Simon Balázs



Egy Golgota

"Járd be a várost... és jelöld meg
kereszttel azoknak... a homlokát,
akik siránkoztak és bánkódtak a
szörnyûségek miatt, amelyeket
mûvelnek benne."
Ezékiel (9, 4.)

Elég, ha egy mátyásmadár
Elrepül, kicsit tollászkodik,
A tornyot körberöpködi, talán
A fészekmaró sivító hangját
Hallgatja félrebillent fejjel,
Talán belenéz egy Seger-
Gyûrûbe, amibe épp most kap a
Fogó csôre, lent, egy pillanat, s
Indulna már, mintha egy homokfalon,
Egyre följebb, lepkemód,
Elég követni röptét, szétvágja, mint
Fûrészlap a rönkfát, idegenhonom:
Van ez a sötét, csomós benti rész, a
Geszt, elhúzódó nyögés és végül az
Utolsó ordítás a legbelsô körön, ahol
Az ideg fut, a Koponyák Hegye,
Ahova Ádámot temette Sém, a geszt,
Asztal lesz majd és szék, és a
Kereszt-alakú jel, amit csak udvariasan
Csevegve fedhetünk egymásnak fel,
Ahogy analfabéták nézik egymás
Kézjegyét
És van a másik rész, a könnyû és
Világosabb szijács, a háncs alatti fény,
Olyan, mint a hasonló egy hasonlatban,
Ha akarom, nem is tudom, milyen, ahogy a
Madárnak üres a fészekmaró, gyûrûfogó
Csôr, olyan, mint hosszú, tétlen revírkör
Az új lakásban egyedül egy délelôtt,
Gyémántos késôôszi fényben, vagy
Az ég, mikor egy mátyásmadár elrepül.


Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: lettre@c3.hu
 


C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/