Kölcsönös próbatétel

Makrancosabb Szellemet
a mainál
soha meg nem ültem:
kétszer le is vetett -
bordáit tiportam.

õrültség,
büszkeség,
intelligens vadság?

Ütöttem,
elástam,
hagyta.

Ó, Szellem-álmom!

Mindennek dacára
nem rokonszenves -
mintha túlontúl is tanult lenne,
hogyan nyerjen meg magának...

Holnap másodszor is próbát teszek.
Ha kitart így -
még megkedvelem.
 
 

Eltûnnek tenyerembôl
 

Az Élet Vonala,
a Sors Pecsétje,
a Tehetség Ágaboga,
(az Erotika Dombjai,
az Erkölcs Lejtôi,
az Én Vonulata).

Eltûnik Minden.

S nem tudom felidézni,
kivel fogtam kezet utoljára.
Vámpír volt? Vagy kenyérgalacsin...
Egyremegy.
 
 

Félévszázad
 

Féligméltón
s féligfordítva
magam
és mások meglepetésére
megéltem a félévszázadot.
Amivel sokakat elkeserítettem, de
magamnak örömet nem szereztem, sajnos.

Egészségetekre, tétova ellenségek,
s nektek is, igaz barátok!
A számvetés adományának híján vagyok -
volt, ami volt...
A jövendô, szerény napokat
ajándéknak veszem, mit kaphatok - csak úgy.
És semmi többet nem képzelek.
Az egyszerûen legtehetségtelenebb darab
egyszerûen legnyájasabb nézôje leszek.
Taps azonban semmi.

Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: lettre@c3.hu