MEDBH McGUCKIAN


Éjszaka. A Hold telik. Pereme
a pilóta egének összekapaszkodó
mintái között vár.

Sperma-nevek, ovum-nevek egymásba lökôdnek. Más életekbôl
félig megtanultuk valódi nevünket.
Gyúljon a szemed. Légy a leszálló-
pályám, melengetô nemzôm,
égbelátó szellem-madaram.

Húnyt szemmel
Hántsd a keserû hagymát –
Elfogynak a tétova rétegek,
Barna papírbôr alatt a lepecsételt szív
Száz citrom dallamára énekel.

Ma menni fog:
Nyakam ferdítem –
Nem fáj, csak egy lágy nyisszanás,
Csak újra végigfut a növény
Finoman számlálódó csontjain.
 
 

Elnyílt rózsa

Második arcom a Hold. Változik,
Még zár alatt. Az esô is
Csak új ruha, vagy könyv,
Magamhoz préselem.

Feje munkám fölé hajol,
Levelemen kérdôjele,
Karja betevô levegôm.
Napról napra elengedem,

Míg nô leszek vagy kevesebb,
Más századból idetévedt,
Félig bútorozott otthon.
Gyerekkorom vendége, én.

Szavakba nôttem.
Bent rekedtem.
Rózsaszirmom mind kinyílt.
Szólt, amíg csak szólhatott.


Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: lettre@c3.hu


C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/