Hátulról elôre

A vers küszöbén állva se hátra,
Se elôre.
A szerelem küszöbén állva se hátra, se elôre.
A szabadság küszöbén állva se hátra, se elôre.
A te váradban, a te ketrecedben.
Bár bírta, kibírta volna még az ember, ha nem oly erôs
Az ingamozgás.
 

Üvegtemetô
 

A temetô megébred.
Kikelnek fekhelyükrôl a holtak és
kiülnek a sírkövekre.
Artus, Margó, Karakalpakjanc, Valogya.
De egyre-egyre több aki késôbb
kel mint szokott.
Nincs még közöttük az a néhány áldozat, aki majd
11.41-kor száll ki a sírból.
Díszôrséget állnak tulajdon sírjuknál a katonák.
Összemarkolnák hajukat tartkójukon az öregasszonyok.
A gyerekek.
Ó, a gyerekek.
Lassan és vigyázva szól aki szól.
Nincs ennél lassúbb beszéd.
Mert mind megôrült.
Megbolondult -
„Mert a bolond az, aki mindenét elvesztette
csak az eszét nem".
Mert nincs most tennivaló, munka sincs.
Nincs fény...
Fölkél nyolckor a temetôi szél
És süvít majd hosszan, sötétig.
Lassan lengedezve lobog összes felirata drága
gyermekeknek, férjnek, feleségnek.
Lobog a sírkövekre kiült mindegyik halott, lobog sírkô,
lobog legmagasabb Anyaörményország sírköve.
S lám, megindul a forgalom, beszélgetés zaja
csörren, s oszlani kezd a levegôben
Az ételszag, sôt a parfümillat.
Idônként nászmenetet látni.
De a legélesebb zaj, a legélesebb a mentôkocsi szirénája.
Már vége is, vége.
De mondd, kihez is jött el az égi mentôs?

Elég!
 

Szétnyitottad az átlátszó
Függönyt
Majd újra szétnyitottad az átlátszó
Függönyt
Aztán megint szétnyitottad az átlátszó
Függönyt
Miféle szakma ez
Az igazságnak egy rétege ez az átlátszó
Függöny
Nyisd szét az átlátszó
Függönyt
Ha nem félsz
Hogy egy szép napon elfogy így az igazság
És
A valóság.

Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: lettre@c3.hu