PRÉDALES
(Sötét barlanghasadék mélyen a föld alatt, távoli neszek visszhangjai, csöpög a víz, denevérröpte, suttogás, kísérteties atmoszféra. – Ugyanez illetve ennek variációi hallatszódhatnak majd a jelenetek között. – Közeledô fények, zihálás: Chrystel és Egon préselik be magukat az üregbe. Egy darabig kimerülten hallgatnak. Chrystel valamit néz a falon, odavilágít.)
CHRYSTEL: (felkel, és közelebbrôl megvizsgálja) Denevér. (Egon is odavilágít, hümmög, majd körbevilágítja az üreget)
EGON: Itt már voltunk. (a szemben lévô nyíláshoz megy és beordít) Roy!... (hallgatóznak) Roy!!!... (semmi válasz. Most ô is közelebbrôl megnézi a denevért) Alszik? (nézi, majd groteszk hessegetô mozdulatot tesz) Hess... Hess!... (nézi) Hülye állat. (leül, csend)
CHRYSTEL: Gyújtsunk rá.
EGON: Bunkóság. (Chrystel elôveszi a cigit, rágyújt, Egon nézi)
Én is. (némán dohányoznak egymásnak félig háttal)
Valamit akarok mondani.
CHRYSTEL: Shit.
EGON: Asszem beléd vagyok zúgva.
CHRYSTEL: Shit.
EGON: Onnan tom, hogy a szerelmes számoktól elérzékenyülök. CHRYSTEL: Fuck you.
(csönd)
EGON: A Lolitának az elején van egy magyar szereplô, aki nôi cipôket javít a diliházban... Aztán késôbb, mikor elôször látjuk a Lolitát, egy katicabogár mászik a lábán... Neked pedig... (lassan lehúzza Chrystel válláról a trikó pántját)... egy katicabogár van a válladra tetoválva... Milyen gyönyörûséges vagy, Istenem...
CHRYSTEL: (eltolja Egon kezét) Moi, je, moi, je, / t'as que ça dans ton petit crâne.
EGON: Miért!... (csönd) Moázsö. Mi az, hogy moázsö? (durcás) Angolul kell beszélni, nem tudtad? Moázsö. (Chrystel nézi, majd odahúzza Egont, csókolóznak, de mikor Egon beindulna, el akarja tolni magától, dulakodnak)
EGON: Chrystel...!
CHRYSTEL: Nem! (ellöki)
EGON: (hitetlenkedve rázza a fejét, csönd) Segítened kell. Chrystel. Be kell fejeznem a munkát. Nem tûnhetsz el a végére. Itt vagyunk a föld mélyén, elveszve, halálra ítélve, / és te végre igent mondasz, és...
CHRYSTEL: Nézd! (nézi a mocorgó denevért)
EGON: Chrystel! (megfogja a fejét, megint dulakodás, Chrystel lerúgja magáról)
CHRYSTEL: Fuck you!... Csak fogalmazol. Jár a szád. Nyelvelsz. Nem igazi...
EGON: Chrystel!
CHRYSTEL: (odahajol, kíméletlen) Nekem, te, nem jelentesz, semmit... semmit nem jelentesz. (Egon Chrystelre mered, az félig elfordulva dohányzik)
CHRYSTEL: (bevilágít az egyik résbe) Most erre. (elnyomja a cigarettát, beteszi a zsebébe)
EGON: Éppen ma három hónapja ismerjük egymást... Kicsit másnapos voltál.
CHRYSTEL: Nem kicsit. (bekiált a nyílásba) Roy!!!... Roy!!!... Hé, Roy!!!... (bemászik)
EGON: Jézus, segíts. (a lány után kiált) Ne arra... Chrystel!... Én nem megyek arra!... Hallod?... Chrystel!... Várj meg!...
(Chrystel egyre messzebbrôl szólongatja Royt, Egon lassan lecsúszik a földre, semmibe révedô tekintet) Szóval ez lenne a borscsleves? Nagyon finom. Nagyon ízletes étel. (lehunyja szemét, sötét)
** (Az írók és Elena a kolónia ebédlôjében illedelmesen étkeznek. – A jelenet vége felé a szavak helyett a testi mozgás dinamikája válik majd dominánssá)
EGON: (indignáltan) Szóval ez a borscsleves.
ERIKA: Káposztából van? (hosszú csend)
EGON: Hú, de finom. (csend)
JANONIS: Geraszimov, mi ez? (kivesz egy kanállal) Káposzta?
EGON: Káposztaleves, az a: scsí. Tanultuk oroszból. Scsí.
LOYD: (boldog megrökönyödéssel) Scsí?
EGON: Scsí.
LOYD: (megtanulja) Scsí – káposztaleves.
JANONIS: Mi ez benne, Geraszimov?
(Geraszimov nem érti, zavartan bólint, és felhajt egy pohár bort)
CHRYSTEL: Cékla.
ERIKA: Ez az: céklaleves.
CHRYSTEL: (Geraszimov felé) Kint szedte tegnap a kertben.
EGON: (magában) Véres tök.
LOYD: (gyakorol) Scsí: káposztaleves, borscs: céklaleves.
ELENA: (udvariasan Erikától) Magyarországon milyen levesek vannak?
EGON: (a másik oldalról) Csont.
ELENA: Csont?
EGON: Jessz.
(esznek, Geraszimov felcihelôdik, felemeli a poharát, egy ideig áll dülöngélve, a többiek is óvatosan felállnak a tószthoz)
GERASZIMOV: (felordít) Bugymo! (felhajtja a poharát, a többiek is bugymóznak, ki több, ki kevesebb lelkesedéssel és hozzáértéssel)
EGON: (megfontolás után) Mi az, hogy bugymo?
GERASZIMOV: (felnevet) Bugymo! (iszik)
JANONIS: Geraszimov, mit jelent az, hogy: bugymo?
GERASZIMOV: (akadozva) Bugymo, azt, jelenti, / hogy.
CHRYSTEL: Let it be. Hadd legyen.
EGON: Hegyibe.
LOYD: (magában) Scsí.
(esznek)
ERIKA: A Terence Hill-lel utaztunk a vonaton.
(Elena megkövülten bámul Erikára, Genya kezd berúgni, a tányérjába mered, arcokat vág)
JANONIS: Kicsi a világ.
EGON: Vagy ahogy Platonov mondja: a világ egy nagy bugyogó.
LOYD: (álmodozik) Bugyogó...
JANONIS: Platonov?
ELENA: (megpróbál kibontakozni a megkövülésbôl, Erikától kérdezi, aki viszont a fiúkat figyeli) Ki az a Terence Hill?
EGON: (Janonisnak) Egy Csehov-dráma címszereplôje.
JANONIS: Platonov!?
ELENA: Terence Hill...?
EGON: Platonov. Nem ismered?
JANONIS: Kicsikét ismerem Csehovot, de ilyet...
EGON: Hát pedig.
JANONIS: Nem, ez nem Csehov. Nem lehet Csehov. Az a nagy helyzet, hogy Csehovban elképesztôen profi vagyok, gyerekek.
EGON: Üveg whisky.
LOYD: (elismerôen) Scsí!
ERIKA: Borscs!
(farkasszemet néznek a felek, Janonis lassan kezet nyújt)
JANONIS: Még hogy Platonov.
ELENA: (révületben) Terence Hill...
(eleresztik egymás kezét, csend, esznek)
EGON: Terence Hill az Erikát fel akarta csípni a vonaton.
CHRYSTEL: (gúnyos elismerés) Erika!
ERIKA: Csak nézett.
EGON: De hogyan!
ELENA: Terence Hill?
EGON: A szemével egyenesen belenézett az Erika szeme közepébe.
ELENA: (kigúvadt szemekkel) Ajjaj.
EGON: Belefúrta tekintetét az Erikába.
(Elena dörzsöli a szemét)
CHRYSTEL: Azt a villámló, tüzes tekintetét?
EGON: Nem tüzes, / ibolyakék.
ERIKA: (Egonra mutat) De ez itt mindent elrontott, mert hátrafelé kapált a lábával az ülés alatt, meg a kezével ilyen provokatív szarvakat növesztett magának. (mutatja)
EGON: Csak jeleztem, hogy övé a pálya.
ERIKA: Kösz.
EGON: Erika meg hátragyömöszölte a haját a két ülés között. Na, most ezt képzeld el. Csináljon vele a Terence, amit akar. És közben mit sóhajtott? Azt sóhajtotta: úristen, milyen szépen öregedett meg ez az ember.
ERIKA: Nem azt sóhajtottam.
EGON: De pontosan, hogy azt / sóhajtottad.
ERIKA: Nem sóhajtottam semmit.
CHRYSTEL: Megöregedett?
ELENA: (félálomban) Csináljon vele, amit csak akar...
LOYD: Scsí.
ERIKA: Egyáltalán nem: érettebb lett. Loyd, / adnál egy avokádót? (Loyd ad neki a túloldalról)
EGON: (kárörvend) Érettebb. Elaludt, és elnyomódott az arca az ablakon (mutatja), az ajkával csücsörített álmában, így, szuszogott is, és a szarukeretes szemüvege lassan lecsúszott az orrára.
ERIKA: Ebbôl egy árva szó sem igaz.
ELENA: Ki az a Terence Hill? LOYD: (kicsit buzisan) Én inkább a Bud Spencerrel találkoznék.
ERIKA: Jaj, a Bud Spencer, az is nagyon cuki falat.
CHRYSTEL: Te, Erika! Te nagyon / huncut vagy.
ELENA: (halálra váltan) Bud Spencer, Bud Spencer...
ERIKA: Az a hobbija, hogy gyerekruhákat varr, hát nem egy édes pofa?
(Geraszimov kitántorog az ajtón, ordenáré okádás egyértelmû hangja hallatszik kintrôl, pillanatra megmerevednek)
EGON: Geraszimov az ukrán vagy orosz név?
JANONIS: Volt a családnak egy orosz barátja, aki megmentette a nagypapa életét a háborúban...
LOYD: (elismerôen) Scsí!
EGON: Egészségedre.
JANONIS: ...róla nevezték el.
EGON: Jó hosszú név. Geraszimov.
CHRYSTEL: Nem lehet becézni?
JANONIS: De.
(csönd)
EGON: Hogy lehet becézni?
JANONIS: Hogy?... Genya.
EGON: Genya...?! (lassan Erika felé fordul, nézik egymást vörösödve, kint Genya nagyot öklend) Szegény... Genya. Megnézem. (kimegy)
JANONIS: Nem szokás, hogy orosz nevet adnak. Nem csípik az oroszokat.
(szirénázás hallatszik kintrôl)
LOYD: (kinéz az ablakon) Megint a zsaruk.
ERIKA: Mennyi rendôr.
ELENA: A gerillakertészek...
ERIKA: Hogy?
JANONIS: Guerilla gardeners.
ERIKA: Azok meg kicsodák?
JANONIS: Feltörik éjjel a sztrádát, és elültetnek egy fát az út közepére. (Egon visszajön, leül)
ELENA: Jobban van?
EGON: Aha.
(a már ismert hányáshang, kis zavar)
ERIKA: (Janonisnak) Elültetik a fát az út közepére...?
JANONIS: Négyen haltak meg a fôúton, innen néhány mérföldre. Egy egész család.
ERIKA: Miért csinálják?
JANONIS: Természetvédôk.
CHRYSTEL: Wow!
(csend, esznek)
ELENA: (hebeg) Egyik éjjel meg fellázadtak a farmon a tehenek. Áttörték a karámot, és végigvonultak a városon. Kocsikkal kellett visszaterelni ôket.
ERIKA: Telihold?
ELENA: Lehet, hogy azért?
EGON: Bôgtek közben?
LOYD: Az a sok eltaposott vúccsák az úton.
ERIKA: Vúccsák. (Egontól) Mi is az a vúccsák?
EGON : Vúccsák?... Mormota. Vagy mosómedve.
ERIKA: (megtanulja) / Vúccsák.
LOYD: Szerintem azokat a vúccsákokat a kamionok trancsírozták széjjel.
JANONIS: Az egész falu talpon volt. Mindenki. Mindenki fenn volt egész éjszaka.
EGON: Hogy mondják angolul, hogy ha bôg a tehén? Pontosabban, hogyan bôg a tehén angolul?
LOYD: Ló.
EGON: Azt mondja a tehén, hogy ló? (kipróbálja) Lóóó.
CHRYSTEL: Magyarul?
ERIKA: Mú.
LOYD: Mú???
ERIKA: Mú.
LOYD: Scsí.
EGON: De úgy, hogy múúú.
ELENA: Múúú.
EGON: Mélyebb hangon. Múúú.
ELENA: Múúú.
CHRYSTEL: Múúú.
EGON: Ez eddig a legjobb.
ELENA: Múúúúúú.
ERIKA: Janonis?
CHRYSTEL: (teljes erôvel) Múúúúúú!!!
(mindenki összevissza múzni kezd, ahogy elcsendesednek, megint az irtózatos hányáshang kintrôl, tikkadtan hallgatnak)
ERIKA: Janonis, te nem múztál.
JANONIS: Nem tudok, nem is akarok múzni. Ti múztatok eleget.
(bedöcög Genya, leül)
ELENA: Hogy vagy? Jobban vagy?
GENYA: Hm.
ELENA: Kérsz valamit?
CHRYSTEL: (gonoszkodik, Genya felé nyújtja a borosüveget) Buseró?
GENYA: (fejét ingatja) Nono. No buseró.
JANONIS: Gyógyszer? Orvosság? Orvosságot nem akarsz?
(Genya nem érti, mosolyog, nagyot sóhajt)
EGON: Genya alkatilag hasonlít a Bud Spencerre. Össze kéne hozni a Terence Hill-lel, biztos megértenék egymást.
ELENA: Ki az a / Bud Spencer?
CHRYSTEL: Genya, szeretnél találkozni a Terence Hill-lel? Itt lakik Hudsonben.
GENYA: Hm?
CHRYSTEL: Terence Hill, Genya.
GENYA: ”, jesz, terenszhil. (feláll, a hûtôszekrényhez botorkál, kivesz egy sört, kinyitja, nézi, lemondóan sóhajt) A diétám. Máj dájöt. (meghúzza, a többiek megbocsátó mosollyal nézik, mint egy gyereket)
JANONIS: (megtörli a száját, és föláll) Hát akkor... további jó étvágyat.
ERIKA: Köszönjük.
JANONIS: És jó munkát. Elena? / Mehetünk?
ELENA: Menjünk. (Janonis mellé tántorog)
JANONIS: (az ajtóból visszafordul) Ha bármi probléma, ott a szám a pulton.
LOYD: Köszönjük. (böfög, megijed) Bocsánat. Scsí.
JANONIS: Érezzétek jól magatokat. / Goodbye!
MIND: Bye-bye. (Elena és Janonis elindulnak, Elena elbotlik, Janonis elkapja, kis élôkép: Elena Janonis karjában, sötét)
*******
(valahol a házban összetalálkozik Egon Bessyvel, a néger takarítónôvel, Bessy tartozékai: partvis, vödör, kötény, kendô, valahogy az egész jelenség kicsit olyan magyaros)
BESSY: Hello!
EGON: Hi.
BESSY: (leteszi a vödröt, határozottan kezet nyújt) Bessy vagyok.
EGON: Egon.
BESSY: Író?
EGON: Igen.
BESSY: Honnan?
EGON: Magyar / ország.
BESSY: Wow!
EGON: Járt már arra?
BESSY: Nem, de... (töpreng, Egon elé áll csípôre tett kézzel, szélesen mosolyog) „Csokolt meka sekkemet!”. (nézik egymást) Jól mondtam? Azt jelenti magyarul: goodbye!, igaz? Vagy valami ilyesmi. Egy ismerôstôl tanultam.
EGON: Aha.
(Bessy elkezd felmosni)
BESSY: Bu...Bu...Bukarestben lakik?
EGON: Budapest.
BESSY: Á, Budapest! Gyönyörû város.
EGON: Szép a fekvése. De a házak le vannak robbanva.
BESSY: Rili?
EGON: Például a mi házunk száz éves, és ötven éve nem volt renoválva.
BESSY: Szörnyû.
EGON: Ez a ház kétszer olyan öreg, és milyen jó állapotban van.
BESSY: Igen, a barátnômé volt.
EGON: Rili?
BESSY: Összejött egy cowboyjal Michiganben, és eladta az Alapítványnak.
EGON: Egy cowboyjal? Vannak még igazi cowboyok?
BESSY: Én is csodálkoztam.
EGON: (kis csönd után) És ön? Ön Hudsonben él?
BESSY: Már tíz éve! (abbahagyja a munkát, csípôre teszi a kezét, számol) Elôtte Manhattanben laktam 17 évig, azelôtt Washingtonban, az volt, mennyi is, 12 év, azelôtt Texas, nyolc év, azt nem szerettem, Texasba Kanadából költöztünk, Halifaxban éltem 21 évig. Egyébként Európában születtem, Düsseldorf. Tudja, ahol a rém volt, a düsseldorfi rém. Apám egy operatársulattal került Düsseldorfba. Ifjú házasként költöztem Berlinbe, ott született az elsô gyerekem, aztán Párizs, új élet, az volt 10 év. Meghalt a férjem, néhány évig utazgattam, mielôtt letelepedtem volna... (Egon kigúvadt szemmel nézi) Belgiumban. Na, ott aztán majdnem leragadtam. Brüsszel. Imádom Brüsszelt. Legszívesebben ott laknék. 28 év alatt se tudtam megunni. (szünet)
EGON: (óvatos elismeréssel) Nem mondom.
BESSY: (sóhajt, kinyújtóztatja a derekát) Utazni kéne.
EGON: (óvatosan) Most egyedül él?
BESSY: Van egy hatéves kislányom. Meg a férjem. Sajnos.
EGON: Sajnos? BESSY: Annak idején rosszul döntöttem, mikor ôt választottam.
EGON: (merész) El is lehet válni.
BESSY: El is fogok. Elválok, ez az. EGON: (óvatos) Mondjuk tíz év múlva?
BESSY: Nem lóverseny.
EGON: Új életet kezdene?
BESSY: Miért ne?
EGON: Mi a baj a férjével?
BESSY: Magamban csak úgy hívom, hogy motyogi.
EGON: Motyogi? Mi a rendes neve?
BESSY: Terence.
(Egonban megáll az ütô)
EGON: (összeszedi magát) Motyoginak hívja?... Magának aztán van humorérzéke.
BESSY: Nekem a humor az élet sója. Humor nélkül egyszerûen elpusztulnék... Elmeséljem a kedvenc viccemet?
EGON: Tessék.
BESSY: (rövid gondolkodás után ordenárén röhögni kezd, majd elkomolyodik, megint röhög, megint elkomolyodik) Két nagy hólyag lóg a pince falán. Az egyik leesik, és kipukkad. Azt mondja a másiknak, te nyertél. Mire a másik: asszed jobb itt dülledni, mint ott lottyadni?! (pukkadozik, Egon udvariasan mosolyogni próbál, Bessy fejhangon megismétli) Asszed jobb itt dülledni, mint ott lottyadni! (szemét, fogát összeszorítva, vinnyogva rázkódik az elfojtott nevetéstôl, elkomolyodik, felveszi a vödröt, lesimítja a ruháját, az ajtó felé tájékozódik) Hát akkor én.
EGON: Ühüm.
BESSY: Kislányomért megyek óvodába.
EGON: Értem.
BESSY: Minden jót. Még találkozunk.
EGON: Biztosan. Itt leszünk három hónapig.
BESSY: Viszontlátásra.
EGON: Viszontlátásra.
BESSY: (visszafordul az ajtóból, sokatmondóan fölemeli a mutatóujját) „Csókolt meka sekkemet”. (érzelmes mosollyal távozik)
*******
(Chrystel, Erika, Egon, Loyd, Genya az ebédlôben. Genya félig háttal solitaire-t játszik a kompjuteren. A többiek az asztalnál ülnek, kapatosak)
LOYD: Étteremben kajáltunk, anyám nem szeretett fôzni. Ott álldogált körben a fekete személyzet, és nézték, ahogy zabálunk. Egyszer, sose felejtem el, nagyanyám kivett a süteményestálból egy barnára sült kukit... kuki? Tudod, mi az a kuki?
EGON: Hm?
LOYD: Édes sütemény, desszert...
ERIKA: Kuki.
CHRYSTEL: (malícia) Tipikus amerikai / ínyencség.
LOYD: Szóval kivesz egy kukisütit a nagyi, és ott a fekák füle hallatára azt mondja: tudjátok, hogyan hívtuk gyerekkorunkban az ilyen odakozmált süteményt? Niggerbütyök. Úgy hívtuk. Niggerbütyök. (szünet)
EGON: Szép.
CHRYSTEL: Olyan... ismerôs ez a sztori.
LOYD: Niggerbütyök. Azt hittem, / elsüllyedek.
ERIKA: Mibôl sütik a kukit?
LOYD: Süssek nektek? (a konyhaszekrényhez megy) Van hozzá minden. (lendületesen hozzákezd, Egon tölt a poharakba)
CHRYSTEL: Niggerbütyök. Egy Woody Allen filmben volt, már emlékszem. / (Loydnak) Te kis hamis.
EGON: Bugymo!
ERIKA: Bugymo. (isznak)
CHRYSTEL: Genya! Figyelsz?... Bugymo!
GENYA: (odafordul, felemeli a poharát) Bugymo. (iszik, aztán visszafordul a solitaire-hez)
CHRYSTEL: (lemondóan legyint, most Loydot fixálja, majd Egonéknak mondja Loyd felé intve kacéran) Milyen otthonosan mozog... (kezd belebújni a kisördög, leül szemben Erikával) Erika! Elfáradtál? Ne szomorkodj! Kire gondolsz?
ERIKA: Nem a Terence Hillre.
CHRYSTEL: Biztos?
ERIKA: Ühüm.
CHRYSTEL: Akkor kire?
ERIKA: Senkire.
CHRYSTEL: Szerelmi bánat...? (rövid hallgatás után) Úgy ülsz ott, mint egy rakás szerencsétlenség.
EGON: Chrystel! Ez goromba volt.
CHRYSTEL: ‘szinte volt. Erika! Haragszol rám?
ERIKA: Nem.
CHRYSTEL: (utánozza) Nem. Nem. Nem. Ha fáradt vagy, Erika, miért nem mész el aludni?
EGON: Chrystel!
ERIKA: Hagyjad. Majd megunja.
CHRYSTEL: (kis csönd után) Erika, te most hány éves is vagy?
ERIKA: 38.
CHRYSTEL: Az nagyon sok. Erika, te már nagyon öreg vagy.
ERIKA: Nem / érzem.
CHRYSTEL: 38! Lehet, hogy a Terence Hillnek ez a kedves évjárata? Szereti a régiséget? Az antik cuccokat?
EGON: (színlelt rettegéssel Chrystelt nézi) Azt hiszem, ma éjjelre be fogok zárkózni.
CHRYSTEL: (be van kattanva) Én meg azt hiszem, ma éjjel nagyon nagy botrányt fogok csinálni...
EGON: (kérlelôleg) Na.
CHRYSTEL: ...Fel fogom gyújtani a házat. Hallod, Erika? (Egon feladja, a halántékára mutogatva jelzi Erikának, hogy Chrystel megôrült, megnézi, hol tart Loyd) Erika! Ne csodálkozz, ha végre valami forrót fogsz érezni az ágyadban. (gúnyos kacaj) / Bugymo! (iszik)
ERIKA: Azt hiszem, én tényleg felmegyek.
CHRYSTEL: Szép álmokat. (Erika elindul)
EGON: Erika?
ERIKA: Megyek aludni. (Egon valamit mondana, aztán mégse)
EGON: Oké. Ne törôdj vele. Jó éjszakát.
ERIKA: (legyint, és távozik) Sziasztok.
CHRYSTEL: Csaó, Rita. Aludj jól. (a falra egy szívet rajzol Erika és Terence nevével)
EGON: Teljesen meg vagy / ôrülve.
CHRYSTEL: (a ceruzát Egonnak adja) Fogd meg. Így. Két kézzel a végét. Tartsd erôsen. (beáll karateállásba, és a mutatóujjával kettétöri a ceruzát)
EGON: Erre azért nem lennék annyira büszke.
CHRYSTEL: Akkor lássuk. (vesz egy másik ceruzát, tartja, Egon túlzott, parodisztikus mozdulatokkal nekikészül, többször is mintha lesújtana, aztán mégse, végül Bruce Lee-sen felvonyít)
EGON: Scsí! (aztán flegmán eltöri a ceruzát, a scsíre Loyd felkapja a fejét)
CHRYSTEL: Wow! Most a felét. (tartja)
EGON: (megint beáll, morog magában) Bugymo, bugymo, bugymo...
CHRYSTEL: Képzeld azt, hogy a Janonisnak az orra.
(Egon abban a pillanatban eltöri a ceruzát)
EGON: Most a maradékot.
(Chrystel kétkedôen csettintget a nyelvével) Tartod? Erôsen. (most már tényleg koncentrál)
CHRYSTEL: Gondold azt, hogy ez meg a Janonisnak a...
EGON: Azt meghagyom neked. (lecsap, de ezt már nem sikerül eltörni) Uhhh... Ez megcsípett. (rázza az ujját, majd megnézi) Vérzik. (mámorosan szívni kezdi)
(Chrystel összerakja a ceruza darabjait, és nézi a feliratot)
CHRYSTEL: Nézd.
EGON: „A háború úgy fog elkezdôdni, hogy vakságotokban észre se veszitek.”
CHRYSTEL: Loyd, ez a te ceruzád? (árulkodik Egonra) Eltörte.
LOYD: Muti. (megnézi) Elenáé. Ezzel írta fel a számot.
CHRYSTEL: (Egonnak) Na, ezt nem viszed el szárazon. (a kandallóhoz megy) Rakjunk tüzet. (tüzelôt keres, de nem talál, levesz egy könyvet a polcról) 12 hetes lelkigyakorlat az összetört szív egybeforrasztására. Írta doktor Wanderer.
EGON: (ô is levesz egy könyvet) Windows 2000.
LOYD: (ô is elolvas egy címet) Amerikai pszicho. (odadobja a könyvet)
(lejár a kazetta, hirtelen csend, Chrystel meggyújt egy papírt a kandallóban, és fölé tartja a könyvet, a többiek mozdulatlanul nézik, a könyv elkezd pörkölôdni, kihull belôle egy fénykép, Chrystel fölveszi)
LOYD: Mi az?
CHRYSTEL: Elena... egy kisfiúval.
EGON: Mutasd. (nézik a képet) Egész jó kép.
LOYD: Nincs is / gyerekük.
CHRYSTEL: (hisztérikus) Tûzbe vele.
(bedobja a kandallóba a képet, hirtelen a tálalóhoz megy) Kész a kuki!?
(csönd)
LOYD: (bizonytalanul) Az elsô adag.
CHRYSTEL: (megkóstolja, kitesz egy tányérra néhányat) Genya! Genyocska. Kérsz a Loydnak a kukijából? Nagyon finom. (nyújtogatja felé)
GENYA: A diétám. Máj dájöt. (kiveszi Chrystel kezébôl a tányért, és falni kezd)
CHRYSTEL: (Egontól) Kérsz?
EGON: (Genya tányérját bûvöli) Nem lehet, hogy én a Genya kukijából kapjak egyet?
GENYA: Enyémbôl más nem eszik.
CHRYSTEL: Miért kell neked mindig a más kukija?
EGON: Mindenki csak a saját kukijára koncentrál.
LOYD: Ez itt Amerika, barátom, felejtsd el a kollektív kukizást. Ez itt az egokuki birodalma.
EGON: Akkor te miért adsz nekünk?
LOYD: Mert túl sok kukim van, és arra számítok, hogy ha neked lesz majd sok kukid, te is adsz belôle. Gondolsz rám, ha több kukid lesz?
EGON: (blazírt) Gondolok.
LOYD: (ad neki) Kicsit édes lett. Lassan szopogassad.
CHRYSTEL: Én a sültebbeket szeretem.
EGON: / Niggerbütyök.
LOYD: Na. Megyek dolgozni. Hello. Scsí.
EGON: Scsí.
GENYA: Itt hagyol minket ennyi kukival?
LOYD: Sorry. (kimegy, Genya vívódások közepette felpakol egy nagy tányér kukit)
GENYA: (álszent) Én is megyek dolgozni. (a másik ajtón távozik, közben fal)
EGON: (eszik, dicsérôleg) Valamit tud ez a Loyd.
CHRYSTEL: A barátja is imádja a kukit.
EGON: Barátja?
CHRYSTEL: A Richard. Hétvégén itt volt a Richard.
EGON: Aha. (óvatosan) A Richard a Loyd barátja?
CHRYSTEL: Ühüm.
EGON: Úgy érted...
CHRYSTEL: Úgy.
EGON: Aha. (pauza) Helyes srác ez a Loyd.
CHRYSTEL: Adsz egy kukit?
EGON: Enyémbôl jó? (ad neki) Nem figyelek az emberekre. Magamtól is rájöhettem volna.
CHRYSTEL: Láttad a vállán a pecsétet?
EGON: Tetoválás?
CHRYSTEL: Az nem tetoválás, hanem „branding”, ez most a legújabb ôrület. Szabályosan beégetik a mintát a bôrbe, pontosan ugyanazzal a technikával, ahogy a tehenet vagy a lovat megbélyegzik.
EGON: Nekem a te válladon a tetoválás, az tetszik. Muti csak. (Chrystel kihívóan lehúzza a vállpántját, és megmutatja a tetoválást)
EGON: Katicabogár. Hogy mondják angolul?
CHRYSTEL: Ladybird. Szerencsét hozó Ladybird.
EGON: Ladybird. (a katicabogárnak hízelegve) Kisbogárka, csak be ne kapjon éjjel a denevér. (Chrystelnek) Nekem adod? (úgy csinál, mintha óvatosan meg akarná fogni a bogarat, Erika jön be papírokkal és egy letekeredett festékszalaggal a kezében)
ERIKA: (drámai hangon) Beszart a gép, nem nyomtat.
(a most következô dialógust Chrystel nem érti)
EGON: Micsoda?
ERIKA: Egyszer csak abbahagyta. (mutatja a papírt) Itt. Látod? Innentôl üresben nyomtatott.
EGON: Ne.
ERIKA: Kábé húsz flekk, / aztán kampec.
CHRYSTEL: (megpróbál bekapcsolódni) Mi történt? What's up? (nem reagálnak rá)
ERIKA: Minden új szalag húsz dolcsi.
EGON: Nagyon / durva.
ERIKA: Te mennyit nyomtattál?
EGON: (töpreng) Tíz oldalt?
ERIKA: Én is.
CHRYSTEL: (akar valamit mondani, aztán sértetten) Good night. (kimegy) (Erika sütizni kezd, csönd, Egon a szalagon babrál)
EGON: Valamit ki kell találni.
ERIKA: (kicsit töpreng, hogy mondja-e) Igen, csak te most már mindig a Chrystellel hetyegsz.
EGON: Mi az, hogy hetyegek?
ERIKA: Úszni mentek... meg Hudsonbe...
EGON: Kerestünk, nem voltál itt. Napoztál titkos helyeden a mocsárban.
ERIKA: A mocsarat azt csak úgy mondtam. Nincs is ott mocsár.
EGON: Wow!
ERIKA: Nagyon jó kis hely. Ha akarod, holnap megmutatom.
EGON: (lassan, a kétértelmûséget hangsúlyozva megismétli) Nagyon jó kis hely? Ha akarom, holnap megmutatod?
ERIKA: (mereven) Csak veled ne kezdjen az ember.
EGON: (valamit megért, körbemutat a színpadon) Ez az. Bedöglött a printer, ott a közönség, és arról lesz szó, hogyan szoktál napozni a mocsárban. És akkor egyszer csak hangsúlyosan rám nézel, és (utánozza): „Csak veled ne kezdjen az ember.” (farkasszemet néznek, Erikára mutat) EZT is megírom.
ERIKA: Nem mondok el többé semmit.
EGON: Akkor a Chrystelrôl fogok írni. / ‘ is jó téma.
ERIKA: Persze, / írjál csak róla.
EGON: Nem egyszerû eset, de azért. (kis csönd)
ERIKA: Figyelted, hogy mindig csak nôk hívogatják?
EGON: Hm?
ERIKA: Tudod, egy ilyen nôi szálláson lakik.
EGON: Igen. És?
ERIKA: Semmi.
EGON:(konspirációs suttogással) Gondolod, hogy... (töpreng)... leszbi?
ERIKA: Hát.
(csönd)
EGON: (pukkadozik, aztán nyugodtan) Össze kéne hozni a Loyddal.
ERIKA: Hm?
EGON: Scsí. (magának) De akkor mi volt az a kis flört Genyával az elsô éjszaka?... (fölnéz) Szóval, szerinted... Sebaj, igyunk. Chrystelre és a férfiakra!... és a nôkre! Az elsô éjszakára. Chrystelre és Genyocskára. Loydra! Scsí! Scsí! Scsí!
(felhajtja)
***********
(flashback, az elsô éjszaka, csak Chrystel és Genya tartózkodnak az alkotóházban. Zene, Chrystel és Genya egy-egy üveg Boucheron-nal)
CHRYSTEL: (fölemeli az üveget) Buseró!
GENYA: Buseró!
(isznak, extatikus tánc, egymásra locsolják a bort, az asztal körül kergetôznek, Chrystel egy nagy lángra állított öngyújtóval tartja távol az egyre jobban bedurvuló Genyát, Genya kiüti a kezébôl, leesnek a földre, meggyullad a szônyeg, Genya eltapossa, elindul Chrystel felé)
CHRYSTEL: (figyelmeztetôleg) Hé!
GENYA: Most megvagy. Megyünk ágyba.
CHRYSTEL: Viccelsz.
GENYA: Chrystel! (megfogja)
CHRYSTEL: Hagyjál! (ellöki)
(Genyának valami eszébe jut, bambán néz, fölemel egy üveget az asztalról)
GENYA: Buseró!
CHRYSTEL: Buseró.
(isznak)
GENYA: Chrystel! Enyém ország... Ukrajna nagyon szegény. Mindenki szegény. Sok, sok szenvedés. Nyomorúság. (nem tudja elmondani, sírva fakad) Buseró! (iszik, Chrystel el akar menni mellette, de Genya elkapja a karját, és magához húzza, Chrystel kiszabadul, és karatepózba ugrik. Genya elindul felé, Chrystel mellkason üti, Genya hátratántorodik, nézi Chrystelt, aztán felröhög, legyint, a hûtôhöz megy, kivesz egy hatalmas fôtt sonkát, az asztalra teszi, stíröli, kis siránkozás) A diétám. (keres egy kést, de csak húsbárdot talál. Méregeti, hol csapjon bele a sonkába)
CHRYSTEL: (pimaszkodik) Azt mind meg akarod enni?
GENYA: Ma születésnap, nincs diéta.
CHRYSTEL: Születésnap! Csak azért mondod...
GENYA: Nincs diéta. (többször felemeli a bárdot, de nem sújt le)
CHRYSTEL: Gyáva vagy, nem mersz odacsapni.
GENYA: Gyáva? Mi az, hogy gyáva?
CHRYSTEL: „Gyáva” azt jelenti, buseró! (fölemeli a poharát)
GENYA: (mosolyog) Buseró. (iszik, majd újból odapróbálja a bárd élét a sonkához)
CHRYSTEL: Segítsek? Én fogom ezt a végét, te azt, számolok háromig, és... (mozdulatimitáció)
GENYA: (beleegyezik) Hm. (megfogja az egyik végét, Chrystel a másikat, fölemeli a bárdot)
CHRYSTEL: One! Two! Three! (mikor Genya lesújt, Chrystel megrántja a sonkát, Genya lecsapja az egyik ujját)
GENYA: (fölemeli a kezét) Az ujjam. (kimeredt szemmel bámul megcsonkított kezére) My god. Levágtam az ujjamat.
(élôkép)
CHRYSTEL: (lassan és iszonyodva felveszi a földrôl a levágott ujjat, és odanyújtja Genyának, halkan, óvatosan mondja) Happy birthday...
(Genya reszketô kézzel el akarja venni, de Chrystel elhúzza elôle)
GENYA: Az ujjam.
CHRYSTEL: Tessék. Tessék. (megint nyújtja, mint aki minél elôbb meg akar szabadulni tôle, de mikor Genya érte nyúl, megint elhúzza. Genya kétségbeesett üvöltést hallat, és a véres bárddal elindul Chrystel felé, mire Chrystel bekapja az ujjat, és úgy menekül, hogy Genya ujjpercei giling-galangoznak kifelé a szájából, aztán megbotlik, és egy nagy csuklás kíséretében lenyeli)
GENYA: (megbabonázva) Micso...? Lenyelted? Add vissza, nem eheted meg! (beszorítja a sarokba, dulakodnak, Chrystel karját a mosogató szélére feszíti, többször le akar sújtani a bárddal, de Chrystel kirántja a kezét, végül lecsapja Chrystel egyik ujját. Chrystel összegörnyedve nyöszörög, Genya kiveszi a mosogatóból Chrystel véres ujját, és dülöngélve megpróbálja a saját csonkjához illeszteni. Öklendezve a mosogatóhoz tántorog, belehány, ép kezével a konyhaszekrénybe kapaszkodik. Chrystel felkapja a bárdot, lecsap egy ujjat Genya másik kezérôl is, és kirohan vele. Genya hörögve, tántorogva utána. Törés-zúzás hangjai kintrôl)
GENYA: Nááóóó!!! (beszalad Chrystel, vadul rágja Genya ujját, lenyeli, iszik rá. Genya az ajtóban áll lihegve. Lassan felemeli Chrystel kisujját, és mint egy ínyencfalatot, a szájához közelíti)
CHRYSTEL: (rémülten) Mit csinálsz.
GENYA: (magának) Happy birthday. (lenyeli Chrystel kisujját, aztán elindul Chrystel felé a bárddal, kezd elzombisodni, hörög) Elindul a kicsi ukrán / vadászni.
CHRYSTEL: Ne.
GENYA: Születésnap! Nincs diéta. Ma jól fogunk lakni végre.
CHRYSTEL: A sonka... Egyél sonkát!
GENYA: (Chrystelt becézi) Sonka. Sonka. Kicsi sonkám. (felemeli a véres bárdot)
(belép Janonis)
JANONIS: Jó estét.
(megmerevednek, Genya leereszti és elrejti maga mögé a bárdot, Chrystel is eltakarja csonka kezét, hosszú, zavart csend)
CHRYSTEL: Ma van ennek a... Genyának a születésnapja.
JANONIS: Gratulálok.
GENYA: (suttog) Köszönöm.
JANONIS: Happy birthday.
GENYA: (suttogva) Thank you.
JANONIS: (a sonkára mutat) Születésnapi sonka?
(csend, nézik a véres sonkát, nincs válasz)
Hát... akkor... lássunk hozzá.
(az asztalhoz ülnek, de nem merik elôvenni a kezüket, Janonis felvágja a sonkát, mindenkinek kioszt egy szeletet, a tálból rácsorgatja a vért) Áfonyaszósz, nahát!... Jó étvágyat. (enni kezd, ôk csak a tányérjukba merednek, elsötétedik a szín)
*********
(Terasz: Egon és Loyd távol egymástól, Egon írni próbál, Loyd olvas. Erika jön ki a házból három avokádóval, egyet Loyd elé tesz, aztán odatelepszik Egonhoz. Magyarul beszélnek, Loyd nem érti)
ERIKA: (Egon kompjúterére mutat) Te is felragasztottad azt a címkét?
EGON: (megnézi, kicsit ideges) Fel.
ERIKA: Jó híreket kaptál otthonról?
EGON: Csak elküldték a kéziratokat.
ERIKA: (észreveszi, hogy zavar) Egy kicsit itt most elücsörgök.
EGON: De én meg írni szeretnék.
(csönd)
ERIKA: Éjjel nyitva felejtettem az ablakot, és nem tudtam, hogy mitôl fázok.
EGON: Én is fáztam.
(csönd)
ERIKA: Jó-jó, megyek már. Csak úgy tele van a szívem.
EGON: Másfél órája szenvedek, és épp az elôbb kezdtem el végre írni.
(csönd)
ERIKA: Van az a Petôfi-vers, tudod, hogy tele van a szívem. Emlékszel? Tele van a szívem, mindjárt ki is szalad. Valami ilyesmi. Na, ezt érzem.
EGON: Aha.
(csönd, Egon írni próbál)
ERIKA: Itt vagyunk Amerikában, mit szólsz?
EGON: Aha. Klassz.
ERIKA: Jó, megyek. (odahajol, és olvasni kezdi Egon jegyzeteit)
EGON: Milliószor megkértelek, hogy ne olvass bele a félkész jegyzeteimbe! Miért csinálod ezt? Hm? (letakarja a jegyzeteket) / Tûnés innen!
ERIKA: Mi az, hogy Terence Hill a vonaton?... Nem fogok neked elmondani / semmit.
EGON: Tûnés!
ERIKA: Te végig rólam fogsz írni?
EGON: (összeomlik) Jézusom.
ERIKA: Ne írjál rólam, jó? Hallod?
EGON: (tanáros) Egyáltalán nem fogok rólad írni. Ugyanis nem illesz bele a koncepcióba. Nohiszen! Terence Hill és Nánási Erika a debreceni deszkákon... Viszont szeretnélek minden eddiginél nyomatékosabban felszólítani, (bedurvul) hogy tartsd magad távol a kibaszott jegyzeteimtôl! Meg vagyok értve? És most tûnés, amíg szépen vagyok. Mész már? Itt vagy még?... Kopjá má le! Hallod!!! (ijesztgeti) Scsí!... Scsí!
ERIKA: (teljes nyugalommal) Irigykedsz, hogy végül mégis összejöttem vele...
EGON: Nademostaztán.
ERIKA: (elandalodik) Ültünk egymás mellett, suttogva duruzsoltunk, a vonat meg ringott velünk, mint egy álom.
(szünet)
EGON: (hangnemet vált) Bele se írhatnám a Terence Hillt a darabba... hogy a fenébe kell mondani: Hillt vagy Hillet?... most telefonáltak, hogy van egy drámapályázat, a téma: 56, úgyhogy: átnavigálok 56-ra... Nem biztos, hogy repesne a magyar közönség, ha feltûnne a Corvin közben a tuskólábú Terence Hill.
ERIKA: (álmodozik) Eljönne miattam a bemutatóra.
EGON: (nagyot sóhajt) Na jó. Akkor most már tényleg légy szíves és hagyjál dolgozni.
ERIKA: Úgyis mindjárt vacsora.
EGON: Kopjá má le, me hozzád vágom a tornacsukám! Most már aztán tényleg nem viccelek! / Vuccsák!!!
(Loyd idônként felnéz, nem érti, mirôl beszélnek)
ERIKA: Jó, nem szólalok meg többé. Csöndben leszek. (a tájat kezdi bámulni, Egon egy ideig gyanakodva nézi, befûz egy papírt a gépbe, elszáll egy repülô, követik a tekintetükkel, Egon mintha nem a szemével, hanem a fülével követné, mint egy denevér, aztán a jegyzeteit kezdi tanulmányozni, gépelni kezdene, mikor Erika mélyrôl felsóhajt) Mennyire jó, hogy nincsen itt a Chrystel.
(Egon döbbenten nézi, Erika megmagyarázza)
Nem telepszik rá a társaságra.
EGON: (önuralom, gépelni kezd, majd lezseren) Rám nem szokott rám telepedni.
ERIKA: Hogy mindenki csak vele foglalkozzon.
EGON: Chrystel figyelemre méltó egyéniség.
ERIKA: Egyéniség? Annak azért nem nevezném.
EGON: Ne nevezd.
ERIKA: (mint aki túl van egy titkos közvélemény-kutatáson) Senkinek se hiányzik.
EGON: Csak szürkébb az élet.
(szün)
ERIKA: Szerinted például miért volt Genya az elsô hetekben annyira kiakadva?
EGON: Szerintem?... Na miért?
ERIKA: Chrystel az elsô éjjel porig alázta.
EGON: A Genyát?
ERIKA: A Genyát.
EGON: Nem hagyta magát megerôszakolni?
ERIKA: Berúgatta, felbirizgálta, és aztán.
EGON: Aztán bugymo. Annyi. Hehe.
ERIKA: (Egonra legyint) Teljesen fölösleges...
EGON: Chrystellel az élet kicsit izgalmasabb. Eseménydús. / Nem unom magam halálra.
ERIKA: Azokra az eseményekre én viszont nem vagyok kíváncsi, mikor egész este rajtam köszörüli a nyelvét, és vén szatyornak nevez.
(Loyd figyelni kezd a vitára)
EGON: Nem nevezett vén szatyornak. Csak azt mondta, garbidge, ami egy szokásos kifejezés arra, aki így, egy kicsit így, szóval, le van eresztve, / vagy mi.
ERIKA: Akkor is mellé álltál.
EGON: Dehogy álltam mellé. (szemétkedik) Megkértem ôt szépen, de határozottan, hogy ne nevezzen téged vén szatyornak meg guberaverának meg semminek se, mert te az én védelmem alatt állsz, és velem gyûlhet meg a baja. Még hogy vén szatyor.
LOYD: Uénszátyó! / Jól mondom?
ERIKA: Bele vagy esve, mint az állat.
EGON: Na jó, most már írni szeretnék, hagyjál. Hagyjál! (csönd)
LOYD: Uénszátyó. Mit jelent az, hogy uénszátyó?
EGON: Szexszimbólum.
LOYD: Szexszimbólum! Wow!
(szünet)
EGON: (megdöbben) By the way, most jut eszembe, éjjel a Chrystelrôl álmodtam.
ERIKA: Mindjárt szétvet a kíváncsiság.
LOYD: (gyakorol) Uénszátyó.
EGON: Chrystel egy nagy, fehér medencében fuldoklott, jól kezdôdik, mi?, pontosabban így hason fekve rázkódott: a víz alatt, nem tudott feljönni, mert a medence aljára egy angyal volt festve, és azt kellett... bámulnia... Nagy nehezen kiráncigálom, kiültetem a medence szélére, de még akkor is transzban van, csikorgatja a fogát. Mit néztél? Azt az angyalt? Azt nézted? Lassan felém fordul, angyal?, az nem angyal, az ott maga az ördög.
ERIKA: (csend után) Jellemzô kis álom.
EGON: Mi az, hogy jellemzô kis álom?
ERIKA: Neked aztán hiába is magyaráznám.
EGON: Jó, akkor ne magyarázd.
LOYD: (érzi, hogy megint kezd elromlani a hangulat) Elég volt. Scsí!
EGON: (angolra vált, Loydhoz beszél) Az a baj, tudod, hogy egy színdarabot írok, de a környezetem hi-he-tet-le-nül! ingerszegény, tompa, szürke és fantáziátlan. Egyszerûen nincsenek / inspiráló konfliktusok.
ERIKA: (magyarázólag Loydnak) Azt tudod, hogy mirólunk írja a darabot?
EGON: Köszike.
(szünet)
LOYD: Rili?
ERIKA: Abszolut rili.
LOYD: De tényleg?
ERIKA: Egyszerûen leírja a beszélgetéseinket.
LOYD: Wow!
EGON: (Erikának) Na most már pofa be.
LOYD: (meghatódik) Ezek szerint... én is szerepelek?
ERIKA: Hát persze.
LOYD: Huh! És, ô,... tényleg, én is benne vagyok?
EGON: (megtörten) Benne.
LOYD: Ez fantasztikus. És mondd csak, ô, én egy pozitív figura leszek?
EGON: Pozitív. Csak egy kicsit kíváncsi.
LOYD: (töpreng) Lehet, hogy ezt is leírod? Ezt, amit most dumálunk? És egyszer majd elô fogják adni Magyarországon?
EGON: Te még az Erikánál is kíváncsibb vagy, / pedig az nagy szó.
ERIKA: Nem tudnál valami másról írni? Nem rólunk? Miért nem használod inkább / a fantáziádat?
EGON: (Loydnak Erikáról) Képes volt egyik éjszaka a számítógép printerének a festékszalagjáról kibetûzni, hogy mit írtam eddig, mint egy ilyen titkos mikrofilmrôl.
ERIKA: Mert ellopod és elkajánkodod az életünket, azért.
(csönd)
EGON: Az az egyetlen baj veletek, hogy nem produkáltok konfliktust. Pedig ide nekem konfliktus kell, egyszerûen most már nem tehetem meg, hogy elsinkófálom a jó zaftos, lehetôleg magyaros konfliktust. Egyszerûen nem írhatok még egy színdarabot, hogy nincsen benne konfliktus. Konfliktust akarok. Hát ezért próbálok itt az Erikával huzakodni, de hát, kérdem én, hol van itt az igazi zaftos, magyaros, bôvérû konfliktus?! Magyarosnak talán magyaros, de hogy bôvérû lenne...? Tudod, tegnap már mit találtam ki végsô kínomban? Ezt nem hiszed el. A tegnapi jelenetben Genyának és a Chrystelnek (mutatja) levagdostam az ujjait, és megetettem velük... Na, ilyen az, amikor a fantáziámat használom.
LOYD: Wow!
EGON: Az egy konfliktus szerintetek, hogy a Genya nevû ukrán Goethe leszopogatja a Chrystel nevû kínai-japán-francia író-filmrendezônô kisujjáról a husikát? Ugyan kérem. (rágyújt) Én reális, sôt aktuális konfliktusokat akarok, azt, hogy plasztikus, vérbô, evilági karakterek ütközzenek össze, csakhogy ez a szemét, pitiáner valóság egyszerûen rám cáfol. Nincs téma, mindenki izoláltan szenved, és leszarja a másikat.
LOYD: (kis töprengés után) Arra gondolsz, mondjuk, hogy vacsora közben ordítva felugrok az asztalra, és... (tényleg felugrik, tényleg ordít a láthatatlan Janonishoz) Elég! Elég volt! Elég volt a litván népmûvészetbôl, és nem érdekel, hogy egész Litvánia természetvédelmi terület és a kulturális világörökség nambervanja, és kurvára nem érdekel, hogy a litván nyelv a világ legôsibb nyelve, régebbi a szanszkritnál és a koptnál, azonkívül halálosan unom, hogy a Nobel-díjasok jelentôs részénél kimutaható a nyilvánvaló litván hatás szellemi vagy genetikus értelemben vagy mind a kettô! Unom, érted, unom!
EGON: Nem rossz.
ERIKA: De miért nem te ugrasz fel az asztalra?
EGON: Én vagyok az író, nem ugrálhatok állandóan. (pauza, Loyd lejön)
LOYD: (szenvtelen) Akkor meg használd a nemcselekvés dramaturgiáját. Csehov, Beckett...
EGON: Csehov, ne emlegesd nekem a Csehovot. (kis pauza) A nemcselekvés a cselekvéshez képest nemcselekvés, itt! viszont cselekvésrôl szó se lehet. Ez nem nemcselekvés, ez szöszörgés és totyorgás és memecselés és szeszergô pitymurgálás és... (Erikára néz) kivéve talán Chrystelt.
ERIKA: (nagy póz) Jajjj, neee.
LOYD: Uénszátyó.
EGON: Nem „uénszátyó”, hanem (akkurátusan artikulál, közben Erikát nézi) vén, szatyor.
ERIKA: Anyád.
LOYD: Uén! Szátyó!
EGON: (Loydnak) Azt szeretném, ha érdekes szituációk jönnének létre, hogy legyen tétje az együttlétünknek, ne csak mindenki magával és az írói terveivel legyen elfoglalva. (csönd, innentôl már egyértelmûen barmul) Próbáljatok már meg egy picit színesebben, izgalmasabban élni, mert ez! így! – eléggé hervasztó. A saját munkátok szempontjából is inspiráló lehet egy kis beindulás, egy kis pörgés. Olyasmikre gondolok, hogy (flegmán) szerelmi szenvedééély, hatalomvááágy, gyûlölködééés, intrikaaa, széttörni a fátum bilincsééét, érzéki téééboooly, kettôs kötésû drámai hôôôsööök, satöbbi...
ERIKA: (Loydnak) Szereti más farkával verni a csalánt.
LOYD: (alig titkolt örömmel ízlelgeti) Más farkával? ERIKA: (Egonnak) Kiszipolyozod az életet. Te. Prédalesô.
EGON: És akkor a mûvészet visszakézbôl megtermékenyíti az életet. Azt a szürke, tehetségtelen, nyögvenyelôs kis életedet.
ERIKA: Ez egy vérszipoly. Drakula... Látni se akarlak. (gyors sötét)
*********
(1-2 perces betétjelenet: Egon álma; a szín lassan kivilágosodik, Egon szobája, Egon az ágyában, a szoba közepén egy harci díszbe öltözött indiánt látunk, mozdulatlanul mered Egonra felemelt tomahawkkal a kezében. Lassan, méltósággal, rezzenetlen arccal beszélni kezd. A legaktuálisabb magyar reklámok szövegét mondja el olyan emelt tónusban, mintha mondjuk törzsének ôsi eredetmondájából idézne részleteket; aztán elsötétedik a szín)
***************
(Kint nagy vihar, nincs áram, gyertyafénynél vacsoráznak, csak Chrystel hiányzik)
JANONIS: A múltkor stty! levitte a tetôt a házról.
(többen felnéznek a plafonra)
(mintha hülyéknek magyarázna) Nem eeezt, a szomszédét. Itt csak betörtek az ablakok.
GENYA: (valamit meglát a tányérjában) Jézus Krisztus. (a jelenet további részében valami gusztustalan, izgô-mozgó gilisztaszerûséget vagy tésztacsíkot próbál kihalászni a tányérjából)
ERIKA: (kinéz) Hú, nagyon esik.
JANONIS: Kutyafasza. Ez csak egy amolyan mini!-tornádó... pitiáner, nyári zápor. (fülsiketítô égzengés, kis híján leesnek a székrôl, hallani, hogy csapkodja a házat az esô)
LOYD: Scsí.
JANONIS: (kicsit elbizonytalanodva) Nem ez számít, nem a villám, hanem a szélmozgás. Most meg ugye a szélmozgás elenyészô.
(esznek, kint süvít a tornádó)
ERIKA: Ez nem inkább tájfun?
JANONIS: (megvetôen) Tájfun! Ssz!
(esznek)
ELENA: (dörzsöli a szemét) Ez a füst. (vár, senki nem reagál)
EGON: (provokál) Lehet, hogy csak azért nem fúj annyira a szél, mert benne vagyunk a tájfun szemében?
JANONIS: Micsoda?
EGON: A tájfun szeme az a tájfun közepe, az origó, ahol tökéletes szélcsend uralkodik.
JANONIS: (fojtott dühvel) Ez tornádó, nem tájfun, és a tornádónak (Elenára néz)... nincsen szeme, ez be van tudományosan bizonyítva.
(esznek, Genya a gilisztával birkózik)
ELENA: Fáj a szemem.
ERIKA: (résztvevô) Múltkor is egyszer be volt gyulladva.
ELENA: (lehunyja) Az orvos persze azt mondja, semmi. Ha csíp, hát csak hunyjam le szépen.
JANONIS: Ez az, le kell hunyni.
ELENA: Nem hunyhatok szemet állandóan.
LOYD: (nagy mesélésbe kezd, Genya villáján rezeg a giliszta) Egyik barátomnak meg kijött egy ilyen folt az ágyékán, szóval valami bôrbetegségnek látszott, viszketett is neki piszokul, (élvezettel undorodva) az izzadság kimarta, csúnyán kisebesedett, váladékozott egyfolytában, már azt hittük, hogy frambôzia, vagy mi. Kaposi szarkóma! Egyik orvostól a másikig, de csak annyi derült ki, hogy talán-talán nem bôrrák. Kösz. És akkor egyszer tök véletlen a Chinatownban mászkált, kapott egy névjegyet, másnap elment egy kínai dokihoz, akinek nem is volt saját rendelôje, hanem egy ilyen Ford kisbuszban vizsgálta a betegeket: fél óráig tartott a kezelés, harminc dollárt fizetett, és mi történt másnapra? (lassan, kiemelten) Másnapra, eltûnt, a kelés, a faszáról! (Genya gilisztája visszaesik a levesbe, Loyd rág, magának, motyogva) Sajnos azóta meghalt AIDS-ben. (elszántan esznek)
EGON: (Janonisnak) Janonis, van egy rossz hírem a számodra. A Csehov-darabbal kapcsolatban.
JANONIS: Ja, a Platonov? Aha... A Platonov az szerintem egy novella. Egy novella, igen. (meggyôzi magát) A Platonov az egy novella. És nem is Csehov írta, az viszont tutifrutti.
EGON: Nekem viszont bizonyítékom van rá egy szakkönyvbôl, hogy a Csehov színdarabja.
JANONIS: Jaj, ne butáskodjál már. (leszögezi) Csehovnak nincs Platonov címû darabja. Fejezzük már be egyszer és mindenkorra.
EGON: Attól tartok... Oké, egy pillanat, lehozom. (kimegy a bizonyítékért)
GENYA: (megint a villája hegyén ficánkol a bestia, mintegy megszólítja) Turgenyev.
(hatalmas villámlás, giliszta vissza)
LOYD: (elismerôleg) Scsí. (kinéz az ablakon)
ERIKA: (Janonisnak, cincogva) Egyedül félnék kicsikét.
JANONIS: Szerencsére itt vagyunk mi. Vigyázunk rád, Erika.
LOYD: Nézd csak... mászkálnak az úton.
(Janonis is odamegy, figyelnek)
Lerobbant a kocsijuk?
(egy ideig feszülten néznek)
(megrökönyödve) Mit / csinálnak?
JANONIS: Feltörik a betont.
LOYD: Tájfunban javítják az utat?
JANONIS: Tornádó. Elena.
(Elena odamegy)
Nézd.
ELENA: Nem látok / semmit.
JANONIS: Ott. A bokrok mögött.
ELENA: (bizonytalanul) Csôtörés?
JANONIS: (csend) A gerillák. Ezek a guerilla gardenersek. Nézd. Nézd csak! Törik fel az út közepén a betont.
(mindenki odamegy)
Nincs forgalom, minket nem látnak... Ezek a gerillák, fogadjunk.
ELENA: Kicsodák?
(szünet)
JANONIS: Ott hozzák a fát.
ERIKA: De kik ezek?
JANONIS: Biodiverzánsok.
ERIKA: (Egontól) Az mi?
EGON: Ökopunk.
ERIKA: (bizonytalanul) Ökopunk...
EGON: Zöld terror.
LOYD: (megnézi a telefont) Nincs vonal, / rossz a telefon.
ELENA: Csináljatok már valamit. Janonis. Nem lehet tétlenül nézni!
JANONIS: Hunyd le a szemed.
(villám, dörgés, néznek ki az ablakon)
GENYA: Gengszterek.
LOYD: Chrystel nem mára mondta, hogy / visszajön?
ELENA: (el van varázsolva) Nééézd mááá! / Elültetnek egy mandulafát az útra!
EGON: (Loyd kérdésére) De.
(szünet)
ERIKA: (régóta készíti a mondatot) Ebben a rendhagyó szituációban valamit mindenesetre ki kellene mostmár ókumlálnunk... (elbizonytalanodik) szerintem.
EGON: A kanyar után csinálják, hogy ne lehessen észrevenni, csak mikor már késô... ííí! (fékcsikorgás) bumm! és reccs! és (szinpadiasan kileheli a lelkét) ááááááhhh!!!
JANONIS: Köd lesz éjjel.
LOYD: (az ablakban) Abbahagyták.
GENYA: Ottan! Policia!
(dermedten figyelik a fejleményeket)
JANONIS: ...az ablaktól! Hátrább! Le a földre!
(senki se mozdul, kiabálás hallatszik, majd két lövés)
LOYD: Scsí!
(levetik magukat a földre. Fékcsikorgás, újabb lövések. Csend. Bejön Egon egy papírfecnivel a kezében, nézi a heverô kollégákat, egy rettenetes géppisztolysorozat, Egon farkasbukfenccel a kandalló mögé. Fékcsikorgás, távolodó autók, sziréna, csönd. Várnak. Valaki megmoccan)
ELENA: (felsikít) Ne!
(megdermednek, Janonis óvatosan feláll, kikukucskál)
LOYD: Elmentek?
(kinéznek óvatosan)
EGON: (most tér magához) A kurva életbe.
LOYD: A rendôrök lôttek?
(csend)
ELENA: (reszket) / Úristen.
ERIKA: Itt hagyták a fát az úton.
GENYA: Nézd! Policia!
(néznek)
JANONIS: Aha. Lezárják az utat.
(pauza, néznek)
ERIKA: Annyira tudtam, hogy lesz egy lövöldözés. Amerika!
GENYA: (ô is boldog) Ez / Amerika.
ELENA: Úristen. Úristen.
EGON: (sunyin) Tessék. (odaadja Janonisnak a cetlit, az megrökönyödve bámulja. Üvegcsörömpölés hallatszik a hátsóbejárat felôl. Egy ideig némán hallgatóznak)
LOYD: Mi ez?
(dermedt élôkép)
ELENA: Úristen.
JANONIS: Csak a szél. Megnézem. Gyere, Genya. Biztos a szél. (Mikor el akarnak indulni, a hátsó ajtó lassan, nyikorogva kinyílik, Genya tányérja pedig csörömpölve rázkódni kezd. A hanggal párhuzamosan elsötétedik a szín, denevérszárny-suhogás)
***********
(Társalgó: Egon, Chrystel, távol egymástól)
EGON: A szerelmesek vad ölelésben forrjanak össze. (csönd) Chrystel. Szent esküvés kötelez, hogy csakis a színtiszta igazat írhatom le. Ha nem leszel az enyém, rossz lesz a darab... nem lesz benne szerelem. Pocsék színház, pfúj... (csönd, a távolból suttogva) Milyen bársonyos a bôröd.
CHRYSTEL: (visszasuttog) Milyen papirosízû a szöveged.
EGON: (pillanatnyi meghôkölés után) Olyan szépségesen gyönyörû vagy. Chrystel. (szünet, józanul) Megôrülök az illatodtól.
CHRYSTEL: Komolyan mondom, kezdem magam egy színpadon érezni. Debrecen, azt mondtad?
EGON: Debrecen a Tiszántúl Párizsa... Te is akarod? Ugyanúgy... ahogy én?...
(csönd)
CHRYSTEL: Nem is színház: kész cirkusz.
EGON: (halálos komolysággal) Amíg igent nem mondasz, nem veszek többé levegôt.
(vörösödik a feje, Chrystel rágyújt)
CHRYSTEL: Csak cirkuszolj.
(Egon mutatja, hogy fogy a levegôje)
CHRYSTEL: Majomparádé.
(Egon látványosan fulladozik)
On a l’impression que tu écris même en parlant. Moi, je, moi, je, t’as que ça dans ton petit crâne. Tu es insupportable.
EGON: (kifújja, liheg) Moázsö. Még hogy moázsö. Mi az, hogy moázsö!? (a következô mondatot magyarul mondja magának, Chrystel nem érti) Mennyire rühellem, ha franciául vartyogsz.
CHRYSTEL: Vátyoksz?
EGON: Nem „vátyoksz”, hanem varrr!-tyogsz!
CHRYSTEL: Várrr!-tyogsz! Várrr!-tyogsz! (karatemozgásokat végez) Várrr!-tyogsz!...
EGON: Oké. Hagyjuk. Beszélgessünk... Mit csináltál a hétvégén?
CHRYSTEL: Mit csináltam: buliztam.
EGON: Helyes. Mi is alaposan becsápoltunk a Genyával.
CHRYSTEL: Kerestünk egy dilert... nem is! – ültünk a Sidewalkban, és a Marianne egyszer csak azt mondja, az Angyal. Fel kell hívni az Angyalt. Miféle Angyalt?... Így hívják a dílerét, hogy Angyal. Angel... de nem volt otthon, csak a barátnôje, aki szerint... Természetesen nem volt a Csernobilban sem, aztán késôbb, ahogy éppen ott ugrálok betépve az autók tetején, egyszer csak jön az Angyal teljes szerelésben.
(csönd)
EGON: És?
CHRYSTEL: Semmi.
EGON: Hogyhogy semmi? Jött az Angyal teljes szerelésben, és... ?
CHRYSTEL: És kész.
EGON: Kész? Mi az, hogy kész?
CHRYSTEL: Jött, és kész.
(csönd)
EGON: Mégis, hogy nézett ki?
CHRYSTEL: Semmi különös. Mit szeretnél? Pamacsokban szôrös a feje, lófoga van, elállnak a fülei, és tôsarkú cipôben jár.
EGON: Áhá. Szóval ô az Angyal.
CHRYSTEL: (beletörôdik) ‘.
EGON: (kis csönd után) És nem érezted úgy, hogy mindjárt megfulladsz?
(Chrystel furcsálkodva nézi)
(bûvöli) Az egész tested vadul reszket.
CHRYSTEL: (félálomban) Kicsit túlszívtam magam.
EGON: Angyal... Aznap éjjel rólad álmodtam... meg az Angyalról... (suttog, meg akarja közelíteni, esetleg négykézláb kúszva, mint egy leopárd) Moázsô...
(bejön Janonis, egy papírdobozt cígöl lihegve, egy ideig csak bámulnak rá, Egon a közelítô pózban megdermedve, Janonis lexikonokat csomagol ki, kiválaszt egyet)
JANONIS: Ez az. (kinyitja, keresgél) Csa, Csá, Cse, Cse, Cse, Csehov. Nézzük csak. Blablablabla. Itt van: fôbb mûvei. Színdarabok. Dödödö. Dödödö. (sorolja a darabokat magában) Úgy tûnik, nincs Platonov. Meg lehet nézni. Nincs. (a könyv gerincére mutat) Enciklopédia Britannica. Nem egy magyar nyelvû tankönyv, ugye. Nem. Ez az Enciklopédia Britannica, már bocsánat.
EGON: Saját szememmel láttam egy Platonov-elôadást Budapesten... a Katona József Színházban... Balkay Gézával a fôszerepben. (közben Chrystel is elolvassa a szócikket).
JANONIS: (ítéletet hirdet) Csehovnak nincs! olyan darabja, hogy Platonov. Lehet, hogy Turgenyevnek: van!... de nem-nem... Turgenyevnek sincs. Egyáltalán nincs ilyen darab... Nincsen. Slussz. (megsúgja) Kicsit azért konyítok a... szláv kultúrához... gyerekek.
CHRYSTEL: Itt van. Platonov. Csehov korai darabja, cím nélküli, de rendszerint Platonov címmel játsszák. (dermedtség, Egon még mindig négykézláb)
JANONIS: (ideges) Mutasd csak. Hadd nézzem. (olvassa, koncentrál, feláll, töpreng) Nem, ez nem... Cím nélküli darab, azt írja. Ez nem bizonyít semmit. Semmit az égegyadta világon.
EGON: (tôrdöfés) Platonov.
JANONIS: Maga Anton Pavlovics Csehov nem adott neki címet, ugyebár? Akkor meg? Akkor meg most mi van?
EGON: (az „ejnye-bejnye” hangsúlyával) Platonov, Platonov.
JANONIS: (pauza, szín elsötétedik, fény csak Janonis-on, gólemmé változik, üvölt) Csehovnak nincsen Platonov címû darabja! (teljes lelki eltorzulás) Nincs! Nincs! És nem is volt soha!!! (térdre zuhan, zokog)
***************
(Loyd, Genya a konyhában, az asztalon ugyanazt a papírdobozt nézik)
GENYA: Mi van benne?
LOYD: Szerintem: kuki.
(Loyd elkezdi kibontani)
GENYA: Máj fáking dájöt.
LOYD: Tényleg az... kérsz?
(szünet)
GENYA: (nézi) A diétám. ”, máj dájöt! (fal, színpadiasan abbahagyja) Az Istenek eledele.
LOYD: Vegyél még. (ô is eszik, narancslevet isznak hozzá)
GENYA: Ha kukit eszek, sose halok meg.
LOYD: Itt Amerikában fôleg a gyerekek szeretik.
GENYA: (legyint) Amerika! Amerika ronda kövér ország. Mindenki dagadt. Éjjel-nappal zabálnak. (rág) Ilyen hájasak az amerikaiak. (mutatja Loydnak, aki egy alacsony széken ül, és nagyon picinek látszik a fölé tornyosuló Genyához képest)
LOYD: Aha.
GENYA: Dagadt disznók. Nem is disznók. Minden amerikai puffadt hájhenger.
LOYD: Na. Ne legyél genya.
GENYA: (mintha Loydnak mondaná) Hájpacni, jenki vaddisznó. Pocakberci. / Molett fasz.
LOYD: És az ukránok... Mi a helyzet az ukránokkal, te Genya?
GENYA: Ukránok nem kövérek, ukránok... izmosak. (teletömi a száját) ”, máj dájöt! (rág) A tavalyelôtti Miss Amerika? Tudod te, kicsoda volt a tavalyelôtti Miss Amerika?
LOYD: Nem tudom... ki volt a tavalyelôtti Miss Amerika.
GENYA: Egy Lvovból való ukrán lány, az volt a tavalyelôtti Miss Amerika.
LOYD: Gratulálok. Lvov?
GENYA: (széles mesélô gesztusok) Sok-sok tehetséges ember! Például: Gogol. Ukrán volt Csajkovszkij. Tarkovszkij. És! Rodcsenko! Rodcsenko is ukrán volt. Tudtad? Aztán: Tarasz Sevcsenko! Az ukrán Shakespeare!... És Liszenko. Bizony ám! Liszenko is ukrán volt.
LOYD: Azt már mondtad sokszor. Viszont, ô, eddig Csajkovszkij még nem volt ukrán.
GENYA: Csajkovszkij? De hát Csajkovszkij ukrán volt!
LOYD: Igen? Jó, én elhiszem. És manapság? Kik a híres ukránok manapság?
GENYA: (hosszan töpreng) Szerintem ôk a leghíresebbek. A Dinamo Kijev focistái... (a homlokára csap) Na, meg az elnök.
LOYD: Hogy hívják?
GENYA: Kucsma.
LOYD: (gyakorol) Kucs-ma. A magyar elnököt meg úgy hívják, hogy, hogy is, igen, úgy hívják, hogy, ô, – Gonc! Gonc!
GENYA: Ja. Ismerem. Árpád Gonc.
LOYD: A „gonc” pedig azt jelenti magyarul: csomóba kötözött, rongyos ruha. Tudtad?
GENYA: Nem.
LOYD: „Kucsma” jelent valamit?
GENYA: (kicsit sértôdött) Kucsma nem jelent semmit. ô az elnök. Nem jelent semmit, neki jelentenek.
(csönd)
LOYD: (megtanulja) Kucs-ma.
(szünet)
Élnek zsidók Ukrajnában?
GENYA: Kicsodák?
LOYD: Zsidók. Jewish people.
GENYA: ”, dzsúz! Élnek. Nem sokan, de élnek. (eszik, töpreng, majd tagoltan mondja) I have no juice in my blood. Nekem nincs dzsúz a véremben. Neked?
LOYD: (épp narancslevet iszik) Well...
(bejön Elena és Janonis összefogódzkodva, látványosan jelzik, mennyire jóban vannak)
ELENA: Új csomag?
GENYA: (kukorékol) Kuki!
JANONIS: Nahát, ez tipikus amerikai hülyeség, csomagokat küldözgetni egymásnak. De most tényleg: nem? Baromság. Barmok. (Loydra néz, leesik a tantusz) Bocsánat, a jelenlévôkre nem vonatkozik.
(bejön Erika és Egon, ôk is össze vannak kapaszkodva, spiccesek)
EGON: (dúdol) Sej-haj denevér, bennünk van a kutyavér... Kuki! (Erikának) Nem megmondtam, hogy ma kukizás lesz?!
ERIKA: Most az egyszer tényleg / mondta.
EGON: Felébredtem reggel, és egyszerûen éreztem a kuki szellemét / közeledni...
GENYA: (egy sütit babusgat) ”, máj kuki. ”, máj dájöt. (fal)
EGON: ...így vagy úgy, de ma! kukihoz jutok.
(megkóstolja)
LOYD: Hogy hívják az ukrán elnököt?... Kucsma.
(szünet)
JANONIS: (ô is megkóstolja) A sitten... ott adtak egy ilyen fajta / süteményt...
ERIKA: Te voltál börtönben?
JANONIS: ...úgy hívták, hogy „szuka bele”... (Erikára néz, koncentrál) Voltam börtönben. Persze, hogy voltam.
EGON: És miért voltál, ha nem titok?
JANONIS: Tilos volt a dohányzás, és rágyújtottam a kocsmában.
LOYD: (gyakorol) Kucs-ma.
ERIKA: Mennyi ideig voltál bent?
JANONIS: Ha garázdaságnak minôsítik, öt évet is kaphatok, végül is megúsztam néhány hónappal.
ERIKA: Kikkel voltál együtt?
LOYD: (magában) Kucs-ma.
JANONIS: Kikkel? Köztörvényes bûnözôk. Primitív, aljas állatok. Egyszer az egyik például... azt hittem, csak verekedést akar provokálni... az volt a szokás, hogy mondjuk a Föld lapos, de ha szerinted gömbölyû, azonnal leütnek. De nem. Ez komolyan gondolta... Elmutogattam neki a nappalt és az éjszakát, és hogy mitôl van a holdfogyatkozás, az egész Naprendszert elmagyaráztam, és akkor egyszer csak... (elbûvölten) sose felejtem el, egyszer csak felragyogott a tekintete... a Föld, amin élünk: gömbölyû... egy kék színû golyóbis! Gyönyörûséges pillanat volt...
(más hangon) Másnap reggel felvágta az ereit.
(csönd) De megmentették. (csönd) Így hívták, Kisgyilkos.
ELENA: (féltôn) Egyél, drágám.
JANONIS: (a sütit nézi) Szuka bele...
LOYD: (halkan) Kucs-ma.
JANONIS: Hm, édes istenem... whiskyvel vártak a haverok... 1975, szürke, reménytelen ôszutó, Vilnius, és egy üveg Johny Walker a börtönkapuban, na, ezt nem lehet elmondani, ez a felfoghatatlan szürrealitás... amiért az ember habozás nélkül feláldozza a lelki üdvét.
ELENA: Na, ne mondj ilyet.
(esznek)
LOYD: (Janonistól) Apropó, whisky. Hogy áll a fogadás?
JANONIS: Fogadás?
LOYD: A Platonov-ügy.
(csönd)
EGON: Az enciklopédia szerint van egy korai darab, amit Platonov címmel játszanak, de maga Csehov nem adott neki címet.
JANONIS: Egy cím nélküli darab. A fogadás tárgya az volt, hogy Csehov írt vagy nem írt Platonov címmel színdarabot.
LOYD: (töpreng) Ez azért egy kicsit formális érvelésnek tûnik.
EGON: És van egy másik bizonyítékom is, a tankönyv.
JANONIS: Az semmire nem bizonyíték.
EGON: Nem? Miért nem?
JANONIS: Mert nem. Mert magyarul van.
(szün)
EGON: Hát, beszarok.
(szün)
ELENA: Tulajdonképpen min vitatkoztok ti egyfolytában hetek óta?
JANONIS: Az egy cím nélküli darab.
EGON: De hát, könyörgöm, neked fogalmad se volt ennek a darabnak / a létezésérôl.
JANONIS: Ugyan már... (kioktató hangon) Nem írt Csehov Platonovot.
EGON: Ez nem igaz... Erika!
LOYD: (magának) Kucs-ma.
ERIKA: Szerintem mind a kettôtöknek igaza van bizonyos mértékig a maga szempontjából.
EGON: Micsoda?!
JANONIS: (géphangon leszögezi) Nem írt, Csehov, Platonovot.
EGON: Na, ne! (sötét, fény csak Egonon) Szóval a Föld mégicsak lapos. (ordít) A kibaszott kurva életbe. Rohadj meg. Hülye, barom, litván fasz! (teljesen kifordul önmagából) Dögölj meg cipôben! Vuccsák! Vuccsák! Vuccsák!!!
*************
(veranda, megjelenik Egon fütyürészve, tollat, papírt, könyvet – „Amerikai pszicho” – leteszi, undorral félredobja a törülközôt a nyugágyról, megnézi, nedves-e a vászon, lefekszik. Felkel, és a nadrágja fenekét vizsgálja, visszafekszik. Kis szünet, felpattan, és a törülközôt ráteríti egy széktámlára. Az ágyra hasal. Erika megjelenik az ajtóban, döbbenten nézi)
ERIKA: A helyem...!
EGON: Farkastörvények.
ERIKA: Felháborító.
(Erika leül a fûbe, Egon nézi)
EGON: (megrendült hangon) Olyan vagy, mint egy gomba.
ERIKA: Szeretnél belémharapni?
(megszólal a telefon, Egon fölveszi)
EGON: Nem. Nincs itt, elment... Nem tudom... Szívesen. (leteszi, vár, nézi a tollat meg a papírt, koncentrál, majd kétségbeesett hangon megszólal) Mondd, hogy írjak.
ERIKA: Mondja neked a Chrystel.
EGON: Jaj, ez fájt... Fight!
ERIKA: (kis töprengés után) Mit adsz érte, ha mondom, hogy írjál?
EGON: Egy whiskyt.
ERIKA: (kicsit gondolkodik) És mi lesz a nyugággyal?
(csönd)
EGON: Azt nem adom.
(hallgatnak)
ERIKA: Nyugágyért mondom, hogy írj. (nincs válasz, töpreng) Most azonnal felmennél a whiskyért?
EGON: Fel.
(csönd)
ERIKA: Akkor írjál.
EGON: (lendületbôl írni kezd) „13. jelenet. Ketten a verandán...” (elakad, csönd)
ERIKA: Az nem jó, hogy ketten a verandán.
EGON: Nem jó?
ERIKA: (diktál) Írjad. Veranda, megjelenik Egon, tollat, papírt, könyvet – „Amerikai pszicho” – leteszi. (Egon írni kezd, Erika lediktálja a kezdô instrukciót odáig, hogy „döbbenten nézi”, egy ideig hallgatnak)
EGON: Ez marhaság. Én ilyet nem írok.
ERIKA: Akkor kérem a whiskymet.
(elszáll egy repülô, azt nézik, Egon egy pillanatra denevérré változik)
ERIKA: (felcihelôdik) Most már nem is kell a whiskyd.
(elindul befelé)
EGON: (a meglepett hála hangján) Hozol nekem avokádót? (Erika kimegy, Egon írni próbál, Erika visszajön egy avokádóval, leheveredik a fûbe, felbontja az avokádót, Egon nézi)
EGON: (sértôdötten) Megeszed?
ERIKA: Farkastörvények.
EGON: Te most komolyan megeszed az avokádómat?
ERIKA: Hm.
EGON: Ez bunkóság. (izgalmában felkel, a törülközôt egy másik székre teríti, megvizsgálja, hogy vizes-e a nyugágy vászna, a nadrágja, lefekszik, nézi Erikát) Tudod, mi vagy te?
ERIKA: Tudom. Egy gomba.
EGON: Nem is gomba vagy, hanem egy bugymó.
ERIKA: Egy bugymó! Akkor te meg egy kuki vagy.
(Egon válaszolni akarna, felhorkan, aztán inkább megint írni próbál)
Te, izéke, mi is lesz a darab címe?
EGON: Kuss. Az lesz a címe, hogy kuss.
ERIKA: Nem úgy volt, hogy 56-ról fog szólni?...
EGON: Semmi közöd / hozzá.
ERIKA: ...És az lesz a címe, hogy Prédales?
EGON: Prédales? Mi az, hogy Prédales?
ERIKA: Te mondtad, hogy az lesz a címe.
EGON: Én?
ERIKA: Te.
EGON: Azt mondtam, hogy Prédales?
ERIKA: Azt.
EGON: Nagyon be lehettem rúgva. Prédales. Micsoda ötlet.
ERIKA: Miért, nem olyan rossz.
EGON: Prédales!?
ERIKA: (vállat von) Tôlem aztán.
(szünet)
EGON: Megkérhetlek valamire?
ERIKA: (óvatosan) Bizonyos határok között.
EGON: Ha véletlenül, neadjisten azt a címet adnám a darabnak, hogy (undorral) Prédales!, és netán mindennek ellenére bemutatnák Debrecenben, arra kérlek, menj oda, és az egyik elôadás alatt robbantsd fel a színházat velem együtt. Mondjuk legyen a (az éppen aktuális elôadásszámot vagy idôpontot mondja) ...-dik elôadás, oké?
ERIKA: (megfontolás után infantilis hangon) Nem tudnálak tégedet felrobbantani.
EGON: (gügyög) Imádlak, Csöpike. Adjál avokádót.
(nem ad, kijön Loyd és Genya, tányérokat, evôeszközöket hoznak)
LOYD: Vacsora.
ERIKA: (Loyd-tól) Janonisék nem jönnek?
EGON: (odaül az asztalhoz) Ki fog hûlni.
LOYD: Szerintem se várjunk rájuk.
GENYA: Gúdbáj máj dájöt.
(esznek)
ERIKA: (árulkodik) Egon azt mondta, olyan vagyok, mint egy gomba.
(némán esznek)
LOYD: Chrystel mikor jön vissza?
ERIKA: Pénteken.
EGON: Lehet, hogy nem látjuk soha többé. Erika nem is bánná.
ERIKA: Semmi bajom nincs vele.
LOYD: Nekem hiányzik.
EGON: Nekem is. (sóhajt) Mindjárt vége a nyaralásnak.
ERIKA: Olyan hihetetlen.
(csönd)
GENYA: (sokáig gondolkozott) Erika, szerintem te nem olyan vagy, mint egy gomba.
ERIKA: Kösz, Genya. Édes vagy.
EGON: Elég rágós ez a hús. Hogy mondják, hogy rágós?
LOYD: Chewy. Too chewy.
EGON: Too chewy. (rág, és közben ismétli) Too chewy, too chewy, too chewy.
(Genya abbahagyja az evést, és maga elé mered)
LOYD: Délután mit láttam! A Pinkhouse mellett a tónál egy kígyó elkapott egy békát. De nem nyelte le egybôl, hanem csak tartotta a szájában, a béka meg kapálózott. Talán egy olyan öt méterre lehettem? (beleéléssel) A végén már tissszta vér volt a kígyó pofája, de csak rááágta, csóóócsálta, ropogtatta azt a szerencsétlent. Aztán egyszer csak kidülledtek a szemei, és laaassan, nagyon lassan lenyelte, milliméterrôl milliméterre, de a béka az még mindig rángatózott benne, pontosan látszott, hogy hol tart, csúszott végig a kígyóban belül, és látványosan agonizált.
(Egon kéjes arccal hallgatja Loydot, a többiek sorsukba beletörôdve eszegetnek)
ERIKA: Royt se láttam ma.
EGON: Melyik állat az, amelyik a halála után háromszázat pörög?
LOYD: Hm?
EGON: Grillcsirke.
(rágnak, Erika észreveszi a mozdulatlan Genyát)
ERIKA: Genya, miért nem eszel?
(Genya csak mered maga elé)
ERIKA: Mi a baj? Genya?
GENYA: (kifakad) Haza akarok menni.
(csönd)
ERIKA: Hiányzik a feleséged?
(Genya megütközve néz rá)
LOYD: Chrystel? A Chrystel hiányzik?
GENYA: (rázza busa fejét) Mm.
ERIKA: Hát akkor?
(szün)
GENYA: A forradalom.
(szün)
ERIKA: Forradalom? Milyen forradalom?
(csönd)
GENYA: Az ukrán forradalom.
(csönd)
LOYD: Ukrán forradalom?
GENYA: Ukrajnában még nem ért véget második világháború.
(szün)
ERIKA: Nem?
GENYA: Mi harcolunk oroszok ellen. Minden orosz krézi. Krézi pipl. Barátaim Csecsenföldön harcolnak. (mutatja) Öt! író barátom harcol Csecsenföldön. (összeszorul az ökle) Fák de rasa pipl. ”l de rasa pípl krézi.
(csend)
EGON: Tarkovszkij? ‘ is krézi?
GENYA: (feláll, félelmetes) Tarkovszkij ukrán volt. Ukrán! Nem orosz. Jegyezd meg, jó?... Fák de rasa pipl, ól de rasa pipl krézi.
EGON: Bocsánat.
GENYA: Tarkovszkij ukrán volt. (leül) ...Oroszok mind betegek. Bolondok. ‘k találták ki a kommunizmust. Meg kell ôket ölni. Fák de rasa pipl, kil de rasa pipl.
ERIKA: Egyél, Genya... Két hét múlva hazamegyünk. Nem sok idô.
GENYA: (lassan lenyugszik, leül, enni kezd, tele szájjal, mintegy magának) Krézi pipl, krézi, veri krézi pipl.
ERIKA: Ez a pár nap elrepül, hogy észre se vesszük.
EGON: (nagyon lassan, szinte félálomban) Úgy... felgyorsul az idô... hogy csak... kapkodjuk a... fejünket. (a színváltás alatt most a barlangi atmoszférába tehénbôgés vegyülhet)
*************
(Egon jóslatának az illusztrációja: a konyha egy napja 0 órától éjfélig, felgyorsítva. A falióra mutatói láthatóan forognak körbe. Éjfél, az indián szellem áll a konyha közepén, elhadar egy reklámszöveget, és kirobog, kis szünet, Genya lopakodik a hûtôhöz, szájába töm egy fél tepsi lasagnát, rálocsol egy deci whiskyt, és visszavonul, rohamosan pirkad, a madarak észvesztô csiripelésbe kezdenek, Genya újból megjelenik, megismétli az elôzô produkciót, eltûnik, berohan Loyd, egy pillanat alatt elmosogat, rendet rak, kávét fôz, és eltûnik, ásítva beszalad Chrystel, egy pillanat alatt iszonyatos rendetlenséget csinál, felborítja a kávésfindzsát, nyitva felejti a hûtôt, bekukkant Genya, elôször megrémül, de aztán beszalad)
GENYA: Hej.
CHRYSTEL: Hej, bugymorning.
GENYA: Bugymorning. (Genya a fenekére ver, Chrystel kapásból pofon vágja, Genya megrázza fejét, a nyitott hûtôbôl egy tányérra csapja a lasagna maradékát, és másik kezében a palackkal rohan kifelé, szembetalálkozik Egonnal, aki adidasban, teniszütôvel, bézbólsapkában robog át a színen)
EGON: / Bugymorning.
GENYA: / Bugymorning.
CHRYSTEL: Bugymorning. (hirtelen mind a hárman eltûnnek a három kijáraton, a nap vadul emelkedik az ablakban, bejön Larry, a postás, az asztalra dobja a leveleket, beleiszik egy üvegbe, eltûnik, besunyizik Janonis, a leveleket sorban a fény felé tartja, valakit les az ablakból, az orrába túr és olajra lép, kintrôl autóindítózás, fékezés, gyors, érthetetlen disputa, bedugja fejét Genya, kezében egy hatalmas tálcán üres üvegek és tányérok tömege, a tányérokat a mosogatóba szórja és kirohan, azonnal bejön Loyd, hihetetlen sebességgel elmosogat...)
LOYD: Scsí! Scsí! Scsí! (... és távozik, átmegy a színen Egon, ugyanabban a szerelésben, csak izzadtan, kócosan, a teniszütôt szórakozottan a mosogatóba teszi, iszik, és kirohan, berohan Loyd...)
LOYD: Scsí! (... a teniszütôt a helyére teszi, és kimegy. A nap delelôre hág, a másik ablakon kezd besütni, bejön Erika, és hidegtálat készít magának, csöng a telefon, kimegy, valakivel hadarva beszélget, közben besunyít Genya, a hidegtál nagy részét magába tömi, és három sörösdobozzal távozik, bejön Egon, a hidegtál maradékából csipeget, bejön Erika, villámgyors dialógus)
ERIKA: Nem igaz.
EGON: Mi a gond?
ERIKA: Nálad pofátlanabb alakot.
EGON: Na, de most tényleg irigyled tôlem a padlizsánt? (Erika sírva fakad, és kirohan, Egon utána, bejön Genya, és betömi a maradékot, kirohan, bejön Elena a fáradhatatlan mûmosollyal, mikor látja, hogy nincs senki, leolvad a mosoly, arc- és szemizmát masszírozza, ô is a leveleket nézi vaksin, közeledô beszélgetésre beugrik a mosoly, nekimegy a falnak, elesik, kimenekül, közben a nap delelôre hág, majd esteledni kezd, Roy, a szakács jön be Erikával, beszélgetés közben iszonyatos sebességgel, zsonglôrmutatványszerû vacsorafôzésbe kezdenek, Genya idônként bekukkant, de nem mer bejönni)
ROY: Erika!
ERIKA: Hello, Roy.
ROY: Hogy ityeg a fityeg?
ERIKA: I’m oké. Mi lesz a kaja?
ROY: Mit szeretnél?
ERIKA: Halat.
ROY: Nincs hal.
ERIKA: (kacér) Én kedvemért.
ROY: Nem tok varázsolni. Tandoori csirke lesz.
(egy pillanatra megáll az idô)
ERIKA: (halkan, lassan) Tandoori?
ROY: (gyorsan) Tandoori.
ERIKA: (lassan) Van egy, ilyen, magyar, író.
ROY: (gyors) Nahát.
(pirinyó csend, majd elképesztô tempóban dolgozni kezdenek)
ERIKA: Fáradtnak látszol.
ROY: Sokat szívtam éjjel.
ERIKA: Mit szívtál?
ROY: (pillanatnyi szünet után, hangsúlyosan) Yes.
(munka, zene)
ERIKA: Akkor tényleg megyünk / barlangászni?
ROY: Mehetünk.
ERIKA: Ez az utolsó hétvége.
ROY: Hát, bizony.
ERIKA: Te nem érzed úgy, hogy / felgyorsult az idô?
ROY: Felgyorsult? (vitustáncot jár munka közben)
ERIKA: Hogy minden óra / percként múlik?
ROY: Minden iram / fokozódik?
ERIKA: Kiáltanám, / állj meg óra!
ROY: Most baktassál / bandukolva!
ERIKA: Ne rohanj ilyenkor / tova!
ROY: Soha!
(begyakoroltan összepacsiznak, majd dolgoznak tovább)
ERIKA: Milyen az a barlang?
ROY: Sötét.
ERIKA: (kacéran) Nana!
ROY: Két perc, és hallucinálsz.
ERIKA: Wow!
ROY: Azt hallucinálod, hogy valaki a nyakadba csókol.
ERIKA: (elhárítja a próbálkozást, a lábast a tûzhelyrôl az asztalra teszi) Kész?
ROY: Kész.
ERIKA: Szóljak a többieknek?
ROY: Aha. Várj még egy picit. (behúzza a szekrénybe, szekrény rázkódik, kijönnek ruhájukat igazgatva, Erika gúnyos hangon kikiabál)
ERIKA: Izéke! Gyere, kész a vacsorád! Kész a papi! Izéke! Szólj a többieknek is!
(Egon gyanakodva bekukkant)
ROY: (elbôdül) Hello, everybody. Jó étvágyat! Vasárnap találkozunk. (Roy ki, különbözô irányokból berontanak a többiek is, falni kezdenek)
CHRYSTEL: Jó ez a tandoori csirke, / kicsit hideg.
LOYD: Finom.
EGON: Van egy ilyen nevû magyar író, Tandori Dezsô.
Többen: (részvétlenül) Nahát.
Mindenki: (koccintanak) Bugymo!
ELENA: Gyönyörû idônk volt ma.
EGON: (hallgatózik) Mi ez? (az ajtóhoz megy) Állatok vonulnak az úton.
(mindenki odaront)
JANONIS: A tehenek. Elszabadultak a tehenek.
ERIKA: Holdtölte / van.
EGON: Véres a lába, / annak ott.
JANONIS: Megint a véres megy elôl.
ELENA: Az töri át a karám falát, / a vezértulok.
EGON: Szólni kell a Terence Hillnek.
ERIKA: Félelmetes, ahogy a holdfényben / poroszkálnak.
ELENA: Janonis, vissza kell rakni a teheneket a helyükre. Hallod, Janonis?
JANONIS: Menjünk át a Royhoz.
(Janonis, Elena kirohannak)
EGON: (utánuk kiált) Mi van, ha támadnak?
(Genya végig csak fal)
LOYD: Legalább megszabadultunk tôlük. (rettenetes sebességgel rendet rak, mosogat)
EGON: Szólni kéne, hogy erre a néhány napra már ne jöjjenek át vacsorázni.
LOYD: Chrystel, te még nem láttad. (zsebébôl elôvesz egy borítékot, és belôle egy fénymásolatot Csehov Platonovjának címlapjáról)
CHRYSTEL: Wow! (kitûzi a falra)
(Erika, Loyd, Chrystel a fénymásolatot nézik)
EGON: Erika, ha neadjisten elborulna az elmém, és mégis bedolgoznám a darabba ezt a kisstílû huzakodást a Platonovon, kérlek, az elsô adandó alkalommal köpjél szemen, és nevezzél tehetségtelen balfácánnak.
ERIKA: Bízhatsz bennem.
(Loyd közben a borítékból kiveszi Richardnak a fénymásolathoz csatolt levelét, és magában olvassa) LOYD: Richard mellékelt egy levelet a fénymásolathoz.
ERIKA: Mit ír?
LOYD: Nem fog nektek tetszeni.
(Erika odahajol, nézi a levelet)
ERIKA: Mi ez a trutyi?
LOYD: Takony. Ráfikázott. (a borítékkal próbálja ledörzsölni)
ERIKA: Nem is lehet elolvasni.
LOYD: (olvasni kezdi) Darling Loyd, here is that Chekhov stuff / you asked me for...
ERIKA: Kedves Loyd, itt a Csehov-cucc, / amit kértél...
LOYD: And while I am at it, I would like to take / this opportunity to warn you...
ERIKA: Ha már itt tartunk, megragadom az alkalmat, / hogy figyelmeztesselek...
LOYD: ...to stay away from those / Hungarian types.
ERIKA: ...tarts magad távol ezektôl a magyar fazonoktól.
LOYD: They are a depraved lot...
ERIKA: Elfajzott csürhe...
LOYD: ...capable of any criminal act...
ERIKA: ...akik bármilyen gaztettre képesek...
LOYD: ...and are having an extremely / negative influence on you.
ERIKA: ...és nagyon rossz hatással / lehetnek rád.
LOYD: They are a / degenerate bunch...
ERIKA: Degenerált társaság...
LOYD: ...who would kill their mother / for a crust of dry bread.
ERIKA: ...akik megölnék az anyjukat egy darab száraz kenyérért.
LOYD: It’s all true – so beware! / Yours, Richard.
ERIKA: Higgyél nekem, és légy résen! A te Richardod.
LOYD: (elteszi a levelet) Ilyen a Richard humora. (eltûnik)
EGON: Nekem valahogy most nem jött be a Richard humora.
ERIKA: (az ablaknál) Eltûntek a tehenek.
(Erika kimegy, Genya háttal áll az ablaknál. Egon és Chrystel búcsújánál megint lelassul a tempó)
EGON: Mikor utazol?
CHRYSTEL: Hajnalban.
EGON: Vigyázol magadra?
CHRYSTEL: Aha.
EGON: Hiányozni fogsz.
CHRYSTEL: Te is. (puszik, Genyának) Bugynájt!
GENYA: Bugynájt. (Chrystel kimegy, Genya sebesen feltöltekezik a hûtôbôl, távozik, Egon felfelé néz az égre, a szék lassan forogni kezd vele, normál tempóban beszélni kezd)
EGON: Vuccsák kettô keresi Vuccsák egyet. Vúccsák egy, jelentkezz. Adj valami életjelet. Hiányzol. Édes, kicsi vuccsákom. Szerelmem. Miért hagytál el? Don’t leave, but love. Megígérem, hogy jó leszek. Azt akarom, hogy mellettem legyél. By my side. Sétálni akarok veled a tónál. Szégyenlôs menyasszonyom. Nem akarlak megijeszteni. Isten engem úgy segéljen. Édes kicsi vuccsákom. Megígérem, hogy mindig ugyanilyen szép maradsz. Holló hajad, bársony bôröd... Egyetlenem. A hajóház mögött. Ma éjjel. Megtudod. Titkomat... Kedvesem. Szerelmem. Egyetlenem... Jézus, segíts.
(éjfél, bejön a véres tehén, nézi a nézôket, elbôdül, kimegy, sötét)
**************
(vacsora, mindenki Janonist nézi, aki tátott szájjal mered a levegôbe, nagyon koncentrál)
JANONIS: Ezt az egészet... miért is meséltem el? (komoran csikorgatja az agytekervényeit) Elfelejtettem. Elfelejtettem a végét... Mirôl is beszéltünk?
ELENA: (óvatosan) Az emlékezésrôl.
JANONIS: (mint aki a szót sem érti) Em-lé-ke-zés!? Úristen.
ELENA: Arról beszélgettünk... hogyan szelektál a memória. Elkezdtél egy sztorit, hogy egyszer régen New Jersey-ben a színházban odament hozzád egy sánta jegyszedô, és...
JANONIS: Színház? Miféle színházról povedálsz itt nekem?
ELENA: Arról beszéltünk, hogy az ember a fontos dolgokat elfelejti, a lényegtelenekre viszont pontosan emlékezik egészen a... halála pillanatáig.
(zavart csend)
LOYD: Egyszer én is jártam abban a színházban.
CHRYSTEL: New Jersey? Dögunalom.
EGON: (Loydnak) És találkoztál a / sánta jegyszedôvel?
JANONIS: (mint aki álomból ébred) A színház! Van ott egy nagyon híres színház... Egyáltalán a színházi élet New Jersey-ben...
LOYD: Peter Brook.
JANONIS: Peter Brook!
(farkasszemet néznek)
ELENA: (Erikától, hogy oldja a feszültséget) Magyarországon vajon ismerôsen hangzik a Peter Brooknak a neve?
EGON: (kapásból, a másik oldalról) A legnagyobbak között tartjuk számon. (esznek)
LOYD: New Jersey-ben szerintem legkülönösebb a temetô.
(várakozásteli csend, abbahagyják az evést)
New Jersey ugyanis... mocsárra épült... (gondterhelten) Hát, mindenféle statikai megoldással próbálkoztak, hogy például ilyen cölöpök vagy mik, meg hogy összeláncolták a koporsókat... Mert szóval egy ilyen talajvíz mozog a föld alatt, aminek mostmár követik az útját mûszerekkel, de hát ily módon a temetô ugye állandóan... vándorol.
ERIKA: Mit csinál?
LOYD: (csevegô stílusban) Scsí! Vándorol. Költözik. (lassan újból falatozni kezdenek) Van a nôvéremnek egy ismerôse, annak a nagymamáját eddig kilencszer pakolták át. Kilencszer!... Te el tudod képzelni, hozzávetôlegesen mi maradt abból a nagyiból?... Scsí... (megdermednek, felsír a telefon, Janonis rémülten felugrik, de nem találja, Egon veszi ki a készüléket a zsebébôl)
EGON: Richard? Hi, Richard, hogy vagy?... Loooyd? (nézi Loydot) Hááát, az most nem lesz könnyû. Hogy is mondjam... pihen. Neeem, nem hiszem, hogy ide tudna jönni. Az a baj, tudod, hogy, szóóóval az a helyzet, hogy Loyd, hát, igen niggerbütyköt rejtegetett a szobájában... Niggerbütyök? Barnakuki... Kuki, igen... kuki... És most, hát, nincs abban az állapotban, hogy... Az az igazság, hogy eltörtük a lábacskáját. Meg a kezecskéjét, amivel a feketekukit eldugdosta... És, ô, (suttog) kiszíttuk a vérit is! (csücsörít)
LOYD: Scsí. (kiveszi Egon kezébôl a telefont) Hello, Richard, én vagyok. Nem, nem, csak... ilyen a humora. (kimegy a verandára)
ERIKA: (Egonnak) Szadista.
EGON: (Erikának) Mazochista. (farkasszemet néznek)
GENYA: (feláll ünnepélyesen) Leopold Sacher-Masoch Lvovban született 1836-ban. Róla nevezték el a mazochizmust.
JANONIS: (sunyi célzás Chrystel felé) A szadizmust meg egy franciáról, hehe.
CHRYSTEL: Túl sok infó, please, stop.
(csend, esznek, Genya keresi a szavakat)
ELENA: Tényleg holnap megyünk barlangászni?
ERIKA: Vinni kell egy váltás ruhát.
EGON: Ne jöjjön az, akinek az idegei gyöngék. Azt üzeni a Roy. Sötét lesz, hideg, el fogunk tévedni, és denevér akad a hajunkba. (a denevérröpülést utánozza)
GENYA: (figyelmet kér magának) Akarunk Lvovban egy szép, nagy szobrot állítani a mazochizmus emlékére, mert Leopold Sacher-Masoch ukrán származású volt. (csönd)
EGON: Csak éppen németül írt, Lvovot pedig akkor Lembergnek hívták.
GENYA: (feláll, félelmetes) Micsoda?!
EGON: Lemberg.
(hosszú, kitartott pillanat, Genya felvesz egy kést)
GENYA: (valamit belát) Ha Lemberg, hát Lemberg, ezen nem fogunk összeveszni. (szomorúan kenyeret szel)
EGON: Lehetne a németektôl pénzt kérni a szoborra... De még inkább a lengyelektôl!
GENYA: (bizarrnak találja) Lengyelektôl pénzt...
EGON: Egyébként meg nem is Lemberg, hanem Ilyvó. A magyarok Ilyvónak hívták.
GENYA: (megfélemlítve) Lvovot... Ilyvónak?
EGON: Ilyvó. Az a neve, hogy Ilyvó. Tessék megtanulni.
GENYA: Ilyvo.
EGON: Ilyvó egyébként ugyanúgy mocsárra épült, mint New Jersey, meg kéne egyszer vizsgálni a temetôt.
(szün)
ERIKA: Akkor Masoch egy kicsit magyar is volt?
(szün)
EGON: Jó nagy szobor lesz. (szün)
JANONIS: És a zsidók. Lembergben volt a legnagyobb gettó.
EGON: Akkora szobor lesz, mint az Empire State Building.
ELENA: Nem lehet, hogy a Sacher-tortát is errôl az izé, Sacher-Masochról nevezték el?
EGON: De, a Sacher-tortát és a mazohizmust. (álmodozik) Népek nagy álma bronzba öntve... Gyorslifttel repülünk a Mazochizmus fejébe... Szájában cukrászda... fogai a hûtôpultok...
CHRYSTEL: Elegem van. / Állati unalmas.
EGON: (nem hallja) ...Istenem, de csodálatos. Kérek egy kis céklatortát... cékla...
***********Û
(...újra a barlangban vagyunk, Egon kinyitja a szemét, együtt van a társaság – kivéve Genyát – , kimerültek. Csak a fejlámpák világítanak. Elena megpróbál felállni, elcsúszik, és visszazuhan Janonis ölébe – a jelenet során végig csukott szemmel ül. Erika valamit sóváran néz a falon)
ERIKA: Roy. Nézd, itt egy denevér.
ROY: (rávilágít) Aha.
ERIKA: Alszik?
EGON: Sose alszik.
(csönd)
ELENA: (retteg) Nem vagyunk mi most... eltévedve?
ROY: (el van varázsolva) Ezek a cseppkövek.
(csend)
LOYD: Jó mélyen lehetünk.
ROY: Százhúsz láb.
EGON: Százhúsz szárnycsapás.
LOYD: (suttog) Itt aztán tökéletes lehet a sötétség.
ELENA: (elhaló hangon) Muszáj?
ROY: Pár perc, és hallucinálsz.
EGON: Ez kell nekem, a totál dárknesz.
ERIKA: Úgy érted, hogy vizionálsz is?
ROY: Fényeket látsz közeledni... távolodni... Árnyak mozognak. A kezedet elhúzod az arcod elôtt (mutatja) és olyan, mintha látnád. Szárnysuhogás... Vagy bejön az utolsó látvány, mielôtt minden elsötétedett... a retina emlékezik. Ahogy a köröm nô a halál után.
EGON: (kategorikus kijelentés) Én a fülemmel látok.
ELENA: (suttog) Valami megint csípi a szememet.
JANONIS: (megfogja Elena kezét) Pihentesd. Ki kéne már jutni innét, a kurva életbe.
(Chrystel lekapcsolja a lámpát, Loyd is)
EGON: (rájuk világít, gúnyos) Ez már az?
CHRYSTEL: (gyûlölet) Fuck you.
(Egon lekapcsolja, rögtön utána Roy és Erika is. Elenának csukott szemmel nem sikerül, Janonis segít neki, aztán viszont a sajátjával nem bír, Roy kiveszi a kezébôl, egy pillanatra lekapcsolja, aztán vissza)
ROY: (körbevilágít) A természet sok millió évig gondolkodott... ezeken a köveken... itt élnek lent vakon és büszkén.
EGON: (megvetôen) Csak beszélj.
ROY: (feléjük fordítja a lámpát) Mindenki felkészült? Hát akkor... (teljes sötét)
***********
(az ebédlôben, a 9. jelenet vége, álomszerû élôkép. Egon kezében a cetli, mindannyian az étkezô hátsó ajtaját nézik, ami lassan kinyílik, kísérteties szélsüvítés, nagyon lassan elsötétedik a szín, vége)
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: lettre@c3.hu