MICHAEL
HATNETT
Kimerítettem a
kis madarak...
Kimerítettem a kis madarak
élv hajhászását,
s most – el, gyötrelem! –
új végcél hoz vágyott
csodát, közelbe.
Idegen tôlem minden, ami gyötrés;
szervek maradványai is csak a
hitetlenség spirituszában
élnek.
Közhely lét szorongat, mit
nyerhetek, de –
itt és most! hosszú éj
kedvére, csak
nem kell valami örökvalótól
válnom?
S a kecstelen kócsag holtan lehull
röptébôl, rongy virág,
torzsák közé.
Kis madár, kis vers: semmi halhatatlan;
se éj, akármi lázasan
kigyúlt s telt:
héjás-sólymos álmomhoz
nincs idô.
Lehet, nap nagy hidegére
hajnal ridege világol,
nem neked. Sas száll fölébe,
rigó fut, vízimadár
szól,
esik, vész jön, ember s barma
hull. Vörös lilék az égen
hófelhô-rovásírással
kavarognak Bibliáddal.
Így haltál meg hold-magányban,
a hektár mind a családé.
Isten jószágára ráérj:
nem volt az, se a virághoz
nem volt érkezésed; ôszi,.
tavaszi fákhoz, a róka
békés-esti rôt szinéhez,
s nyárfát hogy nyarában
érezz.
Észrevételeit, megjegyzéseit
kérjük küldje el a következõ címre:
lettre@c3.hu
C3 Alapítvány
c3.hu/scripta/