(Ha ott lennél) a sötét,
Kötényét viselnéd,
és
Forgatnád a kezed közt,
Mint jós-üvegbe zárva
A huzatos idôjárást,
A nap-túlját, meg – épp
csak
Egy középpont, tovaindulva
Engem, talán az egyetlen
Lovat kézzel lovagolva,
Heti zöldségért mennék,
Vagy mert Örökre tûnnék,
El, el innen, szememre
Mind a fényt, függönye
lenne,
S a hó, históriám,
kinn
Lebegne, megdermedne
Teás kendôk közt, egyre.
Kísértetkisváros
Pár ôshonos, remete köztük,
Makacs kecskés, kés üsttel
Saspáfrány közt, postás
vén-
Kisasszony, ideges-bogaras;
Zöldséges világítótoronyôr.
Elhanyagolták, felújítom
hát
A lepergett MOZI táblát,
Vissza, vissza a láthatatlanból!
Széthullt betûk, egy hajdami
siker
Reklámja – s helység bohóca:
én.
Már ott élek, bizony, s pótolom
Tudásom hézagait – levelibéka
Leszek idôjárástanból,
pentaton
Melódiáim dúdolgatom,
s vannak
Tájszavaim már a testrészekre.
Hogy ennyi a dolgom, az biztos,
Család, barátok; csak nyûgök
–
Befogad ez a közösség
(Becsülnek fél hold s félnóta
okán).
Kezdek levelezni, haza.
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: lettre@c3.hu