel, és felvásárolják az összes levelezôlapot, és fejenként ötven lapot küldenek szeretteiknek arról a három percrôl, amit nem levélírással és fényképezéssel töltöttek.

Esperanzában az ember elkocog a pingvin telepre és megnézi hogyan rabolják el és tépik szét a viharmadarak az ennivaló kis fiókákat.

Esperanzában az ember udvarol a csapos feleségének, havat lapátol, és várja hogy a fejére essen egy meteor.

Esperanzában az élet megy tovább.

Itt játszódott a kontinens történetének elsô fegyveres konfliktusa, amikor 1952-ben argentin tudósok tüzet nyitottak a brit tudósokra. Géppuskával a fejük fölé. Az incidens során senki sem sérült meg, és a nézeteltérések elsimultak, amikor a falklandi kormányzó cirkálói a helyszínre érkeztek.

Esperanza az argentin gyarmatosítás melegágya. Esperanzán született az elsô antarktiszi gyermek. 1978-ban az argentin hatóságok berepítettek egy terhes anyát a sarki nyár idején. Azóta több családot telepítettek ide, gyerekek is áttelelnek, a temetôben hét keresztet számoltam. A közeli Marambio állomást a kormány 1973-ban Argentína ideiglenes közigazgatási székhelyévé nyilvánította, itt ülésezett a teljes kabinet a jégen a következô puccsra várva.

A Reménység Öböl az Antarktisz kevés helyeinek egyike, mely történelmi múltra tekint vissza. Nevét három svéd tengerésztôl kapta, akik 1903-ban akaratuk ellenére itt teleltek. A svédeket azért tették partra, hogy síeljenek át a jégen a 300 km-rel arrébb fekvô szigetre, és értesítsék az expedíció vezetôjét Otto Nordenskjold-et, hogy jégtorlasz miatt nem tudnak érte menni a találkozóra. Nordenskjold volt az elsô, aki áttelelt az Antarktiszon. De a három svéd a rossz idô miatt kénytelen volt visszatérni az öbölbe, és rájöttek, hogy magukra maradtak. Építettek egy kôkunyhót, vitorlavászonnal szigetelték, és berendezkedtek az antarktiszi télre. Fókán és pingvinen éltek a sötétben, fókával fûtöttek és világítottak, fókából készült cipôt és ruhát hordtak, fókából és pingvinbôl készült a hálójuk, fókával és pingvinnel álmodtak a sarki éjjelen. Befeketedett a bôrük a fókazsírtól és kackiás fókabajszuk nôtt. Amikor épp nem ettek és nem aludtak, köveket gyûjtöttek, hogy valamivel elüssék az idôt. Közben a hajó, melyet Antarktiszra kereszteltek, szintén megpróbált Nordenskjold segítségére sietni, de összeroppantotta a jég, és a húsztagú legénység egy közeli szigetre húzódott vissza. Leöltek pár ezer pingvint télire, és begyûjtöttek néhány tojást. A három részre szakadt expedíció áttelelt, és tavasszal egymás keresésére indultak. Az észak felé síelô Nordenskjold és társai három fókaszerû, emberhez hasonló lényt láttak a hóban araszolni. Abban a hiszemben, hogy eddig ismeretlen fajt fedeztek fel, revolverrel óvatosan megközelítették az "antarktiszi ôslakókat". A három fóka svédül köszöntötte ôket, és a szerencsés találkozás örömére elnevezték a közeli szirtet a Szerencsés Találkozás Fokának. Közben a hajótöröttek megtalálták az elhagyott kunyhót és kôgyûjteményt, követték a nyomokat dél felé, és rátaláltak Nordenskjoldékre. Lássatok csudát, épp akkor futott be a keresésükre indult argentin hadihajó, hogy hazaszállítsa minden idôk legszerencsésebb svéd expedícióját. Hazafelé felszedték a hajótöröttek bázisán várakozó tengerészeket, akik már berendezkedtek a következô télre, türelmesen ücsörögve az összegyûjtött 6000 tojáson.

Az antarktiszi félsziget rajta van az argentin és chilei térképeken, és Falkland jogán az angolok is magukénak vallják. Antarktisz az 1961-es nemzetközi szerzôdés alapján mindenkié, tehát magadnak építed. Egy darabot én is lecsíptem hazaszeretetbôl. Január negyedikén délután, a felszálló ködben a magyar korona, Habsburg Ottó és a Hétvezér nevében lefoglaltam a 62°24'D szélességi fok, és az 59°47'NY hosszúsági fok metszésében található korábban névtelen szigetet. Új Buda névre kereszteltem és elrendeltem a Halász bástya pontos másának felépítését. A térség egyetlen iparága a turizmus. Terveim vannak. Megfigyeltem az elefántfóka mennyire hasonlít a mi szürkéinkhez. A viharmadár pedig kiköpött túzok. A pingvinek könnyûszerrel pótolják a baromfihiányt, ráadásul mennyivel adekvátabban lehet pi-pi-vel hívogatni ôket az udvaron. A pingvin nem tud elrepülni, nagyobb tojást tojik mint a tyúk, de a reggeli kakasszóról le kell mondanunk. A mostoha feltételek tatárjárás utáni hazánkra emlékeztetik az utazót. Adyval szólva nincsen itt virág , és annyi az ugar, amennyit nem szégyellünk. Minden adott egy feltámadáshoz. Kôbe vésettem a parton: Magyarország nem volt, hanem lesz , a hegyoldalban pedig fehér bálnacsontokból kirakattam városunk nevét. Esténként villog a sarki fényben. Most nem írhatok többet, haza kell ugranom gémeskútért. Mire visszatérek, azt ígérték, elkészül a Szabadság-híd a két albatrosszal. A kapitány mesélte, a Balatonon nyaralt, amikor a megbízást kapta. Felhívták telefonon. Mit szólna egy hajóhoz a Horn-nál. Zimmer frei .


Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: lettre@c3.hu
 
 


C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/